Új Szó, 1972. június (25. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-03 / 129. szám, szombat

ENYHÜLÉS EURÓPÁBAN Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára beszámolója alai> ján az SZKP Politikai Bizottsága, a Legfelső Tanács Elnöksé­ge és a szovjet kormány együttes ülésen hagyta jóvá a szov­jet-amerikai tárgyalások eredményeit. Ezzel szinte eqyidő- ben az európai útjáról visszatérő Nixon elnök Washington­ban számolt be a törvényhozóknak moszkvai tárgyalásairól. Mind a szovjet, mind az amerikai vezetők eredményesnek, s jelentősnek mondják az elért eredményeket. Olyan lépés­nek tekintik, mely új fejezetet nyit a két nagyhatalom kap­csolataiban, s nagy hatással lehet a nemzetközi helyzet, a bé­ke és biztonság erősítésére, valamint az eltérő társadalmi rendszerű országok közötti együttműködés fejlesztésére. 1972. VI. 3. Történelmi hét Az elmúlt héten a világsajtó érdeklődésének középpontjában változatlanul a moszkvai csúcs állt. A moszkvai Pravda vezér­cikke a szovjet—amerikai meg­állapodásokat az SZKP XXIV. kongresszusán kimunkált béke­program megvalósításának fo­lyamatába illeszti. Ogy tekint azokra, mint a szovjet külpo­litika újabb, jelentős sikereire, amelynek az a célja, hogy elő­segítse a béke és a nemzetkö­zi biztonság megszilárdítását, s a lehető legkedvezőbb feltéte­leket teremtse a kommunizmus építéséhez. A maratoni tárgyalások ira­ma — állapítja meg a világ­sajtó — rendkívül erős volt, s már az első napok azt bizonyí tották, alaposan, módszeresen, körültekintően készítették elő. A tárgyalások jellemzésére Ni­xon rádió- és televízióbeszédé­ben egy orosz anekdotát idé­zett. Egy vándor, aki ismerte ugyan az utat a másik faluba, de nem tudta, milyen messzire kell mennie, találkozott egy fa­vágóval, aki az út mentén dol­gozott. Megkérdezte tőle: „Mennyit kell még mennem, hogy eljussak a faluig?“ — Nem tudom — válaszolta a fa­vágó, mire az utas mérges lett, mert biztosra vette, hogy a fa­vágó abból a faluból való, ezért tudnia kellene, milyen messze Is van. Elindult az úton, de alig tett néhány lépést, s a favágó rákiáltott: „Állj, még ti­zenöt percet kell menned“. Az utas megfordult és megkérdez­te: „Miért nem mondtad ezt mindjárt?“ — Mert nem tud­tam, mekkorát lépsz! — vála­szolta a favágó. A kedves orosz történet — most már a dokumentumok fé­nyében — jelképesen arra is utal, a „lépéshossz" felmérése nem tartott sokáig. A béke és biztonság felé tett határozott lépések az enyhülés és együtt­működés irányába hatnak, s a két „nagy“ jól indult el azon a hosszú úton, mely a kapcso­latok új korszakába vezethet el. Az elért eredmények a poli­tikai realizmus példái, a szov­jet külpolitika következetessé­gét és rugalmasságát dicsérik. A megállapodások nem érintik a felek részéről fennálló köte­lezettségeket. A Szovjetunió a békés egymás mellett élés po­litikáját nem elvei rovására, hanem elvi álláspontja talaján folytatja, s Jottányit sem en­ged a proletár internacionaliz­mus követelményeiből. 1973 a biztonsági értekezlet éve A moszkvai tanácskozások kedvezően befolyásolták az eu­rópai béke és biztonsági érte­kezlet előkészítését is. Első­ízben történt meg, hogy a NA- TO-külügyminiszterek bonni ülé­séről a moszkvai sajtó elisme­rően nyilatkozott. Az előző hó­napok halogatása után ugyanis végre szabadot kapott az érte­kezlet megtartásának ügye. Minden jel arra mutat most, hogy az előkészítő tanácskozá­sok ez év őszén Helsinkiben megkezdődnek, s ezt követően 1973-ban sor kerülhet a bizton­sági értekezlet megtartására is. A NATO miniszteri tanácsa megelégedéssel nyugtázta a szovjet—nyugatnémet és a len­gyel—nyugatnémet szerződés létrejöttét és ratifikálását, mert ezek a szerződések hozzájárul­nak a feszültség csökkentésé­hez Európában. Ugyancsak üd- vözlik a nyugat-berlini négyha­talmi megállapodást, valamint a szovjet—amerikai SALT-megál- lapodást. A 19 pontos közlemény em­lékeztet a kölcsönösen kiegyen­súlyozott csapatcsökkentések­ről folytatandó tárgyalások szükségességére is — melyet véleményük szerint a biztonsá­gi értekezlet előkészítésével párhuzamosan, vagy azt meg­előzően kellene megkezdeni —, ezt a javaslatot Franciaország azonban már nem támogatta. Ratifikáció Moszkvában A Szovjetunió Legfelső Taná­csának Elnöksége a hét köze­pén egyhangúlag ratifikálta a szovjet—nyugatnémet szerző­dést, melyet 1970. augusztus 12-én írtak alá Moszkvában. Ezzel tehát szovjet részről is befejeződött az utóbbi évek egyik legjelentősebb nemzetkö­zi okmányának törvényerőre emelése. A szerződés — mint ismeretes — elindítója volt an­nak, hogy több mint két évti­zed után új szakasz kezdődhe­tett a két állam kapcsolatában, s hatékony elősegítője volt az európai enyhülés ügyének is. A szerződés nemcsak záróvo­nalat húzott a feszültség hosz- szú időszaka után, hanem „megteremti a szükséges poli­tikai és jogi alapot a jószom­szédság és a békés, kölcsönö­sen előnyös együttműködés szá­mára a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság között, mindkét ország népeinek, az európai béke megszilárdításá­nak érdekében“. Gromiko kül­ügyminiszter a ratifikálás fo­lyamán rámutatott arra Is, hogy a szerződés „nem ad lehetősé­get semmiféle hamis értelme­zésre, mert a benne foglalt cé­lok és feladatok pontosan és világosan vannak megfogalmaz­va“. A moszkvai szerződés hatály­balépése, és az okmányok ki­cserélése után a nyugat-berli­ni négyhatalmi megállapodás zárőjegyzőkönyvének aláírásé val gyakorlatilag elhárul min­den akadály, melyet a NATO- tagországok korábban ez euró­pai biztonsági értekezlet meg­tartása elé emeltek. Nyugat-Berlin új korszaka Hírügynökségi jelentések sze­rint ma várják Nyugat-Berlinbe a négy nagyhatalom képviselő­jét, hogy aláírják a négyhatal­mi megállapodás zárójegyző­könyvét. A szovjet—nyugatné­met szerződés után — mint is­meretes — megszületett a Nyu- gat-Berlinről szóló megállapo­dás, melyet tavaly szeptember­ben láttak el kézjegyükkel. Ez­zel vége szakadt annak a ma­kacs politikának, mely Nyugat- Berlint az NSZK tizenegyedik tartományaként kezelte, s azt „frontvárossá“, a nemzetközi politikában Erisz almájává tet­te. A szovjet diplomácia jelentős erőfeszítéseire volt itt szükség, hogy a nyugat-berlini kérdés rendezése elé gördített súlyos akadályokat eltávolítsák, s jó­akarattal és jó szándékkal, ne­gyedszázad után amolyan mo­dus vivendit teremtsenek. Nyu­gat-Berlin különleges státusza, s az NSZK korlátozott politikai képviselete, valamint a négy nagyhatalom illetékességének tisztázása után lehetőség nyí­lott a két német állam közötti szerződések, valamint az NDK és a nyugat-berlini szenátus közti egyezmények megkötésé­re is. És ezzel új fejezet kez­dődött a két német állam kap­csolatában Is. A nemzetközi politikának ezek a nagy eredményei is bi­zonyítják a józan ész, a poli­tikai realitások és a békés egy­más mellett élés elvének he­lyességét és nagy győzelmét. S egy osztályszempontból meg­osztott világban rendkívül je­lentős ez, hisz az öreg földrész békéje és biztonsága mellett a béke egyetemességének útját is egyengeti... FONOD ZOLTÁN NIXON: A MOSZKVAI CSÚCSÉRTEKEZLET ELÉRTE CÉLJÁT Az elnök a parlamentben beszámolt tárgyalásairól Washington — Nixon ameri­kai elnök 13-napos külföldi kör­út, ezen belül a Szovjetunióban tett nyolcnapos látogatása után, közép-európai idő szerint pénte­ken hajnalban 2 óra után né­hány perccel érkezett vissza az Egyesült Államokba. A Washing­ton melletti Andrews légitá­maszpontról helikopterrel nyom­ban a Capitoliumhoz, a törvény- hozás épületéhez sietett, hogy megtartsa bejelentett beszámo­lóját. Mintegy félórás beszédét a szenátoroknak és a képvise­lőknek körülbelül csak a fele hallgatta végig a kongresszus­ban, igaz ugyan, hogy az orszá­gos rádió- és televízió-állomá­sok kivétel nélkül közvetítették az elnök szavait. A moszkvai csúcsértekezlet — jelentette ki Nixon — etérte célját: sikerült megoldani több olyan nehéz kérdést, amely hosszú ideje megosztotta a két országot. Tárgyalásai egyik fő eredményének azt tekintette, amit óvatosan fogalmazva így határozott meg: „egy olyan fo­lyamat kezdetét hoztuk haza magunkkal, amely tartós békére vezethet“. A beszéd legnagyobb részé­ben az elnök a stratégiai fegy­verkezés korlátozásáról kötött megállapodással foglalkozott. Hangsúlyozta, hogy az egyezmé­nyek megkötése mindkét or­szágnak érdeke volt, és felszó­lította a törvényhozókat, sőt az egész amerikai népet, hogy be­hatóan tanulmányozza a szer­ződést és a megállapodást, s bi­zalmát fejezte ki az iránt, hogy egy ilyen tanulmányozás ered­ménye ugyanaz a végkövetkez­tetés lesz, mint amire ő jutott. Az elnök felszólította a sze­nátust, hogy minél előbb ratifi­kálja a rakétaelhárító rakéta- rendszerek korlátozásáról kötött szerződést. Hangsúlyozta, hogy ez a szerződés a két legjelentő­sebb nukleáris hatalom első lé­pése a kölcsönös fegyverkorlá­tozás és erőcsökkentés új idő­szaka felé. Nixon egyidejűleg megnyug­tatta a NATO-partnereket, hogy a jövőben tartandó fegyverkor­látozási és haderő-csökkentési tárgyalásokon az Egyesült Álla­mok behatóan fog velük ta­nácskozni. Az amerikai elnök közlése szerint a moszkvai csúcsérte­kezleten Vietnam volt az egyik legrészletesebben megvitatott téma, de — mint hozzáfűzte — a felek megmaradtak saját ál­láspontjuk mellett. A problémát nagyon nehéznek nevezve rá­mutatott, hogy mindkét félnek megvannak a saját szempontjai és a saját koncepciói. Ugyanak­kor — fűzte hozzá — „az Egye­sült Államok és a Szovjetunió egyaránt elsőrendű feladatának tekinti, hogy stabilabb békét va­lósítson meg a világon Az elnök egyúttal biztosította hallgató közönségét arról, hogy az Egyesült Államok nem vál­toztat vietnami politikáján. A moszkvai tárgyalások egyéb témaköreit felsorolva Nixon rö­viden időzött a kereskedelmi tárgyalásoknál és mint mondot­tá, arra számít, hogy a kereske­delmi vegyesbizottság az év vé géig kidolgozza a szovjet—ame­rikai kereskedelmi megállapo­dást. Végezetül Nixon szükségesnek tartotta megindokolni külpoliti­kájának a moszkvai és a pekin­gi látogatásban lecsapódó vál­tozásait. Óvatos formában elis­merte, hogy az Egyesült Álla­mok az utóbbi években elszige­telődött. Most — jelentette ki — rövid néhány hónap alatt n látogatások következtében si­került megvetni az alapját an­nak, hogy „fokozatosan felsza­baduljunk a szakadatlan konf­rontáció alól“. Hazatérése után elhangzott első beszédében az el­nök amerikai földön is ígéretet tett arra, hogy a jövőben „a két legfontosabb kommunista hata­lommal“ a jobb egyetértés, a kölcsönös tisztelet és a nézetel­térések pontról pontra való rendezése alapján kívánja sza­bályozni az Egyesült Államok kapcsolatait. Az esküdtszék döntése előtt San fosé — Csütörtökön Leo Branton ügyvéd védőbeszédével véget ért Angela Davis „ügyé­nek“ tárgyalása. A vád két sarkalatos érvét: hogy tudniillik a fiatal kommu­nista filozófusnő maga vásárol­ta azt a fegyvert, amellyel 1970 augusztusában a gyilkosságot elkövették, továbbá, hogy a gyilkosság után az igazságszol­gáltatás elől menekülve utazott Kaliforniába, Branton a követ­kezőképpen cáfolta: Davis a fegyvervásárláskor nevét és aláírását adta. Ha a bíróság ezek után bűnösnek nyilvánítot­ta, azt kell hinnie, hogy a vád­lott gyengeelméjű. Ami a kali­forniai utazást illeti, a védő rá­mutatott: az 1970 augusztusi vé­rengzés után a vádlottnak, aki fekete bőrű, a tomboló fajgyű­lölet elől saját életének meg­mentése végett kellett elmene­külnie San Rafaelből. Védőbeszédében Leo Branton megjegyezte: a bíróságnak fi­gyelembe kell vennie azt is, hogy Angela Davis nem csupán néger és polgárjogi harcos, de kommunista is. Az pedig köztu­dott, — fűzte hozzá Branton —, hogy ebben az országban kom- munistaellenesség dühöng. Pénteken a bíró kiadta utolsó instrukcióit, és a hét nőből éa öt férfiból álló esküdtszék ta­nácskozásra ült össze. Ismét éleződik a közel-keleti feszültség Tel Aviv — Bejrút — A repü­lőtéri merénylet kiváltotta, Iz­rael táplálta feszültség tovább éleződik a Közel-Keleten. Szemtanúk Jelentették, hogy az izraeli—libanoni határ men­tén „szokatlan csapatmozgások" észlelhetők. Eközben az izraeli légierő vadászbombázői tizenöt percet „töltöttek“ Dél-Libanon légterében, amit Tel Aviv nem is cáfolt. A pénteken kiadott iz­raeli katonai közlemény azt mondta, hogy csütörtökön éj­szaka az izraeli erők „egyetlen célpontot sem támadtak Libanon területén“. 24 óra leforgása alatt már a harmadik levelet intézte csütör­tökön este a Biztonsági Tanács elnökéhez Tekoah, Izrael állan­dó ENSZ-képviselője. A levelek tartalma lényegében egy: Liba­nont terheli a felelősség a re­pülőtéri drámáért, mivel „ott­hont ad a különféle arab terror- szervezeteknek, elsősorban az úgynevezett Népi Felszabadításl Frontnak“. Izrael követelte a Biztonsági tanácstól, hogy érje el az arab kormányoknál a pa­lesztin gerilla-szervezetek föl­számolását. Libanon elutasította az izrae­li vádakat. Tagadta, hogy BeJ- rútban székelnének a palesztin gerilla-szervezetek. Arra a köz­ismert tényre hivatkozott, hogy e szervezetek csupán sajtó- és tájékoztató központokat tarta­nak fenn a libanoni fővárosban. Mind Tekoah, mind Ghorra tárgyalt Waldheimmel, a világ- szervezet főtitkárával. Tokió — A japán rendőrség pénteken házkutatást tartott Okamoto Kozo lakásán. Mint is­meretes, a 24 éves egyetemi hallgató az egyetlen életben maradt tagja a japán „öngyilkos kommandónak“, amely végre­hajtotta a Tel Aviv-i repülőtéri merényletet. A házkutatás során a rendőrség lefoglalta a me­rénylő szüleihez írt leveleit, jegyzetfüzeteit és könyveit. Megfigyelők szerint a japán ha­tóságok arra használják fel a Tel Avlv-i vérengzést, hogy minden eddiginél keményebben lecsapjanak nemcsak az ultrara­dikális mozgalomra, hanem ál­talában a japán egyetemek bal­oldali beállítottságú szervezetei­re. Szovjet díjak atomkutatási sikerekért Moszkva — A Dubnái Egyesí­tett Atomkutató Intézet tudós­tanácsa megítélte a díjakat az 1971-es évben végzett legkiemel­kedőbb munkákért. Első díjjal tüntették ki azt az elméiiti és kísérleti kutatás-so­rozatot, amelyet a nukleáris problémák laboratóriumában és a nagy energiák fizikájának in­tézetében dolgozó tudósok egy csoportja végzett. „A negatív töltetű mezonok és az anyag kölcsönhatásának tanulmányo­zása és a mezonkémiai kutatási módszerek kidolgozása“ — így nevezik ezt a munkát, amely­nek a tudósok tíz esztendőt szenteltek. A kutatómunka ered­ményeképpen új módszert te­remtettek az anyag fizikai-ké­miai sajátosságainak meghatá­rozására anélkül, hogy károso­dás érné a vizsgálat tárgyát. Ugyancsak első díjjal tüntet­ték ki azt a tudóscsoportot, amely Juríj Scserbakov vezeté­sével megalkotott egy olyan hé­lium-spektrométert, amelyhez hasonló nincs a világon. EDUARDO MONTERO ROJAS altábornagy vezetésével perui katonai küldöttség érkezett Moszkvába. A vendégeket Sz. L. Szokolov hadseregtábornok, a honvédelmi miniszter első helyettese, és a szovjet fegyve­res erők más képviselői fogad­ták. RAUL MONTERO tengernagy, a chilei haditengerészet pa­rancsnoka hivatalos látogatá­son a Szovjetunióban tartózko­dik. A tengernagyot fogadta Gorskov tengernagy, a szovjet honvédelmi miniszter helyet­tese. Montero admirális a na­pokban ellátogat Szimferopol- ba, Szevasztopolba, Jaltába és Leningrádba. MURTADA szaid abdel BAKI iraki külügyminiszter tegnap hivatalos látogatásra Moszkvába érkezett. A sere- metyevói repülőtéren Valentyln Sasin olajipari miniszter fo­gadta. FIDEL CASTRO kubai párt- vezető és kormányfő és kísé­rete tegnap látogatást tett a Magyar Tudományos Akadémia mezőgazdasági tudományos in­tézetében és megtekintette martonvásári kísérleti gazdasá­gát. A vendégeket Fehér Lajos és Ajtai Miklós miniszterelnök- helyettesek kalauzolták. JUAN MARIA BORDABERRY uruguayi elnök kabinetje le­mondott, hogy helyt adjon egy szélesebb képviseleten alapuló kormánynak. URUGUAY északkeleti részén letartóztattak egy fiatal papot és 19 más személyt. Azzal vá­dolják őket, hogy tagjai a tu- pamarók mozgalmának. MEXIKO elismerte a Bengál Népi Köztársaságot. A két or­szág hamarosan kicseréli dip­lomáciai képviselőit. A DÁN PARLAMENT határo­zatot fogadott el, amelyben fel­szólítja a kormányt, ismerje el Német Demokratikus Köztársa­ságot. AZ IRÁNI RENDŐRSÉG kö­zölte, hogy a Nixon-látogatás idején elkövetett négy teherá- ni bombamerénylet tettesei kö­zül kettőt elfogtak. FOKVÁROSBAN tegnap több mint ötven diákot tartóztattak le, mert tüntettek a faji elkü­lönítés ellen. RAP BROWN néger vezetőt a New York-i börtönből átszál­lították New Orleans-ba, hogy bíróság elé állítsák „lőfegyve­rek állítólagos határon túlra szállítása“ vádjával. PORTUGÁL GYARMATI KATÓ­NÁK hatoltak be a múlt hét péntekén Guinea-Bissauból Sze­negál területére, s vandál mó­don megöltek hat szenegáli határőrt, — közölte Medoune Fali, S^anegál állandó ENSZ- képvise^ője a Biztonsági Tanács elnökéhpz intézett panaszleve­lében. Hétvégi hírmagyarázatunk

Next

/
Oldalképek
Tartalom