Új Szó, 1972. június (25. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-02 / 128. szám, péntek

A fogyasztók érdekében beszélgetés a prágai kereskedelmi kutatóintézet igazgatójával Mi a piackutatás? # Számítástechnikával a hiánycikkek megszüntetéséért és a bő­vebb választékért £ A minőségről és a csomagolástechnikáról # Miért nem előzéke- nvebbek az elárusítók? £ Nincs különbség a CSSZK és az SZSZK piaci ellátottsága között A párt gazdaságpolitikájának egyik legfőbb célkitűzését: a lakosság igényeinek fokozottabb kielégítését tükrözik ötéves tervünk irányelvei: Olyan probléma ez, melynek megoldását megnehezíti a tény, hogy a fogyasztó igényei — a fejlődéssel arányban — dinamikusan növekednek. A termelésnek és a ke­reskedelemnek is mindenekelőtt a piaci helyzetet, elsősorban a keresletet, az igényeket kell ismernie. A kívánt ismeretek be szerzésének módja a kapitalista országokban a marketing, a szocialista országokban a piackutatás. Van különbség a két módszer között? Ezzel a kérdéssel for­dultunk dr. Miroslav Borkovec- hez, a prágai Kereskedelmi Ku­tatóintézet igazgatójához. — Noha az említett két kuta­tási módszer között lényegében nincs eltérés, célkitűzéseinkben mégis lényeges a különbség. A kapitalista társadalom ugyanis differenciált, s ezért az ottani vállalkozók — nyereségüket szem előtt tartva — csupán a vevők egy bizonyos rétegéhez fordulnak tájékoztatásért. Ná- lünk a szociális szempont a dön­tő. Ez azt jelenti, hogy pl. a ka­pitalista országok piacain meg­jelenő automata mosógép csak azoknak készül, akik meg tud­ják fizetni, A szocialista társa­dalom célja, hogy a mosógép előnyeit — termelési költségei­nek és árának szabályozásával — minél több család élvezhesse. Míg tehát a kapitalista orszá­gokban a szociális szempontok mellőzésével az áru ára szabá­lyozza a keresletet, nálunk gyakran előfordul, hogy az áru is hiánycikk, mert mindenki könnyűszerrel megvásárolhatja. Ezt a népgazdaság szempont­jából nem éppen kedvező jelen­séget piackutatásunk új módsze­reivel igyekszünk kiküszöbölni, úgy, hogy az eddigi egyszeri módszerekről rövidesen áttér­hessünk a korszerű statisztiká­ra és a számítástechnikára. Ter­vezéssel foglalkozó szerveink Ily módon gyorsabban kapnak választ kérdéseikre, hamarabb szereznek a termelés és a beho zalai szempontjából is nélkülöz­hetetlen áttekintést. Ebben a tevékenységben a kutatóintézet bizonyára más ha­zai és külföldi intézmények se­gítségét is igénybe veszi. Milye­nek az együttműködéssel kap­csolatos tapasztalataik? A bratislavai Életszínvonal Kutató és Munka Kutató Inté­zeten, valamint a Gazdasági Fő­iskolán, a prágai Népgazdasági Terv- vagy akár a Mezőgazdasá­gi Kutatóintézeten és számos más intézményen kívül szorosan együttműködünk a KGST tagor­szágok kutatóintézeteivel is. Ta­pasztalataink a szocialista or­szágok piacain észlelhető ha­sonló problémák miatt sok eset­ben megegyeznek. Csupán a különféle kutatási módszerek egységesítésére lesz szükség az azonos eljárások és intézkedé­sek érdekében. Ez a feltétele annak, hogy tekintettel lehes­sünk egymás igényeire. Még mindig sok bírálat éri közszükségleti cikkeink minősé­gét. Az árufajtákban mutatkozó választék sein mindig kielégítő. Milyen intézkedések várhatók e fogyatékosságok megszünteté­sére? A szövetségi kormány prog­ramján a gépipari termékek és a közszükségleti cikkek jobb minőségének a biztosítása is szerepel. Ez azt jelenti, hogy az egyes árufajtáknak olyan új tu­lajdonságokkal — műszaki pa­raméterekkel — kell majd ren­delkezniük, amelyek minőségi­leg is színvonalasabbá teszik őket. A hiánycikkek mielőbbi fel­számolása minden ország elsőd­leges érdeke. A Szovjetunióban tavaly kiadott párt- és kormány- határozat is ezt a célt követi. Meggyőződésem, hogy ezzel kapcsolatban rövid időn belül olyan lényeges változásoknak leszünk tanúi a szovjet piacon, melyeknek kedvező hatása a szocialista országokban is meg­mutatkozik. Nálunk a legnagyobb problé­mát a termelő vállalatok okoz­zák. Megtagadják a kevésbé kifizetődő árucikkek előállítá­sát és minőségük fokozását is elhanyagolják. Ezt a problémát jelenleg csak direktív intézke­désekkel lehet megoldani. Érde­künk, hogy minél kevesebb le­gyen a hiánycikk a piacon és a fogyasztónak ne kelljen lemon­dania az olyan árufajtákról, amelyeknek a használata termé­szetes követelmény. A textilipar legnagyobb prob­lémáját a termelőerő hiánya je­lenti. Kevés a világszínvonalat elérő termékünk a piacon. Az említett problémák megol­dását minden bizonnyal előse­gíti az árucsere-forgalom a KGST keretében. Ezen a téren még nem merí­tettük ki lehetőségeinket. Nem elegendő ugyanis, hogy az áru­csere tárgyát csak a többletáru képezze. Ennél fontosabb, hogy már a termelő programok tekin­tettel legyenek a szocialista or­szágok piacainak igényeire. Mi a véleménye a csomago­lástechnikánkról, úgyis mint a reklám egyik eszközéről. Sokan úgy vélik, hogy a szocialista társadalomnak nincs szüksége reklámra, tehát a csomagolás­nak sem kell nagyobb jelentősé­get tulajdonítanunk. Ezl a felfogást tévesnek tar­tom, mert a reklám egyetlen ország kereskedelmi életében sem nélkülözhető. Csakhogy a szocialista társadalomban kül­detése nem a nyereségvágy, ha­nem a tájékoztatás^ Ez vonatko­zik a csomagolásra is, melynek célja nálunk — a kapitalista or­szágoktól eltérően — a fogyasz­tók védelme. A csinos, jó minő­ségű, az áru árát és súlyát feltüntető burkolat ugyanis a fogyasztó és a kereskedelem, valamint a kereskedelem és a termelés közötti kölcsönös ellenőrzés eszköze is. Meggyor­sítja a kiszolgálást, tehát hoz­zájárul a munkaerő-megtakarí­táshoz is. A célszerű csomago­lás társadalmi és gazdasági je­lentősége tehát elvitathatatlan. Ezért nem kell sajnálnunk az erre a célra fordított költsége­ket, melyek teljes egészében megtérülnek. Csomagolástech­nikánk színvonalával ugyan még nem lehetünk elégedettek, ám az utóbbi évek folyamán ezen a téren is lényeges javu­lásnak lehetünk tanúi. Tovább­fejlesztése ezért érdekünk. A munkaerőhiány a kereske­delemben is nagy probléma. Rá­adásul sok a panasz a személy­zetre. Nem volna helyes az általá­nosítás. Tény azonban, hogy a kereskedelmi dolgozók egy ré­sze nem a legelőzékenyebb. Helytelen viselkedésükért — ez sokban az üzletvezetők hibája —, természetesen bírálatot ér­demelnek. Az elárusítók gyako­ri türelmetlenségét azonban nem egy esetben a vevők visel­kedése, nem utolsósorban pe­dig az áruhiány váltja ki. Sen­kinek sem volna kellemes nap­estig ugyanazt a választ ismétel­getni: „Nincs! Nem tudom, mi­kor kapunk árut! Jöjjön két hét múlva! Ehhez járul a nálunk már szinte aggasztó méreteket öltő munkaerőhiány, különösen a nagyobb városokban. Ez ad egyébként okot az üzletek nyit­vatartási idejével kapcsolatos gyakori vitákra is, melyek nyil­ván elkerülhetők volnának, ha a személyzet a meghosszabbí­tott esti vagy szombati szolgá­latban kevésbé gyakran válta­kozna. A megoldást a műszaki­lag korszerűen berendezett áruházakból és az elárusítókat összpontosító nagyobb kereske­delmi egységektől várjuk, ame­lyekben nem annyira kimerítő a munka. Ügy tudjuk, a Kereskedelmi Kutatóintézet a maga nemében az egyetlen az országban, s ezért mindkét nemzeti kereske­delmi minisztérium igényeinek a kielégítésén fáradozik. Felté­telezhető tehát, hogy Borkovec elvtárs Szlovákia piaci helyze­tét is figyelemmel kíséri. A fogyasztás jellegéből ész­lelt némi különbségektől elte­kintve lényegtelen az eltérés a két köztársaság piaci helyzete közt. Szlovákia helyzete annyi­ban előnyösebb, hogy ott mégis csak több a munkaerő, mint a CSSZK-ban. Az új áruházak és fogyasztási szövetkezetek szin­te gomba módra szaporodnak vidéken is. Szlovákia piaci ellátottsága azonban nyilván nem kielégítő. Az otthoni szerényebb válasz­tékra hivatkozva ugyanis sokan Prágában igyekeznek fedezni szükségleteiket. Tapasztalataim alapján állítha­tom, alaposan téved, aki azt hi­szi, hogy egyik vagy másik köz­társaságban bővebb a választék. Intézetünk állandóan figyelem­mel kíséri és elemzi a kínálat és a kereslet fejlődését mindkét köztársaságban, úgy, hogy rend­szeresen - meggyőződhetünk a tényről: nincs különbség a CSSZK és az SZSZK piaci ellá­tottsága között. Ám a hiánycik­kek kétségtelenül mindenütt nyomasztóan hatnak a fogyasz­tókra. Milyen módszereket alkalmaz az intézet kutatásaiban? Módszerünk a kérdéseinkre kapott válaszok alapján végzett közvéleménykutatást. Ily mó­don értesülünk a fogyasztóknak a hiánycikkekkel és az új gyárt Hiányokkal kapcsolatos vélemé­nyéről. A válaszokat — a tény­leges helyzettel összehasonlít­va — ellenőrizzük. Az eredmé­nyeket pedig matematikai mód­szerrel, számítógépekkel dol­gozzuk fel. Ennek köszönhető, hogy a kereslet kielégítésének a mérvéről minden hónapban pontosan tájékoztathatjuk irá­nyító szerveinket, melyek a tő­lünk kapott adatokat a termelő és szállító vállalatokkal foly­tatott tárgyalásaikhoz használ­ják fel alapul. Ez azonban tevékenységünk­nek csupán egy része. A keres­let fejlődésének éveken keresz­tül történő figyelemmel kíséré­sével, annak a szocialista or­szágokban mutatkozó helyzettel való összehasonlításával, és az így nyert eredmények elemzésé­vel a népgazdasági tervezést lehetővé tevő alapadatokra is szert teszünk. Ezekre az ada­tokra a fogyasztás prognózisá­nak kidolgozásához is szüksé­günk van. Az elmondottakat összegezve: célunk az iparcikkekben és élelmiszerekben várható keres­let és kínálat fejlődése közti arány megteremtése. Ebben az igyekezetünkben a már említett hazai intézmények és a külföl­di intézetek segítségét ugyan­ilyen értékesnek tartjuk, mint a fogyasztóktól kapott tájékozta­tásokat. KARDOS MÁRTA □ BACSÓ PÉTER magyar filmrendező új, groteszk komé­diájának Boróka úr szorongá­sai az ideiglenes címe. A film­nek, amelyet most forgat Zsom­bolyai János operatőr, két ro­mánjai magyar színész, a ma- rosvásárhelyi Gyarmati István és a temesvári Szabó Lajos a fő­szereplője. Partnereik: Ilau- mann Péter, Pásztor Erzsi, No­vák István és Sír Kati. □ A MOSZKVAI Puskin Mű­vészeti Múzeumban helyezték el Ilja Ehrenburg gazdag grafikai gyűjteményét, amelyben Picas­so negyven alkotása mellett Matisse, Léger, Carlo Levi, Gia­cometti, Alberti, Guttuso művei is láthatók. KitilMtisni készül Bratislava Nemsokára megnyitja kapuit az INCHEBA 72 — a IV. nem­zetközi vegyipari kiállítás, ami ismét bemutatja az ágazat leg­korszerűbb, világviszonylatban is legkiválóbb termékeit. Eddig több mint 350 cég jelentette be részvételét úgyszólván a vi­lág minden részéből, tehát a kiállítás szervezőinek gondos­kodniuk kell arról, hogy biz­tosítsák a kiállítás rangját megillető környezetet és kie­légítsék a kiállítók területi igé­nyeit. Az előkészítő munkálatokról Ľudovít Jakubec, a műszaki előkészítés vezetője adott fel­világosítást. „Az egész kiállítás fedett te­rülete kb. 12 U00 négyzetméter lesz, 4800 négyzetméterrel több, mint tavaly. A nitrai Magas­építő Vállalat kénytelen hihe­tetlenül rövid idő alatt elvé­gezni a munkát, de már az eddigi eredményekből látható, hogy a jelenleg még csupasz acélvázra rövidesen felhúzzák a tetőzetet.*" A Duna partján már nagy igyekezettel dolgoznak a szak­emberek, akik ebben az évben 1,5 kilométeres hosszúságban 150 kioszkot építenek, s ezzel további 2250 négyzetméterrel nő a kiállítás területe. Az idén nyilván jelentősen fokozza a kiállítás vonzerejét az F jelzésű csarnokban meg­rendezésre kerülő tematikai bemutató: „A KGST-tagállamok lakáskémiája“. A tagállamok mindegyike itt mutatja be az ezen a téren elért legjobb ered­ményeit. A kiállított anyag mindenekelőtt a nők érdeklő­désére számíthat, de nyilván ta­nulságos lesz azok számára is, akik a vegyipari gyártmányok hasznosítása, alkalmazása iránt érdeklődnek, nevezetesen az iránt, hogyan alkalmazhatók ezek a gyártmányok a laká­sokban, a belső tér alakításá­ban stb. „Éppen ez a részleg jelent bizonyos pozitív újítást a ki­állítási gyakorlatban — jelen­tene ki Zelmíra Simfiisková mérnöknő. A látogatók itt lát­hatják majd a kör alakú ta­nácstermeket, a tér célszerű tagolását, egyszóval az egész környezet arra hivatott, hogy érdeklődést ébresszen.“ A 12 000 négyzetméteres ki­állítási terület egyharmadát foglalja el a K és az F jelzé­sű csarnok. Az emberek és a gépek számára az úgynevezett „hajrá“ június 1-én kezdődik, s a megnyitást megelőző három nap igényel maximális erőfeszí­tést. Számítanak a többi kiál­lítási város — így Brno, Tren­čín és Ostrava —, valamint a Bratislavai Kiállításrendező Vállalat segítségére is. Az utol­só napokban 200 szakmunkás érkezik ide. Ebben az évben sokkal lát­ványosabb lesz a kiállítás fő­bejárata. A műépítészek javas­latára gazdagabb lesz a zászló­dísz. Az elmúlt években kifogásol­ták, hogy a kiállítás területén rossz az étkezési lehetőség! Várható-e az idén javulás ezen a téren? ,,A bírálat jogos volt, ezért az idén a RAJ vállalattal és az illetékes városi szervekkel kar­öltve jelentősen bővítjük a fa­latozók, az éttermek hálózatát és a főbejárat közelében hor­gonyzó „Zlatá rybka“ nevű úszó étterem gondoskodik a lá­togatók ilyen irányú igényei­nek a kielégítéséről.“ Valóban „szurkolunk“ az INCHEBA 72 előkészítőinek, hiszen a két brnói akció után ez a harmadik legjelentősebb kiállítás hazánkban. Tudjuk, hogy rendezőinek minden év­ben nagy nehézségeket kell le­küzdeniük, mert köztudomású, hogy maga a kiállítás területe sem felel meg a célnak. A Du­na jobb partján létesítendő ki­állítási terület megoldására ki­írt pályázatnak a közelmúltban történt értékelése azzal biztat, hogy belátható időn belül megkezdik az új kiállítási te­rület építését. Jó lenne, ha ép­pen az INCHEBA 72 kiállítás­sal összefüggésben már konk­rétabban is megismerhetnénk ennek időpontját. JURAJ TEVEC SOKAT ÉRŐ ÖTLET A „Haller“ autókemping és étterem a zvolen—luöeneci or­szágút mellett Tomašovce ha­tárában a „Filléresnek“ neve­zett dombon áll. A legendák szerint valamikor régen ugyan­ezen a helyen, közvetlen az út mentén egy fuvaroskocsmát építettek, ahol az emberek, fő­leg a fuvarosok fillérekért kaphattak frissítőt. Azóta ezt a helyet „Filléresnek“ nevezik. Hogy a legenda igazat mond-e, nem tudom, de ezen a helyen éttermet és autókempinget épí­teni mindenesetre jó ötlet volt. A Lučeneci Vendéglátóipari Vállalat már régóta tervezett építeni egy ilyen pihenőhelyet az utasok és a motorosok szá­mára a bratislava—zvolen— košicei főútvonalon. A terv va­lósággá vált, ugyanis 3 millió korona befektetéssel egy rep­rezentatív autókemping és ven­déglő létesült, melynek híre — hála jó konyhájának és fris­sítőinek — már az egész vidé­ken elterjedt. Az építést 19G9-ben kezdték meg, és a létesítményt 1971. jú­nius 10-én adták át rendelte­tésének. Mit is találnak itt a vendégek? A főépületben egy harmad­osztályú, szlovák stílusban épí­tett étterem várja az utasokat. A vendégszoba 56, a vadász­szoba és a szlovák étterem pe­dig 24—24 személy befogadásá­ra alkalmas. Az épület előtt nyári teraszt létesítettek. Nem­rég adtak át egy modern kony­hát és élelmiszerraktárt, így lényegesen növekedett a már­is népszerű üzem kapacitása. Az autókempinghez 10 négy­személyes turistaház tartozik. Egy közeli borókaligetben pe­dig 20 sátor felállítására biz­tosítottak helyet. Az építkezés még mindig tart, rendezik a környéket, építik és aszfaltoz­zák a bekötő utakat, a parko­lóhelyeket, további tíz négysze­mélyes turistaházat építenek. A legrövidebb időn belül meg­kezdik egy 50 méteres úszóme­dence, az év végéig pedig egy autószerviz építését. A tervek­ben szerepel még egy újabb csárda építése is, melyben kü­lönleges nyársonsültek várják majd a vendégeket. Sajnálatos, hogy a vendéglá­tóipari vállalat nem fordított kellő gondot a turistaházak berendezésére és felszerelésé­re, ezek ugyanis már nem elé­gítik ki a hazai és a külföldi turisták igényes követelmé­nyeit. Reméljük azonban, hogy erről sem feledkeznek meg. J. SLUKA A „Halier“ autocampinget sokan keresik fel a nyár folyamán. 1972. VI. 2. 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom