Új Szó, 1972. június (25. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-03 / 129. szám, szombat
ENYHÜLÉS EURÓPÁBAN Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára beszámolója alai> ján az SZKP Politikai Bizottsága, a Legfelső Tanács Elnöksége és a szovjet kormány együttes ülésen hagyta jóvá a szovjet-amerikai tárgyalások eredményeit. Ezzel szinte eqyidő- ben az európai útjáról visszatérő Nixon elnök Washingtonban számolt be a törvényhozóknak moszkvai tárgyalásairól. Mind a szovjet, mind az amerikai vezetők eredményesnek, s jelentősnek mondják az elért eredményeket. Olyan lépésnek tekintik, mely új fejezetet nyit a két nagyhatalom kapcsolataiban, s nagy hatással lehet a nemzetközi helyzet, a béke és biztonság erősítésére, valamint az eltérő társadalmi rendszerű országok közötti együttműködés fejlesztésére. 1972. VI. 3. Történelmi hét Az elmúlt héten a világsajtó érdeklődésének középpontjában változatlanul a moszkvai csúcs állt. A moszkvai Pravda vezércikke a szovjet—amerikai megállapodásokat az SZKP XXIV. kongresszusán kimunkált békeprogram megvalósításának folyamatába illeszti. Ogy tekint azokra, mint a szovjet külpolitika újabb, jelentős sikereire, amelynek az a célja, hogy elősegítse a béke és a nemzetközi biztonság megszilárdítását, s a lehető legkedvezőbb feltételeket teremtse a kommunizmus építéséhez. A maratoni tárgyalások irama — állapítja meg a világsajtó — rendkívül erős volt, s már az első napok azt bizonyí tották, alaposan, módszeresen, körültekintően készítették elő. A tárgyalások jellemzésére Nixon rádió- és televízióbeszédében egy orosz anekdotát idézett. Egy vándor, aki ismerte ugyan az utat a másik faluba, de nem tudta, milyen messzire kell mennie, találkozott egy favágóval, aki az út mentén dolgozott. Megkérdezte tőle: „Mennyit kell még mennem, hogy eljussak a faluig?“ — Nem tudom — válaszolta a favágó, mire az utas mérges lett, mert biztosra vette, hogy a favágó abból a faluból való, ezért tudnia kellene, milyen messze Is van. Elindult az úton, de alig tett néhány lépést, s a favágó rákiáltott: „Állj, még tizenöt percet kell menned“. Az utas megfordult és megkérdezte: „Miért nem mondtad ezt mindjárt?“ — Mert nem tudtam, mekkorát lépsz! — válaszolta a favágó. A kedves orosz történet — most már a dokumentumok fényében — jelképesen arra is utal, a „lépéshossz" felmérése nem tartott sokáig. A béke és biztonság felé tett határozott lépések az enyhülés és együttműködés irányába hatnak, s a két „nagy“ jól indult el azon a hosszú úton, mely a kapcsolatok új korszakába vezethet el. Az elért eredmények a politikai realizmus példái, a szovjet külpolitika következetességét és rugalmasságát dicsérik. A megállapodások nem érintik a felek részéről fennálló kötelezettségeket. A Szovjetunió a békés egymás mellett élés politikáját nem elvei rovására, hanem elvi álláspontja talaján folytatja, s Jottányit sem enged a proletár internacionalizmus követelményeiből. 1973 a biztonsági értekezlet éve A moszkvai tanácskozások kedvezően befolyásolták az európai béke és biztonsági értekezlet előkészítését is. Elsőízben történt meg, hogy a NA- TO-külügyminiszterek bonni üléséről a moszkvai sajtó elismerően nyilatkozott. Az előző hónapok halogatása után ugyanis végre szabadot kapott az értekezlet megtartásának ügye. Minden jel arra mutat most, hogy az előkészítő tanácskozások ez év őszén Helsinkiben megkezdődnek, s ezt követően 1973-ban sor kerülhet a biztonsági értekezlet megtartására is. A NATO miniszteri tanácsa megelégedéssel nyugtázta a szovjet—nyugatnémet és a lengyel—nyugatnémet szerződés létrejöttét és ratifikálását, mert ezek a szerződések hozzájárulnak a feszültség csökkentéséhez Európában. Ugyancsak üd- vözlik a nyugat-berlini négyhatalmi megállapodást, valamint a szovjet—amerikai SALT-megál- lapodást. A 19 pontos közlemény emlékeztet a kölcsönösen kiegyensúlyozott csapatcsökkentésekről folytatandó tárgyalások szükségességére is — melyet véleményük szerint a biztonsági értekezlet előkészítésével párhuzamosan, vagy azt megelőzően kellene megkezdeni —, ezt a javaslatot Franciaország azonban már nem támogatta. Ratifikáció Moszkvában A Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége a hét közepén egyhangúlag ratifikálta a szovjet—nyugatnémet szerződést, melyet 1970. augusztus 12-én írtak alá Moszkvában. Ezzel tehát szovjet részről is befejeződött az utóbbi évek egyik legjelentősebb nemzetközi okmányának törvényerőre emelése. A szerződés — mint ismeretes — elindítója volt annak, hogy több mint két évtized után új szakasz kezdődhetett a két állam kapcsolatában, s hatékony elősegítője volt az európai enyhülés ügyének is. A szerződés nemcsak záróvonalat húzott a feszültség hosz- szú időszaka után, hanem „megteremti a szükséges politikai és jogi alapot a jószomszédság és a békés, kölcsönösen előnyös együttműködés számára a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság között, mindkét ország népeinek, az európai béke megszilárdításának érdekében“. Gromiko külügyminiszter a ratifikálás folyamán rámutatott arra Is, hogy a szerződés „nem ad lehetőséget semmiféle hamis értelmezésre, mert a benne foglalt célok és feladatok pontosan és világosan vannak megfogalmazva“. A moszkvai szerződés hatálybalépése, és az okmányok kicserélése után a nyugat-berlini négyhatalmi megállapodás zárőjegyzőkönyvének aláírásé val gyakorlatilag elhárul minden akadály, melyet a NATO- tagországok korábban ez európai biztonsági értekezlet megtartása elé emeltek. Nyugat-Berlin új korszaka Hírügynökségi jelentések szerint ma várják Nyugat-Berlinbe a négy nagyhatalom képviselőjét, hogy aláírják a négyhatalmi megállapodás zárójegyzőkönyvét. A szovjet—nyugatnémet szerződés után — mint ismeretes — megszületett a Nyu- gat-Berlinről szóló megállapodás, melyet tavaly szeptemberben láttak el kézjegyükkel. Ezzel vége szakadt annak a makacs politikának, mely Nyugat- Berlint az NSZK tizenegyedik tartományaként kezelte, s azt „frontvárossá“, a nemzetközi politikában Erisz almájává tette. A szovjet diplomácia jelentős erőfeszítéseire volt itt szükség, hogy a nyugat-berlini kérdés rendezése elé gördített súlyos akadályokat eltávolítsák, s jóakarattal és jó szándékkal, negyedszázad után amolyan modus vivendit teremtsenek. Nyugat-Berlin különleges státusza, s az NSZK korlátozott politikai képviselete, valamint a négy nagyhatalom illetékességének tisztázása után lehetőség nyílott a két német állam közötti szerződések, valamint az NDK és a nyugat-berlini szenátus közti egyezmények megkötésére is. És ezzel új fejezet kezdődött a két német állam kapcsolatában Is. A nemzetközi politikának ezek a nagy eredményei is bizonyítják a józan ész, a politikai realitások és a békés egymás mellett élés elvének helyességét és nagy győzelmét. S egy osztályszempontból megosztott világban rendkívül jelentős ez, hisz az öreg földrész békéje és biztonsága mellett a béke egyetemességének útját is egyengeti... FONOD ZOLTÁN NIXON: A MOSZKVAI CSÚCSÉRTEKEZLET ELÉRTE CÉLJÁT Az elnök a parlamentben beszámolt tárgyalásairól Washington — Nixon amerikai elnök 13-napos külföldi körút, ezen belül a Szovjetunióban tett nyolcnapos látogatása után, közép-európai idő szerint pénteken hajnalban 2 óra után néhány perccel érkezett vissza az Egyesült Államokba. A Washington melletti Andrews légitámaszpontról helikopterrel nyomban a Capitoliumhoz, a törvény- hozás épületéhez sietett, hogy megtartsa bejelentett beszámolóját. Mintegy félórás beszédét a szenátoroknak és a képviselőknek körülbelül csak a fele hallgatta végig a kongresszusban, igaz ugyan, hogy az országos rádió- és televízió-állomások kivétel nélkül közvetítették az elnök szavait. A moszkvai csúcsértekezlet — jelentette ki Nixon — etérte célját: sikerült megoldani több olyan nehéz kérdést, amely hosszú ideje megosztotta a két országot. Tárgyalásai egyik fő eredményének azt tekintette, amit óvatosan fogalmazva így határozott meg: „egy olyan folyamat kezdetét hoztuk haza magunkkal, amely tartós békére vezethet“. A beszéd legnagyobb részében az elnök a stratégiai fegyverkezés korlátozásáról kötött megállapodással foglalkozott. Hangsúlyozta, hogy az egyezmények megkötése mindkét országnak érdeke volt, és felszólította a törvényhozókat, sőt az egész amerikai népet, hogy behatóan tanulmányozza a szerződést és a megállapodást, s bizalmát fejezte ki az iránt, hogy egy ilyen tanulmányozás eredménye ugyanaz a végkövetkeztetés lesz, mint amire ő jutott. Az elnök felszólította a szenátust, hogy minél előbb ratifikálja a rakétaelhárító rakéta- rendszerek korlátozásáról kötött szerződést. Hangsúlyozta, hogy ez a szerződés a két legjelentősebb nukleáris hatalom első lépése a kölcsönös fegyverkorlátozás és erőcsökkentés új időszaka felé. Nixon egyidejűleg megnyugtatta a NATO-partnereket, hogy a jövőben tartandó fegyverkorlátozási és haderő-csökkentési tárgyalásokon az Egyesült Államok behatóan fog velük tanácskozni. Az amerikai elnök közlése szerint a moszkvai csúcsértekezleten Vietnam volt az egyik legrészletesebben megvitatott téma, de — mint hozzáfűzte — a felek megmaradtak saját álláspontjuk mellett. A problémát nagyon nehéznek nevezve rámutatott, hogy mindkét félnek megvannak a saját szempontjai és a saját koncepciói. Ugyanakkor — fűzte hozzá — „az Egyesült Államok és a Szovjetunió egyaránt elsőrendű feladatának tekinti, hogy stabilabb békét valósítson meg a világon Az elnök egyúttal biztosította hallgató közönségét arról, hogy az Egyesült Államok nem változtat vietnami politikáján. A moszkvai tárgyalások egyéb témaköreit felsorolva Nixon röviden időzött a kereskedelmi tárgyalásoknál és mint mondottá, arra számít, hogy a kereskedelmi vegyesbizottság az év vé géig kidolgozza a szovjet—amerikai kereskedelmi megállapodást. Végezetül Nixon szükségesnek tartotta megindokolni külpolitikájának a moszkvai és a pekingi látogatásban lecsapódó változásait. Óvatos formában elismerte, hogy az Egyesült Államok az utóbbi években elszigetelődött. Most — jelentette ki — rövid néhány hónap alatt n látogatások következtében sikerült megvetni az alapját annak, hogy „fokozatosan felszabaduljunk a szakadatlan konfrontáció alól“. Hazatérése után elhangzott első beszédében az elnök amerikai földön is ígéretet tett arra, hogy a jövőben „a két legfontosabb kommunista hatalommal“ a jobb egyetértés, a kölcsönös tisztelet és a nézeteltérések pontról pontra való rendezése alapján kívánja szabályozni az Egyesült Államok kapcsolatait. Az esküdtszék döntése előtt San fosé — Csütörtökön Leo Branton ügyvéd védőbeszédével véget ért Angela Davis „ügyének“ tárgyalása. A vád két sarkalatos érvét: hogy tudniillik a fiatal kommunista filozófusnő maga vásárolta azt a fegyvert, amellyel 1970 augusztusában a gyilkosságot elkövették, továbbá, hogy a gyilkosság után az igazságszolgáltatás elől menekülve utazott Kaliforniába, Branton a következőképpen cáfolta: Davis a fegyvervásárláskor nevét és aláírását adta. Ha a bíróság ezek után bűnösnek nyilvánította, azt kell hinnie, hogy a vádlott gyengeelméjű. Ami a kaliforniai utazást illeti, a védő rámutatott: az 1970 augusztusi vérengzés után a vádlottnak, aki fekete bőrű, a tomboló fajgyűlölet elől saját életének megmentése végett kellett elmenekülnie San Rafaelből. Védőbeszédében Leo Branton megjegyezte: a bíróságnak figyelembe kell vennie azt is, hogy Angela Davis nem csupán néger és polgárjogi harcos, de kommunista is. Az pedig köztudott, — fűzte hozzá Branton —, hogy ebben az országban kom- munistaellenesség dühöng. Pénteken a bíró kiadta utolsó instrukcióit, és a hét nőből éa öt férfiból álló esküdtszék tanácskozásra ült össze. Ismét éleződik a közel-keleti feszültség Tel Aviv — Bejrút — A repülőtéri merénylet kiváltotta, Izrael táplálta feszültség tovább éleződik a Közel-Keleten. Szemtanúk Jelentették, hogy az izraeli—libanoni határ mentén „szokatlan csapatmozgások" észlelhetők. Eközben az izraeli légierő vadászbombázői tizenöt percet „töltöttek“ Dél-Libanon légterében, amit Tel Aviv nem is cáfolt. A pénteken kiadott izraeli katonai közlemény azt mondta, hogy csütörtökön éjszaka az izraeli erők „egyetlen célpontot sem támadtak Libanon területén“. 24 óra leforgása alatt már a harmadik levelet intézte csütörtökön este a Biztonsági Tanács elnökéhez Tekoah, Izrael állandó ENSZ-képviselője. A levelek tartalma lényegében egy: Libanont terheli a felelősség a repülőtéri drámáért, mivel „otthont ad a különféle arab terror- szervezeteknek, elsősorban az úgynevezett Népi Felszabadításl Frontnak“. Izrael követelte a Biztonsági tanácstól, hogy érje el az arab kormányoknál a palesztin gerilla-szervezetek fölszámolását. Libanon elutasította az izraeli vádakat. Tagadta, hogy BeJ- rútban székelnének a palesztin gerilla-szervezetek. Arra a közismert tényre hivatkozott, hogy e szervezetek csupán sajtó- és tájékoztató központokat tartanak fenn a libanoni fővárosban. Mind Tekoah, mind Ghorra tárgyalt Waldheimmel, a világ- szervezet főtitkárával. Tokió — A japán rendőrség pénteken házkutatást tartott Okamoto Kozo lakásán. Mint ismeretes, a 24 éves egyetemi hallgató az egyetlen életben maradt tagja a japán „öngyilkos kommandónak“, amely végrehajtotta a Tel Aviv-i repülőtéri merényletet. A házkutatás során a rendőrség lefoglalta a merénylő szüleihez írt leveleit, jegyzetfüzeteit és könyveit. Megfigyelők szerint a japán hatóságok arra használják fel a Tel Avlv-i vérengzést, hogy minden eddiginél keményebben lecsapjanak nemcsak az ultraradikális mozgalomra, hanem általában a japán egyetemek baloldali beállítottságú szervezeteire. Szovjet díjak atomkutatási sikerekért Moszkva — A Dubnái Egyesített Atomkutató Intézet tudóstanácsa megítélte a díjakat az 1971-es évben végzett legkiemelkedőbb munkákért. Első díjjal tüntették ki azt az elméiiti és kísérleti kutatás-sorozatot, amelyet a nukleáris problémák laboratóriumában és a nagy energiák fizikájának intézetében dolgozó tudósok egy csoportja végzett. „A negatív töltetű mezonok és az anyag kölcsönhatásának tanulmányozása és a mezonkémiai kutatási módszerek kidolgozása“ — így nevezik ezt a munkát, amelynek a tudósok tíz esztendőt szenteltek. A kutatómunka eredményeképpen új módszert teremtettek az anyag fizikai-kémiai sajátosságainak meghatározására anélkül, hogy károsodás érné a vizsgálat tárgyát. Ugyancsak első díjjal tüntették ki azt a tudóscsoportot, amely Juríj Scserbakov vezetésével megalkotott egy olyan hélium-spektrométert, amelyhez hasonló nincs a világon. EDUARDO MONTERO ROJAS altábornagy vezetésével perui katonai küldöttség érkezett Moszkvába. A vendégeket Sz. L. Szokolov hadseregtábornok, a honvédelmi miniszter első helyettese, és a szovjet fegyveres erők más képviselői fogadták. RAUL MONTERO tengernagy, a chilei haditengerészet parancsnoka hivatalos látogatáson a Szovjetunióban tartózkodik. A tengernagyot fogadta Gorskov tengernagy, a szovjet honvédelmi miniszter helyettese. Montero admirális a napokban ellátogat Szimferopol- ba, Szevasztopolba, Jaltába és Leningrádba. MURTADA szaid abdel BAKI iraki külügyminiszter tegnap hivatalos látogatásra Moszkvába érkezett. A sere- metyevói repülőtéren Valentyln Sasin olajipari miniszter fogadta. FIDEL CASTRO kubai párt- vezető és kormányfő és kísérete tegnap látogatást tett a Magyar Tudományos Akadémia mezőgazdasági tudományos intézetében és megtekintette martonvásári kísérleti gazdaságát. A vendégeket Fehér Lajos és Ajtai Miklós miniszterelnök- helyettesek kalauzolták. JUAN MARIA BORDABERRY uruguayi elnök kabinetje lemondott, hogy helyt adjon egy szélesebb képviseleten alapuló kormánynak. URUGUAY északkeleti részén letartóztattak egy fiatal papot és 19 más személyt. Azzal vádolják őket, hogy tagjai a tu- pamarók mozgalmának. MEXIKO elismerte a Bengál Népi Köztársaságot. A két ország hamarosan kicseréli diplomáciai képviselőit. A DÁN PARLAMENT határozatot fogadott el, amelyben felszólítja a kormányt, ismerje el Német Demokratikus Köztársaságot. AZ IRÁNI RENDŐRSÉG közölte, hogy a Nixon-látogatás idején elkövetett négy teherá- ni bombamerénylet tettesei közül kettőt elfogtak. FOKVÁROSBAN tegnap több mint ötven diákot tartóztattak le, mert tüntettek a faji elkülönítés ellen. RAP BROWN néger vezetőt a New York-i börtönből átszállították New Orleans-ba, hogy bíróság elé állítsák „lőfegyverek állítólagos határon túlra szállítása“ vádjával. PORTUGÁL GYARMATI KATÓNÁK hatoltak be a múlt hét péntekén Guinea-Bissauból Szenegál területére, s vandál módon megöltek hat szenegáli határőrt, — közölte Medoune Fali, S^anegál állandó ENSZ- képvise^ője a Biztonsági Tanács elnökéhpz intézett panaszlevelében. Hétvégi hírmagyarázatunk
