Új Szó, 1972. június (25. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-01 / 127. szám, csütörtök

Közvéleményünk teljes mértékben támogatja a moszkvai tárgyalások eredményeit Ludvik Svoboda Kijevten (Folytatás az 1. oldalról) enyhítésének irányvonalát. Eu­rópában az ún. hidegháború éveiben és különösen a NATO megalakulása után sok „robba­nóanyag“ gyűlt össze, amelyet földrészünkről fokozatosan és következetesen el kell távolíta­ni. A Szovjetunió és a többi szo­cialista ország külpolitikájának köszönhető, hogy ezen a téren már nagyon sokat tehettünk. Említsük csak meg, milyen je­lentősége volt a szovjet vezető képviselők látogatásainak és találkozásainak egyes európai országok vezetőivel, elsősorban Leonyid Brezsnyev franciaorszá­gi látogatásának, Pompidou el­nökkel folytatott tárgyalásának, más szovjet vezetők külföldi lá­togatásaihoz hasonlóan. Az utóbbi időben Nyugat-Németor­szág, a Szovjetunió és Lengyel- ország szerződéseinek ratifiká­lása megteremtette a feltétele­ket ahhoz, hogy Európában folytatódjon a feszültség eny­hítésének folyamata. A cseh­szlovák közvélemény örömmel fogadta a ratifikálást és elvár­ja, hogy Nyugat-Németország e szerződések szellemének és tartalmának megfelelő politikát folytat majd keleti szomszédai­val szemben. Megérett az idő arra, hogy a Csehszlovák Szocialista Köztár­saság és a Német Szövetségi Köztársaság tárgyalásai a tapo­gatózások szakaszából a hivata­los tárgyalások szakaszába lép­jenek. Részünkről ezt semmi sem akadályozza. Készen ál­lunk, hogy tárgyaljunk a vitás kérdésekről. Nézetünk szerint megérett az idő arra, hogy nor­mal izáljuk országaink kapcsola­tait, és ezt a normalizálást a megfelelő kötelező lépések kí­sérjék a müncheni szerződés elejétől való érvénytelenítésé­vel kapcsolatban. A világközvé­lemény egyre nagyobb, reálisan gondolkodó része egyetért ez zel. Az európai helyzetben végbe­menő pozitív változások megte­remtik a feltételeket ahhoz is, hogy maradéktalanul megkezd­hessük a sokoldalú tanácskozá­sokat az európai biztonsági és együttműködési konferencia előkészítésére. Támogatjuk a finn kormány kezdeményezését, s véleményünk szerint a kon­zultációk legalkalmasabb szín­helye Helsinki lenne. A szocia­lista országoknak a konferencia megtartására vonatkozó javas­latait tartalmazza a Varsói Szer­ződés tagállamai Politikai Ta­nácskozó Teslülete prágai ta­nácskozásának nyilatkozata. Ezek olyan konkrét javaslatok, amelyek lehetővé teszik, hogy megkezdődhessenek a tanácsko­zások a konferencia közvetlen előkészítéséről, és a konferen­cia is rövid időn belül összeül­hessen. Csehszlovákia készen áll arra, hogy azonnal részt ve­gyen ezeken a konzultációkon és mindent megtegyen a kon­ferencia összehívásáért. Moszkva — Ludvík Svoboda hadseregtábornok, a Csehszlo­vák Szocialista Köztársaság el­nöke Kijevbe látogatott, ahol az Ukrán Szocialista Szövetségi Köztársaság Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének épületében talál­kozott Alekszandr Ljaskoval, az Ukrán Szocialista Szövetségi Köztársaság Legfelőbb Tanácsa Elnökségének elnökével, vala­mint további hivatalos személyi­ségekkel. Svoboda köztársasági elnök a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának meghí­vására szabadságát tölti a Szov­jetunióban. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság állásfoglalása A Külügyminisztérium nyilatkozata Üdvözlő táviratok (CSTK) — Ludvík Svoboda köztársasági elnök a Tuniszi Köztársaság államünnepe alkal­mából üdvözlő táviratot kül­dött Habib Burgiba elnöknek. Egyúttal üdvözlő táviratot küldött Ľubomír Štrougal, a CSSZSZK miniszterelnöke Hadi Nuira tuniszi miniszterelnöknek és Bohuslav Chňoupek külügy­miniszter Mohammed Maszmu- dimnak, a Tuniszi Köztársaság külügyminiszterének. £ Szlovákiai írók Szövetségének II. kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról) SZLKP KB Elnökségének tagja, a Központi Bizottság titkára, a küldöttség nevébeu üdvözölte a Szlovákiai írók Szövetségének kongresszusát. Hangsúlyozta, hogv az előterjesztett jelentés, valamint a felszólalások is bi­zonyítják, hogy a szlovákiai írók tudatában vannak társadal­mi fel elősségüknek, és elmé- lyülten foglalkoznak azokkal a feladatokkal, amelyek az SZLKP kongresszusa és a CSKP XIV. kongresszusa által kijelölt épí­tőprogramból hárulnak reájuk. Pezlár elvtárs ezután rámu­tatott. hogy társadalmi éle­tünkben soha többé nem alakul, nak ki feltételek az olyan erők tevékenysége számára, akik megkísérelték az ellenforrada­lom szakadékába taszítani tár­sadalmunkat. Ezek között az erők között — amint az közis­mert. és ahogyan azt a jelen­tés is igazolja — léteztek na­gyon aktív, írókból, művészek­ből és irodalomkritikusokból álló elit csoportok. Sokan azok közül, akik tévútra kerültek, már megértették, milyen nagy felelősség terheli őket azért a bomlasztó politikai tevékenysé­gért, amely szocialista társadal­munk alapvető elvei ellen irá­nyult. És igyekeznek jóvátenni hibáikat és tévedéseiket. Azon­ban vannak olyan egyének is, többnyire az antiszocialista megmozdulások szervezői, akik makacsul kitartanak helytelen és ártalmas nézeteik és állás- foglalásuk mellett, és új alka­lomra várnak. Változtatják tak­tikájukat, s új feltételek kö­zött bontakoztatják ki a harcot a válságos időszak okait és le­folyását feltáró tanulságok és határozatok ellen. Igyekezetük azonban hiábavaló, és sikerte­lenségre van ítélve, mivel pár­tunk, népeink, dolgozóink — mi mindnyájan súlyos áron megfizetett tapasztalatokkal gazdagodtunk, és ezek arra kö­teleznek bennünket, hogy hatá­rozottan szembeszegüljünk min­den olyan kísérlettel, amely el­lenzéki, destruktív funkcicó be­töltésére akarja kényszeríteni a szocialista kultúrát és művé­szetet. Amint a bizottság jelentése is mutatja, az alakuló kongresszus óta eltelt három év az éles po­litikai küzdelmek időszaka volt. Maga az alakuló kongresszus lég­köre is éreztette ezt az éles po­litikai harcot azok között a szlo­vákiai frók között, akik elhatá­rozták, hogy támogatják pártunk és államunk husáki vezetőségét, és a jobboldali irányzatú cso­portok között, akik különféle po­litikai éles támadásokat akartak becsempészni a határozatba. Az alakuló kongresszuson részt vett szlovákiai frók becsületé m szolgál, hogv támogatták a párt és az állam új vezetőségének konszolidációs törekvéseit, Engedjék meg, hogy őszinte köszönetét mondjak mindazok­nak az íróknak és művészeknek, akik a bonyolult időszakban egy­értelműen a dolgozókkal egy sík­ban haladtak, támogatták a párt és az állam vezetőségét, és teljes mértékben bekapcsolódtak a kon szolidációs törekvésekbe. Enged­jék meg, hogy kifejezzem azt a meggyőződésemet, hogy a további időszakban is teljes mértékben támogatni fogják a CSKP XIV. kongresszusán kitűzött építőprog­ramot és részt vesznek megváló sításában. Mai életünk sem mentes és nem is lesz mentes a nehézségektől. Az irodalom és a művészet dolgo­zói mindig az éles ideológiai harc első vonalában álltak. A politikai vereséget szenvedett erők — az antiszocialista ellenforradalmi megmozdulások aktív szervezői — arra törekednek és arra is fognak törekedni, hogy taktikájukat az új feltételek követelményei sze­rint módositják, és saját céljaikra akarják felhasználni a kultúra és a művészet területét. Az ilyen helytelen tendenciákkal tanúsított megalkuvó magatartásra népünk drágán ráfizetett. Az elmúlt idő­szak tanulsága arra kötelez ben­nünket, hogy a szocializmus el­lenségeinek soha többé a legki­sebb alkalmat sem adjuk arra, hogy érvényesülhessenek a kultú­ra, a tudomány és a művészet te­rületén és ezt felhasználhassák a szbcialista társadalmi rend ellen irányuló bomlasztó tevékenységük céljaira. A párt és az állam politikai ve­zetősége nemegyszer hangsúlyoz ta, hogy igyekszik megnyerni minden becsületes, tisztességes ál­lampolgárt. A munkásokat, a pa­rasztokat, az értelmiség tagjait, mindenkit, aki részt akar venni népünk építő igyekezetében. Er­re bőséges lehetősége van. De magától értetődő — tekintettel az átélt bonyolult időszakra és a drágán megfizetett tapasztalatok­ra —, hogy az értelmiség tagjai számára az alapvető mérce a szo­cialista társadalmi rendszer érték­rendje. A szocialista művészet alap­vető értékei közé tartozik az osztályhűség és a pártosság el­ve, amit a jobboldali opportu­nizmus képviselői kívül helyez­tek az esztétikai kategóriákon. Lényegében az volt a céljuk, hogy függetlenítsék a művésze­tet a politikától, a szocialista társadalom politikai vezetésé­től, ami végső fokon oda veze­tett, hogy felbomlott a művészi alkotások szocialista jellege, és a művészi szövetségekben meg­kezdődött a hatalmi harc. Pezlár elvtárs beszéde to­vábbi részében hangsúlyozta, hogy a kommunista pártosság a művészi alkotás eszmei alapja, amit a tehetség sem pótolhat. A valódi művész — jelentette ki — saját kora fiának, hazafinak, a szocialista haza állampolgá­rának, az egész szocialista tá­bor és a nemzetközi forradalmi kommunista mozgalom tagjá­nak érzi magát. A Központi Bizottság titkára rámutatott, hogyha ragaszko­dunk is az elkötelezett szocia­lista művészetre jellemző alap­elvekhez, ez nem azt jelenti, hogy ezen a területen vissza akarunk térni a helytelen és elavult adminisztratív módsze­rekhez. — A CSKP XIV. kongresszu­sa és az SZLKP kongresszusa kijelölte fejlett szocialista tár­sadalmunk távlati fejlődésének programját. E program elvá­laszthatatlan része a kultúra, a művelődés és a művészet fej­lődése is. A vitában elsőként Vojtech Mihálik érdemes művész szó­lalt fel. Ladislav Luknár a Szlo­vák Irodalmi Ügynökség tevé­kenységével foglalkozott, dr. Csanda Sándor, a Szlovákiai írók Szövetsége magyar szek­ciójának titkára felszólalásában rámutatott, hogy a hazánkban élő magyar nemzetiségű szer­zőknek úgyszólván valamennyi műve az elmúlt évben a Magyar Népköztársaságban is megje­lent. Az ukrán irodalmi alko­tások fejlődését Vasil Zozul'ák, az ukrán szekció titkára is­mertette. A vita utolsó felszóla­lója dr. Ján Poniőan nemzeti művész volt. A kongresszus résztvevői a CSKP és az SZLKP Központi Bizottságához intézett levélben ígéretet tettek, hogy a CSKP XIV. kongresszusa és az SZLKP kongresszusa határozatainak szellemében törekednek az iro­dalom jelentős társadalmi- és nevelő szerepének teljes felújí­tására. A szövetség újonnan megvá­lasztott bizottsága megtartotta első ülését, amelyen megválasz­tották a héttagú elnökséget. A szövetség elnökévé ismét And­rej Plávkát, vezető titkárává pedig Jan Soloviöot választot­ták. A Cseh Írók Szövetjének alakirtó koif resszusa (ČSTK) — A Cseh írók Szö­vetsége tegnap délután 14 óra­kor a döbfísi kastélyban tartot­ta meg alakuló kongresszusát. A kétnapos tanácskozáson, amelyen a szövetség mintegy 98 tagja vesz részt, Bohumil kícha érdemes művész üdvözölte a Jan Fojtík, a CSKP KB titkára vezette pártküldötlséget. A kongresszusi főbeszámolót Ján Kozák, az írószövetség elő­készítő bizottságának ügyvivő alelnöke tartotta. A tegnapi tanácskozás az el­lenőrző bizottság beszámolójá­val ért véget. A kongresszus ta­nácskozását a mai napon vitá­val folytatják. (CSTK) — Tekintettel az ENSZ közelgő környezetvédelmi értekez­letére a Szövetségi Külügyminisz­térium szóvivőjét meghatalmazták, hogy a következő nyilatkozatot tegye a Csehszlovák Szocialista Köztársaságnak e konferencián va­ló részvételével kapcsolatban. A Csehszlovák Szocialista Köz­társaság nagy fontosságot tulajdo­nít az életkörnyezet védelmének és kialakításának, s ezért inten­zíven részt vett az ENSZ szervei­ben e kérdésekről folytatott ta­nácskozásokon, része volt annak kezdeményezésében is, hogy ren­dezzék meg az ENSZ Európai Gaz­dasági Bizottságának szimpóziu­mát, amely Prágában eredménye­sen meg is valósult. Aktívan be­kapcsolódott az ENSZ júniusban Stockholmban tervezett környezet- védelmi értekezletének kezdeti előkészületeiben is. Csehszlovákia abból a tényből indul ki, hogy a környezetvédelem közvetlenül érinti minden ország népét, és e téren sok probléma túllépi az egyes államok határait, ezért csak az összes érdekelt or­szágok egyenjogú együttműködé­sének feltételei mellett oldhatók meg kielégítően. A környezetvéde­lem kérdéseivel kapcsolatban ezt az álláspontot szorgalmazta a Csehszlovák Szocialista Köztársa­ság küldöttsége mint az ENSZ kör­nyezetvédelmi értekezlete előké­szítő bizottságának tagja az ENSZ- közgyfilés XXVI. ülésszakán. Az ENSZ Közgyűlése azonban XXVI. ülésszakán bizonyos nyuga­ti államok befolyására olyan hatá­rozatot fogadott el, amely szándé­kosan és indokolatlanul kizárta azon államok részvételét a stock­holmi értekezleten, amelyek nem tagjai az ENSZ-nek vagy az ENSZ szakosított ügynökségeinek vagy a Nemzetközi Atomenergia Ügynök­ségnek. Ezzel lehetetlenné tette az NDK egyenjogú részvételét az ENSZ környezetvédelmi értekezle tén; ez az iparilag nagyon fejlett állam kész volt az egyenjogúság alapján részt venni a stockholmi értekezleten és elősegíteni sikerét. Az NDK környezetvédelmi kutatá­sának és gyakorlati tevékenységé' nek eredményei jelentősen hozzá­járultak volna a konferencia tár­gyalásaihoz. Tekintettel a szuverén Német Demokratikus Köztársasággal szemben alkalmazott politikai megkülönböztetésre, a Csehszlo­vák Köztársaság kénytelen kije lenteni, hogy nem vesz részt ezen az értekezleten és megrendezésé­nek előkészületeiben. A Csehszlovák Szocialista Köz­társaság ugyancsak bejelentette, hogy csak akkor lesz hajlandó fe­lülvizsgálni részvétele kérdését, ha létrejönnek a feltételek az NDK egyenjogú részvételére az értekez­leten. Egyes államok a 25. egészség­ügyi világkonferencián tanúsított magatartásukkal ismét az NDK diszkriminálását és azt bizonyítot­ták, nem szándékoznak megoldani azt a kérdést, hogy az NDK teljes joggal részt vegyen az ENSZ, szer­vei és intézményei tevékenységé­ben. Ilyen körülmények között a Csehszlovák Szocialista Köztársa­ság szükségesnek tartja, hogy ki­tartson elvi álláspontja mellett, vagyis hogy az NDK tovább tartó megkülönböztetése miatt nem vesz részt a stockholmi értekezleten s egyidejűleg fenntartja a maga ál­láspontját a konferencián majd esetleg elfogadott döntésekkel kapcsolatban. Eltemették Szabó Gyulát Tegnap Lučenecen (Losonc) nagy részvéttel temették el Sza­bó Gyula érdemes művészt, a csehszlovák képzőművészet ki­magasló egyéniségét. A teme­tésen megjelentek Jozef Mravík, az SZSZK művelődésügyi mi­niszterének helyettese, Ľuboš Cunderlik, az SZLKP KB osz­tályvezető-helyettese, Lőrincz Gyula, a CSKP KB tagja, az Oj Szó főszerkesztője, a CSEMADOK országos elnöke, továbbá az or- szágos, kerületi, járási és he­lyi párt- és állami szervek, kul­turális intézmények, tömegszer­vezetek képviselői. leien voltak a Magyar Képzőművészek Szö­vetségének és a testvéri Nóg- rád megyének küldöttei is. Jozef Mravik elvtárs pártunk és kormányunk, valamint a Szlovák Szocialista Köztársaság kormánya nemzetiségi titkársá­gának nevében búcsúzott el az elhunyt érdemes művésztől. A mélységes tisztelet és fájdalom hangján méltatta Szabó Gyula művészi és emberi tulajdonsá­gait. Hangsúlyozta, hogy Szabii Gyula festményei, grafikái és fametszetei a szlovákiai képző­művészet örökérvényű értékel. Ezután Lőrincz Gyula elvtárs mondott gyászbeszédet: „Fáj­dalmas megbízást kaptam a Szlo- vák Képzőművészeti Szövetség­től és a CSEMADOK-tól. hogy nevükben és saját nevemben búcsút vegyek Szabó Gyulától, az érdemes művésztől, a kollé­gától és baráttól. Alig pár nap hiányzott a művész 65. szüle­tésnapjához, amikor az alatto­mos betegség könyörtelenül el­rabolta tőlünk. Nehéz elhinni a valóságot, nehéz elbúcsúzni Szabó Gyulától, mégis keresünk és találunk vigaszt Szabó Gyula műveiben, hiszen nem frázis, hogy a művész műveiben él to­vább. Művében él emléke, mű­vével legyőzte a halált. A járási és helyi szervek ne­vében Štefan Lakatos, a lutíe- neci (Losonc) vnb elnöke bú­csúzott el Szabó Gyulától.- y-f ­Nixen megérkezett a len «nyel fővárosba (Folytatás az 1. oldalról) kát gazdagabb tartalommal akarjuk megtölteni. Bővíteni akarjuk az árucserét, fejlett ipari kooperációra törekszünk. Széles körű gazdasági és tudo­mányos-műszaki együttműkö­dést akarunk teremteni. E té­ren rendkívül nagy lehetőségek vannak. Arról van szó, hogy a varsói csúcstalálkozón valóság­gá változtassuk őket. Most vi­lágszerte kedvező helyzet ala­kult ki az együttműködés fel- élénkítéséhez. Lengyelország a szövetsége­seihez fűződő szerződéses szá­lakat következetesen erősítve, erejéhez és lehetőségeihez mér­ten kiveszi részét az enyhülés, biztonság és béke érdekében kifejtett tevékenységből. Ennek jegyében köszönti Varsóban Ni­xon elnököt — hangsúlyozza a LEMP központi sajtóorgánuma. Teherán — Nixon amerikai elnök tegnap befejezte 22 órás iráni látogatását. A teheráni látogatás végeztével iráni—ame­rikai közleményt adtak ki. A közlemény szerint Nixon tájé­koztatta Reza Pahlavi iráni sahot, moszkvai és pekingi lá­togatásának eredményeiről, va­lamint az Egyesült Államok délkelet-ázsiai politikájáról. Az amerikai elnök ígéretet tett ar­ra, hogy az Egyesült Államok hathatós segítséget nyújt Irán­nak gazdasági tervei végrehaj­tásában. A tárgyaló felek elha­tározták, hogy együttműködnek a kábítószer-csempészet elleni harcban. A nemzetközi kérdé sek közül Nixon és Reza Pahla- vi a Perzsa-öböl helyzetét, In­dia és Pakisztán konfliktusát, a közel-keleti problémákat, va­lamint az indokínai háborút vh tatta meg. Szerdán reggel a jelenlegi iráni császári dinasztia megala­pítójának sírjától 30 méterre bomba robbant, félórával az­előtt, hogy a hivatalos program szerint Nixon amerikai elnök­nek meg kellett volna koszo­rúznia a sírt. A rendőrség az ügyben nyomban vizsgálatot in­dított, s a koszorúzási ceremó­niát háromnegyed órával elha­lasztották. A rendőrség nem hivatalos jelentése szerint a bombát házilag szerkesztették. Teheráni kormánykörök szerint egyébként szerdára virradóra kilenc bomba robbant az iráni főváros különböző részein az egyik az amerikai propaganda­központ épületében. A bomba­robbanásoknak két halálos és több sebesült áldozatuk van. A robbanások két halottja egy idősebb és egy fiatalabb iráni nő. A sérültek között említik Harold Price amerikai dandár- tábornokot, az iráni légierő ta­nácsadóját, akinek kocsija rob­banószerkezetre futott rá. A tá­bornok és sofőrjének állapota súlyos. Washingtoni jelentések sze rint az Egyesült Államokban élő iráni egyetemi hallgatók kedden az amerikai fővárosban tüntetést szerveztek Nixon te­lni látogatása ellen tilta­jzva. ŰJ szó 1972. VI. 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom