Új Szó, 1972. június (25. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-03 / 129. szám, szombat

MECSETEK ÉS OLAJKUTAK Mohamed arab próféta, a mo­hamedán vallás alapítója, több mint ezer évvel ezelőtt paran­csolta meg az igazhívőknek, hogy életükben legalább egy­szer zarándokoljanak el szülő­városába, Mekkába és azóta a muzulmán országokból minden évben ezrek indulnak zarándok­úira, hogy a szaúd-arábiai Had- zsasz városában megérinthes­sék a kaabá-t, a mecset udva­rának keleti sarkába épített meteorkövet. A múlt évben pél­dául közel félmillió hívőt kel­lett elhelyezni a mekkai szállo­dákban, tömegszállásokon és a város szélén épített sátortábor­ban, mert igaz, hogy Allah szí­vének minden igazhívő kedves, de a földi javakat nem egyfor­mán osztja szét közöttük. Tömegszállás és luxushotel A szegényebbek még mindig karavánokba verődve róják a végtelennek tűnő sivatagokat, de a tehetősebbek már igénybe veszik a technika vívmányait és repülőgépen, vagy hajón érkéz nek Dzsiddába. A Vörös-tenger- rel kacérkodó kikötőváros az iszlám hagyományok és az ame rikai modernizmus különös ke­veréke. Több évszázados mecse­tek mellett hatalmas toronyhá­zak emelkednek, a háremek faintarziával borított erkélyei szinte összeérnek a luxushote­lek homlokzatával, az úttesten hajónagyságú gépkocsik szágul­danak, a város szélén pedig bá­dogból összetákolt viskókban nyomorognak a kizsákmányolt jemeni és omani vendégmunká­sok. A kikötő mellett sorakoznak a kétemeletes tömegszállások, ahol a zarándokokat nagyon élelmes idegenvezetők fogadják és illő jutalom ellenében be­szerzik számukra az autóbusz- jegyet, egészségügyi igazol­ványt, a mekkai ceremóniához szükséges kegyszereket. 1970-ben 250 millió rial érté­kű devizát hagytak a zarándo­kok Dzsiddában. A szaúd-ará­biai kormány és tőke természe­tesen mindent elkövet „a vallá­si turisztika“ fejlesztése érde­kében. 200 millió rial költség­gel építenek új korszerű repü­lőteret a sivatagban és 120 mil­lió rialt fordítanak a kikötői ka­pacitás bővítésére. A régi karavánút helyén négysávos autósztráda épült, lehát az igazhívő, akinek Allah jóvoltából gépkocsija van, gyor­san és kényelmesen juthat el Mekkába. Persze, az előírásokat a gazdag és a szegény zarándo­kok egyformán betartják. Ami­kor a szent várost megpillant­ják, letérdelnek és megcsókol­ják a földet, majd áhitatosan vonulnak a nagy mecset udva­rába és ajkukkal érintik a tíz méter magas kocka alakú kaa- bát. Utána isznak a csodatevő Zem-zem kút vizéből és az ége­tő naptól perzselve húzódnak a hegyekbe, ahol bevallják és megbánják bűneiket, majd visz- szatérnek Mekkába. Az iszlám naptár 12. hónapjának 13. nap­ján ismét a nagy mecsetbe vo­nulnak. Háromszázezer zárán dók imádkozik a mecset udva rún, amióta 50 millió rial költ­séggel kibővítették. A kis és a nagy egyszeregy Amikor beesteledik, felvillan­nak a szállodák neonfényei és a szent város átalakul szórako­zóhellyé. A főidényben a szál­lodai szobák árát legalább öt­száz százalékkal emelik. Amíg az év nagyobb részében a nagy mecset közelében egy légkon­dicionált fürdőszobás egyágyas szoba ára 30 rial, addig a fő­idényben 50 rialt fizet a zarán­dok egy ágyért és nyolcadma- gával alszik egy ütött-kopott szobácskábán, ahol természete­sen még mosdóvizet sem kap. A főidényben az autóbusz-társasá­gok, idegenvezetők, kegyszer- és ivóvíz-árusok is áttérnek a nagy egyszeregyre, sőt a baj- rám-ünnepek üzleti lehetőségeit kihasználó nomád beduinok is legalább 500 rialt kérnek egy szomjúságtól, éhségtől félig fel­fordult kecskéért. Viszont a valláserkölcsi sza­bályokat szigorúan betartják, Szaúd-Arábia Igi'-ífHnak többsége ugyanis vahabita és ez az isz­lám legpuritánabb, legkonzer­vatívabb szektája, ami tiltja a szeszes italok fogyasztását, a szerencsejátékot. Az egész or­szágban nincs éjszakai bár, sőt filmszínház sem és még a tévé­bemondónő számára is kötelező a fátyol. * Mohamedtől Vahabig Mekka történelme nagyon mozgalmas volt. Két évezreddel ezelőtt alakult a „tömjén-út“ mentén. A 6—7. században szét­hullott az ősközösségi társada­lom és aránylag gyorsan kiala­kult a magántulajdon és a feu­dalizmus. Amikor Mohamed, Abu-Tálib fia, hirdetni kezdte, hogy népe hanyatlását a váro­si gazdag kereskedők romlott sága és a régi törzsi istenség, Allah tiszteletének az elhanya­golása okozta, az arisztokrácia száműzte és 622. július 6-án (a hidzsra időpontja) a közeli jathrib városba költözött, amit később Medinet-el-Nabi-nak (a próféta városának) — Mediná­nak neveztek el. 632-ben bekö­vetkezett halála után az iszlám az egész világon elterjedt. A 16. században az igazhívők szek­tákra szakadtak, a mekkaiak egyre kevesebbet törődtek a próféta tanításaival és akkor lé­pett fel Abdul Vahab, egy val­lásos jogtudós fia, és a vallási rítusok szigorú betartásáról, a korán parancsairól prédikált. Tanai tulajdonképpen a sivata­gokban élő nomád beduinok til­takozását fejezték ki a városi kereskedők fényűző életmódja ellen. Az uralkodó réteg Vahabot is száműzte, aki Darijába — ma El Riad — menekült. 1917-ben Anglia és Franciaország akar­ták megalakítani az önálló ki­rályságot, azonban lbn Szaúd egyesítette a beduin törzseket, fokozatosan elfoglalta a mai Szaúd-Arábia egész területét és 1932-ben hivatalosan is megala­kult a királyság. A szeszélyes Allah Igen, Allah szeszélyes, vagy haragszik valamiért a szaúd- arab igazhívőkre. Ugyanis ép­pen a királyság megalakulásá­nak időpontjában Mekkától ezer kilométernyi távolságra történt valami, ami valóban áldást je­lenthetett volna az ország 6 millió lakosának: az amerikaiak hatalmas olajmezőt fedeztek fel. 1933-ban a Standard Oil of California és a Texas Oil ame­rikai konszernek megalapítot­ták az Arabian American Oil Company nevű leányvállalatot IARAMCO) és 1939 májusában lbn Szaúd király ünnepélyesen kinyitotta az ezüstcsapot és az ország olajkincse a vezetékeken át hömpölygött az amerikai tar­tályhajó mélyébe. Ázóta bőven ömlik a dollár az országba és Mekka már ré­gen nem az egyedüli devizabe­vételi forrás. A királyi család és az uralkodó osztály nyugod­tan tűri az ARAMCO rablógaz­dálkodását, hiszen a rekordnye­reségekből ők is busás jutalé­kot kapnak. Sőt, a közelmúlt­ban a francia AUXIRAP és az amerikai TENECO cégek kaptak engedélyt a szentváros közelé­ben feltárt új olajmezők kiak­názására. A külföldi vállalatok évente több mint egymilliárd dollárt fizetnek az államnak és ebből fedezi a kormányzat az ország kiadásait, nemcsak az egész be­hozatalt, hanem a többnyire külföldi munkaerőket is — az amerikai mérnököket, a palesz­tin szakmunkásokat, az omani napszámosokat, az angol kato­nai tanácsadókat, a pakisztáni zsoldosokat és a kiselejtezett amerikai Patton-páncélosokat. Persze, a Koránban erről egy sző sincs, de Mohamed meghalt és Allah messze van ... nagyon messze... (Feldolgozta: P. Gy.) A Vaslflpíti Vállalat hisz éve Húsz év egy vállalat életében elég nagy idő ahhoz, hogy az alapítás évfordulóján a vállalat dolgozói felidézzék az indulás körülményeit és értékeljék az elmúlt évek munkáját. Húsz évvel ezelőtt, 1952-ben jött létre a Csehszlovák Állam­vasutak VI. területi igazgatósá­gának építő-karbantartó cso­portjából a Bratislavai Vasút­építő Vállalat. Eleinte két vál­lalat kezdte meg működését, a bratislavai és a košicei, ezek azonban hat év elteltével egye­sültek. így most a bratislavai vállalatnak több mint ötezer dolgozója van, akik évente mintegy 500 millió korona ér­téket termelnek a társadalom javára. Több mint négyszáz fia­tal a vállalat szaktanintézeté­ben készül fel hivatására. A vállalat lelkes dolgozói akadályokat nem ismerve min­den körülmények közt megáll- ták a helyüket, megtalálták a legnehezebb feladatok megoldá­sának kulcsát. Az eltelt húsz év alatt számos nagyméretű építkezést valósítottak meg, s a felépített objektumok száma eléri a tízezret. A dolgozók minden építkezésen kiváló mun­kát végeztek, bár ez mind szakmailag rendkívül igényes munka volt. A tízezer objektum közölt van 28 váltóház, 11 moz­donyjavító műhely, 71 váróte­rem és irodaház, 10 automata telefonközpont, 19 nagyobb la­kótömb. 6 nagyobb vasúti üzem, továbbá számos szociális épü­let, éjjeli szállás, bölcsőde, rak­tár, a speciális építmények kö­zül magasított rakodóterek, hi­dak, transzformátor-állomások, emelődarus rakodók. vasúti mérlegek stb. A vállalat dolgozói bonyolult villanyszerelési munkákat is végeznek, például a felső ve­zetékek kábelezését a vonalak villamosításával összefüggés­ben, továbbá vasútállomások és megállók világítóberendezései­nek kiépítését. A vállalat vil­lanyszerelői ezenkívül Bratisla­va, Košice, Zvolen és Svit több utcáján segítettek a világítótes­tek szerelésében és számos vál­lalatban is kiépítették a háló­zati megvilágítást. A hídépítéseknél először a háború alatt tönkrement hidak felújítását végezték el. Több különböző szerkezetű hidat épí­tettek fel, többnyire zsaluzás nélkül, a leghaladóbb módsze­rekkel. Az utóbbi években töb­bek között öt nagy hidat épí­tettek az Orlov—Plaveč--Podo- línec vonalon. A legnagyobb si­kert az ismert széles vágányú vasút hídjainak felépítésében érték el: rekordidőben 18 nagy hidat szereltek össze. A továb­biak közül megemlíthetjük a Barátsági Vasútvonal hídjait, a komárnói hidakat a Dunán és a Vágdunán, valamint a Mora­va folyón épített hidat. A Vasútépítő Vállalat jelen­tős segítséget nyújtott több üzem felépítésében, így például a Kelet-szlovákiai Vasmű, a Ziar nad Hronom-i alumínium­üzem, a šafai Duslo, a bratis­lavai Slovnaft, a komárnói ha­jógyár, valamint a bratislavai ős a komárnói dunai kikötő felépítésében. A vállalat mun­káját dicséri a Szlovák Tudo­mányos Akadémia Lomnici-csú- cson felépített kutatóállomása, mely hazánk legmagasabban fekvő épülete. Sikeresen végrehajtották a vasútvonalak áthelyezését is a víztárolók és a vízi erőművek építésével kapcsolatban, segít­séget nyújtottak a kelet-szlová­kiai síkság talajjavító munkái­ban és Dél-Szlovákia árvíztől sújtotta községeinek újjáépíté­sében. Részt vettek csehországi építkezéseken is, az Ostí nad Labem-i és az ostravai szénme­dencék vasúti hálózatának bő­vítésében, a Púchov—országha­tár, a Poríčany—Český Brod Vasútvonal építésében és több csehországi vasútállomás meg­építésében. Az elvégzett munkák terje­delmét számokban fejezhetjük ki a legjobban. A vállalat dol­gozói az elmúlt húsz év alatt 1690,7 km hosszú vasúti sín­párt és 3528 váltóberendezést raktak le, melyhez összesen 170 ezer tonna vasúti sínt, 2 millió 640 ezer talpfát és 4 mil­lió 700 ezer tonna töltési ka­vicsot használtak fel. Áthelyez­tek 22 millió köbméter földet, felhasználtak 226 ezer tonna ce­mentet, 630 ezer köbméter be­tonkavicsot, 79 ezer köbméter házgyári elemet. 21 218 tonna betonacélt, csaknem 67 millió téglát, beszereltek 4427 km ká­belt és felállítottak 22 656 da­rab tartóoszlopot. Szinte csillagászati számok ezek, melyek mögött szebbnél szebb létesítmények rejlenek. Ezek között megemlíthetjük a 31 km hosszú Turňa nad Bod- vou (Torna)—Rožňava (Rozs­nyó) vasútvonalat, a 30 km hosszú Orlov—Plaveč —Podolí­níc vonalat, a Púchov—Považ­ská Bystrica, a HriCov—Strážov és a Sútovo—Turany vasútvo­nal áthelyezését, a fifakovói (Fülek) vasútállomáson a vona­lak menetirányú bekötését, a košicei, zvoleni és bratislavai vasúti gócpontok vágányainak kibővítését, a štúrovói (Pár­kány ) csereállomás megépíté­sét, a Kelet-szlovákiai Vasmű bekötését a vasúthálózatba, a Český Téšín-i állomás felújítá­sát, a Sered—Trnava—Kúty vasútvonal felújítását, a Brec- lav—Bratislava—Nové Zámky (Érsekújvár)—Štúrovo vasútvo­nal villamosítását, a Nové Zám­ky— Komárno vonal villamosí­tását, a Nové Zámky-i pálya­udvar felépítését, a štrbai és a Štrbské Pleso-i vasútállomás felépítését, a Štrba—Štrbské Pleso-i fogaskerekű vasút meg­építését és sok-sok további lé­tesítményt a Szlovák Szocialis­ta Köztársaság területén. Az eredmények mögött min­denütt emberek állnak. A vál­lalatnak 425 olyan dolgozója van, akik az induláskor is ott voltak a vállalat bölcsőjénél és még ma is jelentős munkát végeznek. A vállalat 427 dol­gozója a „Vasútépítés legjobb dolgozója“ kitüntetéssel dicse­kedhet és pontosan 200 azok­nak a száma, akik a „Közleke­désügyi Minisztérium legjobb dolgozója“ kitüntetést kapták. Több dolgozó állami kitüntetés­ben is részesült, s maga a vál­lalat is már több éve a Munka­érdemrend viselője. A Vasútépítő Vállalat évről évre rendszeresen teljesíti a reá háruló fontos feladatokat. Munkáját mindenütt a társa­dalom elismerése kíséri. Remél­jük, hogy a sikerek a követ­kező időszakban sem maradnak el. JOZEF JANIK NEHÉZ VOLT, DE MEGÉRTE... A Sahyi (Ipolyság) Állami Gaz­daság igazgatói irodájában va­gyunk, a gazdaság úgynevezett „vezérkarával“ tárgyalunk. Be­szélgetésünk témája és egyben tárgya is az a 44 oldalas kis könyvecske, amelyből több pél­dány fekszik az asztalon, és amely a címlapon ezt a felírást viseli „Az Ipolysági Állami Gaz­daság gazdálkodásának átfogó technikai és közgazdasági elem­zése az 1971. évre.“ Mindaz, amit a 44 oldal tartalmaz, új utat nyitott egy üzem életében. Ezt a könyvecskét minden túl­zás nélkül nevezhetjük az Ipoly­sági Állami Gazdaság történel­mi mérföldkövének, vagy ha úgy tetszik, akkor a gazdálko­dás fordulópontjának. Korcsák József igazgató elv­társ mindjárt beszélgetésünk elején kifejtette nézetét, hogy ez az átfogó elemzés a legiga­zibb tükre annak a munkának, amellyel a gazdaság vezetősége pártunk XIV. kongresszusának záróhatározatait igyekezett át­ültetni az életbe. Ismertette a gazdaság szervezeti felépítését is, amelyből megtudtuk, hogy az Ipolysági Állami Gazdaság ma 14 munkarészlegből áll, az igazgatóság a koordináció, az irányító- és az ellátóközpont szerepét tölti be. Pastierik Ottó mérnök, főag­Elmélyül caz együttműködés A KGST tagállamai szocialis­ta gazdasági integrációja továb­bi tökéletesítését célzó komp­lex program realizálásáról — az építőiparban, az építőanyagokat gyártó iparban, az üveg- és a kerámiai iparban, valamint a te­lepítés-tervezés területén — ta­nácskoztak az egyes ágazatok vezető dolgozói a Prágában megrendezett gyűlésen. A ta­nácskozáson részt vett Franti­šek Srámek, a CSSZK és Ján Broska, az SZSZK építésügyi mi­nisztere. A KGST-tagállamok együttmű­ködése ezeken a területeken mindenekelőtt arra irányul, hogy emelje az építőanyagokat gyártó ipar műszaki színvona­lát, és kielégítse az ágazat gyártmányai iránt mutatkozó keresletet építőanyagokkal és szerkezetekkel, továbbá: fejlesz- sze az építő-szerelőkapacitáso kát, bevezesse az új építőipari technológiákat, emelje a terve­zés minőségi színvonalát és le­rövidítse az építkezés idejét. ronómus elmondja, hogy az em­berek szorgalmához az elmúlt évben az időjárás is hozzájárult, mert szinte mindig a vegetáció­nak legmegfelelőbb időjárás uralkodott, ami lehetővé tette a növények, ezen belül különösen a gabonafélék egyenletes és gyors növekedését. Abban, hogy üzemük nagy hektárhoza­mokkal dicsekedhet, nagy ré­sze van a pusztafalui gazdaság­nak, ahol az átlagos hektárho­zam 45,1 mázsa, valamint az ipolysági gazdaságnak, ahol az elért átlagos hektárhozam 40,9 mázsa volt. Az állattenyésztés „legfőbb fóruma“ az itteni gazdaságban Stanislav mérnök elvtárs, a Forradalmi Szakszervezeti Moz­galom helyi szervezetének új el­nöke. „Az állattenyésztésnek alapja, alfája és ómegája az, hogy a gazdasági állatokat mi­lyen haszonra tudjuk beállíta­ni — mondja a főállattenyésztő, majd így folytatja: — Az elmúlt évben kettős feladat előtt áll­tunk az állattenyésztés terén. Az állattenyésztést, mint üzem­ági egészet nyereségessé akar­tuk tenni, másrészt pedig, hogy meg akartunk felelni pártunk felhívásának és a kormányha­tározatoknak, a tejtermelés nö­velését és a tejeladás fokozását illetően. A tejtermelésben is szép eredményeket értünk el. Az Ipolysági Állami Gazdaság 60 485 liter tejet termelt az 1971. évben terven felül, mégsem le­hetünk teljesen elégedettek, mert a magyaradi üzemrészleg­nek még nagyon sok a behozni- valója. Matyó József elvtárstól, az üzem főkönyvelőjétől a követ­kezőket tudtuk meg. Az 1971. év a szocialista munkaverseny kiszélesítésének és újabb ver­senyfeltételek kiírásának az éve volt. A gazdaságok közötti szo­cialista munkaversenyben elért eredmények díjazására összesen 103126 koronát fizettünk ki. Eredményeink elérésében nagy része van az üzemen belüli szo­cialista munkaversenynek. Beszélgetésünk további folya­mán a téma kissé megváltozott. Arról érdeklődöm, hogy mikép­pen dolgozik a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom helyi üzemi bizottsága. Egyszerre kétfelől is kapom a választ. Ma­tyó elvtárs a régi, Nemčok mér* nők elvtárs, az új elnök siet a kérdésemre feleletet adni. Nagyon jó az összhang a2 üzem vezetősége és a szakszer­vezeti üzemi bizottság között. Az üzem vezetősége is minden­ben támogatja a szakszervezet céljait, akcióit. Az elmúlt évek­ben is a hagyományokhoz híven ismét 26 gyerek üdült három héten át a ČKD blanskói pionír­táborában a Morva Karsztban. Négy csoportunk látogatott el a szomszédos Lengyelországba, számos hazai és külföldi állami gazdaságot látogattak meg dol­gozóink, hogy tapasztalatcsere útján bővítsék ismereteiket. A tervezett öt dolgozó helyett 9 dolgozó részesült anyagi támo­gatásban, hogy új házat építhes­sen családjának. Amikor idejöttem, hallottam* hogy a gazdaság szakszerveze­te jó ötlettel akarja bővíteni a dolgozók kényelmét, mégpedig azzal, hogy Santovkán, a szán­tói világhírű savanyúvíz tő- szomszédságában korszerű üdü­lőközpontot akar létesíteni az Ipolysági Állami Gazdaság dol­gozói számára. Most, amikor az Ipolysági Ál­lami Gazdaság a megalakulásá­tól eltelt idő óta első ízben tört fel kellő szintre, csak egyet kérdezek Korcsák József elv­társtól, a gazdaság igazgatójá­tól. Mi a véleménye a megtett útról, hogyan értékeli azt? — Korcsák elvtárs végigsi­mítja homlokát, gondolkodik, majd hirtelen mosoly suhan át arcán, és csak ennyit mond: Nehéz volt, de megértei ROZSNYÓ JÖZSEF 1972. VI. 3.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom