Új Szó, 1972. május (25. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-26 / 122. szám, péntek
KÄDÄR JÁNOS: Az internacionalizmus - ma Kádár János, a z MSZMP Központi Bizottságának első titkára ma ünnepli 60. születésnapját. A jelentős évfordulóra emlékezve az alábbiakban részieteket közlünk a Hazafiság és az internacionalizmus című kötetben megjelent gyűjteményből. A/ internacionalizmus — nia című cikket korábban (1967. 9. 19.) a Népszabadság közölte. Mint minden elv, a proletár internacionalizmus is meghatározott viszonyok között érvényesül és alkalmazásának helyessége csak a gyakorlatban bírálható el. Az idén ötvenéves szovjethatalom, a megvalósult szocializmus első országának gyakorlata, története minden kommunista és munkáspárt, minden szocialista ország számára nélkülözhetetlen ismeretek kincsestára. A Szovjetunió tapasztalatai és sikerei meggyőzően bizonyítják marxista—leninista elveink, kommunista eszméink, közöttük a proletár internacionalizmus erejét és igazságát. Az önállóan fellépő munkás- osztály már a múlt század közepén, a Kommunista Kiáltványban szembeszegezte a burzsoá nacionalizmussal és sovinizmussal a maga legfontosabb forradalmi elvét, a proletár internacionalizmust. Azóta folyik és még nem ért véget az a küzdelem. amelyben az osztályérdeket el ködösítő, a nemzeteket szembeállító nacionalista és a dolgozók osztályszolidarltását, a népek barátságát hirdető internacionalista eszmeáramlatok ütköznek meg egymással. Ennek az eszmei küzdelemnek végső kimenetele sorsdöntő a nemzetközi munkásosztály, sőt az egész emberiség jövőjének alakulásában. A Szovjetunió léte, növekvő ereje, az egyetemes emberi haladással mindig összhangban álló politikája bátorította a szocializmusért, a társadalmi haladásért, a békéért küzdő embereket az egész világon. A Szovjetunió fennállása óta a nemzetközi munkásosztály hazája és támasza. A második világháború idején, példásan teljesítve internacionalista kötelezettségét. nagy áldozatok árán felszabadította a fasiszták által elnyomott népek, leigázolt országok egész sorát. A jelenlegi helyzet fokozott éberséget, tisztánlátást, egységes, aktív fellépést kíván a haladó erőktől. Az imperialisták minden tőlük telhető zavart keltő manőverrel a szocialista országok közötti viszony élezésére, az újonnan felszabadult ázsiai és afrikai országok megosztottságának elmélyítésére, e két nagy antiimperialista erő egymás közötti viszonyának megzavarására törekszenek. Provokációiknál számításba veszik a gyarmati sorból nemrég felszabadult népek, országok viszonylagos társadalmi, gazdasági, katonai fejletlenségét. Mind. ezt számba véve ma a legfontosabb követelmény az összes antiimperialista erők összefogása és közös fellépése. A szocialista országok népeinek alapvető érdekei egybeesnek. Az egység és a szoros együttműködés közös érdek, és a szocialista országok népeinek közvetlen érdekein túlmenően világpolitikai szükségesség. A szocialista országok egységét nem objektív okok, hanem azok a szubjektív tényezők — mégpedig a nemzeti elkülönülés és a burzsoá nacionalizmus elemei — borították meg és akadályoz zák, amelyek az utóbbi években s legsúlyosabb formában Mao Ce-tung és csoportja politikájában jelentkeztek és érvényesültek. A szocialista országok társadalmi életét vezető kommunistáknak, pártoknak biztosítaniuk kell, hogy kapcsolataikban minden téren és teljes mértékben a proletár internacionalizmus, a testvériség és egység érvényesüljön, a nacionalista elkülönülés elemei pedig eltűnjenek azokból. A jelenlegi viszonyok között, amikor kommunista internacionále, vagy más hasonló nemzetközi szervezet nem működik, aenikor minden párt teljesen^in- állóan dolgozik, amikor független ós szuverén szocialista országok maguk határoznak ügyeikben, különösen fontos marxista—leninista elveink tisztaságának megőrzése és érvényesítése, annak tudata, hogy minden egyes kommunista és munkáspárt tevékenységéért saját munkásosztályának, népének és a nemzetközi munkásosztálynak egyaránt felelős. Minden marxista—leninista pártra kötelező, hogy feladatai meghatározásánál saját munkásosztályának, népének, országának helyzetéből induljon ki, de ugyanúgy kötelező annak figyelembevételé is, hogy az egyes pártok po litikája nem lehet ellentétben a nemzetközi munkásosztály, a szocialista országok közős érdekeivel. Ma is időszerű Lenin figyelmeztetése, hogy az internacionalizmus egy forradalmi párttól, az egyes országok munkásosztályától nem csupán szavakat, hanem tetteket követel. Az internacionalizmus nem elvontan, hanem csak az élet által napirendre tűzött kérdésekben szükséges konkrét állásfoglalásokban érvényesülhet és ölthet testet a valóságban. Ma csaknem 90 kommunista és munkáspárt tevékenykedik a világon, közülük 14 szocialista ország ban. Pártjaink a legkülönbözőbb viszonyok között dolgoznak, ezért a belpolitikiai és a közös nemzetközi feladatok helyes összehangolása nagy munkát kíván. Ebben a marxizmus—leninizmus elmélete, az internacionalizmus, saját pártunk és a nemzetközi kommunista mozgalom forradalmi tapasztalatai segítenek és biztos iránytűt adnak számunkra. Nem következetesen internacionalista az az állásfoglalás, amelynél az internacionalizmus, a?, egység általános hagoztatá- sa nem jár. együtt a nemzetközi kommunista mozgalomnak, a szocialista országoknak, a népek szabadságharcának időszerű és konkrét kérdéseiben szükséges közös fellépéssel. így az amerikai agresszorokka) hősi harcot vívó vietnami testvéreink megsegítése, az izraeli agresz- szió következményeinek felszámolása, a nyugatnémet revansiz- mus visszaszorítása kivétel nélkül minden kommunista és munkáspártnak közös harci feladata. Még ha tízezerszer „forradalmárnak“ vagy a marxizmus— leninizmus „világító napjának“ nevezi is önmagát valaki, semmi köze sincs a proletár internacionalizmushoz, ha a Szovjetunió Kommunista Pártját, Európa majd minden kommunista pártját revizionistának nevezi, és azt állítja, hogy a Szovjet-^ unióban, majdnem minden európai szocialista országban „visszaállították a kapitalizmust“. Az igazi internacionalizmust, a szavak és a tettek teljes egységét példázza a Szovjetunió Kommunista Pártja, a Szovjetunió egész története. Megdöntve a reakciós cári burzsoá-föl- desúri rendszert, megteremtve a szilárd szovjethatalmat, felépítve elsőként a szocialista társadalmat, biztosították a nép fel- emelkedését, és ezzel megteremtették a világ forradalom, a népek szabadságharcának erős és megdönthetetlen támaszát. A Szovjetunió volt az a kőszikla, amelyen szétzúzódott az új középkorral fenyegető fasizmus. Ez az ország az, amely önzetlenül, áldozatkészen támogatta és támogatja a szocializmus útjára lépett nemzeteket, az imperializmus ellen küzdő minden népet. A Szovjetunió hadserege az a legfőbb erő, amely ma féken tartja az imperialistákat és megakadályozza egy új világháború kirobbantását. A Szovjetunió Kommunista Pártja, megszabadítva elméletünket és gyakorlatunkat a megmerevedett dogmáktól, a jobb és „baloldali“ torzításoktól, új lendületet adott a marxista—leninista kutatásnak, a szocialista tudománynak és építésnek. Az internacionalisták, a kommunisták, a világ öntudatos dolgozói, haladó emberei a megvalósult szocializmus országát látják a Szovjetunióban, s mindenkor törhetetlen hívei a Szovjetunióval való barátságinak. Elveink és pártunk forradalmi tapasztalatai alapján valljuk, hogy a Szovjetunióhoz való viszony mindenkor a legfontosabb és legbiztosabb próbaköve volt minden politikai irányzatnak és mindenekelőtt a proletár , internacionalizmusnak. A nemzetközi reakció előtt is mert és félelmetes erő a proletár internacionalizmus; ezért folytatja mindenütt a legkülönbözőbb formában a Szovjetunió, a szocialista országok ellen irányuló propagandáját. Az imperialisták az egyes szocialista or szágok politikai gyengítése és egységük bomlasztása céljából .mindenekelőtt a nacionalizmust, a szovjete! len ességet próbálják felszítani. Az igazi nemzetköziség most a szocialista országoktól, mindenekelőtt az imperialistákkal szembeni akcióegységet követeli meg. A nézeteltéréseket fél rétévé, elsősorban részletekbe menően egyeztetni kell a Vietnamnak, az arab országoknak és minden megtámadott népnek nyújtott segítség módját és lebonyolítását. Nem kétséges, hogy a Vietnami Demokratikus Köztársaság függetlenségének megvédéséért, Dél-Vietnamba n a nép szabadságáért és önren delkezésj jogáért, Közel-Keleten az Izraeli agresszió következményeinek felszámolásáért, az európai biztonság megteremtéséért folyó harc végső fokon az imperializmus vereségével, a haladás erőinek győzelmével végződik. De nem mindegy, hogy mikor; ezért mindenkinek kötelessége előmozdítani a szocializmus, a nemzeti függetlenség, a béke erőinek tömörítését, a népek szenvedéseinek megrövidítését. A. nemzetközi osztály harc, a két világrendszer küzdelme bennünket is arra kötelez, hogy dolgozzunk a szocialista országok egységének megteremtéséért, az imperializmus elleni harc akcióegységének megvalósításáért, a szocialista országok együttműködésének tudatos, tervszerű szélesítéséért. Mint ez nemzetközileg ismert, a magyar kommunisták, a magyar munkásosztály és a szocializmust építő magyar nép igyekszik e kötelességeinek, erejének megfelelően eleget tenni. A Kelet-szlovákiai Vasműben már a harmadik olyan billenős- szerkezetet gyártják, amellyel 200 tonnás vagonokat is kiürítenek. A szerkezetet ez év novemberében helyezik üzembe. A felvételen a szerkezet konstrukciója látható. (Felvétel: A. Haščák — ČSTK) Néhány nappal hatvanadik születésnapja előtt, május 23-án Mölníkben elhunyt Kamil Bednár neves cseh költő ós műfordító. Kamii Bednái't a cseh irodalom joggal tartja számon a jeles költők és műfordítók sorában. Halála súlyos veszteséget jelent a magyar költészet számára is, mert az ő nevéhez fűződik az elmúlt húsz esztendőben megjelent magyar költők cseh fordításainak túlnyomó része. Az ő és fordítótársa, Ladislav Hradský elévülhetetlen érdeme, hogy a cseh olvasóközönség méltó fordításban olvashatja Petőfi Sándor, Arany János, Ady Endre, József Attila, Tóth Arpád, Radnóti Miklós, Illyés Gyula válogatott verseit és Madách Imre halhatatlan művét, az Ember tragédiáját. Ezenkívül sok verset fordított mai magyar költőktől, például Garai Gábor, Simon István és Váczi Mihály alkotásaiból. Már a felsorolás is mutatja, hogy Kamil Bednár az elmúlt húsz év alatt a legtöbbet tette a magyar költészet csehországi megismertetéséért. Távozása ezért nemcsak a cseh, hanem az egyetemes magyar irodalom számára is nagy veszteség. SOMOGYI MÁTYÁS A TÁRSADALOM ÉS A VILÁGNÉZET Miért tartja a szocialista társadalom szellemi alapjának a tudományos, vagyis marxista világnézetet? Miért helyezi előnybe a materialista-ateista néze let a vallásos szemlélettel szemben? Milyen a helyzete a kereszténységnek a két egy más között versenyző világ- rendszerben, a kapitalista és a szocialista rendszerben? Ezek nagyon időszerű kérdések, melyek elsősorban gyermekeink világnézeti nevelésével kapcsolatban kerülnek elő térbe. Minden ember tudatosan vagy nem tudatosan fokozatosan kialakítja saját világnézetét, amely sokoldalúan befolyásolja személyiségét, gondolkodását, érzésvilágát, akaratát és minden cselekedetét. Ez a világnézet jelenti élete értelmét, életfelfogását, értékrendszerét és viselkedésének normáit. A világnézet tehát két jelentős funkciót tölt be — a felismerés funkcióját és gyakorlati funkciót. És nemcsak az egyén, hanem az ogész szociális csoportok és osztályok, sőt társadalmi rendszerek tevékenység gét is befolyásolja. Társadalmunk világnézetének alapja a dialektikus materializmus. A materialisták ellensé gei különböző koholmányokat és valótlan állításokat terjesztettek. Azt állították, hogy állásfoglalásuk és nézeteik erkölcstelenek. A materializmus azonban nem jelent semmi mást, mint hogy a valóságot a valóság alapján magyarázzuk és ehhez semmit sem adunk hozzá, de semmit sem veszünk el belőle. A materializmus az emberiségnek az igaz, tudományos felismerés Iránti vágyából született. Mindig lépést tartott a tudománnyal és ezért vele együtt fejlődött és tökéletesedett A vallás a materializmussal ellentétben azt állítja, hogy a világnak szellemi alapja van. Minden létező alapjának az istent, a végtelen természetfeletti lényt tartja, amely közvetlenül vagy közvetve minden természeti és társadalmi mozgást irányít. A vallás szkeptikus azzal az emberi vággyal szemben, hogy megismerje a társadalom és más területek törvényszerű folyamatait és saját erejéből jobb, igazságosabb világot építsen. Ez a marxista és a vallásos világnézet közt: lényeges különbség. A marxista világnézet optimista. A tudomány legújabb ismereteire támaszkodik. A tudomány egyre mélyebben\hatol be a társadalmi és természeti folyamatok lényegébe. Olyannak magyarázza a világot amilyen, és szigorúan tudományosan cáfolja azokat az alaptalan állításokat és nézeteket, melyek a valláshoz hasonlóan kilépnek a tudomány keretéből. A marxista világnézet azonban nem elégszik meg a világ magyarázásával. Gyakorlati útmutatást ad az emberi társadalom forradalmi megváltoztatására. Azt bizonyítja, hogy a természethez hasonlóan a társadalomban is objektív törvényszerűségek hatnak, és a forradalmi társadalmi osztályok, elsősorban a munkásosztály a kommunista élcsapattal, ki tudja használni ezeket a törvényeket, ki tudja harcolni az emberiség boldogabb életét. A vallás azáltal, hogy kétségeket ébreszt az emberek képességei és lehetőségei iránt, megalázza az embereket és akadályozza azt a törekvésüket, hogy megváltoztassák a világot. Ez az egyik döntő oka annak, hogy nézetkülönbségek, sőt gyakran konfliktusok keletkeztek a marxisták és a vallásos eszmék hirdetői között. A vallásos ideológusok az embert a természetfelettihez, az istenhez kötik, ők a teislák (theos — görögül isten), a marxisták viszont arra tanítják az embereket, hogy saját erejükben bízzanak, megmutatják nekik az utat, hogy a természetidet, ti erők segítsége nélkül boldogan éljenek. Űk az ateisták (az „a“ görögül nemet jelent). A kommunisták nem becsülik le a vallás hatását. Tudják, hogy többé-kevésbé egységes világnézet, így tehát a hívők egész életét befolyásolja. A vallás az egyéni és társadalmi problémák idealizált megoldási módját hirdeti. Szocialista társadalmunkban is még sokak számára vonzóak az emberi vágyak megvalósulásával, a tökéletességgel és az örök élettel kapcsolatos ígéretek, a jóra és rosszra vonatkozó kérdésekre adott egyszerű fehér-fekete válaszok. A vallás össztársadalmi vonatkozásban is jelentős szerepet játszott a múltban. A kizsákmányoló társadalmi gazdasági rendszerekben, az antik társadalomban, a feudalizmus ban és kapitalizmusban a val1972. V. 26. MIMIT KAMII UNtó CSEH K011Ű
