Új Szó, 1972. június (25. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-11 / 23. szám, Vasárnapi Új Szó
INDIA IP ÉS HOLNAP India 1962-ig nemzeti jövedelmének mindössze 1,3 százalékát fordította katonai célokra. Tán hangsúlyoznunk sem szükséges, hogy ez a százalék- arány' világviszonylatban a legalacsonyabb volt. A hindusztá- ni félszigeten és általában -az ázsiai kontinensen kialakult objektív körülmények időközben szükségessé tették, hogy az ország növelje védelmi erejét, így, 1969-es adat szerint, a hadiköltségvetés — természetesen a nemzeti jövedelem viszonylatában — 3,8 százalékra növekedett. Ez a tétel még mindig a nemzetközi átlag alsó határának szintjén mozog, tekintet nélkül arra, hogy az In diai Köztársaságot népessége és területi kiterjedése feltétle nül a nagyhatalmak közé so rolja. önkéntelenül is felvetődik a kérdés, vajon Indiát milyen indítékok késztetik, vagy késztették, hogy több fejlődő, agráripari országtól eltérően ne helyezze a fegyverkezést politikai vonalvezetése homlokterébe? Kétségtelen, hogy a kormányt bizonyos gazdaságpolitikai megfontolások is vezérlik, i'm tagadhatatlan: Delhiben nem puffan üros frázisként a po2itív semlegesasgi politika platformjának hangsúlyozása. Ezt a tényt egyébként jól példázza a szovjet—indiai együttműködési és segélynyújtási szerződés, de általában Indiának a szocialista társadalomközösséghez fűződő viszonya, amely rendkívül sokoldalú és szívélyes kapcsolatairól vált ismeretessé. Rá kell mutatni, hogy Indiában, sőt a Kongresz- szus Párton bűiül is, létezik egy csoport, amely az ország nukleáris felfegyverzése mellett száll síkra, ezen a „csatornán“ keresztül szeretné egy elenyésző kisebbségi hatalmi csoport „alacsonyabrendűségi“ érzését rekompenzálni. Nyilvánvaló, hogy a nagyhatalmi sovinizmus mételyével aránylag könnyen fertőzhető meg egy egy ország viszonylag széles, politikailag kevésbé fejlett rétege, ha ... ha a progresszív erőket sikerül semlegesíteni. Nos, a Kongresszus Párt, amely éppen Indira Gandhi irányításával vívta meg győzelmesen egyik történelmi ielentőségű politikai harcát, idejekorán ismerte fel a lappangó veszelyt és tett valóban hatásos ellenlépéseket annak eliminálására. A Kongresszus Párt leghaladóbb szárnyának ugyanis elévülhetetlen érdeme, hogy rendkívüli éles látással tapintotta ki a világ- politikai folyamatok kizárólagosan helyes alternatíváját, szövetségeseket keresve és találva valósítja meg az ország leghaladóbb hagyományaiban gyö kerező, a nép mentalitásának adekvát programját. India ma az ázsiai feszültség enyhülésének potenciális tényezőjévé vált, állásfoglalásaiban és nemzetközi politikai megnyilatkozásaiban végeredményben a szovjet békeprogram gyakorlati megvalósítását segíti hatékonyan elő. Vitathatatlan, hogy a szóban forgó program, amely alapelveiben a békés egymás mellett élés lenini politikáján nyugszik, ugyanakkor eredendően nem hajlik kétes értékű kompromisszumokra, a kommunista- és munkáspártok legutóbbi moszkvai tanácskozásának a szellemében vált élő eleven forradalmi elméletté, ám ezzel egyidejűleg gyakorlati reálpolitikai útmutatássá is. A hlndusztáni szubkontinensen kialakult helyzet, a pakisztáni —indiai—kelet-bengáliai konfliktus jól érzékelhetően bizonyítja, hogy a Kongresszus Párt forradalmi töltésű programja, elvszerű alapállása — amely a Szovjetunió és a szocialista társadalomközösség országainak teljes bizalmát és támogatását élvezte — jelentősen hozzájárult Ázsia vonatkozásában mindahhoz, amit általában ésszerű és reálpolitikai megoldásoknak nevezünk. Természetesen nem feledkezhetünk meg egy lényegbevágó momentumról: India katonai erényeit is felvillantotta, annak ellenére, hogy valóban átlagon alul használja fel költségvetési alapjait fegyverkezésre. A pakisztáni katonai rezsim megtorpanása — figyelembe véve, hogy mind Washington, mind Peking erkölcsi-anyagi támogatására számíthatott — figyelmeztető jel az agresszív imperialista csoportosulások, katonai tömbök számára: az erőegyensúly a szocializmus, a társadalmi-politikai progresszió javára billent, a nemzeti felszabadító mozgalmak feltartóztathatatlanul számolják fel a gyarmati és félgyarmati állapotokat világszerte. Mahatma Gandhi az „erőszak- mentes“, Nehru az „el nem kötelezett“ politika képletét állította az indiai törekvések gyújtópontjába. Mindkét álláspont törvényszerűen az adott objektív körülmények szülötte, a kor jellemzői determinálták őket. Indira Gandhi a pozitív semlegesség útját járja párthíveivel, és tegyük hozzá: következetesen, elvszerűen. Függetlenül attól, hogy Ázsiában időnként valóban pattanásig feszülnek a húrok, fegyverropogás, erőszak, a nemzetközi jogszabályok megsértésének fülsiketítő lármája zavarja az országépítő munka csendjét. Indiát ezek a körülmények védelmi erejének növelésére késztetik. Ám Indira Gandhi minden alkalommal hangsúlyozza: ..fegyverzetünk sohasem jelenthet veszélyt mások számárai“ S ez nem üres szólam, ezt a tételt a mindennapok politikai gyakorlata támasztja alá. Persze, nem feledkezhetünk meg egy lényeges és India jövőjét meghatározó tényezőről: Indira Gandhi választási programjáról, amelyről a legutóbbi népszavazáson 280 millió választópolgár döntött „igennel“, vagy „nemmel“. A miniszterelnök-asszony elsöprő győzelme sarokba szorította az ellenzéket. Viszont ne higgyük, hogy ez az ellenzék egyszer s mindenkorra feladta pozícióit, szokványos kifejezéssel élve: lelépett a politikai élet színpadáról. Nos, erről szó sincs. Indira Gandhi és az „új“ Kongresszus Párt ellenzéke ébredezik aléltságából, megkísérli sorai rendezését, az alkalmas pillanatra vár, hogy lecsapjon. Ebben a vonatkozásban viszont komoly szerepet tölthet be a haladó szellemű nemzetközi közvélemény, amelynek módjában áll, hogy sokoldalúan támogassa Indira Gandhi programját, azt a programot, amely jelentős mértékben járulhat hozzá a nemzetközi feszültség enyhítéséhez mind Ázsiában, mind világpolitikai viszonylatban. BALOGH P. IMRE INDIA A SZAMOK TÜKRÉBEN A miniszterelnök-asszony ellép a felsorakozott díszszázad előtt. nyelvet, 690 nyelvcsoportot, 380 alnyelvet és 103 nem indiai nyelvet tart számon. India őslakói már az i. e. harmadik évezredben ismerték a földművelést, az állattenyésztést és a bronz megmunkálását is. Az északnyugatról terjeszkedő árja törzsek i. e. 1500 körül foglalták el az Indus völgyét, majd fél évezreddel később a Gangesz vidékét és az őslakosságot a hegyekbe szorították. Asóka király i. e. 273—232-ben egyesítette csaknem egész Indiát és a buddhizmust államvallásnak nyilvánította. Az arabok i. sz. 712-ben hódították meg az Indus völgyét, ekkor terjedt el az iszlám. 1507-ben, Vasco de Gama partra szállása után 10 esztendővel a portugálok elfoglalták Goát és megkezdődött az európai gyarmatosítás. A gyarmati uralomnak — hosz- szú évszázadokig tartó küzdelmek után — 1950 januárjában szakadt vége, ekkor kiáltották ki a szuverén Indiai Köztársaságot. Indiát fejlődő agrár-ipari országként tartjuk számon. Ásványkincsekben rendkívül gazdag. A szénfejtés évi átlaga 60—70 millió tonna körül mozog, vasércbányászata eléri a 10 millió tonnát. Az ország rendkívüli erőfeszítéseket tesz mezőgazdaságának fejlesztése érdekében. 1964—65-ben a rizs vetésterülete elérte a 36,1 millió hektárt, amelyről 38,7 millió tonna rizst takarítottak be. Nagy figyelmet szentelnek a kölesfélék és a hüvelyesek termesztésének, amelyek vetésterülete azonban csökkenő tendenciát mutat. Ezzel szemben növelik a búza vetésterületét, amely 1965-ben elérte a 13 5 millió hektárt, a betakarított termés 9,86 millió tonna búza. Szarvasmarha-állománya rendkívül magas. Az ország hatalmas küzdelmet folytat a gyarmati örökség felszámolása érdekében. Fejleszteni kell iparát, mezőgazdaságát. Vasútvonalainak hossza 60 ezer kilométer, a műutaké 250 ezer kilométer. A felnőtt lakosság körében nagy arányú az írástudatlanság. Több mint egymillió diák tanul felsőoktatás keretében. A pihenés perceiben — virágok között. PORTRÉ HELYETT.* Indira Gandhi indiai miniszterelnök ma kétségkívül a hatalmas kiterjedésű ázsiai ország legnépszerűbb politikusa. Népszerűsége és tekintélye — főként legutóbbi ragyogó választási győzelmét követően — mesz- sze túllépi az ország határait. A miniszterelnök, aki népe legjobb fiainak nyomdokaiba lépett, roppant erőfeszítéseket tesz, hogy kivezesse az országot a gyarmati sors gyászos örökségéből. Indira Gandhi politikai éleslátása, helyzetfelmérő képessége ellenfeleit is megtorpanásra készteti. Céltudatosan, kompromisszumokat nem ismerve, viszont az adott körülményeknek megfelelően hajtja végre választási programját, amelynek érdekében maga köré gyűjti az ország progresszív erőit. Nyilvánvaló, hogy a legközelebbi időszakban, sőt évtizedekben rendkívüli szívóssággal lehetséges csupán India társadalmi, gazdasági és nem utolsósorban kulturális színvonalát tovább emelni. Ehhez Indiának szövetségesekre is szüksége van, őszinte, segítő szándékú barátokra. Indira Gandhi politikai bölcsességét dicséri, hogy egyre szorosabbra fűzi kapcsolatait a Szovjetunióval és általában a szocialista társadalomközösség országaival. A miniszterelnök-asz- szony az elmúlt időszakban a világ több országába látogatott el. Megbeszéléseinek homlokterében a bengáliai menekültek problémáinak megoldása állott. A kérdés azóta megoldódott, Indira Gandhi történelmi jelentőségű csatát nyert. Erélyes fellépése százezrek, tán milliók életét mentette meg. Nos, a politikus tekintélye, népszerűsége tettein keresztül születik. Bátran elmondhatjuk, hogy Indira Gandhi kellőképpen rászolgált mind a kettőre. Indira Gandhi hosszas eszmecseréket folytatott Koszigin szovjet miniszterelnökkel. Az Indiai Köz'íírsaság Dél-Ázsia Indiai-óceánba nyúló, hatalmas — Elő-lndiának nevezett — félszigeten terül el. Lakosainak száma — 1969-es adat szerint — 531 millió, területe 3 138 944 négyzvtkilométer. Lakosságának 24 százaléka hinduszttiini, 10 százaléka bihari, 7 százaléka tamil, 7 százaléka marathi, 6—6 százaléka bengáli és telugu, 4—4 százaléka rad- zsasztáni és gudzserati, 3—3 százaléka orija, kannara és malajalam, 1,7 százaléka pandzsá bi, 1 százaléka assami, a többi szántál, kasmíri, munda, tibeti, burmai, pahari és különböző más nyelveket beszél. Az ország alkotmánya 16 fő i 4
