Új Szó, 1972. június (25. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-11 / 23. szám, Vasárnapi Új Szó

. *' ■■ ' ­Ca l Müller riportja az Üj-Hebridákról lm ' ■ A trópusi malária és egyéb fertőző be­tegségek következtében nagy a halálo­zási arányszám a nambák körében. Ä . képen a varázslónő egy gyermeket ke­zel. Hiányzó felső fogak jellemzik a jósá­gos és nagy tiszteletnek örvendő nőm* ba anyát. Fogát a férje veri ki kővel í a vérző foghelyet szénné éigetett növény- szárral tömik ki/mert az enyhíti a faj* dalmat és elállítja a vérzést. Malekula a nagy szigetvilágban. Akik korszakókkal elmaradtak a fejlődésben • Törzs- rendszer és naturális gazdálkodós gufl alekula szigetén, az angol—francia kondo- míniumot alkotó Üj-Hebridák szigetcsoport második legnagyobb szigetén él egy kis törzs. A nambák törzsét a törzsi rendszer vonásai és a kezdetleges naturális gazdálkodás jellemzik. A szi­geten két egymástól elszigetelt csoportban élő namba törzs korszakokkal elmaradt fejlődésben. . .. Mintegy két héttel azután, hogy Malekula szigetére érkeztem, egy olyan melanéziai törzs közé vetődtem, amely más törzseknél sokkal in­kább megőrizte az Űj-Hebridák bennszülött lakos­ságának hagyományait. A koprát (kókuszdió szá­rított belét) termelő európai telepesek „kis nam- liáknak“ nevezik ezt a törzset. Helyi tájszólásban nambának nevezik a zöld pálmalevelekből font „fügefalevélfélét“, a férfiak legszebb ékességét. Az északi rokon törzs férfiai viszont nagy mes­terei a pandánusz (csavarpálma) bíborvörösre fes­tett keskeny leveleiből készült parádés férfiöltö­zékeknek. Ok a „nagy nambák“. A namba törzs kis lélekszámú. Bár több mint 12 ezer bennszülött él a szigeten, közülük csak mintegy 250-en őrzik az ősök hagyományait és hitét. A többiek partmenti falvakban élnek és va­lamelyik keresztény egyház hívei. A kellemetlen trópusi időjárás és a vidék elszi­geteltsége nem nagyon vonzza a turistákat. Az örök elszigeteltség mindmáig lehetővé tette a tör­zsi szertartások megőrzését. E törzs iránti kíván­csiság vezérelt Lendombuejba, a kis nambák egyik szertartási központjába. A sziget délnyugati pratvidékén levő Lava te­lepülést tíz mérföld (1 mérföld = 1,6 km) vá­lasztja el Lendombuejtől. A bennszülöttek 7—8 óra alatt teszik meg ezt a távolságot, nekem meg az operatőrnek két napig tartott. Utunk második napján sűrű növényzetben két fedett szalmakuny­hót pillantottam meg. Tetejüket páfrányfatör- zsek támasztották meg, védekezésül tájfunok el­len. A bozótossal védett többi kunyhó láncolatot alkotva húzódott a viszonylag sima lejtőn. Találkozás a nambákkal Három bennszülött jött elő fogadásunkra. Teljes „harci díszben“ jelentek meg: átszűrt orrukban disznóagyar, teknősbéka páncéljából csinált füg­gők, korallokkal kivarrott karszalagok és vaddisz­nóagyarak alkotta nyakékek. Mind a hárman ven- dégszeretően mosolyogtak és siettek a törzsfőnö­kért, akit Ilabnambinpinnek hívtak. Azzal érdemelte ki magas tisztségét, hogy sokkal több házi disznaja volt, mint a többinek, a szertartásokkor pedig ügyesen ölte le a disznókat. Fokozatosan emelke­dett feljebb a „nimangi“ — a „kis nambák“ és más törzsek körében uralkodó hierarchia lépcső­fokain. Törzsbeli tekintélyét nagymértékben ap­jának helyzeté határozta meg. Ilabnambinpin apja híres harcos volt, a hagyomány szerint goivótól és mérgezett nyílhegytől sebezhetetlen. A harcoló törzsek gyakran meghívták, hogy álljon seregük élére, bőkezűen megajándékozták sertésekkel, amelyeket aztán fiára hagyott. „Kemény valuta" Bár a kis nambák ismerik az Üj-Hebridákon érvényes frankot meg az ausztrál dollárt (a part menti ültetvényeken keresnek), nekik csak az agyaras vaddisznók számítanak „kemény valutá­nak“ amelyen mindent meg lehet vásárolni. Ami­kor a vaddisznó eléri az egyéves kort, felső agya rát kiverik, ezután a kan alsó fogai szabadon nőni kezdenek és félhold alakúra meghajlanak. Minél nagyobb a fog hailata. annál többet ér az állat. A kis nambák nagyon félnek a szellemektől és ezért mindenképpen keresik kegyeiket. Egyszer alkalmam volt részt venni egy temetési szertar­táson. Az elhunyt öreg levelekkel beborított holt­teste egy teljes évig hevert a temetési hordágyon egy darab szentföld közelségében. A szertartás előtt az öreg koponyáját elválasztották törzsétől, bambuszállványra helyezték és vörösagyag réte­gével bevonták. Az így készült halotti álarc azo­nos vonásokat mutatott a megboldogultéval. Meg­mintázták továbbá az elhunyt testét, melyet mér­tani ábrákkal rajzoltak tele. amelyek az illetőnek a „nimangi“-ban elfoglalt méltóságát jelezték. Hazajáró lelkek Az egész törzs részt vett a rituális tánc tíz körében, majd a bennszülöttek menete maga fölé emelve a halott „szobrát“ körüljárta a „szentföld­nek“ azt a bizonyos részét. A nők nem tehették lábukat a szentföldre, ők a távolból figyeltek. A nézőkhöz csatlakozva türelmesen vártam a szer­tartás végét. Végre fuvolasző hallatszott és a bok­rok mögött valami sötét árnyék megmozdult. Egy­re közeledett a sötét figura, s a mellettem álló bennszülött a fülembe súgta: „Most szellemet látsz!“ A „szellem“ füstös páfránylevelek tömkelegébe burkolódzott, csak meztelen lába kandikált ki aló­la. Fő öltözéke egy formátlan kalpag alakú sö­tét álarc volt, kezében íj és nyilak. Zöld öltözé­kéből több helyütt éles vesszők meredeztek, rajtuk kókuszdió bele. A bennszülöttek rögtön nekiestek ették a dióbelet, hogy „kapcsolatba lépjenek“ a szellemek világával. A fő „szellem“ után még három ugyanolyan fi­gura ugrott elő a bozótból, majd két, vörösre és fehérre mázolt ember jelent meg. Mind a hatan láncsorban bejárták a szentföldet, majd hosszú növényszárakkal veregették a jelenlevők hátát. A bennszülöttek elképzelése szerint ez azt jelen­tette, hogy meg akarja győzni őket, a szellemek nem fognak ártani az embereknek. Néhány perc múlva a szertartás részvevői összeszedték az el­hunyt szobormása elé kitett batátagumókat, ame­lyekkel a szellemeknek akartak kedveskedni, és eltűntek. A szertartás vezetője kopjával (melynek a hegye régi katonaszurony volt) disznót ölt. A tetemet darabokra vágták, és elosztották a né­zők között. A szertartásnak ezzel vége lett. Emberevök utódai A „nagy mambák“ a múltban emberevők vol­tak, s nyelvükben és hagyományaikban is külön­böznek a „kis nambáktól“. Településük, Amok 30 mérföldnyire van Lendombuejtől, de a közlekedési nehézségek miatt minimális a két törzs kapcso­lata. A nambák hagyományos életmódja most megpróbáltatásoknak van kitéve. A pénz utat tör az ő naturális gazdálkodásukba is. Amokban már bolt is nyílt, ahol fizetési eszközül többé nem fo­gadják el a sertéseket... fZa rubezsom) Ilabnambinpin — a kis nambák legna­gyobb sertéstulajdonosa és törzsfönöké futballcipot is húzott. r ■ ; ; • • -

Next

/
Oldalképek
Tartalom