Új Szó, 1972. május (25. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-07 / 18. szám, Vasárnapi Új Szó

idén fokon szilárdítsuk a tervszerű irányítás elvét, tőké­ik a tervezés színvonalát, fokozzuk az irányító munka je iránti igényességet, szilárdítsuk a fegyelmet és a sze- íelelősséget a feladatok teljesítéséért. A CSKP KB februári plenáris ülésének elnökségi jelentéséből.) A gyártási csarnokuk acélszerkezetét a budapesti Nikex külkereskedelmi vállalat szállította. Áprilisban, az erdők hónapjában társadal­munk figyelme fokozottabb mértékben irá­nyul az erdők felé. Az erdők szerepe és je­lentősége az emberiség történetében figye­lemmel kísérhető és ismert lény. A kizsákmá­nyoló társadalmi rendszerek ellentmondásai azonban lehetetlenné tették az erdők sokol­dalú, az egész társadalom számára történő hasznosítását. Az uralkodó társadalmi osztá­lyok saját célkitűzéseik megvalósítása érde­kében már az ókorban megkezdték, a közép- és újkorban pedig folytatták az erdők irtá­sát. Ennek az esztelen rablógazdálkodásnak ma Is élő bizonyságai a Balkán-félsziget, va­lamint a Közel- és Közép-Kelet tengerparti területeinek kopár, sziklás vidéke, főleg Ju­goszlávia, Görögország, Törökország, Libanon és még számos más állam területén. A lejtős területek kiirtott erdeinek helyén megkezdő­dött a víz és a szél talajromboló munkája. A védtelen termőtalajt lesodorta a féktelenül lezúduló víz, amely aztán az alacsonyabban fekvő területieken gyakran katasztrofális ár­vizeket idézett elő. Ezzel szemben azokon a területeken, amelyeken ésszerű gazdálkodás­sal biztosították az erdők fennmaradását, hosszú időn keresztül lehetővé vált nemcsak az ország folyamatos faellátása, hanem a víz romboló hatásának megakadályozása és a termőtalaj megóvása is. Az erdőket évszázadokon keresztül csupán nyersanyagbázisnak tekintették. A fejlett ipa­ri társadalmak a fatermelés mellett azonban felismerik az erdők más irányú jelentőségét is, és igyekeznek ezt sokoldalúan hasznosí­tani. A cél már nemcsak a minél nagyobb mennyiségű és minél jobb minőségű faanyag megtermelése, hanem az erdők valamennyi, nevezetesen éghajlati, talajjavító, vízgazdasá­gi, egészségügyi, esztétikai stb. hatásának be­biztosítása. A szocialista termelőviszonyok győzelme az egyes országokban lehetővé te­szi az erdők célszerű és sokoldalú felhasz­nálását a dolgozó társadalom széles rétegei­nek érdekében. Természetesen kérdés az, ho­gyan használják ki ezeket a lehetőségeket. Az erdők szerepe hazánk gazdasági viszo­nyai között azért is jelentős, mivel a Cseh­szlovák Szocialista Köztársaság gazdasági szempontból az iparilag fejlett, de nyersanya­gokban aránylag szegény országok közé tar­tozik. Ugyanakkor azonban meg kell jegyez­nünk, hogy a meglevő hazai nyersanyagfor­rásainkat nem használjuk ki eléggé intenzí­ven. Közéjük tartozik erdeink fő terméke, a fa is. Ennek alátámasztására vizsgáljuk meg erdőgazdaságunk néhány fontosabb jellem­zőjét. Hazánk összterületének 33,6 százaléka er­dő, míg az egy hektár hasznosított erdőterü­letre, illetve az egy főre eső élőfakészlet 158,5, illetve 46,8 tömör köbméter (a továb­biakban m3). Ugyanakkor Európa erdősített- sége csupán 29,8 százalékos, míg az egy hek­tár hasznosított erdőterülete és az egy főre eső erdőfakészlete csak 76,7, illetve 24,1 m3. A felsoroltakból adódik, hogy mind élőfakész­let, mind pedig erdősítettség tekintetében ha­zánkban jóval kedvezőbbek a viszonyok, mint európai átlagban. Az erdőalap felhasználásá­nak hatékonyságát valamely országban jól lehet jellemezni például az 1 m3 élőfakész­letre eső fa-nyersanyagtermés értékének se­gítségével is. Sajnos — s ez rendkívül fontos üze­'SZÓ­ľsak ; lé­leset 3san csak nun- nun- zása íogy rtva enki nun­elté­dás, he­Slla­rsök kár­ánál igte­sági índó F, I. FEJLŐDIK A JUBILÁLÓ BUČINA A zvolení Bučina faipari kom­binát építése még 1946 ban, a felszabadulás első évfordulóján elkezdődött. A kombinát tehát Szlovákia iparosítási program­jának első létesítményei iközé tartozik. A termelést éppen 25 évvel ezelőtt, 1947. május 10- én kezdték meg az első üzem­be helyezett részlegen, a fű­résztelepen. A Bučina a fejlődés minden nehézségét sikeresen leküzdöt­te — beleértve az 1953-as ket­tős tűzvészt is —, és korszerű vállalattá fejlődött, melyben ma már mintegy 60 főiskolai végzettségű és 200 középiskolát végzett faipari szakember tevé­kenykedik. A vállalat fő feladata a ke­vésbé értékes bükkfanyers­anyag értékes termékekké való feldolgozása. E tekintetben a vállalat egyedülálló nemcsak hazai, de európai viszonylatban is. A bükkfanyersanyag minő­ségét megőrző eljárások beve­zetése által megoldották a nyersanyag egész évi egyenle­tes feldolgozásának problémá­ját is. A vállalat sikeres mun­káját dicséri az is, hogy az er­dőgazdaságban kitermelt bükk­fa hasznosítását az eredeti 20 százalékról a jelenlegi 45—47 százalékra növelték. A vállalat 1947-től 1970-ig több mint 3,5 millió erdei köbméter bükk gömbfát és 250 000 erdei köb­méter egyéb haszon- és tűzifát dolgozott fel. A termékek kö­zött van mintegy 11 millió imp­regnált vasúti talpfa, amely 8600 km hosszúságú vágány el­készítéséhez elegendő, 1,5 mil­lió m3 deszkaanyag, 122 000 m3 bútoripari hasábfa, 9 millió m3 padlóburkolóanyag, mely mint­egy 222 000 lakás padlózatának a befedéséhez elégséges, 328 ezer bútoripari forgácsdeszka és 108 000 m3 vízhatlan furnér­lemez, mely az építőiparban 2 millió m2 fenyődeszkát takarít meg. A vállalat lépést tart a világ- viszonylatban tapasztalható fej­lődéssel is. Jelenleg a száraz eljárással készülő farostos deszkák gyártását készítik elő. A gyártási folyamat bevezetése új, korszerű berendezések fel­építésével jár, az új gyártási csarnokok acélszerkezetét pél­dául a budapesti Niikex külke­reskedelmi vállalat szállítja, a szerelési munkákat azonban hazai vállalat, a košicei Kohó­építő Vállalat dolgozói végzik. Az építkezés üteméről Sykora Igor mérnöktől, a Bučina beru­házási részlegének vezetőjétől kértünk felvilágosítást. — A farostos deszkák gyár­tására szolgáló üzemrészleg felépítése 440 millió koronába kerül — mondja Sykora elv- társ. Eleinte komoly nehézsé­geink voltaik, 1970 decemberé­ben azonban ezt az építkezést is a kötelező szövetségi kor­mányfeladatok közé sorolták, és azóta jól haladnak a mun­kák. Most sem rendelkezünk ugyan elegendő munkaerővel, de az építkezés kezdetén sok­kal rosszabb volt a beivzet. A technológiai berendezésekkel is problémáink voltak, ma már ez a kérdés is tisztázódott — Kik a technológiai beren­dezések szállítói? — A technológiai berendezé­sek fő résziét, tehát a deszka­gyártás és a deszkák felületi megmunkálásának gépsorát Svédországból és Olaszország­ból importáljuk. A berendezés többi része hazai gyártmány. Magát a gyártási csarnokot teljes egészében Magyarország­tól vásároltuk. A szerelést a košicei Kohóépítő Vállalat végzi. Az utóbbi időben való­ban mindent elkövetnek, hogy az építmény minél gyorsabban elkészüljön. — Ez azt jelenti, hogy az építkezés ez idei feladatait min­den tekintetben sikerül teljesí­teni? Az idei feladatok rendkívül igényesek. Az építkezési mun­kákon kívül ugyanis a techno­lógiai berendezések szerelésé­re is sor kerül, éspedig olyan terjedelemben, hogy már 1973 elején megkezdhessük a pró­baüzemeltetést. Ha a kivitelező vállalatok, főleg a Kohóépítö Vállalat a továbbiakban is tartani tudja a jelenlegi tem­pót, szerintem enneik semmi akadálya nem lesz. UHRIN L. irofilú bányafolyosók fejtésében az F GH kombájn kezelői az Orlovai A. Zá- bányában új csehszlovák rekordot értek el és ezzel a SZISZ I. kongresszusa re vállalt kötelezettségüket is teljesítették. A sikeres munkához Ján Sivák- bányásztársainak az Ostrava-Karvinái Szénbányák vezérigazgatója Ladislav íérnök is gratulál. (CSTK felvételei) A plzeňi Škoda nemzeti vállalat elektrotechnikai üzemében szerelik a Brazília által megrendelt két hid- roalternátor első darabját. A hidro- altemátor a Sao Paolo államban épülő Promissao vízi erőmű szá­mára készül. Ké­pünkön a 13,5 mé­ter átmérőjű, hat részből hegesztett sztator látható, melynek szerelé­sét Stanislav Pták munkacsapata vég­zi. Még ebben az évben elkészítik a másik hidroalter- nátort is. tényező — az 1 m3 élőfakészletre eső ta- nyersanvag értéke európai viszonylatban mintegy 37,5 százalékkal magasabb, mint ha­zánkban. Ez a tény elsősorban a fafeldolgozó ipar viszonylag elavult szerkezetéből adódik. Nem tekinthető hazánkban kielégítőnek el­sősorban a haszonfa felhasználásának mai szintje, mivel a felhasználásnak mintegy 71,3 százaléka esik a mechanikai és csak 28,7 szá­zaléka az elsődleges vegyi feldolgozásra. Ez­zel szemben európai átlagban ez az arány 59,2, illetve 40,8 százalékos. Megjegyezzük még, hogy az iparilag fejlett államokban a vegyi feldolgozásra kerülő fa-nyersanyag ará­nya állandóan emelkedik. Ugyancsak alacso­nyabb hazánkban a háború óta eltelt években a fűrészáruk, furnírlemezek, valamint a pa­pírgyártás növekedési aránya, mint európai átlagban. (Megjegyezzük még, hogy a felso­rolt adatok európai átlaga minden esetben a Szovjetunió nélkü] értendő.) Az itt felsorolt néhány adat is meggyőzően bizonyítja, hogy hazánknak viszonylag nagy­fokú erdosítettsége, erdeink aránylag egyen­letes megoszlása az ország területén kedvező feltételeket teremt az ország faanyagellátásá­nak és az erdők közjóléti szerepének fokozá­sához. Ugyanakkor szükségesnek mutatkozik felülvizsgálni az erdők hatékonyabb kihasz­nálásának feltételeit és lehetőségeit. Nem ke­vésbé fontos még megoldani azokat a műsza­ki és közgazdasági problémákat, amelyek le­hetővé teszik a fafeldolgozó ipar kibővítését és modernizálását.. Eddigi eredményeink és a szocialista termelési viszonyok adta lehető­ségek feljogosítanak arra a reményre, hogv a problémákat megoldjuk, s így megszilárdít­juk helyzetünket az erdőgazdaság és faipar területén mind hazai, mind pedig európai vi­szonylatban. ERDŐGAZDASÁGUNK S0K6LDALD JELENTŐSÉGE

Next

/
Oldalképek
Tartalom