Új Szó, 1972. május (25. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-03 / 104. szám, szerda

ANDREJ TUŠER RIPORTJA A SZOVJETUNIÓBÓL Em Moszkva melletti szmrtiozbait Amiből okulhatnak az efsz-ek $ Az iskola és az élet szoros kapcsolata 0 Páratlan munka- és oktatási fel­tételek £ A jahromai földművesek rekorderedményei # Örömest megosztják tapasztalataikat Vendéglátóinknak nem volt könnyű dolguk. Hozzászoktak ugyan a hazai és a külföldi küldöttségek látogatásaihoz, nem egy újságíró érdeklődött kiváló eredményeik iránt, hogy propagálhassa őket, de amikor a Szovjet Újságírók Szövetségéből közölték velük, hogy tíz újságíró száll ki hozzájuk egyszerre, ez már nem volt nekik mindegy. Hisz hány kérdést tud feltenni egy újságíró, hát még ha tizen kezdenek kérdezős­ködni ...? Semmi baj, megbirkóztak feladatuk­kal. Ugyanis a jahromai szovhoz-tech- nikumban volt miről beszélni és tudtak mivel dicsekedni. Moszkvától mintegy 70 kilométerre a dmitrovi kerületben fekszik Jahroma. Fasorokkal és termőföldekkel szegélye zett szép aszfaltút vezet oda. Erről a termékeny földről beszélt nekünk mind­járt bevezetőül Vlagyimir Gavrilovich Szurikov szovhozigazgató. Látogatá­sunkkor ugyanis mindent vakítóan fe­hér hóréteg borított, csak a szovhoz- földeket átszelő Jahroma folyó kanya­rulatai jelezték, hogy a hó alatt él a föld. Mégpedig nagyon intenzív életet él. Főként a jahromai hordalékterület, amelynek igen nagy jelentősége van a szovhoz életében. Térjünk azonban a tárgyra. A szóban forgó szovhoz-technikum újtípusú mezőgazdasági szakiskola, amelyben a leendő szakemberek a szük­séges elméleti képzésben és a tanúit szakágban fontos, helyes gyakorlati munkaszokások elsajátításában része­sülnek. Az intézet csupán nyolc évvel ezelőtt szakosított zöldség-burgonya- termesztő mezőgazdasági vállalatként létesült, ám rövidesen az OSZSZSZK egyik legerősebb szakosított mezőgaz­dasági szaktanintézetévé vált. Évente több mint kétezer hallgatója tanul öt szakágban — az agronómusi, gépesítői, elektrotechnikai, zootechnika! és talaj- javítási tagozaton. Az említett alapvető szakosításokon kívül más munkásszak­mákat is kitanulhatnak. Az intézetből gépjárművezetők, traktorosok, kombáj- nosok, villanyszerelők, inszemlnátorok, fejőberendezéskezelők s egyebek kerül­nek ki. Egyesekkel elbeszélgettünk. Ugyanis éppen a félévi vizsgaidőszakban jár­tunk ott. Mindenütt ünnepi hangulat honolt, a folyosókon ünneplőbe öltö­zött lányok és fiúk ácsorogtak, köny­veket, füzeteket szorongatva azzal az utolsó diákreménnyel, hogy még most mindent pótolnak, behozzák, amiben a tanulásban elmaradtak ... Többségük a moszkvai területről származott, de voltak itt távol-keleti, vagy déli, kau­kázusi diákok is. Képesített szakmun­kásként hazatérve bekapcsolódnak a nagy terméshozamokat vagy állatte­nyésztési hasznot biztosító munkafo­lyamatba. Ez a szovhoz-iskola a dolgozóknak is lehetőséget ad szaktudásuk növelé­sére, s így előfordul, hogy 30 éves munkás ül a 14 éves diák mellett. Mint A. F. Kraszotától, az intézet tanulmá­nyi igazgató-helyettesétől hallottuk, a mezőgazdasági terméshozamok terén elért jó eredményekért és a szovjet szovhozoknak és kolhozoknak képzett káderek „szállításáért“ több magas di­csérő elismeréssel tüntették ki a jah­romai szovhoz-technikumot, amely az egész szovjetországban nagy hírnévnek örvend. Az élet és az iskola egyesítését lát­tuk a szovhozban és ezért ez a szov­hoz .technikum a Szovjetunióban is az új, progresszív típusú mezőgazdasági iskola példája, amelyben gyakorlati ok­tatás érvényesül. A nyolc évfolyamos Allattfinyészf ők iskola elvégzése után 3 év és hat hó­nap, a 11 évfolyamos, érettségivel vég­zett iskola után 2 év és hat hónap a tanulási idő. Irigylendő feltételek kö­zött. Ki is fáradtunk, amikor megtekin­tettük a tantermeket, szertárakat, a legkorszerűbben berendezett laborató­riumokat. Pedig a látnivalóknak alig a tizedét néztük meg. Vendéglátóink ud­variasan elengedték nekünk a további „sétát“. Hogyisne, hisz hogyan tudtunk volna bejárni az ötemeletes épületben 130 oktatási helyiséget, berendezést és műhelyt, vagy 43 laboratóirumot és szertárt. Még a gazdasági és társadal­mi létesítmények is vártak ránk. Beszélgettünk több professzorral, elő­adóval. Kraszota elvtárs bemutatta ne­künk a botanikai szertár vezetőjét, aki a reá bízott intézmények tökéletes fel­szereléséről gondoskodik, megismerte­tett bennünket egy fiatal pedagógussal a gépműhelyben, ahol a tanulók éppen az orosz proletariátus forradalmi küz­delmeinek kis kiállítását készítették elő. A szovhoz-technikumban 125 elmé­leti és gyakorlati előadó és 30 labo­ráns működik. Többségük főiskolai vég­zettségű és gazdag tapasztalatokkal rendelkezik. A diákok szakdolgozatai nagy hozzá­járulást jelentenek a szovlioznak és ál­talában a szovjet mezőgazdaságnak. Témájuk a gyakorlat és az élet szük­ségleteiből indul ki, s minden szakdol­gozat olyan problémát old meg, amely- lyel kapcsolatban racionalizálja a tevé­kenységet, munkaerőt takarít meg vagy meggyorsítja a munkát. Ilyen a jahromai szovhoz-technikum az egyik oldalról. Ezen kívül itt van még a közvetlen mezőgazdasági termelés. 38U0 hektár földön (ebből 28(J0 hektár szántóterüle­ten) igazán van mit csinálni. A jahro- maiak ki is tesznek magukért. íme néhány tavalyi adat: 520 hektár zöld- ségföklön 545 mázsás hektárhozamot érnek el, 300 hektáron burgonyát ter­mesztenek, 600 hektár gabonaföldön 42 mázsás hozamot érnek el, ezenkívül száz hektár gyümölcsösük van. A zöldségtermesztésben páratlan eredményeket érnek el a már említett jahromai hordalékföldön. Ez különleges összetételű, nedvdús föld. Igaz, magá­tól semmi sem terem. A jahromai föld­művesek ezért hatalmas öntözőberen­dezés-hálózatot létesítettek, s nagy gondoskodással 1700 hektárnyi horda- lékterüjeten olyan zöldséghozamokat érnek el, amilyenekről máshol csak ál­modnak. Hasonlítsuk össze: 1963-ban egy hektáron 25(J mázsa káposztát, Elektrotechnikai laboratóriumi gyakorimon 1966-ban már 412 mázsa, 1969-ben pe­dig 464 mázsa káposztát termesztettek. A sárgarépából 1963-ban 220, 1966-ban 345, 1969-ben pedig 516 mázsa hektár­hozamot értek el. A céklából az ered­mény: 1963-ban 51, 1966-ban 324, 1969- ben pedig 389 mázsás hektárhozam! A szovlioznak ma 1500 darab szarvas- marhája van, ebből 900 fejőstehén, amelynél évi 3957 liter tejhozamot ér­nek el! Gépparkjuk 130 teherautóból, 80 traktorból és további igen korszerű mezőgazdasági gépből áll. Hangsúlyoznunk kell, hogy a szov­hozban minden termelési ágazat jöve­delmező és a nyereség évről évre emel­kedik. Míg 1963-ban a tiszta nyereség 700 ezer rubelt tett ki, tavaly már 1 4UÜ UUU volt. Ezt úgy osztják el. hogy a felét művelődési-nevelési tevékeny­ségre, felét pedig a termelési műszaki bázis gyarapítására fordítják. Nem cso­da, hogy a szovhoz-technikum rendkí­vül jól van berendezve. Az intézet említett épületén kívül van itt három internátus (nemsokára a negyedik is elkészül), egy nagy művelődési otthon, saját poliklinika és fürdő, a dolgozók betegségmegelőző védelmének szolgá­latában, támogatják a kutatást, korsze­rűsítik az oktatási rendszert stb. A ter­melési-műszaki bázisban eszközölt be­ruházásokat illetően főként a géppark bővítése, új kapacitások létesítése, la­kásépítés, a mezőgazdasági termelés folyamatának megjavítása, például a földek termővé tétele és a legkorsze- > rűbb öntözés stb. a cél. A szovhoz dolgozói, a tanoncok és a diákok elégedettek. A béreket a végzett munka szerint osztják el. A szovhoz vezetősége is elégedett. Az eredmények tanúskodnak: a jahromai szovhoz-tech- nikum nemcsak az OSZSZSZK-ban, ha­nem az egész szovjetországban a leg­jobbak közé tartozik. Ezt a 180 tagú pártszervezet vezette 800 dolgozó ha­tártalan áldozatkészségének köszönhe­tik. A fiatalok a Komszomolban szervez­kedtek. 1400 főnyi erőt képviselnek. Ök mind együttesen léptetik életbe az SZKP XXIV. kongresszusának következ­tetéseit és határozatait. Eddigi sikereik igazolják, hogy helyes úton haladnak. A földművelésügyi minisztérium és az alsóbb szervek sok vörös zászlaja díszí­ti a Becsület Szobáját. 1970-ben a szov- hozt kevesek között az SZKP Központi Bizottságának Lenin emlékérmével tün­tették ki. A szovhoz-technikum sikereiről pedig az állandó szovjet népgazdasági kiál­lításon is megismerkedhetünk, ahol a kiállított tárgyak közül kitűnnek a jahromai szovhoz-technikum termé­nyei, főként a „Burgonya és zöldség“, vagy „A mezőgazdasági termelés gazda­ságtana és megszervezése“ puvillonban. Mi azonban a saját szemünkkel lát­tuk, hogyan érhetők el rekorderedmé­nyek. Beszélgettünk a rekordtartókkal. Fő erejük a munkához való öntudatos viszony, a szovjet embernek az a meg­győződése, hogy helyesek a párthatá­rozatok, és a kommunista pártba vetett hite. Ezért, a szovhoz-iskolából távozva a jó munka érzése hat át bennünket, s teljesítjük a Komszomol-szervezet">l- nökének kérését, hogy közvetítsük a barátság felvételét köztük és valame­lyik csehszlovákiai mezőgazdasági mű­szaki iskola között. Örömest eleget te­szünk neki, mert ezektől az emberek­től nagyon sokat lehet tanulni. írjatok erre a címre SZSZSZR, Mosz- kovszkaja oblaszty, gorod Dmitrov, Jahromszkij szovhoz-tyehnyíkum. Kölesen© seit előnyős együttműködés Lengyelországban több tízezer szovjet gép és ipari berendezés mű­ködik. A Szovjetunióba viszont kb. 200 ipari objektum berendezését szállították Lengyelországból. Ez az összevetés jól tükrözi a lengyel- szovjet együttműködés jelenének, lé­nyegét. A mindkét fél szempontjá­ból egyaránt előnyös együttműködés — az ipari termelés gyártásszakosí­tása és koordinálása, valamint a tu­dományos kutatások speeializálása és összehangolása folytán — egyre mélyül, egyre lendületesebben fejlő­dik. Mielőtt megindult a beruházási javak, szabadalmak és technológiai eljárások kölcsönös cseréje, a Szov­jetunió jelentékeny műszaki és tudo­mányos segítséget nyújtott Lengyel- országnak. A lengyel népgazdaság fejlődésében döntő jelentőségű több iparág alapját a szovjet fél által szállított műszaki dokumentáció és berendezések, illetve a nagymértékű szovjet megrendelések vetették meg. A krakkói Lenin Kohómű a két ország műszaki-tudományos és gaz­dasági együttműködésének jelképé­vé emelkedett. A kombinát évente 5 millió tonna acélt, azaz az orszá­gos acéltermelés 40 százalékát állít­ja elő. Kohóipari beruházásai révén Lengyelország az acélgyártási világ­ranglista 9. helyére került. A termelt acél 30 százalékát a Szovjetuniótól vásárolt berendezésekkel állítják elő. Egy másik példa: a cementgyár­tás, ahol Lengyelország ma már szintén a nemzetközi élvonalba tar­tozik. A Wierzbicai Cementgyárat szovjet gépekkel és berendezésekkel szemelték fel. Újabb példa a turbina­gyártás, amelyet Lengyelország 1956-ban kezdett meg a 25 mega­wattos turbinákkal, az Elektroszila Művektől kapott szabadalom alap­ján. A lengyel Zamech Művek El- blagban ma már • nyolcszorta na­gyobb turbinákat állít elő — ekkora turbinákat ma még világviszonylat­ban sem sok üzem állít elő. A lengyel LOT Légiforgalmi Tár­saság repülőgépállományának dön­tő többségét szovjet gyártmányú, IL és TU-gépek alkotják. Szovjet ter­vek szerint, szovjet berendezések­kel felszerelve épült fel Swierkben az „Ewa“ nevet viselő, első lengyel elektroreaktor, s szintén szovjet se­gítséggel jön létre a nyolcvanas évek elején az első lengyel atom­erőmű. Ebben a felsorolásban kell emlí­tést tennünk a Wroclawi Műszaki Egyetem berendezéséről is, amelyet a szovjet „Vertikal 1“ rakéta 1970 decemberében a világűrbe röpített. Ez a tény már az együttműködés, a vállalkozások kölcsönös koordinálá­sának és specializálásának maga­sabb fokát példázza. A lengyel hajógyárak hosszú évek óta szállítanak korszerű tengeri ha­jókat szovjet megrendelésre. Min­den esztendőben kb 4000 új, lengyel gyártmányú tehervagon gyarapítja a Szovjetunió teherkocsi-állományát, amelynek igen sok bonyolult szál­lítási problémával kell megbirkóz­nia. Lengyelország eddig 21) cukor­gyárat, 10 gázbeton-gyárat, egész sor kénsav- és farostlemezgyárat szállított a Szovjetuniónak. Épp ily jelentős az eredeti technológiák, a műszaki termékek szellemi exportja. A műszaki-tudományos együttmű­ködés mindkét fél számára konkrét előnyökkel jár. A lengyel és szov­jet bányaipari konstruktőrök együtt­működésének eredménye a szénfej­tő kombinát, amely a lengyel fél számára 3, a szovjet fél számára 4 géptípus további gyártását teszi fe­leslegessé. A lengyel vegyészeknek, a „Lenin“ Elektrotechnikai Intézettel való együttműködése lehetővé tette az epoxigyantákkal kapcsolatos kutatá­sok 2,5 évvel korábbi befejezését —, ami a tudomány mai fejlődési üte­mét figyelembe véve igen nagy idő. A szabadalom alapján gyártott 200 megawattos turbina a lengyel terve­zők rajztábláin alapos „fogyókúrán“ ment át, amit az átvevők elégedet­ten vettek tudomásul. Hasonló „be­avatkozásnak“ vetették alá az M-l típusú helikoptert is... Jelenleg 18 lengyel gazdasági re­szort működik együtt állandó jelleg­gel 33 szovjet gazdasági ággal. Köz­vetlen kapcsolatot tart fenn 131 lengyel és 183 szovjet kutatóintézet és vállalat. A lengyel és szovjet tu­dósok, technikusok az utóbbi időben közösen dolgoznak 300 különféle probléma megoldásán, ami bizto­sabb sikert ígér, mintha mindegyik fél kiilön-külön végezné ezt a mun­kát. (INTERPRESS, Warszawa) 1972. V. 3.

Next

/
Oldalképek
Tartalom