Új Szó, 1972. május (25. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-30 / 125. szám, kedd

1972. _ V. 30. 5 8 AZ ÁRAK IS RACIONALIZÁLÁSRA VÁRNAK A rendelkezésünkre álló statisztikai adatok alapján a több mint tíz éven át emelke­dő irányzatot mutató kiske­reskedelmi árak az 1970. évi helyzethez viszonyítva 1971 folyamán átlagosan 0,3 száza lékkai csökkentek. Noha ez nem lényeges változás, mégis örvendetes jelenségnek te­kinthető, ha meggondoljuk, hogy fordított esetben — az árak legcsekélyebb emelke­dése milyen elégedetlenséget, sőt elkeseredést váll ki a fo­gyasztók körében. Ezért nem hagyható meg­jegyzés nélkül a tény, hogy a tavalyi árcsökkenés a válla­latok fegyelmének az ered­ménye is, bár még nagyobb fegyelmük esetén minden bi­zonnyal még lényegesebb eredmények volnának. Tagad­hatatlan tény azonban, hogy a kedvező helyzet a párt és a kormány előrelátó politikájá­nak köszönhető. Eddigi árpolitikánk tehát beváltotta a hozzáfűzött re­ményeket — mondotta Michal Sabolčík elvtárs, a Szövet­ségi Árhivatal minisztere be­szélgetésünk alkalmával, a inár-már aggasztó inflációs folyamat sikeres megfékezé­sére utalva. Ám a harmadik éve tartó ármoratórium az öt­éves terv feladatainak teljesí­tése tekintetében ma már ko­moly akadályt jelent. Kedve­zőtlen következményei — a deformációk és egyéb fogya­tékosságok — nagyon is szem­beötlők. Ez a megállapítás teszi szükségessé az árak fejleszté­sét, melyek azonban nem iga­zodhatnak semmi körülmé­nyek között a pillanatnyi ke­reslethez és kínálathoz, ha­nem a központi terv irányel­veihez kell alkalmazkodniuk. Ennek az elvnek a figye­lembe vételével dolgozza ki a CSSZSZK kormánya a Szö­vetségi Árhivatallal együtt az árak funkciójának felújításá­ra irányuló elvi intézkedése­ket és az árak állami irányí­tásának egységes rendszerét. Ez az ármoratórium helyébe lépő árrendszer a párt gazda­ságpolitikájának direktív in­tézkedései alapján az állami tcrvfeladatok teljesítését és a műszakilag fejlett, korszerű termékek bevezetését célsze­rűen támogató árrelációkat foglalja magában. A cél tehát az 1967 óta mu­tatkozó negatív jelenségek megszüntetése a nagykereske­delmi árak módosításával, ami a vállalatok gyakran ta­pasztalt mesterkedései követ­keztében nem könnyű feladat. Az elmondottakból is követ­kezik, hogy az ármoratóriu- mot érő bírálatok megalapo­zottak. A megoldás a jelenle­gi nagykereskedelmi árrend szer racionalizálásával, a nagykereskedelmi árak egy­szeri komplex módosításával érhető el, amire a számítások szerint a hatodik ötéves terv ulején kerülne sor. De ennél sürgősebb a nagykereskedel­mi árak fokozatos racionali­zálása az árfejlesztés évi ter­veinek keretében — hangsú­lyozza Sabolčík elvtárs. Eb­ből a szempontból máris nagy jelentőségű az 1973. évi ár­fejlesztési terv és a vele ösz- szefüggő racionalizálási intéz­kedések, például az áru szál­lítása, csomagolása, raktáro­zása, az energiafogyasztás, a beruházási költségek csök­kentése stb. terén. Önkéntelenül is felvetődik a kérdés, igazuk van-e azok­nak, akik bizalmatlanul te­kintenek a készülő intézkedé­sekre. Indokolt-e félelmük, hogy az ármoratórium meg­szűntével ellenőrizhetetlen áremelésre kerülhet sor? Sabolčik elvtárs eloszlatja az aggályokat: — A készülő intézkedések nem adnak okot a bizalmatlanságra — mond­ja. — Nem egyszer hangsú­lyoztuk, hogy az árak köz­pontilag tervezett irányítása azt jelenti, hogy bár a válla­latok a megszabott határokon belül rendelkeznek majd bi­zonyos mozgási lehetőséggel, nem lesz azonban módjuk az árak önkényes emelésére, s ily módon gazdasági eredmé­nyeik indokolatlan javítására. Az árak racionalizálása nép­gazdaságunk, tehát valameny- nyiünk érdeke, mely nélkül életszínvonalunk további emel­kedése elképzelhetetlen. KARDOS MÁRTA Prága felkészült a IX. nemzetközi tévé-fesztiválra Prágában dr. Jan Zelenka, a Csehszlovák Televízió központi igazgatója és dr. Gennadij Codr, a IX. nemzetközi tévé-fesztivái igazgatója tájékoztatta a hazai és a külföldi sajtót az idei fesztiválról. Az idei tévé-fesztivál június 14-én kezdődik, a 21-én fejező­dik be. felszava: „A képernyő a népek megismerését és meg értését szolgálja". Az előző évekhez hasonlóan az idén is a csehszlovák szövetségi kor­mány vállalt védnökséget e je­lentős nemzetközi rendezvény fölött. Eddig már 29 ország 32 tévé-társasága jelentette be részvételét. A részt vevő tévé-társaságok filmjeikkel két kategóriában versenyezhetnek a kiírt díja­kért. Az I. kategóriában a ver­senyzők televíziós drámai alko­tásokkal, a II. kategóriában pe­dig televíziós publicisztikai mű­vekkel vesznek részt. A két versenycsoporlba benevezett fil­meknek a tévé-publicisztika eszközeivel kell kifejezniük a feztivál alapeszméjét, azaz egyes műfajokkal alkotó módon ábrázolniuk a mai ember életét, problémáit és vágyait, segíte­niük a nézőknek eligazodni a mai világ kérdéseiben, s végül a képernyőt a nézők olyan meghitt barátjává tenniük amely érzelmileg és eszmeileg is gazdagítja az emberek életét. A két kategóriában versenyző filmeket nemzetközi zsűri bí­rálja el, s ez a zsűri ítéli oda a Csehszlovák Televízió díjait. Különbizottságok ítélik oda az Intervízió, a sajtó és a cseh­szlovák tévé-nézők díját. Az In­tervízió díját a legkifejezőbb szocialista elkötelezettségű film kapja. A csehszlovák tévé-film­művészetet két szlovák alkotás képviseli. A fesztiválra eddig számos neves színész is bejelentette érkezését, közöttük furij Szo- molin szovjet, Sztyefan Danaj- lov bolgár, Stanislaw Mikulski lengyel művész. Eljön fanusz Gajov is, akit főleg az ifjúság ismer a „Négy tankista meg a kutya“ c. népszerű lengyel té­vé-sorozatból. Amint a rende­zők közölték — a prágai gye­rekek nagy örömére — Gajov magával hozza Sarikot is, a tankisták kedvenc farkaskutyá­ját. /sm) A TERMELÉS NÖVELÉSE ÉRDEKÉBEN ÚJDONSÁGOK A KUKORICATERMESZTÉS TECHNIKÁJÁBAN A Hubicei (Gombai) Állami Gazdaság dolgozói a hektárho­zamok növelését, a hús- és a tejtermelés fokozását tűzték ki ez évi feladataik fő céljául. Nagyobb gondot fordítanak a takarmány félék termesztésére, mert tudják, hogy így alapoz­hatják meg a jó eredményeket az állattenyésztésben. Jól felké­szültek ezek öntözésére, az ön­tözési technikát korszerűsítet­ték, s kezelését szakképzett technikusokra bízták. Gondos körültekintéssel végezték a cu­korrépa vetését. Összesen 260 hektáron termesztik, ebből 100 hektáron a Slovmona H egycsí- rás vetőmagot alkalmazták. Az elmúlt napok szeszélyes, ked­vezőtlen időjárása azonban je­lentős károkat okozott. 125 hek­táron újra kellett vetni a cu­korrépát. Kolárok elvtárs, az ÁG agronómusa a vetési mun­kálatokról a következőket mon­dotta: Ősszel határidőben került földbe a búza, melyből 1256 hektárnyit termesztünk. A múlt évi tapasztalatok alapján a ma­gas hozamú szovjet vetőmag­fajtákat vetettünk. Az árpát is agrotechnikai ha­táridőn belül vetettük el. 765 hektáron termesztjük. Az eddi­gi előjelek arra mutatnak, hogy itt is sikerül túlteljesíte­nünk a 35 mázsás hektárhoza­mot. Sokat várunk az idén a ku­korica termesztésétől. Rátér­tünk a progresszív monodiétás takarmányozásra, s ennek meg­felelően vetésterületét kiszéle­sítettük. Nemzetközi kooperáció keretében a magyarországi Bá­bolnai Állami Gazdaság szak­emberei végezték — 500 hektá­ron — a kukorica vetését. Emil Šipoš elvtárs, a Gombai Állami Gazdaság igazgatója így tájé­koztat a két fél együttműködé­séről. — A Bábolnai ÁG-ban a kuko­rica termesztését a legújabb technikai és technológiai eljá­rások alapján végzik. Az utób­bi három évben 56—60 mázsás hektárhozamokat értek el. Az ottani gazdaság szakemberei külföldi kétéves tanulmányúton voltak, ahol elsajátították a ku­koricatermesztés progresszív formáit. A vetést végző Farmall óriásgép — amerikai szabada­lom alapján — Nyugat-Német- országban készült. Óránként 6 —8 km-es sebességgel 6 hektá­ron végzi el a vetést. Napi tel­jesítménye két műszakban 100 hektár. A gép 160 lóerős, 6 ke­rekű, 76 cm-es sortávolságban és 23 cm-es tőtávolságra végzi a vetést. Minden egyes szem­hez 3 szemcse granulált mű­trágyát adagol. A magyar elv­társak megvették a szabadal­mat és a KGST-országok szá­mára sorozatban fogják gyárta­ni. Szerződésük alapján a mun­káért nem kérnek pénzt, hanem minden hektár terület után 7 mázsa és 20 kiló kukoricával fizetünk, ők adják a vetőmagot is, kiváló nagy hozamú hibri­deket. A begyűjtési munkálato­kat és a szárítást is ők végzik. Gazdaságunkban a kukorica ta­valyi hektárhozama 32 mázsa volt. Reméljük, hogy sikerül növelnünk a hozamot, aminek az állattenyésztés fejlesztése szempontjából van nagy jelen­tősége. Rájöttünk arra, hogy a kukoricatermesztésben jelentős tartalékaink vannak az agro­technika korszerűsítése, a vető­magfajták, a technológia és a tápanyagadagolás terén. Ne­künk ugyan van két SPC 6-os kukoricakombájnunk, de ez nem elég. Most, hogy megláttuk a bábolnaiak óriásgépét, döben- tünk rá, hogy van még mit be­hoznunk, ha nem akarunk le­maradni. 3—5 évi együttműkö­désre számítunk. Utána a saját forrásainkból szeretnénk ilyen gépet vásárolni. Az állami gazdaság dolgozói­nak első negyedévi eredményei azt bizonyítják, hogy a terme­lés növelése érdekében magu­kévá tették a CSKP KB februá­ri plénumának határozatát. Az első negyedévben átlagosan 9.25 liter tejet fejtek tehenen­ként naponta, s tervüket 144 százalékra teljesítették. Sikere­sen kezdték meg az ötödik öt­éves terv második gazdasági évét a többi munkaszakaszon is. Így pl. a hústermelést együttvéve 101 százalékra, a to- jástermelést 110 százalékra tel­jesítették. össztermelésüket 110 százalékra teljesítették, amiből a növénytermesztésre 106, az állattenyésztésre 119 százalék jut. Az efsz-ek VIII. kongresszusa tiszteletére a dolgozók egyéni kötelezettségvállalásokat tettek, melyeknek összértéke több mint 1,5 millió korona. Ezek gyakor­lati megvalósítása a hektárho­zamok, a tej- és a hústermelés növelésében jut kifejezésre. Az eddigi eredmények a legjobb bizonyítékai annak, hogy ezek teljesítése jó úton halad. SVINGER ISTVÁN Konkrét akciófeladat E heti lapszemlénkben a No vá Mysl idei 4. számának gaz­dag tartalmából két cikkel is­mertetjük meg olvasóinkat. Az elsőben dr. fan Raryl, a CSKP KB ta#ja, a pártközpont gazda­ságpolitikai osztályának veze­tője mezőgazdaságunk időszerű kérdéseivel foglalkozik, kiemel­ve a központi bizottság 1972. februári plénumülésén elfoga­dott határozatok jelentőségét a XIV. pártkongresszuson kitűzött célok elérésében. Cikkében a többi között felhívja a figyel­met arra, hogy a februári plé­num a gazdasági termelőmun­ka hatékonyságának emelését mint konkrét akciófeladatot tűzte ki. A hatékonyság követelménye igényesebb feladatok elé állít­ja a termelőmunka irányítóit. Megköveteli, hogy áthidaljuk a beidegződött rutinmunkát, s ehelyett az irányítómunkában az adatok és ismeretek mély és komplex elemzéséből, a megol­dási lehetőségek legoptimáli­sabb variánsának kiválasztásá­ból induljunk ki. A hatékony­ság céljának kitűzése egyben megköveteli azt is, hogy meg­bízható koncepcióval, kellő elő­relátással megalapozott prog­nózisok alapján dolgozzunk an­nak tudatában, hogy szükség van a kritikai és alkotó qon- dolkodásmódra, természetesen a szubjektivizmus elkerülésével. A hatékonyság további elmélyíté­se sokban függ az irányítás színvonalától. Ha azt látjuk, hogy a gazdaságirányítási rend­szer nem segíti kellőképpen az új technika széles körű alkal­mazását, hogy eddig a vállala­tok számára előnyösebbnek tűnt, ha nem törekedtek az általuk gyártott árucikkek választéká­nak felújítására, akkor olyan intézkedésekre lesz szükség az irányítási rendszerben, amelyek változtatnak ezen a helyzeten. Azonban semmilyen gazdaság- irányítási rendszer sem oldja meg magától a népgazdaság valamennyi problémáját. Ezért a CSKP KB februári plénumülé- se kiemelte a közvetlen szer­vező és irányító munka jelen­tőségét. El kell érnünk — írja a központi bizottság osztályve­zetője —, hogy az irányítás vu lamennyi láncszeme naponta vívja meg harcát a tervfelada tok teljesítéséért, s gondoskod­janak arról, hogy az elfogadott terv minden üzem munkájában alaptörvény legyen. Az irányí­tás tökéletesítésével kapcsola­tos feladatokat a központi bi­zottság konkrét formában tűzi ki: az irányító munka színvo­nalát kell haladéktalanul meg­javítani — az üzemekben, az ágazati igazgatóságokon és a központi szervekben egyaránt. A párt gazdaságpolitikai ha­tározatainak megvalósítását pártszerveink nem értelmezhe­tik egyszeri kampánynak, ellen­kezőleg, e határozatok arra kö­telezik pártszervezeteinket, hogy a döntő feladatokat rend­szeresen elemezzék és alkal­mazzák üzemük, szervezetük szempontjából, alkotó módon járuljanak hozzá e feladatok tel­jesítéséhez és következetes el­lenőrzést végezzenek. A sikeres előrehaladás alapja a gazdasá­gi vezetők, a párt- és társadal­mi szervezetek nézetegysége a gazdasági fejlődésre és a fel­adatokra vonatkozóan ... El kell érni, hogy az új igények megértése áthassa társadalom- politkai rendszerünk valameny- nyi szervét, felülről lefelé. Ez azt jelenti, hogy elmélyítjük a párt elemző tevékenységét, hogy a pártszervezetekben és szervekben távlati programok­kal fogunk dolgozni. Ez egy­ben a párt politikai-szervező és irányító munkájának megerősí­tését is jelenti. Több gondot kell fordítani az emberekkel való munkára, a figyelemnek a fő feladatokra való irányítására, elsősorban a nagyüzemekben és vállalatokban, a nagy tudomá­nyos-műszaki központokban, a felsőoktatási intézetekben stb — azzal a céllal, hogy szilár­duljon a politikai munka és megteremtsük a szükséges fel­tételeket az 1972-es éves terv • és az ötéves terv feladatéinak teljesítéséhez. Elmélyültebb, önálló tanulást A másik cikk szerzője, Josef Mužik docens, a CSKP KB Mar­xista—leninista Intézetének munkatársa, a kommunista ne­velés időszerű kérdéseivel fog­lalkozik felsőoktatási intézmé­nyeinkben. A jelenlegi felada­tok közt elsőnek említi az egyetemi és főiskolai hallgatók nagyobb fegyelemre és felelős­ségérzetre való nevelésének szükségét, mert ennek nap­jainkban rendkívüli politikai je­lentősége van. Ezt akkor érhet­jük el, ha a hallgatók munká­jába, kötelességeik teljesítésé­be rendet, rendszerességet vi­szünk. Felsőoktatási intézmé­nyeinkben a nevelés és az ok­tatás nem lehet a lehetőségek és a köteleségek véletlenszerű egyvelege. Főiskoláink többségén jelen­leg az a helyzet, hogy a hall­gatók aktivitása kizárólag az •előírt vizsgák elvégzésére irá­nyul. A vizsgákon a sikereket gyakran vizsga előtti rohamta­nulással, nem pedig rendszeres tanulás eredményeként érik el. Ennek következménye az, hogy a hallgatók a rendszeres, állan­dó tanulást időveszteségnek te­kintik, s így hibás munkamód­szerre szoknak rá és kötelessé­geiket is felelőtlenül teljesítik. A Szocialista Ifjúsági Szövet­ség és a főiskolai ifjúság kap- csolatával foglalkozva a többi között a szerző rámutat arra, hogy nagyon fontos felderíten* annak okait, hogy a hallgatók jelentős része miért tanúsít kri­tikus fenntartást a szövetséggel szemben. Ez azért is fontos* mert az ifjúság politikai szer^ vezetheti való tevékeny részvé* telének nagy a politikai jelen«- tősége... Amíg a diák nenl érzi, hogy részben ő is felelős a társadalmi problémák gya­korlati megoldásáért, könnyért felveszi a külső bíráló, a tár­sadalmi történések fennkölt fi* gyelője szerepét, anélkül, hogy hajlandó lenne elkötelezett ál­láspontot tanúsítani. Éppeft ezért a SZISZ munkájába való bekapcsolódást tekintjük az i: kólák politikai-nevelő hatása szempontjából a legidőszerűbb feladatnak. A marxista—leninista oktatás felújításával kapcsolatban J-. Mužik megállapítja, hogy az ok* tatási gyakorlatban, sokszor még az egyetemi előadók közt sem világos, miért fontos až oktatás politikai jellegének lé­nyeges elmélyítése. Egyes elő­adásoknál még tapasztalható ä tudományos és pedagógiai mun­ka pozitivista értelmezése, mintha ez a munka csupán a tények és ismeretek állásfogla­lás nélküli ismertetését jelente­né, minden politikai és társa­dalmi cél nélkül... A jelenlegi helyzet komoly kérdései közé tartozik a hall­gatók gyenge érdeklődése a marxizmus—leninizmus tanul­mányozása iránt. Az előadók ugyan igyekeznek érdekessé tenni az oktatást, de ezzel még nem oldják meg a fő problé­mát. A kérdés lényege abban van, hogy miként lehetne a hallgatókat a rendszeres, önálló munkára, tanulásra ösztönözni. A tanulás súlypontja a könyv­ből való önálló stúdiumban van, s ezt nem helyettesítheti sem a szeminárium, sem pedig az előadás. A marxizmus—leninizmus elő­adói csak akkor érhetnek el po­zitív eredményeket, ba a hall1 gatók saját munkájukkal isme­rik meg a tényeket, az eszmé­ket, csupán ez lehet az élénk érdeklődésnek, a hallgatók kér­déseinek forrása. Úgy látszik — olvassuk a cikkben —, hogy jelenleg az említett gyenge ta­nulmányi érdeklődést csakis a rendszeres tanulás megszigorí­tásával, az előírt tananyagnak a szemináriumokon, a kollok­viumokon és a vizsgákon való szigorú megkövetelésével érhet­jük el. (STrif

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom