Új Szó, 1972. május (25. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-27 / 123. szám, szombat
I Hétwégi hírmagyarázatunk | SZOVJET—AMERIKAI CSÚCS A nemzetközi politikai élet középpontjában e héten u szovjet-amerikai csúcstalálkozó áll. Túlzás nélkül mond/tatjuk, az egész világ feszült érdeklődéssel kíséri a szovjet fővárosban folyó tárgyalásokat, s megelégedéssel nyugtázza a már létrejött megállapodásokat. A világsajtó vezető helyen foglalkozik Nixon látogatásával, kiemelve, hogy uz Egyesült Államok történetében először tesz az elnök hivatalos látogatást Moszkvában. Az 1971. október 12 én. Moszkvában és Washingtonban egyidejűleg közzétett megegyezésnek megfelelően az amerikai elnök hétfőn megkezdődött nyolcnapos hivatalos látogatása során a Szovjetunió vezetőivel áttekinti „az összes alapvető kérdéseket, abból a célból kiindulva, hogy tovább javítsák a kétoldalú kapcsolatokat országaik között és megszilárdítsák az általános béke kilátásait". 1972 V. 27. Következetes békepolitika A szovjet külpolitika vezérfonala az SZKP XXIV. kongresszusán elfogadott egységes nemzetközi program, amely azóta a Szovjetunió békeprogramjaként ment át a köztudatba. Ennek a programnak a jegyében a kongresszus óta eltelt időszakban a szovjet diplomácia számos jelentős akciót, látogatást, szerződéseket valósított meg. Az SZKP Központi Bizottsága plé- numának közvetlenül a szovjet —amerikai csúcstalálkozó előtt hozott külpolitikai határozata ugyancsak a szovjet békeprogram gyakorlati megvalósításával foglalkozott. Ezen a plénu- moii a Szovjetunió vezetői ismételten leszögezték a XXIV. kongresszuson elfogadott szovjet békeprogram kettős stratégiai alapelvét. Ennek lényege, hogy a Szovjetunió a szocialista országokkal vállvetve kész aktívan továbbfejleszteni a békés együttélésre irányuló politikáját, de csak abban az esetben, amikor ez a politika nem sérti szövetségeseinek, vagy akár harmadik országoknak az érdekeit, és a nemzetközi feszültség enyhítését eredményezi. E határozat ugyanakkor leszögezi a szovjet külpolitikai célkitűzéseknek azt az alapvető tételét is, amely szerint a Szovjetunió kivétel nélkül minden asetben kérlelhetetlenül szembeszáll az imperialista agresz- sziós kísérletekkel. A Szovjetunió tehát most is az egész szocialista világrend - szer érdekeit szem előtt tartva tárgyal az Egyesült Államokkal, ami azt jelenti, hogy kapcsolataik fejlesztése nem megy egyetlen más ország népe érdekeinek és jogainak rovására. A szovjet—amerikai tárgyalások sem tántorítják el a Szovjetuniót attól — hangsúlyozta a moszkvai Pravda —, hogy változatlanul síkraszálljon azoknak a provokációknak a visz- szaveréséért, amelyeket az imperialisták a népek szabadsága és függetlensége ellen intéznek, szilárdan védelmezze a szocializmus világának, minden barátjának és szövetségesének, az imperialistaellenes küzdelmet vívó népeknek az érdekeit. A két nagyhatalom kapcsolatai A szovjet kormány békeprogramjának megvalósításában nagy jelentőséget tulajdonít a kétoldalú tárgyalásoknak. Olyan értelemben törekszik a megegyezésre, hogy az éles konfliktusoknak véget vetve, a békés rendezést segítse elő. Ez a szovjet békepolitika a tárgyalások gyakorlatát folytatja tehát akkor is, amikor konfliktusok mérgezik az államok közötti kapcsolatokat. Sőt ilyen konfliktusos helyzet idején különösen fontosnak tartja a tárgyalásokat, hogy az események uz esetleg súlyosabb következményekkel járó konfrontációk helyett a békés és igazságos rendezés irányában fejlődjenek. A Szovjetunió nem kis jelentőséget tulajdonít a legnagyobb kajjitalista országgal való egyenjogú, kölcsönösen előnyös kapcsolatai fejlesztésének. A két nagyhatalom békés kapcsolatának nagy szerepe volt többek között az elmúlt években létrejött leszerelési megállapodások megkötésében, legutóbb pedig a Nyugat-Berlinre vonatkozó négyhatalmi megállapodás létrehozásában. Ezek a kapcsolatok tehát nemcsak a két ország népeinek, hanem valamennyi népnek hasznára váltak. Együttműködési egyezmények A moszkvai Kreml-palotában bíztató, konstruktív légkörben folynak a tárgyalások, amelyek várhatóan nemcsak a Szovjetunió, „.és az Egyesült Államok ■kHifRsolnt^ra Jiatnak ki, hanem az egész vTíagra, a nemzetközi helyzetre is. A szovjet vezetők nagy jelentőséget tulajdonítanak a most folyó megbeszéléseknek s hangsúlyozzák, hogy a népek konkrét megállapodásokat várnak. Az eddigi tárgyalások menete arra enged következtetni, hogy a két ország vezetői a viszonylag egyszerűbb kérdésektől — mint a szovjet—amerikai kapcsolatok egyes, már hagyományokkal rendelkező területei a bonyolultabb bilaterális és nemzetközi problémák megvitatása felé haladnak. Erről tanúskodik az eddigi tárgyalások alapján aláírt négy kormányközi megállapodás is a környezetvédelmi, egészség- ügyi, űrkutatási és tudományosműszaki együttműködésről, valamint a nyílt tengeri hajó- és repülőgépincidensek megakadályozásáról. Ezeknek a megállapodásoknak az ügyében már hosszabb ideje folytak a tárgyalások a két ország képviselői között. Moszkvai ünnepélyes aláírásuk tulajdonképpen rátette az i-re a pontot. Amint szovjet részről leszögezték, ezek az első megállapodások olyan területeken jöttek létre, amelyek az egész emberiség szempontjából lényegesek. A szovjet nép és az amerikai nép, a világ minden népe javát szolgálják. Aláírásuk egyben jó légkört teremtett más olyan megállapodások aláírásához is, amelyek a most folyó tárgyalásokon megvitatott témák körébe tartoznak. Moszkvába várják például Gerald Smith-t és Szemjonovot, a helsinki Salt-tárgyalásokon részvevő amerikai, illetve szovjet delegáció vezetőjét, akik a moszkvai csúcstalálkozó első napjaiban az utolsó simításokat végezték a stratégiai fegyver- rendszerek részleges korlátozásáról szóló megállapodáson. A szovjet fővárosban immár bizonyosra veszik, hogy a csúcs- találkozó befejező szakaszában sor kerül ennek a megállapodásnak az aláírására is. Kedvező légkör A Kreml falai között folyó megbeszélések természetesen bizalmasak s így nagyon kevés hír szűrődik ki tartalmukról. Mivel azonban a szovjet és az amerikai szóvivők, akik egyébként jelen vannak a tárgyalásokon, naponta többször is válaszolnak az újságírók kérdéseire, képet alkothatunk a megbeszélések légköréről, sőt bizonyos fokig tartalmukról is. Az intenzív tárgyalásokon már szó volt az európai biztonsági konferenciáról, a kölcsönös és kiegyensúlyozott csapat-csökkentésről és más európai kérdésekről, s a szovjet—amerikai kereskedelmi és gazdasági kapcsolatokról is. Nem kélséges, hogy Nixon és a szovjet vezetők eddigi rendkívül intenzív megbeszélés-sorozata után a légkör alkalmas más nagyhorderejű nemzetközi problémák megvitatására is. Jövőre lesz negyven éve annak, hogy az Egyesült Államok de jure elismerte a szocialista Szovjetuniót s a két ország között diplomáciai kapcsolat létesült. Az amerikai imperialista politika hibájából a két ország kapcsolatai nem voltak mindig normálisak és barátiak — amint azt Roosevelt elnök négy évtizeddel ezelőtt remélte. Most azonban különösen időszerű, hogy e kapcsolatok normalizálódjanak egymás javára és az egész emberiség békéjének érdekében. A Szovjetunió részéről ennek nincs akadálya, az EgyesUlt Államoknak pedig erre Nixon mostani látogatása ismét lehetőséget kínál. PROTICS JOLÁN A szejm ratifikálta A LENYEL—NYUGATNÉMET SZERZŐDÉST Varsó — A szejm külügyi, valamint törvényhozási állandó bizottsága egésznapos vitát rendezett Lengyelország és az NSZK államközi szerződésének szerepéről és ratifikálásának jelentőségéről. Az ülésen meghívott vendégként számos neves közéleti személyiség is részt vett, köztük Michal Zymieski marsall, a lengyel néphadsereg volt parancsnoka és Zygmunt Bering tábornok, a szovjat földön megalakított ,,Koscýjpfzko“ lengyel hadosztály parancsnoka. A vitfKfein 30 parlamenti kép- ^selő szólalt fel, köztük Stefan Olszowski, a LEMP PB tagja, külügyminiszter, Ryszard Fre- lek, a LEMP KB külügyi osztályának vezetője, W. Lipski, a Parasztpárt elnökségi tagja, M. Grendys, a Demokrata Párt KB titkára, továbbá a Lengyelországhoz visszacsatolt vajdaságok képviselőcsoportjainak elnökei és tömegszervezeteik megbízottai. Olsowsziki külügyminiszter beszédében hangoztatta annak fontosságát, hogy az 1970. december 7-én aláírt szerződésben a Német Szövetségi Köztársaság véglegesnek és sérthetetlennek ismerte el az Odera—Neisse ha- tárt. A külügyminiszter emlékeztetett arra, hogy az NDK a zgor- zeleci egyezményben már több mint 20 éve elismerte az Odera —Neisse határt. Rámutatott, hogy Varső kiemelkedő szerepet tulajdonít az NDK nemzetközi helyzete erősítésének. Ezután megállapította: „Az NSZK Lengyelországgal és a Szovjetunióval megkötött szerződéseinek életbelépése fontos állomás az enyhülés, az államközi kapcsolatok és együttműködés erősítése útján. Egyebek között reális lehetőségeket teremt arra. hogy a közeljövőben létrejöjjön az összeurópai értekezlet. Ma már biztosították nemcsak a konferencia megtűr tásának, hanem sikerének a feltételei is. Az 1970. december 7-i szerződés életbelépésével megkezdődik Lengyelország és az NSZK kapcsolatai normalizálásának folyamata." Ä képviselők felszólalásaikl>an egyöntetű támogatásukról biztosították a szerződést, amely híven kifejezi Lengyelország népi és nemzeti érdekeit. A két állandó bizottság együttes ülése egyhangú határozatot fogadott el, amely a többií között hangoztatja: „Az 1970. december 7-i egyezmény jó alapot teremt a Lengyel Népköztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság kapcsolatainak rendezéséhez és fejlesztéséhez, s az európai biztonság és együttműködés ügyét szolgálja". A határozat végül a Lengyel Népköztársaság Államtanácsának ratifikálásra ajánlotta a lengyel—nyugatnémet államközi egyezményt. Aláírták az NDK és az NSZK ÄITALÁN8S KÖZLEKEDÉSI SZERZŐDÉSÉT Berlin — Az NDK fővárosában a minisztertanács épületének ünnepi termében pénteken délben aláírták a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság általános közlekedési szerződését. Az aláírási aktus ünnepi külsőségek között zajlott le. Első ízben fordult elő, hogy az asztalon ott volt mind a két német állam zászlaja. Pontban 12 órakor lépett be a terembe dr. Michael Kohl, az NDK miniszterelnökségi államtitkára és Egon Bahr, az NSZK kancellári hivatalának államtitkára. A két államtitkárt szakértőik kísérték. Az aláírások megtörténte után Kohl és Bahr kicserélték a két okmányt. Az NDK példánya piros, az NSZK-é kék kötést kapott. Ezután a két államtitkár rövid beszédet tartott. Elsőnek a vendég: Egon Bahr emelkedett szólásra. Kijelentette, hogy ez az első olyan szerződés, amelyet az NSZK és az NDK saját felelősségére egy mással kötött. Egon Bahr ezután arról szólott, hogy ez a szerződés Nyugat Berlinre is érvényes. Dr. Michael Kohl rámutatott, hogy a tárgyalások az NDK kezdeményezésére kezdődtek, és az NDK által előterjesztett javaslatok alapján folytak. Hangsúlyozta, e szerződés létrejötte is megmutatta, hogy közös jóakarattal előbbre lehet jutni az NDK és az NSZK mint egymástól független, szuverén, egyenjogú államok viszonyának rendezésében. Kohl ezután aláhúzta, hogy a moszkvai és a varsói szerződés bonni ratifikálása az NDK és az NSZK viszonyának további alakítása szempontjából is igen jelentős és örvendetes esemény. Kifejezte azt a véleményét, hogy az NDK és az NSZK mint két szuverén állam a jövőben újabb fontos területeken normalizálni fogja kapcsolatait. KGST -egyezmény Moszkva — A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa Végrehajtó Bizottságának javaslatára tegnap Moszkvában egyezményt írtak alá a gazdasági- és tudományos-műszaki együttműködési kapcsolatokból keletkező polgárjogi viszályok egyeztető megoldásáról. Az egyezményt a KGST 23. ülésszakának határozata, valamint a KGST 25. ülésszakán jóváhagyott komplex program alapján dolgozták ki. A KGST országok kormányainak meghatalmazása alapján az egyezményt a KGST tagállamainak állandó képviselői írták alá, mégpedig T. Colov, a Bolgár Népköztársaság miniszterelnök-helyettese. F. Hamouz hazánk miniszterelnök-helyettese, Vályi Péter, a Magyar Nép- köztársaság, D. Gombodzsav, a Mongol Népköztársaság, G. Weiss, az NDK, M. Jagielski, a Lengyel Népköztársaság, G. Ra- dulescu, a Román Népköztársaság és M. Leszecsko, a Szovjetunió miniszterelnök-helyettese. Harcban a maffia ellen Róma — Az olasz képviselőház úgynevezett „anti-maffia bizottsága“ beszámolt 90 éves tevékenységéről. A képviselők a beszámolóból arról értesülhettek, hogy a maffia tevékenységét alapjában véve nem sikerült felszámolni. A mintegy 1260 oldalas jelentés vázolja a gengszter-szindikátus legkülönbözőbb akcióit és rámutat, hogy a maffia többé nem elégszik meg a „hagyományos szférákra“ gyakorolt befolyásával, hanem új területekre terjeszti ki tevékenységét. Az ilyen új területek között szerepel a lakóház-építés és a telekspekuláció, a pénzügyi és bankszférában való részvétel. A beszámolóban azonban leginkább azt hangsúlyozták, hogy hallatlanul nagymértékben növekszik a maffia befolyása az olasz politikai élet alakulására. Az antimaffia-bizottság ezzel kapcsolatban nyíltan kimondta, a szicíliai gengszter-szervezetet szoros szálak fűzik magas rangú politikusokhoz és hivatalos személyiségekhez. Noha ezek nevét nem tette közzé, megfigyelők bizonyosra veszik, hogy a bizottság terjedelmes listával rendelkezik. A maffiával összejátszó „fekete politikusok“ közül többen az új törvényhozásnak is tagjai, és sokan viselnek magas állami funkciókat. Az olasz képviselőház anti- rnaf fia-bizottsága jelentésében állást foglal egy új, a szenátusban megalakítandó antimaffia-bizottság létrehozása mellett. Változás az Ukrán KP vezetésében Csütörtökön megtartották az Ukrán Kommunista Párt Köz ponti Bizottságának plénumát. A plénum szervezeti kérdést vitatott meg. Tekintettel arra, hogy Pjolr Selesztet kinevezték a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettesévé, a plénum felmentette őt az Ukrán Kommunista Párt Központi Bi zottsága első titkárának kötelezettségei alól. Az Ukrán Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkárává választották Vlagyimir Scserbickijt, az SZKP Politikai Bizottságának tagját, aki ez ideig az Ukrán SZSZK Minisztertanácsa elnökének tisztét töltötte be. MILOSLAV HRUŠKOVIČ, a CSKP Központi Bizottságának titkára, a csehszlovák—magyar tudományos-műszaki együttműködési vegyes bizottság csehszlovák részének elnöke dr. Aj- tai Miklós magyar miniszter- elnökhelyettes meghívására Budapestre érkezett. Megérkezése után megtekintette a Budapesti Nemzetközi Vásárt ANVAR SZADAT egyiptomi köztársasági elnök fogadta az SZKP pártmunkásküldöttségét, amelyet Vlagyimir Grigorjevics Lomonoszov, Üzbegisztán Kommunista Pártja Központi Bizottságának másodtitkára vezet. A találkozón Szajed Maréi, az ASZÚ főtitkára is jelen volt. A szívélyes, baráti légkörben az SZKP és az ASZÚ kölcsönös egy ü 11 m üköd éséne k kérdéseit vitatták meg. AZ SZKP Központi Bizottsága táviratban üdvözölte a Holland Kommunista Párt május 26-tól 28-ig Amszterdamban ülésező XXIV. kongresszusát. A TÜRKMÉN SZSZK-ban megkezdődtek a csehszlovák népművészet napjai. A jasénka együttes vendégszereplése során cseh és szlovák dalokat és táncokat ad elő. A ROMÁN KP Központi Bizottságának meghívására Fide! Castro, a Kubai KP Központi Bizottságának első titkára, a kubai forradalmi kormány elnöke hivatalos baráti látogatásra Bukarestbe érkezett. ENRICO BERLINGUER, az Olasz KP helyettes főtitkára tegnap töltötte be 50. életévét. Ebből az alkalomból az SZKP Központi Bizottsága és a többi testvérpártok központi bizottságai táviratban köszöntötték a jubilánst. DOBRI DZSUROV hadseregtábornok, bolgár nemzetvédelmi miniszter vezetésével bolgár katonai küldöttség érkezett Berlinbe. A SZOVJET Komszomol és az Oszrák Kommunista Ifjúsági szervezet közös közleményben síkraszállt amellett, hogy az idén ősszel Moszkvában rendezzék meg a dolgozó ifjúság világtalálkozóját, jövőre pedig Berlinben a X. Ifjúsági Világ- találkozót. ROMAN RUGYENKÖT, a Szov jetunió főügyészét a Szocialista Munka Hőse címmel, a Sarló és kalapács aranyérmes Lenin- renddel tüntették ki az SZKP és a szovjet állam terén szerzett nagy érdemei elismeréséül, a szovjet ügyészség fennállásának 50. évfordulója alkalmából. MOGADISUBAN Szomáliái— szovjet kulturális együttműködési tervet írtak alá 1972-1973- ra. Ennek keretében további szovjet iskolaügyi szakemberek és művészek utaznak Szomáliába, Szomáliái művészek pedig a Szovjetunióba látogatnak el. LANUSSE tábornok, argentin köztársasági elnök megerősítette elhatározását, hogy egy éven belül választásokat rendez és polgári kormánynak adja át a hatalmat. Lanusse felszólította Perónt, aki a választásokkal kapcsolatban Madridból szervezi az argentin „polgári frontot“, hogy térjen visz- sza Argentínába, s a kormány megteremti hozzá a feltételeket. AZ OLASZ képviselőház elnökévé a szocialista Sandro Per- tinit választották. A szenátus elnöke ismét a kereszténydemokrata Amintore Fanfani lett,
