Új Szó, 1972. május (25. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-18 / 115. szám, csütörtök
A gazdasági élet és a párttag kötelessége 1972 V. 18. A szocialista társadalom építésének egyik törvény- szerűsége a kommunista párt vezető szerepének érvényesítése. A kommunista párt a munkásosztály politikájának hordozója, képviselője, fel van vértezve a tudományos marxi—lenini elmélettel, és mint ilyen meg tudja határozni azt, hogy az adott időszakban milyen feladatokat, célokat szükséges kitűzni a társadalom fejlődésében. Ez az egyik döntő oka annak, hogy a párt vezető szerepe a szocialista társadalom múlhatatlan alapelve. A párt vezető szerepének érvényesítése vonatkozik a társadalmi élet minden szakaszára, beleértve a népgazdaságot is. A párt gazdaságpolitikája nem más, mint a párt általános politikájának visszatükröződése az anyagi élet feltételei megteremtésében. A párt gazdaságpolitikája két részből tevődik össze: a gazdaság politikai koncepciójának kitűzéséből és a koncepció megvalósítási módjának meghatározásából. A gazdaság-politikai koncepció a párt határozataiban jut kifejezésre. A CSKP gazdaság- politikai koncepcióját legutóbb a XIV. kongresszus fogalmazta meg. „A kongresszus úgy határoz, hogy a gazdaságunk további fejlődésének stratégiai irányvonala, a párt gazdaságpolitikájának fő tartalma a népgazdaságfejlesztés hatékonyságának az intenzív növekedési tényezők teljes érvényesülésére épülő következetes és általános fokozása legyen... A párt következő ötévi gazdaságpolitikájának céljait és feladatait az ötödik ötéves terv irányelv-tervezete konkrétabban kifejezi.“ A párt gazdaság politikai koncepciója a CSKP XIV. kongresszusának az 1971—1975. évi népgazdasági tervre vonatkozó irányelveiben konkretizálódik. A párt vezető szerepének érvényesítését elsősorban úgy biztosítjuk, hogy a gazdaságpolitikai célkitűzéseket a szocialista állami szervek feldolgozzák, konkretizálják a népgazdaság fejlődésének terveiben. Erre utal a XIV. kongresszus határozata is: „Az állami és gazdasági irányító szervek elsődleges feladata, hogy az irányelvek alapján reális, de igényes és belsőleg kiegyensúlyozott ötéves tervet dolgozzanak ki az 1971— 1975-ös évekre. A kongresszus kiemeli annak fontosságát, hogy az ágazatok, vállalatok és nemzeti bizottságok ötéves tervei teljes összhangban legyenek a párt gazdaságpolitikájának irányvonalával és céljaival“. A szocialista társadalomban a tervezés a párt politikája megvalósításának egyik fontos eszköze. Nem volt véletlen, hogy a jobboldali opportunista és antiszocialista erők támadták a tervszerű gazdálkodás elveit. A válságos időszak kezdetén nem támadhatták nyíltan és közvetlenül a párt vezető szerepét a népgazdaságban. Fokozatosan leépítették a terv szerepét és a népgazdaság irányítása egyetlen kritériumának a piacmechanizmust szánták, így próbálták megszüntetni a párt irányítását a népgazdaságban. Miért hangsúlyozzuk ezt ma újból? Miért kell ma erről beszélnünk, amikor a CSKP levonta a tanulságot és kivezette társadalmunkat a válságos helyzetből? Erre a kérdésre adott választ a CSKP Központi Bizottságának februári ülése: „A CSKP KB jelenleg szükségesnek tartja rámutatni arra, hogy a gazdasági fejlődésben egyidejűleg folytatódott a múlt időnek néhány negatív irányzata. Ezeket összpontosított erőfeszítéssel fel kell számolni.“ Miben mutatkoznak meg ezek a negatív irányzatok? A CSKP KB ülésén Husák elvtárs beszámolójában hangoztatta: ,,A CSKP Központi Bizottságának Elnöksége és a kormány már 1971 júliusában jóváhagyta a kongresszusi irányelvek alapján kidolgozott ötéves tervet. Egyúttal politikai-szervezési intézkedéseket fogadott el a terv feldolgozására és biztosítására.“ Ez a megállapítás megnyugtató s arra utal, hogy népgazdaság fejlődésének tervében érvényesült a párt akarata. A tervben konkretizálódott a XIV. kongresszus gazdasági, politikai koncepciója. A népgazdaságban megtettük a legfontosabb lépést a párt vezető szerepének érvényesítése és megszilárdítása érdekében. Kevésbé megnyugtató viszont az, hogy nem mindenütt és mindenben tartották tiszteletben a XIV. kongresszus már idézett idevonatkozó határozatát. (A kongresszus kiemelte annak fontosságát, hogy az ágazatok, vállalatok és nemzeti bizottságok tervei teljes összhangban legyenek a párt gazdasági politikájának irányvonalával és céljaival. J „Az elért eredmények ellenére ... sok üzem javaslatában nem biztosítja az ötéves terv döntő fontosságú minőségi feladatait. Az ötéves terv keretén kívül lényegesen több munkaerőt, több beruházást követelnek és nagyobb igényeket támasztanak a behozatallal szemben. Ugyanakkor nem biztosítják az ötéves terv céljait az önköltségek, elsősorban az anyagi költségek csökkentésében, a rentabilitás növelésében, valamint az életszínvonal tervezett emelkedéséhez szükséges anyagi és pénzügyi források kialakításában.“ Lenárt elvtárs a/. SZLKP Központi Bizottságának ülésén hangsúlyozta: „Célunk az, hogy a népgazdaság minden ágazatában következetesen megvalósuljon a kongresszus irányvonala, hogy minden a tartalékok mozgósítását, a népgazdaság nagyobb hasznosságát szolgálja. Sajnos, néhány vállalat még nem értette meg ezt a törekvést. Előfordul, hogy eltérnek a CSKP XIV. kongresszusának határozataitól. A tervjavaslatok előkészítése során szerzett eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a tárcák és az irányítás alacsonyabb fokán nem kielégítő a munka színvonala. Furcsa jelenség, hogy gyakran több erőt fordítanak az elemzésekre, amelyek az alacsonyabb teljesítményeket és az össztársadalmi források iránt támasztott magasabb igényeket hivatottak indokolni, mint a rejtett tartalékok mozgósítási lehetőségeinek elemzésére.“ u elgondolkozunk ezeken a negatív jelenségeken és azon, amit a népgazdaság szakaszán átéltünk a válságos időszakban, akkor feltétlenül eszünkbe jut, hogy az antiszocialista, jobboldali erők a terv kötelező volta és a tervezés tagadásával támadták közvetve a párt vezető szerepét a népgazdaságban. Ma ugyan nem mer senki nyíltan fellépni a tervezés és a terv kötelező volta ellen, de mennyivel különb az, aki tárcája, termelőegysége, vállalata, vagy üzeme keretén belül megengedi azt, hogy olyan tervjavaslatot dolgozzanak ki, amely nincs összhangban a XIV. kongresszus által jóváhagyott irányelvekkel? Az ötödik ötéves tervet a CSKP Elnöksége és a kormány jóváhagyta. A szocialista gazdaságot az jellemzi, hogy az állam szervei a párt koncepciója alapján kidolgozzák a népgazdaság fejlődésének tervét, amelyet a szocialista állam, mint a munkásosztály hatalmi szerve valósít meg. A szocialista állam a ten/ megvalósításában két funkciót tölt be: hatalmi funkciót és a tulajdonos funkcióját. A szocialista állam a munkásosztály hatalmi szerve, és mint ilyen a gazdaság szervezésében törvényekkel, határozatokkal, törvényes normákkal biztosítja a társadalmi érdekeknek megfelelően a feladatok teljesítését. Ha ebből a szemszögből vizsgáljuk a plenáris üléseken bírált negatívumokat, akkor is arra a következtetésre jutunk, hogy ezek annak a gondolkozásnak, elképzelésnek a maradványai, miszerint a vállalati szféra a termelési programokat a központi szervektől függetlenül saját érdekeinek megfelelően határozza meg — tagadva a szocialista állam küldetését a népgazdaság szervezésében. Nem respektálják azt, hogy az ötödik ötéves terv a kormány jóváhagyása után törvényerőre emelkedett. A szocialista törvények liberális értelmezése, be nem tartása nagy károkat okozott a köztársaságnak, és éppen ezért joggal tehetjük fel a kérdést: ki jogosította fel a bírált tárcák, termelési egységek, vállalatok, vagy üzemek vezetőit arra, hogy ne tartsák be a munkásosztály állami szerveinek határozatát? A szocialista állam nemcsak a munkásosztály hatalmi eszköze, de egyben a szocialista társadalmi tulajdon hordozója is. Az egész világon természetes, hogy a tulajdonos határozza meg a tulajdonában levő vállalatok termelési feladatait. Ebből a szemszögből vizsgálva a felvetett problémát teljesen érthetetlennek tűnik, hogy egyesek nem veszik figyelembe a tulajdonos jogait. A válságos években a szocialistaellenes, ellenforradalmi erők igyekezete arra irányult, hogy a szocialista társadalmi (össznépi) tulajdont vállalati (csoportos) tulajdonná változtassák. Amennyiben ilyen összefüggésben vizsgáljuk a problémát, úgy is feltehetjük a kérdést, nem állnak e ezek a gazdasági vezetők még mindig a „vállalati tulajdon“ platformján? Vajon gondolkodásukat nem befolyásolja-e még mindig az az elmélet, amelyet pártunk a Tanulságokban elítélt? fj ártunk XIV. kongresszusa az 1971—1975. évi nép- gazdasági tervre vonatkozó irányelveiben kitűzte, hogy gazdaságunk fejlődésének fő célja az életszínvonal emelése és a fejlődés fő irányvonala a népgazdaság hatékonyságának növelése. Az ötéves terv a nemzeti jövedelem 28 százalékos növekedését irányozza elő és e növekedés 95 százalékát a munkatermelékenység fokozása biztosítja majd. Ez azt jelenti, hogy a meglevő erőkkel, minimális új eszközökkel fokozzuk a termelést. Ha ebből a szemszögből vizsgáljuk a februári plénumon bírált jelenségeket, akkor nehéz megértenünk azt, hogy egyesek terven felül akarnak több munkaerőt, eszközt, valutát stb. szerezni, s egész apparátusukat felhasználják annak bizonyítására, hogy igényük gazdaságilag jogosult. Elfeledkeznek arról, hogy a szocialista társadalom felépítésében, a pártban és a népgazdaságban a demokratikus centralizmus elve érvényes. A demokratikus centralizmus elve alapján a társadalom vezető szervei úgy oldják meg a társadalomban meglevő érdekellentéteket, hogy a társadalmi érdekeket az egyéni érdekek elé helyezik. Vagyis a társadalmi érdekek megvalósításával valósulnak meg a csoportos, vagy egyéni érdekek is. Ez a népgazdaságra is vonatkozik. Éppen ezért nehezen érthető meg, hogy a szocialista társadalmi rend építésének mai szakaszában akadnak olyan vezetők, akik sutba vetve a demokratikus centralizmus elvét az általuk vezetett üzem, termelési egység, vagy vállalat érdekeit a társadalmi érdekek elé helyezik. Felvetődhet a kérdés, vajon a bírált jelenségek hordozói nem vallják-e még ma is „a szocialista piaci modell“ elméletét? Másképp ugyanis nehezen tudnánk megmagyarázni azt, amit Lenárt elvtárs az SZLKP Központi Bizottságának ülésén bírált: „A vállalatok, a termelő gazdasági egységek és a tárcák által beterjesztett terv- javaslatokat még mindig a tak- tizálás, a tartalékok leplezése jellemzi, az az igyekezet, hogy védelmezzék a könnyen teljesíthető tervet. Nyíltan meg kell mondani, tarthatatlan az a helyzet, hogy a kommunista — még hozzá vezető gazdasági dolgozó — szóban egyetértsen az ötéves terv törekvéseivel és céljaival, de ezt az egyetértést ne fejezze ki konkrét tettekkel.“ Az ilyen állásfoglalás nem más, mint opportunizmus a gazdasági politikában. Egyetértenek a párt határozatával addig, amíg az nem érinti az általuk irányított szakaszt, de már nem tesznek meg mindent annak érPavol Hasko felvétela Napirenden a mezőgazdasági termelés fejlesztésének feladatai Ülést tortott a nyugat szlovákiai kerületi pártbizottság Az SZLKP Nyugat-szlovákiai Kerületi Bizottsága kedden Bratislavában plenáris ülést tartott. Jelen voltak a járási pártbizottságok vezető titkárai, a mezőgazdasági párt mun káért felelős titkárok, valamint a kerületi pártáktíva tagjai. A részvevők a CSKP XIV. kongresszusa, valamint a CSKP KB és az SZLKP KB áprilisi plénumának határozataiból kiindulva foglalkoztak a kerület luezőgazdaságfejlesz- tési feladataival (1975-ig). Štefan MatejCík, a kerületi pártbizottság titkára beszámoló« jában rámutatott, hogy a nyugat-szlovákiai kerülethez tartozik az országos szántóterület egyhatoda, és az országos piaci bruttótermelés egyötödét szolgáltatja. A nyugat-szlovákiai kerület mezőgazdasági dolgozói tavaly több mint 7000 tonnával teljesítették töl a galxmaf el vásárlási tervet. 40,3 mázsás hektárhozamot értek el, ami országos méretben a legnagyobb eredmény. Búzából a legnagyobb hozamokat a Dunajská Streda-i (Dunaszerdahely) érték el. A kerületben 43 efsz és 50 állami gazdaság szárnyalta túl a 40 mázsás hektárhozam határát. Túlteljesítették a terv feladatokat az állattenyésztési tenné* dekében, hogy teljesítsék azt, amivel általánosságban egyetértettek. A párt határozatai és az ötéves terv a társadalom érdekeit fejezik ki. Aki az általa irányított szakaszon tudatosan vagy nem tudatosan nem tesz meg mindent a határozatok és a terv teljesítéséért, az megszegi a demokratikus centralizmus elvét. Amennyiben párttagról van szó, akkor megszegi a párt alapszabályzat ide vonatkozó cikkelyét. — „A párttag kötelessége, hogy következetesen érvényesítse a párt politiká- ját... harcoljon minden ellen, ami eltér a párt politikai elveitől és megbontja egységét,... ügyeljen a demokratikus centralizmus elveinek maradéktalan érvényesülésére." A terv a párt gazdaságpolitikájának akcióprogramja. Ebből viszont az következik, hogy a terven felüli munkaerők, eszkökek. felvásárlásában is. Példáid a kerület mezőgazdasági dolgo* zóí érik el hazánkban a legnagyobb tej hozamot (3003 liter). Háromszáztíz efsz és állami gazdaság több mint 3000 literes tejhozamot ér el. 4400 liter a tejhozam az Alžbetin Dvor-i Efsz- ben, valamint a Svrbicei Efsz- ben. 1971—1975-ben a kerületben a mezőgazdasági bruttó termelés további 15,1, a piaci terme- lés pedig 26,4 százalékkal nő, a munkatermelékenység pedig közel 30 százalékkal növekszik. Ezért — hangsúlyozta Ma. tejčík elvtárs — a gazdasági előnyösség alapján fejleszteni kell a kooperációt a szövetkezeti és az állami vállalatok köz ött, megőrizve a vállalat jogi és gazdasági önállóságát. Ezen a téren segítséget jelent a kommunista nevelés, a vezető és irányító dolgozók részéről a munkaerők iránt megnyilvánuló gondoskodás, jelentős szere, pük van a nemzeti bizottságoknak és a társadalmi szervezeteknek is. A plenáris ülés résztvevői jóváhagyták a kerületi pártbizottság elnökségének, titkárságának és bizottságainak második félévi munkatervét. zök és devizák követelése nem szolgálja a párt akcióprogramját. És ez nem fér össze a kommunista erkölccsel, sőt a párttagsággal sem. Pártunk februári plenáris ülései népünk figyelmét a gazdasági politika kérdéseire irányították. Husák elvtárs ezt beszámolójában is kifejtette: „Minél jobban teljesítjük a XIV. kongresszus határozatait életünk valamennyi területén, annál jobban érvényesülnek a szocialista rendszer előnyei, annál szilárdabban támogatják a széles néprétegek pártunk politikáját, annál boldogabb és elégedettebb lesz a dolgozók millióinak élete. Ez a kommunisták életének és munkájának értelme.“ SZLOVÁK GYULA, a CSKP KB központi iskolájának előadója