Új Szó, 1972. május (25. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-28 / 21. szám, Vasárnapi Új Szó
agyarországnak Békéscsaba I a legnagyobb nemzetiségi városa. Vezetői szerint régi település, de ismertebb története csak a törökök kiűzése után, 1718-ban kezdődött. Az elnéptelenedett vidékre ekkor Árva, Nyitra és Nógrád környékéről szlovák jobbágyokat telepítettek. A telepesek leszármazottainak egyik része az idők folyamán asszimilálódott, és magyarrá vált, másik része máig megtartotta és ápolja nemzetiségét, valamint anyanyelvét. Dr. Tábori György, a Békés megyei Múzeumi Szervezet igazgatóhelyettese szerint: „Békéscsaba lakosságának legalább a fele odahaza, családi környezetben szlovákul beszél..." Az utcán és az üzletekben csak itt-ott hallani szlovákul, a hivatalokon azonban a feliratok kétnyelvüek. Lakói különösen arra büszkék, hogy a múlt század végén — számbelileg is, és jellegét tekintve is — a városban és környékén lángolt fel legerősebben az agrárszocialista mozgalom. A város egykori képviselőjének, a jeles parasztpolitikusnak és pártvezérnek, a nagyhírű Achim L. Andrásnak tavaly ünnepelték születése 100. évfordulóját. mint a megelőző öt évben. A beruházásokon belül különösen az építkezés jellegűek fejlődtek. A felszabadulás előtt Békéscsabán csupán mintegy tízezjen éltek olyanok, akik nem a mezőgazdaság ban dolgoztak. Ma a város összes munkahelyeinek száma 36 ezer, ebből az iparban több mint 20 ezren dolgoznak. Az 1960-ban elért egymilliárd 238 millió forint termelési értékkel szemben a termelési érték 1970 végére 6 milliárdra növekedett. A város 49 üzeme közül ötben a foglalkoztatottak száma meghaladja az 1500-at. A negyedik ötéves tervben a város iparát mintegy 800 millió forintos befektetéssel tovább fejlesztik. A tudatos városfejlesztés nehéz örökséggel, nagy kiterjedésű tanyavilággal, és hiányos közművesítéssel indult. Tíz éve Békéscsabát még gőzmozdonyos kisvasút szelte át. A várost átszelő — szintén a múltból örökölt — korszerűtlen iparvágányt tavaly szüntették meg. Ma közel 20 autóbuszjárat bonyolítja le a helyi forgalmat, és havonta több mint egymillió utast szállít. Ezenkívül 360 érkező és induló autó- buszjárat köti össze a megyeszékhelyt az ország és a megye településeivel. A kereskedelmi ellátást 150 kereskedelmi és 42 vendéglátóhelyiség biztosítja. AZ EGYENJOGÚSÁG Békéscsaba a demokratikus mozgalmakban, majd a szocializmusért vívott harcban mindvégig hallatta szavát. Fejlődésének legfontosabb dátumai: 1918 és 1950. Az előbbi azt jelzi, hogy ekkortól kezdve város, az utóbbi pedig azt, hogy ekkortól kezdve megyeszékhely. A várost körülfogó, egészen közeli településeken több mint 150 ezer ember él, Békéscsaba 56 ezer lakosával együtt. Politikai, gazdasági, kereskedelmi és kulturális központ, helyzetéből, földrajzi fekvéséből adódóan természetes vonzási körzet. Ennek ellenére a múltban egyenetlenül fejlődött. Jellegét sokáig szinte kizárólag a mezőgazdasági termelés határozta meg. Általános fejlődése csak a fel- szabadulás után, különösen 1957—58-ban gyorsult meg. Oj ipari centrumokat kapott, a régi ipari üzemeket korszerűsítették. Iparfejlesztése, amely egyre nagyobb méreteket ölt, a 60-as évek első felében a megye ipari hagyományait figyelembe véve történt. Konzervgyárat, hűtőházat, baromfiipart stb. létesítettek. Másrészt a megyében feltárt kőolaj- és földgáztelepek, valamint a mezőgazdaságból felszabadult munkaerő lehetővé tette új iparágak (olajbányászat, üveggyártás, gépgyártás stb., stb.) létrejöttét. A fejlődést kifejezően tükrözi az a strukturális átalakulás, hogy míg a megyében 1960-ban az ipari termelés a mezőgazdasági termelésnek alig érte el a 80 százalékát, ma a megye ipari termelése jóval meghaladja a mezőgazdasági termelés értékét. A vidék iparosodásáról sokat mond az is, hogy az elmúlt 10 év alatt a mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma 35 százalékkal csökkent, az iparban foglalkoztatottaké viszont csaknem megháromszorozódott. Az iparban foglalkoztatottak egyötöde az élelmiszeripari üzemekben dolgozik. Jellegénél fogva ez az iparág idényjellegű — szeszonban létszámigénye jóval nagyobb —, ugyanakkor a dolgozók egész évi foglalkoztatást igényelnek. A megye vezetősége ezért arra törekszik, hogy a munkaerő egész évi foglalkoztatása érdekében elősegítse az élelmiszeripari üzemek egymás közötti és a mezőgazdasági üzemekkel történő szoros együttműködését. Sokat mond a vidék élelmiszeriparának fejlődéséről egyebek között az is, hogy a nálunk is kedvelt és keresett gyulai és csabai kolbász nagyüzemi gyártását a felszabadulás utáni években szervezték meg, s 1952-ben már ötven vagon kiváló minőségű árut készítettek. Ezzel szemben 1960-ban 78 vagon, tavaly pedig már 230 vagon gyulait és 70 vagon csabait gyártottak. Mindkét cikk meghódította mind a magyarországi, mind a külföldi fogyasztókat. A negyedik ötéves terv végére a vágóhíd és a húsfeldolgozó rekonstrukciója után évente további 250 vagon áru készítésére nyílik lehetőségük. Az iparfejlesztést annak a törekvésnek a jegyében végzik, hogy megszüntessék az üzemek túlzott szétszórtságát, és megteremtsék a feltételeket a korszerű technika és technológia alkalmazására. Érdemes megemlíteni, hogy a megyében az elmúlt 3 évben 34 millió forintos fizetési alap felhasználásával 1700 munkahely létesült. A kormány a negyedik ötéves tervben beruházásokra további 130 millió forintot ad az iparfejlesztési alapból. Ezzel újabb 3400 munkahelyet létesítenek. Az említett alap elosztásánál figyelembe vették a területfejlesztés koncepciójából, valamint a nők nagyobb arányú foglalkoztatásából eredő igényeket. A megye iparának hatékonysága egyre javul. Fej lődése kifejezi a terület sajátosságait, ágazati szerkezetének változása megfelel mind a helyi, mind az országos érdeknek. Nagyméretű fejlődés jellemzi a megye mezőgazdaságát is. A mezőgazdasági üzemek az elmúlt öt évben 3,2 milliárd forintot fordítottak beruházásokra, az alapok fejlesztésére. Ez 12 százalékkal több, IMIÜL A kulturális igényt magas szinten többek között a város színháza, múzeuma, könyvtára és az európai hírű Balassi Együttese elégíti ki. A nemzetiségi kultúra fejlődéséről külön is gondoskodnak. Battonyán nemzetiségi bázisközpontot létesítettek, azzal a céllal, hogy felmérjék a megye nemzetiségek-lakta területeinek kulturális igényét, és lehetővé tegyék a nemzetiségek kultúrájának megőrzését és továbbfejlődését. Békéscsabán az ifjúsági házban szlovák néprajzi szobát üzemeltetnek, és rövidesen szlovák tájházat rendeznek be. A városi tanács erre a célra eredeti szlovák parasztházat vásárolt. A nádtetős, szabad- tűzhelyes épületet a műemléki felügyelőség közreműködésével most renoválják. Az öt helyiségből álló épületben történelmi hűséggel mutatják be majd, hogy a XIX. század második felében, hogyan éltek Békéscsabán és környékén a szlovákok. Az 1969-ben megnyitott „Csabai szobá“-ban a vidék néprajzának értékes dokumentumai láthatók. A bejáratnál kifüggesztett magyarázó szöveg szerint: „Az elmúlt évszázadok során a csabai szlovákok tárgyi kultúrája — pl. lakberendezése — jórészt hasonult a környékbeli népesség kultúrájához. A régi csabai parasztház bútorzatának fontosabb darabjai a következők voltak: a többnyire áttört faragású szék és pad, a mennye- zetes ágy, a faliszekrény (téka), a tükrös és tálos, faragott láda (szkrinya) és a tulipános láda. A bútorok festésére többnyire a kéket, sárgát, vöröses- barnát és a fehéret használták.“ A városban egyre többen szorgalmazzák, hogy a szakemberek Intézményesen gyűjtsék össze és dolgozzák fel a vidék építkezésére, táplálkozására, viseletére, díszítőművészetére, szellemi és kulturális életére vonatkozó hagyományokat, a vidék folklórjának szellemi és tárgyi bizonyítékait. Az értékek megőrzésének szép példáját nyújtja az 1970-ben megjelent Krupa András: feles napok a Békéscsabán és környékén élő szlovákoknál című, mintegy 200 oldalas gyűjteménye. Az úttörő munkára vállalkozott szerző könyvében a békési A megyeszékhelyen épült új Kner nyomda. szlovákok jeles napjainak huszadik századi történetét rajzolja meg. A mű annál inkább is értékes, mert a békési szlovákság egykor gazdag szellemi kultúrája nemcsak a kopás, hanem a teljes felbomlás állapotában van. A megőrző-feldolgozó munka alig élhet a megfigyelés módszerével, majdnem teljesen az emlékek összegyűjtésire kell szorítkoznia. Ennek ellenére az elmúlt hét-nyolc évtized az idős emberek elbeszéléseiből viszonylag jól rekonstruálható. Egyben rögzíthető a szokások elhalásának és a hiedelmek kopásának folyamata Is. A szerző említett művében értékes megállapításokról ad számot, egyben segítséget nyújt a hasonló állapotban levő magyar szokások és hiedelmek vizsgálatához. A nemzetiségi kultúra ápolása jellemzi a Balassi Együttes törekvését is. Fejlesztési terve többek között arra vonatkozik, hogy „az együttes műsorának tükröznie kell Békés megye nemzetiségi összetételét, a város és a megye hagyományait. Az újonnan betanult táncokkal párhuzamosan román, szlovák, német népdalok és zenekari művek betanulása is szükséges.“ A Szlovákok Demokratikus Szövetsége által ez év januárjában Szarvason rendezett Röpülj páva megyei döntőjén — a nemzetiségek képviseletében — mintegy 200 szereplő lépett fel színvonalas műsorral. Békéscsabán kétévente rendezik a bábjátékosok nemzetközi fesztiválját, és jelentős eseménynek tekinthető az évente megrendezésre kerülő Békéscsabai Színházi Napok. A nemzetiségek együttesei itt is, ott is fellépnek. Emellett a nemzetiségi kultúrát, a népi hagyományokat és a népek barátságát még sok más eszközzel és formában ápolják. Ottjártamkor a Tudományos Ismeretterjesztő Társaság békéscsabai értelmiségi klubja — Kocsis Pál tanár előadása és magyarázó szövege kíséretében — Csehszlovákiáról szóló kisfilmeket mutatott be. A nézők Prága, Csehország és Szlovákia nevezetességeivel ismerkedtek. Litauszky Tibortól, a megyei művelődési otthon igazgatójától megtudtam, hogy hasonló és más jellegű kulturális műsorokat a városban és tnegye- szerte rendszeresen tartanak. Az említett — távolról sem mindenre kiterjedő — gazdasági és kulturális eredmények arról győztek meg, hogy a vegyeslakosságú Békéscsaba és az egész megye az egyenjogúság szellemének megfelelően él és fejlődik. BALÁZS BÉLA A tájmúzeum céljaira megvásárolt békéscsabai barokkos jellegű szlovák ház.
