Új Szó, 1972. május (25. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-01 / 102. szám, hétfő

ÉLETÜK ÉRTELME AZ ALKOTÁS th szó KIVÁLÓ TUDÓS Ludvík Svoboda köztársasági elnök tegnap délelőtt adta át a „szocialista Munka Hőse“ cí­met a prágai vár Kisképtárá- ban Jaroslav Kožešník akadémi­kusnak. Senki sem gondolná Jaroslav Kóžešníkról, hogy két hónap múlva már 65. születésnapját ünnepli. Egész életét a tudás­vágy, a tanulás és a kitartó munka jellemzi, s ma is ez jelenti számára az életet. En­nek köszönheti tudományos pá­lyáján elért sikereit és gazdag élettapasztalatait, melyeket mindig szívesen adott át má­soknak. A prágai gépészeti és elektro­technikai mérnöki főiskola be­fejezése után néhány évig pe­dagógiai tevékenységet folyta­tott, majd a plzeňl Škoda Mű­vek Fizikális- és Gépészeti Ku­tatóintézetében végzett tudo­mány kutató munkát. Nem sok­kal később kinevezték az inté­zet igazgatójává, majd Prágá­ban a Csehszlovák Műszaki Fő­iskola rendes tanárává. A Csehszlovák Tudományos Akadémia levelező tagjává 1953- ban választották meg. Az Aka­démia elnökének felelősségtel­jes tisztségét pedig 1970 óta tölti be. J. Kožešník főleg a gépszer­kezeti anyagok tartósságának különféle korszerű módszerek­kel történő vizsgálatával fog­lalkozik. Ugyanakkor azonban elévülhetetlen érdemeket szer­zett a modern matematikai módszerek népszerűsítésében. Az akadémikus élénken ér­deklődik a kibernetika iránt is. Ezért támogat e tudomány­ág fejlesztésére irányuló min­den akciót. A Csehszlovák Ki­bernetikai Társaság alapító tagjaként kivette részét a tár­saság tevékenységének fejlesz­téséből is. A Csehszlovák Tudományos Akadémia nemzetközi kapcso­latainak kiterjesztése, különö­sen a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal való egyre szorosabb tudományos együtt­működés elmélyítése is sokban J. Kožešník érdeme, akit a Szovjetunió, a Lengyel és Bol­gár Tudományos Akadémia is tagjává választott. J. Kožešníkot fáradságot nem kímélő, áldozatkész munkájá­nak elismeréseképpen először 1959-ben, majd 1967-ben a Kle­ment Gottwald-államdíjjal, 1962-ben pedig a Munkaérdem­renddel tüntették ki. A legna- gyobbb elismerést, a Csehszlo­vák Tudományos Akadémia arany plakettjét, 1967-ben kap­ta meg. —km— A munka ünnepének alkalmából a legjobb mun­kásokat, technikusokat; tudósokat, művészeket, in­tézményeket, üzemeket kitüntették. Munkatársa­ink felkerestek közülük néhányat. Az alábbiakban kis riportokban, interjúkban és beszámolókban mutatnak be olvasóinknak néhányat azok közül, akik kiváló munkával járulnak hozzá hazánk építé­séhez. KEZDEMÉNYEZŐ KOLLEKTÍVA A ' Banská Bystrica-i Sloven­ka kötöttárugyárnak, amely már eddig is „Az építésben szerzett érdemekért“ állami kitüntetés birtokosa, és „A szo­cialista munka vállalata“ cím viselője, most a Munkaérdem­rendet adományozták. Az üzem életét jellemző néhány adat bi­zonyítja, hogy a magas kitün­tetés modern, progresszív tö­rekvésekben elért eredménye­ket jutalmaz. A hatékonysági törekvések a Slovenkában már nem újkele- tűek. Már 1950-ben, amikor a gyár Martinból Banská Bystri- cára költözött, a dolgozók vál­lalták, hogy az ötéves terv so­rán nem követeltek semmiféle beruházást, viszont a szüksé­ges kötöttárut maradéktalanul szállítják a kereskedelemnek. Később a tervszerű üzemfej- lesztés során, a termelés roha­mos növekedése mellett sem feledkeztek meg a hatékony­ság követelményéről. Nem vé­letlen, hogy a „Mindenki szo­cialista módon“ mozgalom gyorsan gyökeret vert az üzemben és kiváló eredménye­ket hozott. A Slovenkát méltán nevezik női üzemnek: nemcsak a nők számára termel divatárut, de dolgozói is döntő többségük­ben nők. A szakszervezet üze­mi bizottságának elnöknője Éva Bedriková az SZNT képvi­selője, az üzemszervezési osz­tály vezetője Nemeskürthy Lí­dia, a konfekció-részleg min­den egyes mestere nő. Sikere­sen megoldották az úgyneve­zett női üzemek egyik sarkala­tos problémáját, a dolgozók szakképesítését. A gyárban 658 nő szerzett szakképesítést, je­lenleg 322 ipari tanulót oktat­nak, középiskolai fokon 72 dol­gozó nő végzi tanulmányait. Az üzem csak úgy adhat a munkán kívül érvényesülési és tanulási lehetőséget, ha meg­felelően gondoskodik is a nők­ről. Nem általában, hanem dif­ferenciáltan, a konkrét szük­ségleteknek megfelelően gon­doskodnak a nőkről. A 260 gyermek számára létesült böl­SENKI SEM AKAR LEMARADNI 1972. V. 1. A košicei vasútállomás több mint 1260 dolgozót foglalkoz­tató munkaközössége is nagy lelkesedéssel ünnepli meg má­jus elsejét. Azok közé tartoz­nak, akik a májusi menetben magukkal vihetik az ünnepet megelőző napon kapott Mun­kaérdemrendet. Akaratlanul is felvetődnek az emberben az egymást követő kérdések: mivel és miért éppen a košicei vas­utasokat érte ez a nagy meg­tiszteltetés? A 13 szocialista munkabrigád és a cím elnyeré­séért versenyző további két kollektíva közül melyiknek van ebben a legnagyobb érdeme? A kérdésre Anton Potočný elv­társtól, a košicei állomás fő­mérnökétől kértünk választ. — Nehéz lenne meghatározni, melyik munkaszakasz dolgozói járulnak hozzá a legnagyobb mértékben állomásunk sikerei­hez. Talán a kocsitolatók, akik a tavalyi május elsejei ünnepi menetben az akkor kapott „Ki­váló munkáért “ állami kitün­tetés tulajdonosaiként mene­teltek? Kétségtelenül nagy ér­demük van abban, hogy az idén az állomás nagy munkaközössé­ge részesült állami kitüntetés­ben, de igazságtalanság lenne csak a kocsitolatókat kiemelni, mert sikereink eléréséből — kevés kivétellel — a saját mun­kaszakaszán mindenki becsület­tel kiveszi a részét. Egy a vas­útállomáson ezt másképpen nem is lehet elképzelni. Min­den egyes munkaszakaszon tu­datosítják, hogy a legkisebb kiesés, mulasztás leállíthatja az állomás hatalmas gépezetét. Nem állítom viszont azt, hogy dolgozóink kivétel nélkül „an­gyalok“. Akadnak nálunk is olyanok, akik lazsálnának, de nem tehetik, mert akik becsü­letesen dolgoznak, mint pél­dául Juraj Tomčík, Ján Krupaš, Ladislav Hanzely, Štefan Grega, Bartolomej Nagy, Ondrej Tka- Cík, Michal Kohút, Imrich Kač- mar, Jan Kalovsky és még sokan mások, többségben van­nak, s példamutatásuk a leg­jobb „gyógyszer“ a hanyagság ellen. A sikerek titkára is fény de­rült. A košicei vasútállomás kü­lönböző munkaszakaszán majd­nem mindenkitől azt hallhat­tuk: „Az a jó nálunk, hogy min­dig pontosan tudjuk, milyen feladatot kell teljesítenünk az egyes műszakokban“. Ehhez még hozzá kell tenni azt is, hogy a rendszeres munkaérté­kelés sem marad el, s a műsza­kok után mindenki tudja, mit teljesített. — Nálunk íratlan törvény a munkafeladatok rendszeres, pontos meghatározás és értéke*- lése — vélekedett egybehang­zóan Ján Nemec elvtárs, az össz­üzemi pártbizottság elnöke és Potočný főmérnök. Ezért érünk el sikereket a szocialista mun­kaversenyben, melyben 25 mun­kaközösség csaknem 800 tagja vesz részt. KUUK GELLERT csődé és óvoda, valamint az üzemi étkezde csupán kis ré­sze ennek a gondoskodásnak. A lényeg az, hogy 78 anyának például külön műhelyt rendez­tek be, amely csak egy mű­szakban termel és a családi vi­szonyoknak megfelelően hatá­rozták meg a munkaidőt. Az üzem dolgozói jelentős, felette értékes kötelezettség­vállalás teljesítésekor vették át a magas kitüntetést. A má­jus elsejei menetben büszkén hirdetik majd, hogy 1751 000 korona értékű felajánlásukat az első negyedévben minden mutatóban jóval túlteljesítet­ték. A kötődé magasan túltel- jeítette a mennyiségi és minő­ségi mutatókat. A CSKP KB feb­ruári ülésének döntései értel­mében, a CSKP XIV. kongresz- szusa határozatainak megvaló­sítása érdekében 15 jelentős ésszerűsítési intézkedést való­sítanak meg, amelyek közül csupán a kötőgépek műhelyé­nek átszervezése közel 4 mil­lió koronás eredményt hoz. VILCSEK GÉZA — Munkaérdemrendet kap üzemünk? Erre a kellemes meglepetésre nem számítot­tam — mondotta munkatársai­nak Július Perlác, a bratisla­vai Állami Fakutató Intézet igazgatója múlt héten szerdán, amikor értesítették, hogy ápri­lis 30-án az intézet vezetői jelenjenek meg a Prágai Vár­ban, és az üzem kollektívája nevében vegyék át a magas ki­tüntetést. Az intézetet 1947-ben alapí­tották. Fő üzemegysége és igaz­gatói apparátusa Szlovákia fő­városában, a Lamači-úton mű­ködik. Két specializált munka­helyet irányítanak még: az egyik Košicén, a másik Gott- waldovban működik. — Főleg mivel foglalkoz­nak? — A faanyagok általános vizsgálatával, fák szárítási technológiájának kidolgozásá­val, a fafeldolgozással össze­függő munkálatok „hogyanjá­nak“ kikísérletezésével. Megha­tározzuk a faanyagok felhasz­nálási módját, nemesítését, foglalkozunk a faipari üzemek további gépesítésével, automa­tizálásával, a faipar ökonó­miai problémáinak megoldásá­val. Az intézet bratislavai műhe­lyében olyan gépeket láttunk, melyek az ipari üzemeket gyakran látogató ember sze­mének Is szokatlanok. Itt ugyanis az igazgató által fel* sorolt tevékenységen kívül a faipari üzemek gyártmányai­nak minőségi vizsgálatával, különféle próbák végzésével is foglalkoznak. Megállapítják a faanyagok biológiai, vegyi, fi­ziológiai tulajdonságait, a víz­nek, hidegnek, melegnek, kü­lönféle nyomásoknak a fára gyakorolt hatását, sőt még su­gárhatásnak is alávetik a fát. — Hányán dolgoznak az in­tézetben? — Megközelítőleg 400-an. A vasúti talpfák szilárdságának fokozásával foglalkozó kollek­tívánk megkapta Az építésben szerzett érdemekért kitünte­tést, egy másik munkacsopor­tunkat a Klement Gottwald ál­lamdíjjal, egy továbbit pedig Munkaérdemrenddel tüntettek ki. — Célkitűzéseik, terveik? —• Az Állami Fakutató Inté­zet a KGST országok egyik koordinációs központja. Ebből eredően számos hazai és kül­földi megbízatást kap intéze­tünk. Munkatársaink a jövő­ben főleg a lomblevelű fák szélesebb körű felhasználásá- sának lehetőségeivel foglalkoz­nak, ugyanis a hazánkban élő fák több mint 50 százaléka eb­be a csoportba tartozik. Az ed­diginél hatékonyabban akar­juk hasznosítani a bükkfák fel­dolgozásánál keletkező hulla­dékot. Tervekből, célkitűzések­ből nincs hiány. Örömteli tény, hogy intézetünk minden dolgo­zója kezdeményezően, formali­tástól mentesen végzi munká­ját, ami biztosítékot nyújt ah­hoz, hogy a múlt évhez hason­lóan az idei tervfeladatokat is maradéktalanul teljesítjük. ( k. U MEGÉRDEMELT ELISMERÉS A Košicei Mélyépítő Vállalat igazgatójának, Vladimír Vebr mérnöknek asztalán látogatá­som alkalmával becses meghí­vó feküdt. A fővárosba hívták a vállalat vezetőségét, hogy több mint két évtizedes mun­kájuk elismeréseként átvegyék a Munkaérdemrendet. Meghatottan beszél az igaz­gató arról mikor és hogyan kezdték. El kell ismerni, a leg­nehezebb munka mindig ennek a vállalatnak jutott. A Barát­ság Vasútvonal 90 km-es sza­kasza, a 4 km hosszú bujano- vi, a ružini és ťahanovcei alag­utak, a 300 méter hosszú ru­žini felüljáró és 26 híd felépí­tése ezen a vasútvonalon bi­zony nem volt könnyű munka. A vállalat igen jelentős fel­adatot teljesített a kelet-szlo­vákiai síkságon. Nagy része van abban, hogy közel 140 ezer hektár szántóföld mentesült az árvizektől. A Kelet-szlovákiai Vasmű egész vízgazdaságát, kanalizá- ciőját, Košicén a város víztisz­tító állomását ez a vállalat épí­tette. Részt vettek a széles nyomtávú vasút építésében, for­ró- és melegvízvezetéket építe­nek Bratislavában, Mikulášon, Banská Bystricán, Martinban és Ružomberokban. A kelet­szlovákiai kerületben csaknem minden jelentősebb vízvezeték­hálózatot a Košicei Mélyépítő Vállalat épít. Éppen húszéves volt a válla­lat, amikor a Magas-Tátrában, a sívilágbajnokságot megelő­zően, szinte a lehetetlennel ha­táros munkálatokat végezték el. Tegyük hozzá, sikerrel. Igaz, nem volt idejük megün­nepelni a jubileumot úgy, ahogy megérdemelték volna. Amikor 1955-ben befejezték a Barátság Vasútvonal építését, a vállalat évi munkafeladatá­nak értéke 90 millió korona kö­rül mozgott. Jelenleg közel 790 millió korona értékű munkát kell elvégezniük az év végéig. Egyik legfontosabb építkezé­sük a nemzetközi gázvezeték első 80 km-es szakasza az or­szághatártól V. Idáig (Nagy* ida), ahol a vállalat dolgozói sikeres munkát végeznek. Fel­adatukat május 31 helyett már május 9-én, hazánk felszabadít* lása évfordulójának napján tel­jesítik. Legközelebbi fontos határidő október 1, amikor át kell adniuk a gázvezeték komp­resszorállomását V. Kapušany (NagykapósJ mellett. —k—­EREZNI A TÁRSADALOM ÉRVERÉSÉT... Rövid beszélgetésünket tele­fonálások tömkelege előzte meg. Ján Kulich gyűlésen van, előadást tart, vendégeket fogad — ezeket hallottam a drót má­sik végéről. Hosszú órák után a fáradozást siker koronázta. Gratulálok neki a Klement Gottwald állami díjhoz, majd előhúzom a jegyzetfüzetemet. — Nem szeretek beszélni, s különösen magamról nem. Ügy érzem, a szobrászművész he­lyett a legékesebben alkotásai­nak kell „beszélniük“. Azok vagy „mondanak“ valamit a szemlélőnek, vagy nem. Legfon­tosabb művészi célkitűzésem, hogy erezzem társadalmunk ér­verését, szobrokba öntsem, vagy más formában ábrázoljam napjaink embereinek örömét és bánatát, érzéseit, gondolatait. Szobrász vagyok, s ezért kü­lönösen érdekel népünk és ba­ELISMERÉS A JÓ MUNKÁÉRT (ČSTK) — A köztársasági el­nök a munka ünnepe alkalmá­ból a Munkaérdemrendet ado­mányozta a Nové Zámky-i (Ér­sekújvár) járásnak. „A magas kitüntetéssel a mezőgazdasági dolgozók áldozatos és becsüle­tes munkáját értékelték, mely­nek eredményeképpen 1960 óta a járásban megkétszereződött a mezőgazdasági brutto terme­lés, mondotta a Csehszlovák Sajtóiroda tudósítójának Jozef Mišák, a járási mezőgazdasági társulás igazgatója. Tavaly a járás történetében a legjobb eredményeket érték el. Hektáronként átlagos 40 mázsa búzát, 39 mázsa árpát és 44 mázsa szemes kukoricát takarítottak be. A szövetkezeti dolgozók elismeréssel nyilat­koznak a szovjet, főleg a Miro- novi búzafajtáról; a vetésterü­let mintegy 90 százalékán ezt termelik. Az idén a járásban a CSKP XIV. kongresszusa határo­zatával összhangban kibővítet­ték a szemeskukorica vetéste­rületét. Példás agrotechnikával akarja a járás megközelíteni a šuranyi efsz eredményeit, ahol tavaly hektáronként 65 méter­mázsa magkukoricát takarítot­tak be. A sikeres munkakezdeménye­zés és az áldozatkész munka tavaly volt leginkább észlelhe­tő. A mezőgazdasági dolgozók a CSKP megalapításának 50. év­fordulója és a XIV. pártkong­resszus tiszteletére több mint 22 millió korona értékű felaján­lást tettek, de ezt az év végén még 26 millió koronával túltel­jesítették. rátáink történelme, és állan­dóan szemem előtt lebegnek a múlt kimagasló alakjai is. Éve­ken át gondolkoztam Leninről, az emberiség egyik géniuszá­ról, sokáig készültem, hogy megformálom alakját. Nemrég megkaptam a megrendelést és a monumentális alkotás elké­szült. Ma már Žilina főterén látható. A művész életében, úgy hiszem, ez a legfontosabb: érezze, hogy a társadalomnak is szüksége van rá, miként neki is a társadalomra. E kapcsolat, véleményem szerint a szocia­lista közösségben válhat köl­csönösen gyümölcsözővé. Ezután terveiről érdeklődöm. — Dióhéjban ezt is nehéz összefoglalni. 1970-ben hét ki­állításom volt, s ez kissé ki­fárasztott. Most — ha van időm — újabb alkotásokon dolgo­zom, hogy ismét legyen majd mivel a közönség elé állnom. Jelenleg a Február 2S című emlékművet készítem, amelyet tervek szerint Szlovákia fő­városában, a Népi milíciák te­rén állítanak majd ki. Monu­mentális alkotás lesz, mintegy négyméteres, és bronzból ké­szül el. Ezen kívül a Szlová­kiai írók Szövetségének meg­rendelésére klasszikus íróink portréjait készítem el. Továb­bá... sokáig folytathatnám, de talán akkor, ha majd több időnk lesz. így csupán még annyit említek meg, hogy jú­niusban Budapesten lesz kiállí­tásom, s erre nagyon készülök. Kulich mestert — aki egye­temi tanár és a Képzőművészek Szövetségének jelentős funk­cionáriusa — Ismét gyűlésre hívták, s így rövid beszélgeté­sünket azzal fejeztük be, hogy ez csupán bevezető volt egy hosszabb, részletesebb párbe­szédhez.-y-í A DOLGOZÓ NŐK PÉLDÁS HELYTÁLLÁSA

Next

/
Oldalképek
Tartalom