Új Szó, 1972. június (25. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-02 / 128. szám, péntek
Alom és valóság cÜY EMIGRÁNS VALLOMÁSA A szerencsétlenség, a csalódás ráncokat vés az ember arcára. Az embert sokszor már csak a remény élteti, de mi történik, ha a Kemény is meghal, és az ember életben marad? A fényképekkel borított asztal mellett ül KAROL MORA- VANSKÝ huszonnégy esztendős gaiántai lakos. Átélte a csalódás keserűségét, két esztendőt eltékozolt az életéből. Néhány évvel ezelőtt — követve mások példáját — elindult a „csodás Nyugat“ felé, de két év múltán visszatért. Miért? —• 1969-ben turistaútlevéllel utaztam Ausztriába és azt gondoltam, hogy kitárult előttem a nagyvilág kapuja, mindenütt csak engem várnak. Aránylag gyorsan elhelyezkedtem egy svájci cégnél, és minden nagyon szépnek látszott. Két hét múlva azonban távoznom kellett munkahelyemről, és eddigi keresetemet néhány nap alatt feléltem. Amikor már egy fillérem sem volt, egyik ismerősöm azt tanácsolta, hogy jelentkezzem valamelyik menekülttáborban, ahol mindazok, akik elhagyták hazájukat teljes ellátást kapnak. így kerültem a traiskircheni táborba. Egy ideig karanténban voltam, ez is nagyon rossz volt, de az igazi pokol akkor kezdődött, amikor átköltöztem az egyik közös lakóterembe, ahol negyvenen laktunk, hihetetlenül szennyes környezetben, polos- kás ágyakon. Az a kevés étel, amit kaptunk, romlott volt, de annyira, hogy sokszor nem is tudtuk megenni. Gyakori volt a verekedés, és emellett nagyon nehéz munkát kellett végeznünk. Reggelenként úgy hajtottak bennünket a teherautókra, mint az állatokat és különféle munkahelyekre szállítottak. Reggeltől éjszakáig dolgoztunk, mindig a legnehezebb munkát, melyért sokkal alacsonyabb bért kaptunk, mint az odavalók. A táborban voltak szlovákok, csehek, magyarok, románok, bolgárok és jugoszlávok. Miért hagyták el a hazájukat? Többnyire „a csodálatos Nyugat“ igéző látomásáért. Az annyira vágyott, óhajtott „nagyszerű jólét“ helyett Karol Moravanský a kíméletlen valósággal találkozott: a csupasz létért vívott nehéz küzdelemmel, a poloskás ággyal. De közben új remény villant fel előtte: Ausztrália. — Az ausztráliai nagykövetség embere azt ígérte a tábor lakóinak, hogy a kormány fedezi az útiköltséget, ha vállaljuk a kétéves szerződést. Mindenkinek megígérte, hogy a saját szakmájában dolgozhat. Amikor megtudta, hogy vegyész vagyok, olyan arcot vágott, mintha egész Ausztráliában egyetlen vegyész sem élne, és csak énrám várnának. A szerződésben biztosították, hogy három hónapig munkásszállóban gondoskodnak rólunk, dolgoznunk nem kell, csak megszokni a környezetet és elsajátítani az angol nyelvet. Ázt ígérték, hogy ez alatt az idő alatt munkanélküli segélyt kapunk. A szerződést aláírtam. A melbourne-i repülőtéren valami Charlie nevű csehszlovák emigráns várt ránk, ő lett a felügyelőnk. A munkásszállóban már senkit nem érdekelt a szakképzettségünk, hiszen már elérték, amit akartak: a szerződést aláírtuk. Az sem érdekelte őket, hogy tudunk-e angolul. A harmadik napon már a vágóhídon dolgoztunk. Nagyon nehéz volt a munkánk, és csak emigránsok dolgoztak itt, me4 az ausztráliaiak nem vállalták. A megígért angol nyelvtanfolyam? Volt valami ilyesmi, de csak négyszer mentem el, mert egyre újabb menekültek érkeztek, és a tanító így mindig az első leckét ismételte. Azt hiszem még ma sem jutott tovább, hiszen nem az volt a cél, hogy a menekültek megtanuljanak angolul, hanem éppen ellenkezőleg, az, hogy a nyelvtudás hiányában ne hagyhassuk el a tábort. Nyugat csillogó kulisszái mögött találkozott a sötét, kegyetlen, embertelen realitással. Honvágyat érzett, de a haza messze volt, útiköltségre nem volt pénze és a szerződésszegésért büntetés járt. — Hét hónapig dolgoztam a vágóhídon. Ez alatt elég jól megtanultam angolul, és New- castle-ba mentem, ahol mint operátor dolgoztam a vasútnál. A háromműszakos munkát rosz- szul fizették. Ekkor már önálló voltam, de nagyon szerényen kellett élnem, mert ott, akinek nincs pénze, nem ember. Az emberek, amint tehetik, kölcsönösen meglopják egymást. Például az egyik barátom valami mellékkeresetre szeretett volna szert tenni és ezért válaszolt egy hirdetésre, amelyben valami cég embereket keresett angol szövegek másolására. Jelentkezett. De nagyon meglepődött, amikor a várt meghívás helyett egy postai befizetési lapot kapott azzal a felszólítással, hogy fizessen be a hirdető cég számára 30 dollárt. A pénzt befizette, de a cégről soha többé nem hallott. A menekültek helyzete valóban nagyon rossz. Az emigráns nem ember, csak egy szám a a munkahelyen. Minden erőt kiszednek belőle, és amikor nem bírja tovább, akkor kidobják. És mit csinálnak a. szakszervezetek? — Ismertem néhány szak- szervezeti vezetőt. Nem dolgoztak. a legújabb típusú luxusautón utazgattak, és; meglepően jó viszonyban voltak a gyártulajdonosokkal. Például a tulajdonos nem akarta, hogy az állami ünnepen dolgozzanak, mert akkor a törvény értelmében kétszeres bért kellett volna fizetnie. Tehát utasította a szakszervezet vezetőjét, hogy szervezzen arra a napra sztrájkot. A munkások sztrájkoltak, és ezzel is növelték a gyáros nyereségét. Amikor közöltem honfitársaimmal, hogy visszatérek a hazámba, elszomorodtak. Közülük is sokan szeretnének hazajönni, de nincs rá lehetőségük. Én fiatal, nőtlen ember vagyok, előttem az élet. De mit tegyen az a barátom, aki nős és akinek három gyermeke van? Hogyan jöjjön haza, amikor csak az utazás 30Ü0 dollárba kerül? Én is csak nagyon nehezen tudtam megtakarítani az útiköltséget, és a késő esti órákig dolgoztam csak azért, hogy teljesüljön a vágyam. Ez év januárjában érkezett haza, és most már más szemmel nézi a hazáját. Azonnal munkába lépett a régi munkahelyén, a šaľai Dusloban. Már csak ritkán gondol a nyugati „álomvilágban“ átélt megalázó nyomorgásra, de a keserves tapasztalatok birtokában megfogalmazta saját jelszavát: előbb, vagy utóbb mindenki megérti, hol a helye! FERDINAND KRAJČOVfČ A GÁZVEZETÉK ELSŐ SZMASľÄK VÉGÉN 1972. VI. 2. Veľká Ida (Nagyida) határában szerdán rögtönzött ünnepség keretében végezték el a Kosicei Mélyépítő Vállalat dolgozói a szovjet határtól húzódó tranzit gázvezeték első 80 km- es szakaszán a esővezeték „agyának“ (árkának) utolsó méterein az ásási munkálatokat. Ez azt jelenti, hogy a kitűzött határidő előtt 15 nappal teljesítették a gázvezeték említett szakaszán a földmunkálatokat. Kilenc hónap alatt megmozgattak 650 QOU köbméter földet, a folyókon öt áthidalást végeztek (összesen két kilométer hosszúságban). )únius végéig a csővezetéket még 13 km-en kell a földbe helyezni és 16 kin-en befedni. Feltételezhető, hogy a Košicei Mélyépítő Vállalat dolgozói ezeket a feladatokat is a tervezett határidő előtt fogják elvégezni. (ik) lelentds népjóléti intézkedések Szlovákiában 271 431 nyugdíjat emeltek $ Évente 240 millió koronával US vUgdíjat folyósítanak Az elmúlt napokban emlékeztünk meg a CSKP XIV. kongresszusának első évfordulójáról. E kongresszus határozatai rögzítették a lakosság életszínvonala emelésének programját. A kongresszus különösen hangsúlyozta, hogy javítani kell a többgyermekes családok anyagi helyzetét, hatékonyabban kell támogatni az anyákat, és fokozott gondot kell fordítani azokra nz emberekre, akik a munkájukkal a társadalmat szolgálták, és most mint nyugdíjasok a megérdemelt pihenést élvezik. Ezek a feladatok nem rövid lejáratúak, és költség- igényesek, tehát a társadalom kötelessége, hogy fokozatosan kialakítsa a szükséges anyagi erőforrásokat. Örömmel állapíthatjuk meg az első év eltelte után, hogy már láthatók az eléggé kifejező eredmények. A kongresszusi határozatok értelmében a jövőben úgy kell az öreg emberekről gondoskodni, hogy a nemzeti jövedelem, és a lakosság életszínvonala növekedésével azonos arányban emelkedjen a nyugdíjasok élet- színvonala is. E célhoz vezető első lépéseket a múlt év október 1-én tették meg. Nagyobb nyugdíjat A legalacsonyabb nyugdíjakat — amennyiben az :i nyugdíjas egyetlen jövedelmi forrása — magányos személyek esetében havi 500 koronáról 550 koronára, házastársak esetében pedig havi 850 koronáról 900 koronára emelték. Emelték a régi nyugdíjasok nyugdíját is, tehát azokét, akik 1957 január 1-e előtt léptek nyugdíjba, valamint az 1962. április 1-e előtt nyugdíjazott szövetkezeti parasztok járandóságát is. Az egyes munkaosztályok szerint ezeket a nyugdíjakat havi 120, 200 és 300 koronával, az utánuk folyósított özvegyi nyugdíjat pedig havi 72, 120 és 180 koronával emelték. Szlovákiában tehát összesen 271 431 nyugdíj összegét növelték, víigyis a kifizetett nyugdíjaknak lťj. egyharmadát. Ebből a javítás 126 878 régi nyugdíjasra vonatkozik, és 144 553 egyedülálló személy nyugdíját emelték. Ez a nyudgíjemelés havonta Szlovákiában mintegy 20 millió koronát, vagyis évente közel 240 millió koronát jelent. Az elmúlt év folyamán átlag havi 273 koronával növelték 6576 olyan nyugdíjas járulékát, akik részt vettek a Szlovákia felszabadításáért folytatott ellenállási küzdelemben. Bizonyára nem érdektelen adat, hogy a nyugdíjbiztosításra a múlt évben Szlovákiában több mint 6 és fél milliárd koronát fordítottak,- és az ezzel kapcsolatos összes kiadások 1970-hez viszonyítva egyrészt a javítások, másrészt a nyugdíjasok számának természetes növekedése következtében közel 615 millió koronával emelkedtek. Az SZSZK-ban ez év kezdetén 843 484 nyugdíjat folyósítottak. Az összehasonlítás végett: 1948- ban a szociális biztosításra országos méretben nem egészen 4 milliárd koronát fordítottak. A gyermekes családok támogatása A CSKP XIV. kongresszusán rögzített irányvonallal összhangban a múlt év október 1 tői több intézkedéssel igyekeztek elősegíteni a népszaporulat kedvező alakulását. Kétségtelen, hogy számos fiatal házaspár számára nagy segítséget jelent, hogy a szülési segélyt ezer koronáról kétezer koronára emelték, és hogy az igény- jogosult anyáknak, akik több mint egy gyermekről gondos kodnak, a gyermeknevelési segélyt a gyermek második évének betöltéséig folyósítják. Ezek tehát az első eredmények a XIV. pártkongresszust követő egy esztendőben, e kongresszus határozatainak megvalósítása során a népjóléti politikában. Ezeket az intézkedéseket olyan ütemben követik a következők, amilyen ütemben sikerül kialakítani a szükséges anyagi forrásokat. Meg az ötödik ötéves terv időszakában el kell távolítani azokat a ma még létező és indokolatlan különbségeket, amelyek a lakosság egyes csoportjai szociális biztosításában láthatók. A nyugdíjbiztosításnak ki kell fejeznie a munkában eltöltött időszak érdemeit, és ki kell alakítania- a feltételeket ahhoz, hogy a nyugdijak növekedése lépéstVarlson a népgazdaság fejlődésével. A gyermekes családok további támogatását szolgálja az a javaslat, amely szerint a gyermekre bizonyos éleikor betöltés után még egy jelentős egyszeri segélyt is folyósítanának. A pénz nem minden Azonban a párt XIV. kongresszusának szociálpolitikai irányvonalát nemcsak a közvetlen anyagi támogatással, a jövedelem növelésével kell teljesíteni. Köztudomású tény, hogy az átlagos életkor emelkedésével egyre több olyan öreg ember él a társadalomban, aki rászorul a társadalmi segítségre. Ezt a segítséget megfelelő létesítményekben kellene számukra biztosítani. Másrészt azonban azt is tudjuk, hogy bár ilyen intézmények létesítésére jelentős összegeket irányoztak elő, realizálásuk nagyon vontatott, a nyugdíjasotthonok építkezése nagyon lassú. Vonatkozik ez — Bratislavában — a trávnikyi nyugdí jasotthonra, ahol tavaly a nem túlságosan jelentős 2 millió koronás előirányzatnak csak nem egészen kétharmadát sikerült realizálni, és már ma előrelátható, hogy az épületet a tervezett időpontban — 1973 első negyedében nem sikerül befejezni. Ugyanezt mondhatjuk a seredi nyugdíjasotthonról, ahol az építkezési dolgozók egy kis jóakarattal már az idei nyári hónapokban befejezhették volna a munkát, a myjayal nyugdíjasotthonról, ahol a trnavai építkezési dolgozók nem teljesítették a CSKP megalapítása 50. évfordulójának tiszteletére vállalt kötelezettségüket, miszerint ezt az épületet 1971 májusában átadják. A kežmaroki nyugdíjasotthon építését ez év augusztus 31-ig kell befejezni, ha sikerül az év első 8 hónapjában körülbelül 5 millió koronát realizálni. Tvrdošínban a szellemileg sérültek otthonának építését még 1967-ben kezdték el építeni, azzal, hogy 1970-ben befejezik. A Dolný Ku- bín-i járási Nemzeti Bizottság tájékoztatása szerint csak 1975- ben fejezik be, mert a kivitelező, a žilinai Közép-szlovákiai Építővállalat nem hajlandó növelni évi kapacitását. Az ilavai Járási Építő vállhlat Slávnicán építi a szellemileg károsult felnőttek otthonát, s feltételezhető, hogy ez év végén befejezi a munkát. 1971-ben kellett volna befejezni Nova Banán a testi hibás gyermekek otthonát, azonban a prievidzai Magasépítő Vállalat hibájából ez legfeljebb a jövő év végén valósulhat meg. A felsorolt lemaradás közös nevezője, hogy az építkezési szervezetek ezeket az akciókat gazdaságilag nem tartják eléggé előnyösöknek. A nyugdíjasotthonok építése e vállalatok számára nem ugyanolyan fontos feladat, mint a lakásépítés, holott ily módon megoldható í korosabb polgárok lakásproblémája is, hiszen ezek az öreg emberek, akik a nyugdíjasotthonokban kapnak helyett, rendszerint átadják a lakásokat a fiatal, munkaképes polgároknak, s ezzel hozzájárulnak a lakáshiány enyhüléséhez. Hasznos lenne — mindezt figyelembe véve — kifejezőbben preferálni a népjóléti jellegű objektumok építését. A munkaerő-problémák A gyermekes családok érdekében hozott intézkedések, valamint a fiatal nemzedék jogvédelme megköveteli, hogy a nemzeti bizottságokon is kialakítsák az ezekkel a kérdésekkel foglalkozó ügyosztályokat. Ezt kormányhatározat is előírta. A járási nemzeti bizottságok eme dolgozóinak a munkája a nevelési segély kiterjesztése révén jelentősen nőtt. Egy járásban 600—1500 anya folyamodik segélyért. A gyermek- gondozási ügyosztálynak e kérvények elintézése során minden esetben meg kell állapítania, hogy az adott család hogyan gondoskodik n gyermekről, mert ez az igényjogosultság alapvető feltétele. Ez év második felében törvényben rögzítik a gyermekgondozó szolgálatot, s ez állami irányítással biztosítja a családi gyermekgondozást helyettesítő gondoskodást. Az ezzel kapcsolatos feladatokat ismét a járási és a városkörzeti nemzeti bizottságoknak kell megoldaniuk. Azonban a gyermekgondozási ügyosztályok még nem épültek ki. Válságos a helyzet Bratislavában, ahol az év elején végrehajtott területrendezés után a gyermekgondozással foglalkozó dolgozók száma 17 főről 12 főre csökkent. Az év kezdetén még nem szervezték meg ezeket az ügyosztályokat a seni- cai, a Banská Bystrica-i, a martini, a Veľký Krtíš-1, a žilinai, a vranovi és a Stará Luboviia-i járásban. A szlovákiai nemzeti bizottságok nyilvántartásában 250 000 szociális- és jogi támogatásra jogosult gyermeket tartanak nyilván. Meg kell tehát teremteni a feltételeket is ahhoz, hogy ezt a feladatot teljesíthessék, éspedig olyan elv alapján, hogy a járási nemzeti bizottságokon minden 15— 30 000 lakosra számítva egy szakképzett dolgozónak kellene végeznie az ezzel kapcsolatos munkát. Az üzemek, a vállalatok, a munkahelyek vezetőségei hasznos munkát végeznek, ha már jó előre gondoskodnak azokról a dolgozókról, akik u közeljövőben nyugdíjba mennek. Ennek a gondoskodásnak különösen az igényjogosultságot bizonyító dokumentációra kellene összpontosulnia, hogy u nyugdíj összegének megállapítása és az igényjogosultság elismerése ne legyen késedelmes. Továbbá a dolgozónak tudnia kellene, hogy milyen összegű nyugdíjra számíthat, és milyen előnyei származnak abból, ha továbbra is munkában marad stb. Ezek a kérdések is szorosan összefüggnek a CSKP XIV. kongresszusa határozataiban rögzített szociálpolitikai feladatok teljesítésével. IAROSLAV MEŠKO A brnói MEZ vállalat az idén 32 millió korona értékű áruval akar többet termelni, mint tavaly. A megnövekedett feladatok teljesítéséhez hozzájárul a VIII. szakszervezeti kongresszus tiszteletér« folyó munkaverseny. Felvételünkön a Diesel-mozdony dinamójá'- nak próbaüzemeltetése. (Felvétel: Bican—CSTK)
