Új Szó, 1972. június (25. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-18 / 24. szám, Vasárnapi Új Szó

1972. VI. 18, i 19l TÉVEDÉS ■' ■■■■■,i -; ' -'.ľv ■ A vendéglőben undo- rodvo kiált fel 02 egyik vendég: — Pincér, két légy úszik o levesemben! A pigcér szemügyre veszi a tányért, aztán így szól: —v Tévedés, kérem! — Miért lenne teve- dés? — kérdi megdöb­benve a vendég. <—• A legyek n* m úsz­nak, a leg>^ döglöttek. DICSÉRET Vállalotunk egyik leg­használhatóbb és legudva­riasabb dolgozója Kudla csak. Ahonnon ö feláll, oda legolóbb három nő ülhet > ŕ .. : ?■ < v . f'V - ^;v'' ■v/'- - , • 1 SKÖT TÖRTÉNET V f y ■ • -W - ■■■■ A skót eljegyezte magét egy lánnyal, de később be- j^fqlettÍB, hogy visszól!*», és> visszakérte 0 jegygyü- rtiC A menyasszony így szól: , -4r ..Sajnos, nem tudonv visszaadni a gyűrűt, mert időközben úgy elhíztam, bogy nem jön le oz ujjam ról. A skót sóhajt egyet>. és így szól; Rendben van, elvesz­lek feleségül. — Zenedijat is számolok, mivel a szomszéd helyiségből áf hallatszik a muzsika... (!EZS — JUGOSZLÁVIA) Szöveg nélkül (G. LEVICKÝ KARIKATÚRÁJA) — Én nem akarok sem a papához, sem pe dig a mamához költözni. Én egy külön lakást kérek! (J. Molin rajza) Amikor beléptem a bratislavai Manderla palota utcai frontján lé tesített és fényűzően berendezett húsboltba, kedélyem nyugodt volt, mint a napsütött mező, amin jó indulatú és bölcs szarvasmarhák legelésznek. Amikor beálltam a sorba, még mindig nyugodt vnl tam, mert marhahúst akartam v I- sárolni, rostélyosnak való marha­húst, és ehhez a fontos tevékeny­éghez nem illik a komolytalanság. Ezért olyan arcot vágtam, mint egy temetkezési vállalkozó, akitől a ha lőtt ellopta a koporsót, és Vizeié* nélkül távozott. Annamária Leontinának nevez tem az elárusítónőt, mert éppen epikus hangulatban voltam, és a7. élárusítónő olyan daliás termetű volt, mint egy moletl Anna, egy molettehb Mária és egy még mo lettebb Leontina — egy személy ben. Am a következő pillanatban lelkem elborult, és már olyan volt. mint a végtelen jégmező, amelyen éhes farkasok üvöítenek, mert ide gesíti őket a saját gyomruk kor gása. Ugyanis láttam, hogy a mar hahús nagyon zsíros, pedig én szép sovány marhahúsról álmodoztam. Aztán észrevettem, hogy Annamária Leontina minden darab marhahús hoz még egy darab faggyút is mellékel (kilónként 33 koroná ért!!) mert mint kijelentette: neki azt is el kell adnia! Az előttem álldogáló asszonytárs azonban jellázadt, és udvariasan, de határozottan kifogásolta azt, hogy Annamária Leontina még egy darab faggyúval is dúsítja a hús zsírtartalmát (kilónként 33 koro náért!). Ám ekkor Annamária Leon tíria a következő tanácsot adta az előttem álldogáló asszonytársnak: „Ha nem tetszik, ne vigye! Elme­het! Alászolgálja! Ajánlom maga­mat!“ Mert Annamária Leontinának van humorérzéke, egy humorista ve szett el benne, sőt, termete után ítélve nyolc-tíz humorista veszett el benne, és nemcsak a marhahúst faggyúzza meg (kilónként 33 ko­ronáért!) hanem szellemi szipor­káival a sok kötekedő, miljaszna vá­sárló járókáit is megfaggyúzza, de olyan alaposan és olyan fölénye­sen, hogy a sok ronda spiné és kra- pek villámgyorsan. tszkol kifeléI Nagyszerű kereskedő ez az An­namária Leontina (az üzlet ajtaja előtt többen Is „méltatták“ keres­kedelmi képességeit), de azért vé­leményem szerint valahogy szako­sítani kellene a dolgokat. Mert én például — persze én nagyon kon­zervatív, vén pók vagyok — a hús- boltban csak húst akarok vásárol­ni. Humor nélkül — és faggyú nélkül! Ezt üzenem Annamária Leonti­nának! PÉTERFI GYULA MEGLEPETÉS szélére, felemelte a jobb lábát, és hasra esett. Azt hitte ugyanis, hogy ott áll a biciklije, és fel akart rá ülni. — Ez semmi — Irom- folja le a másik —, az én professzorom olyan szó­rakozott, liogy mielőtt le­fekszik aludni, gyufát gyújt, hogy megnézze, el van e oltva a lámpa. VEKKER Kis találkozik Naggyal egy órásüzlet előtt. — Bemegyek, és ve­szek egy vekkerórát — mondja Nagy —, mert olyan mélyen alszom, hogy reggel sohasem éb­redek fel időben. — Látod — feleli Kis —, nekem nincs szüksé­gein vekkerre. Van egy négyhónapos fiam, az minden reggel felébreszt az ordításával. Nagy elgondolkozik: — Jó, jó, de hogyan állítod be? ANGOL KÉNYELEM Egy angol lord tengeri úton van. Éjjel tizenkét óra­kor bejön hozzá az inasa, felkelti, és így szól: — Sír, tessék azonnal felöltözni, a hajó léket ka­pott. Van két men­tőövem, talán még meg tudunk mene­külni. — Mikorra vár­ják a hajó elsüllye­dését? — Reggel nyolc­ra. A lord magára húzza a paplant, és kiadja az utasí­tást: — Reggel hétkor megmenteni! BÖLCSESSÉG Egy százéves bácsikától meg­kérdezte valaki: — Mondja, bácsi, hogyan ér­te meg ezt a szép kort? A bácsi csöndesen feleli: — Volt türelmem ... MEGOLDÁS SZÓRAKOZOTT Az egyetemi hallgatók professzoraik szórako­zottságáról beszélgetnek. — Az én professzorom — mondja az egyik —, egyszer odament a járda KÉRDÉS Berkenye boldogan meséli: — Képzeld csak, a feleségem nek tízévi házasság után fia szij letelt. — Gratulálok — feleli Gomo­lya —, és ki a kisfiú apja? Berkenye rémesen felháboro­dik, úgy ordít, hogy az egész utca összefut. — Hát ez a legnagyobb szem­telenség. Hogy mered megkér­dezni tőlem, amikor elmesélem, hogy a feleségemnek tízévi há­zasságunk után fia született, hogv ki a kisfiú édesapja? — Nem értem — igyekszik őt Gomolya csillapítani —- miért vagy olyan dühös. Azt hittem, tudod ... VÁLASZ Az egyetemen folynak a vizs­gák. A professzor így szól az egyik gyengén felkészült fiatal, emberhez: — Látja, kérem. Nagy Sándor ennyi Idős korában már meg­hódította a világot! Mire a fiatalember: — Igen, de annak Arisztote­lész volt a tanárai Modellt keres apróhirdetés útján egy festő. — Kérem szépen — mondja neki az egyik jelentkező csinos nő —, én hajlandó vagyok mo­dellt állni, de csak ruhában. — Sajnálom, de én aktot aka­rok festeni — mondja a festő. A nő gondolkodik egy kicsit, majd így szól: — Rendben van, hajlandó va­gyok ruha nélkül is modellt áll­ni, de csak egy feltétellel. — rspedig? — Becsületszavát adja, hogy míg én ruha nélkül állok, ma­ga nem néz oda! INDOK Kovács egy óriási vas- botot cipel a vállán. Olyan nagy és súlyos ez a bot, hogy alig bírja. Találkozik vele Szabó, és álmélkodva kérdezi: — Mondd csak, miért cipeled ezt a vasbotot? — Hogyha megtámad­nak, legyen mivel véde keznem. — Ezzel a bottal akarsz verekedni? — csodálko­zik Szabó. Hiszen alig bírud el! — Ki akar verekedni — mondja Kovács —, ha megtámadnak, eldobom ezt a marha nehéz vas botot, és húsz kilóval megkönnyebbülve úgy el­futok, mint a szél. — Képzeld el, a feleségem eljött értem a kocsmába, és annyira diihös volt, hogy egy Idegen férfit hozott haza! (NEPRAKTA RAJZA) A BÍRÖSAGON A bíró elé egy házasság- szédelgőt vezetnek. Egy nő ül még a teremben. A bíró meg­kérdi a vádlottól: — Ismeri ezt a személyt? A férfi megnézi, maid így ,e,el: , , — Nem, bíró ur, sohasem láttam. A no dühösen felugrik, de a bíró leinti. Vigyék vissza — mond­ja az őrnek —, s tartsák szi­gorúan! Égy hét'múlva újra előve­zetik. A bíró ismét megkérdi, ismeri-e az ott ülő nőt. A vád. lőtt szeme felcsillan: ‘ * — Igen, ismerem tft. A bíró felsóhajt: — Na, végre, kezd vallani! S mondja el részletesen, hon­nan és hogyan ismeri őt? Kérem, az elmúlt'hétefih mutatta öt.a bíró úri Sajátos módszer i rilÉfplfegi ^i f i }| ÍV ' 1 n

Next

/
Oldalképek
Tartalom