Új Szó, 1972. május (25. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-04 / 105. szám, csütörtök

LEGFŐBB ÉRTÉK AZ EMBER

1972.

V. 4.

SZÁZADUNKAT nem véletlenül nevezik a technika századának, ugyanis a korszerű technológiát alkalmazó és új munka- módszerekkel termelő gyárak ezreit építettük fel és soha nem látott előrehaladást értünk el a műszaki-fejlesztésben is. Mindez azonban — és a meglevő műszaki létesítmények ezerszerese se — tudia helyettesíteni a termelésben alkotóan részt vevő embert. Nem frázis, hogy legfőbb érték az ember, mert nélküle a legkorszerűbb gépek se működnének, éppen ezért a dolgozók fizikai és Szellemi védelme elsőrendű kötelességünk. Ezt célozza a 6/65-ös számú kormányrendelet is, mely az üzemekben tevékenykedő szak- szervezetek tisztségviselőit és a gazdasági vezetőket utasítja, hogy ebben a hónapban szakemberekkel vizsgáltassák felül az üzemek veszélyes munkahelyeit és —ha erre lehetőségük nyílik — azonnal távolítsák el a baleseti gócokat, ha pedig a biztonságos munka megteremtéséhez szükséges feltételek létrehozása hosszabb időt vesz igénybe és szakembereket igényel, úgy a költségvetés jóváhagyásánál ezzel a tétellel is számoljanak.

Baleseti veszélyről gyakorlatilag minden termelőüzemben beszélhetünk, mégis ebben az áldatlan statisztikában a Nehézgépipari Minisztérium hatáskörébe tartozó üzemek vezetnek. Évente sok dolgozó esik ki a termelésből hosszabb vagy rövi- debb időre a komárnói (komáromi) hajógyárban is. Hogy miért? A kérdésre Révay István, a szakszervezet üzemi bizottságának elnöke válaszol, aki e funkció betöltése előtt évekig az üzem munkabiztonsági osztályának a vezetője volt.

— Az üzemben nagyobb méretű úszóművek készülnek, melyek nagy és nehéz külhéjleme- zekből (pléhekből) állnak ösz- sze. A hajólest alkotórészeit futódarukkal szállítják dolgozóink és bizony elég egy apró figyelmetlenség és többmázsás vasdarab hullhat le a magasból. Az anyagmozgatásnál már sok baleset történt, éppen ezért a darukezelöket, az anyagkötöző- ket évente többször is iskoláztatjuk. Vagy pillantsunk csak le az épülő hajók gépházába. Több szakma munkásai, technikusai dolgoznak itt egyidőben. Nagy magasságokban hegesztenek, csöveket vezetnek, alul pedig a motorszerelők dolgoznak. Szűk térről van szó, melyben keresz- tül-kasul vaspántok kötik össze az oldalfalakat, az emberek sokszor kis peremeken állnak órákig s ott dolgoznak. És még valamit: az épülő hajókon sok a kellőképpen be nem fedett nyílás. Ezeket ugyan biztonságosan be kellene takarni, de ha valaki ezt elmulasztja, egy másik dolgozó ihatja meg a levét, mert lezuhanhat a hajófenékre.

RÉVAY ELVTÁRS ezután még beszélt a zajártalomról, a duplafenék hegesztésről, ahol a szűk térben koncentrált gáz keletkezik, megemlítette a hatalmas táblaollókat, a robbanás veszélyével fenyegető, gyúlékony anyagok használatát, a hóvégi vagy évťfegi hajrámunkát, az üzembe későn érkező rész- legszállítmányok beszerelésénél végzett túlórázásokat, melyek mind-mind balesetet okozhatnak.

Az elmondottakból kitűnik, hogy az üzem illetékes szervei ismerik a problémákat, ennek ellenére ebben a hónapban még további, eddig ismeretlen baleseti forrásokat tárnak fel, hogy megtehessék a szükséges intézkedéseket a biztonságos munka- feltételek megteremtéséhez. Céljuk, hogy az üzemben senkinek se kelljen rettegnie attól, vajon ép bőrrel megúszhatja-e a műszakot és odahaza a család tagok se rettegjenek: vajon

édesapját, a nagyobbik vagy kisebbik fiút nem éri-e valami baj?

— Furcsa dolgot mondok — folytatta az üzemi bizottság elnöke. Ha jól belegondolunk, ebben az üzemben — a statisztika számaival ellentétben — nincs is olyan sok baleset! Ugyanis a munka természeténél fogva több is lehetne s hogy ez még sincs így, az főleg annak köszönhető, hogy minden munkahelyre — annak specifikus helyzetét figyelembe véve — kidolgoztuk a munkabiztonsági

előírásokat és ezekkel bizonyos időközönként megismertetjük a dolgozókat. A veszélyesebb munkahelyeken csak olyan dolgozók kezelhetik a gépekeP, akik szakismeretből államvizsgát szereztek.

Igen, kellő ismeret és óvatosság! Ez szükséges a balesetek csökkentéséhez. Ahhoz azonban, hogy a munkások tökéletesen ismerjék munkahelyeiket, a baleseti forrásokat, a biztonságos munka feltételeinek megteremtéséért felelős dolgozóknak „fel kell térképezniük“ a gyárat és nem szabad megelégedniük csupán a balesetet előidéző gócok ismeretével, hanem a baleseti veszély elhárítása érdekében meg kell változtatniuk a technológiai eljárásokat, az anyag- mozgatást minél szűkebb területre kell korlátozni, a hibás gépeket, berendezéseket ki kell iktatniuk a termelésből. Kezdjék először a beruházást nem igénylő, a folyamatos termelést nem hátráltató biztonsági intézkedések bevezetésével. A többit realizálják az év végéig s ha valami még marad 1973-ra, .foglalják bele a vállalatvezetőség és a szakszervezet üzemi bizottsága között megkötésre kerülő kollektív szerződésbe.

SZÓ ESETT a más üzemekből sokszor későn érkező részleg- szállítmányok hajrámunkában történő beszereléséről. A kapkodás nagy baleseti veszélyt rejt magában. A komáromi hajógyáron kívül még sok üzem kooperál hazánkban, így ebben az esetben nem hajógyári specialitásról van szó. Erre is megoldást kell keresni. A legtöbb üzemben akkor gondolnak a részlegszállítmányokra, amikor elérkezik a szerződésben foglalt leszállítási határidő napja. Akkor már nem célravezető a telefonálgatás. Az anyagbeszerzőknek többször fel kellene keresniük a kooperáló vállalatot és a vállalatvezetőséggel ismertetni kellene: mutatkozik-e késés, megérkeznek-e határidőben a részlegszállítmányok. Hónapokkal a leszállítás határideje előtt még igénybe lehetne venni a felsőbb gazdasági szerveket vagy a gyár munkásainak, technikusainak egy részét — főleg azokat akiket a késés közvetlenül érint — átmenetileg más feladatok végzésével lehetne megbízni. Erre főleg azokban az üzemekben mutatkozik lehetőség, ahol sorozatgyártást végeznek. Míg az egyik hajó, traktor vagy szerszámgép a hiányzó alkatrész miatt tovább nem szerelhető, a munkások a sorozat következő darabján dolgoz hatnának. A tervteljesítés minden nap vagy legalább egy héten egyszer történő alapos ellenőrzése kizárná a sok balesetet okozó hóvégi hajrákat.

A biztonságos munka feltételeinek megteremtése azonban nem csupán a vállalatvezetőségek és a szakszervezetek üzemi bizottságainak a feladata. A munkabiztonsághoz közük van maguknak a dolgozóknak is. A mértéktelen alkoholfogyasztás, a rendezetlen családi élet előnytelenül befolyásolja a figyelem összpontosítását, amire pedig a munkánál nagy szükség van. A védőöltözeteket, szemüvegeket, gumikesztyűket nem dísznek vásárolták az üzemek, hanem azért, hogy a dolgozók használják azokat. És komolyan kell venni az iskolázásokat is. Egy munkás sem mondhatja, hogy „én nem halok meg, mert még sose haltam meg“. A legénykedés, könnyelműség már sok balesetet okozott.

E HÓNAP VÉGÉIG hazánk minden üzemében csoportvezetők, mesterek, művezetők látogatják meg a munkahelyeket. Nem azért teszik ezt, hogy pénzbüntetésekkel sújtsák azokat, akik munkabiztonsági szabálysértéseket követnek el. Azért látogatnak el a munkahelyekre. hogy segítsenek. Fogadják őket bizalommal, őszintén tárják fel, hol szorít a cipő s ha van javulást célzó elképzelésük, azokat se hallgassák el. A munka biztonságának megte- x*emtése közös ügy. A sérülések a szenvedésen kívül munkából való kiesést is jelentenek. Mind a kettő elkerülhető, csak akarni kell! Minden üzemben használják ki jól a mu íkalielyek munkabiztonsági szempontból történő felülvizsgálását, gyümölcsöz- tessék azt az egész társadalom hasznára! KOMLÚSI LAJOS

Prága győzelmet ünnepel

Dksö üinkra enfükezitok

A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ UTOLSÓ SZAKASZA

Nehezen jött meg a taviasz ... A fák ugyan virágba borultak, de Európában még mindig dübörögtek a fegyvereik. A tavasznak persze ekkor más értelme volt. Szabadság ... Viszontlátásra ... Igen, végre elérkezett. Elhozták hozzánk a szovjet katonák s a mi fiaink. Több millió emberáldozat árán . ..

Az ostravai hadműveletek

Huszonhét évvel ezelőtt — éppen e napokban — zajlottak le a felszabadítás utolsó harcai. Ide sorolható az ostravai hadművelet is, amely a szovjet hadseregnek Csehszlovákia területén végrehajtott egyik legnagyobb és legfontosabb hadművelete. Részt vettek a harcokban a 4. ukrán front hadseregei I. J. Petrov hadseregtábor- noik, majd később A. I. Jere- menko hadsereg tábornok parancsnoksága alatt, közösen a Szovjetunióban alakult első csehszlovák hadtest egységeivel, mégpedig az első csehszlovák önálló páncélosdaitdárral és az első csehszlovák vegyes légihadosztállyal. A hadművelet 1945. március 10-től május 5-ig, tehát 57 napig tartott. A f as is z ta pa ra n cs n o k sá g még 1945 elején is jelentős szerepet tulajdonított az ostravai térségnek, és mindent megtett azért, hogy a legtovább megtarthassa, mivel ez a terület volt a birodalom utolsó kőszén- és kohászati alapja, s ezen felül fontos vasúti és közúti gócpont is.

Az ellenség a front más szakaszainak meggyengítése árán is kész volt Ostravát védelmezni. Erős ellenállást tanúsított az első német páncélos hadsereg. A német parancsnokság fokozatosan bővítette erőit. A 4. ukrán fronttal szemben a hadműveleteik megkezdése előtt 12 német hadosztály sorakozott fel, a hadművelet harmadik, befejező szakaszában számuk 22-re emelkedett, ebből négy páncélos hadosztály volt. Az ellenség védelmére nem csupán a nagyszámú katonaság és hadifelszerelés sokasága volt jellemző, hanem elsősorban az erős és állandó mélyreható védelmi vonal, amelyet még a háború előtt építettek ki. Itt egy erősen megszervezett védelemről volt szó, amilyennel a 4. ukrán front egységei a Nagy Honvédő Háború során még nem találkoztak.

Ám ez a vasbeton védelmi vonal sem mentette meg az ellenséget az elsöprő vereségtől, az óriási veszteségektől, amelyeket

a szovjet és a csehszlovák egységek ebben a hadműveletben a fasisztáknak okoztaik.

Berlin kapitulált

Berlin jelentőségét nagyon jól értelmezte nem csupán az ellenség, amely az úgynevezett harmadik birodalom fővárosának szívós, elszánt védelraezé- sére készülődött, hanem az amer i ka i—a ngo 1 pa ra n csno ks á g is, amely azt remélte, hogy csapatai még előbb elfoglalják Berlint, mielőtt megérkezik a szovjet hadsereg. Ezek a tervek azonban csődöt mondottak a szovjet csapatoknak az Odera- Neisse térségében a fasisztákra mért óriási csapása után.

1945. április 16-án kezdődött a berlini hadművelet. Az első nap alikonyán óriási tüzérségi ágyútűz után megtörték az ellenség fő védelmi vonalát. Megkezdődött a küzdelem a második védelmi vonalért. Az első belorusz front katonái a támadás négy napja alatt 70 km-nyi széles övezetben 30 krn-t haladtak előre. Az első ukrán front csapatai, amelyek ugyanabban az időben támadásba lendültek, a támadás első három napja alatt megtörték az ellenség védelmi vonalát, majd beljebb hatoltak, hogy dél felől bekerítsék a berlini csapatok összevonását. Ezzel szétzúzták a náci parancsnokság tervét, amely szerint az Odera és a Neisse vonalon addig akarták magukat tartani, amíg az USA és Anglia csapatai megérkeznek Berlinbe.

Az első belorusz front katonái április 21-én északi és északkeleti irányból betörtek Berlinbe, ugyanakkor kelet felől éket vertek a város külső védelmi vonalába. Április 26-án bezárult a kör Berlin körül. A német fővárostól délkeletre teljesen bekerítették a mintegy 13 hadosztályból álló német haderőt. Az első ukrán front élcsapatai ugyanazon a napon Torgau térségében elérteik az Elba nyugati partját. Ott találkoztak a szovjet és az amerikai csapatok.

Berlin utcáin tíz napig elszánt harcok folytak. Április

30-án a szovjet egységek behatoltak a birodalmi gyűlés épüiri- tébe, és kupolájára kitűzték a győzelmi zászlót.

Irány Prága

A prágai hadművelet előtt kialakult katonai-politikai (helyzet az utolsó pillanatban még jobban kiéleződött. Május 5-én

12 órakor Prágában kezdetét vette a fegyveres felkelés a német megszállóik ellen. A hazafiak elfoglalták a rádiót és fegyveres felkelésre szólították fel a lakosságot. Ez alatt a cseh-morva térségben a szovjet csapatok bekerítették a német egységeket.

A prágai hadművelet a tervezettnél egy nappal korábban kezdődött. Május 6-án reggel az első ukrán front rohamosztagai váratlanul az ellenségre támadtak, és visszavonulásra kényszerítették. A 4. ukrán front Olomouc felszabadítása után Prága irányában fejtett ki harci tevékenységet. A szovjet haderők siikeres előrevonulásá- hoz nagy segítséget nyújtott a helyi lakosság. Május 8-én éjjel a szovjet haderők Prágától 80—120 km-re voltak. A német parancsnokság tagjai ezen a napon Berlin elővárosában aláírták a feltétel nélküli kapitulációt, amely május 8-án éjfélkor lépett érvénybe.

A szovjet parancsnokság késő este a feltétel nélküli kapitulációról szóló rádiófelhívással fordult a Csehszlovákiában harcoló német haderőkhöz. A felhívásra nem érkezett felelet. Május 8-án éjfélkor a szovjet haderők megkezdték harci akcióikat és gyors ütemben haladtak Prága felé. Prágában ebben az időben válságos volt a helyzet. Az ellenség tankokat és ágyúkat vetett be a felkelők ellen. A hazafiak ereje gyengült. Prágának azonnali segítségre volt szüksége, és ez a segítség időben érkezett.

Május 9-én reggel 80 kilométer megtétele után Prágába érkezett az 1. ukrán front 3. és 4. gárda hadtestje. Egész reggel folytak az utcai harcok és csaik tíz óra körül a prágaiak aktív segítségével szabadították fel a szovjet haderők Prágát. A 4. ukrán front haderőiből 10,45 órakor elsőként a keleti irányból érkező csapatok első csoportjai érkeztek meg. A 38; hadsereg gyorsanmozgó csoportja a nap második felében érkezett meg a városba. 13 órakor a 2. ukrán front 6. Iharökocsizó gárda had se rege elérte Prága délkeleti határát.

A csehszlovák városok és falvak lakosai forrón üdvözölték a szovjet katonák megérkezését. Az öröm könnyeivel szemükben ölelték meg a szovjet harcosokat. Mindenütt csehszlovák és szovjet zászlók lengtek.

Eljött végre a szabadság!

JÁN MlCATEK alezredes