Új Szó, 1972. május (25. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-18 / 115. szám, csütörtök

A KONGRESSZUSRA KÉSZÜLNEK LEHETŐSÉGEIKHEZ MERTEN Barátságos, 35 éves fiatalem­ber Vontszemű Frigyes, a Du­najský KLatov-i (Dunatőkés) Ál­lami Gazdaság bérelszámoló osztályának vezetője. Nős, két gyermek apja. Életét a család­nak és a munkának szenteli. Emberiességéért, a munkában való becsületes helytállásáért mindenki szereti. A CSKP-nak 12 éve, a szakszervezetnek pe­dig 17 éve tagja. A járás kül­döttjeként részt vesz a szak- szervezetek szlovákiai kong resszusán. • Vontszemťi elvlárs, állami gazdaságuk keretén belül mi­lyen szerepe van a szakszerve zetnek? — Kétezerszáz hektár terü­letű állami gazdaságunknak 498 dolgozója van. A dolgozók 98 százaléka fagja a szakszer­vezetnek. Pártvezetőségünk és a szakszervezet között nagyon jó kapcsolat alakult ki. A közös irányító munkának köszönhető, hogy gazdaságunk dolgozóinak havi átlagkeresete 1980 korona. A szakszervezet irányításával bekapcsolódtunk a szocialista munkaversenybe. Kötelezettség­vállalásainkat a lehetőségeink­hez méreteztük. Minden hónap végén értékeljük az elért ered­ményeket, s arra törekszünk, hogy a jobb eredmények eléré­Vontszemű Frigyes se érdekében minden tartalékot felhasználjunk. Az első negyed­évi tejeladási tervünket már 170 űűO literrel túlteljesítettük. Elmondhatom, hogy gazdasá­gunkban a szakszervezet mun­kája sokrétű. Azonkívül, hogy AZ ÁTRAKÓ ÁLLOMÁS DOLGOZÓIT KÉPVISELI Magyar Menyhért elvtárs a čierna nad Tisou-i (Tiszacser- nyő| átrakóállomás dolgozója. Több mint tíz esztendeje meg­szakítás nélkül ugyanazon a munkahelyen, a gépesített üzem­részlegen, átrakodó munkásként dolgozik. Szerény, becsületes emberként ismeri mindenki. Az elöljárók és közvetlen munka­társai elismeréssel beszélnek róla. Példamutató a munkahe­lyén és a családi életben. Nyolc éve tagja a CSKP-nak, s tíz esz­tendeje a Forradalmi Szakszer­vezeti Mozgalom üzemi bizott­ságának. Egy munkaeredménye­ket elérő húsztagú szociálist ! munkabrigád vezetője. Szorgalmas munkájának híre az átrakóállomás határain túl ra is eljutott. Már 1963-ban el­nyerte a „Közlekedés legjobb dolgozója“ című miniszteri ki­tüntetést. A CSKP megalapítása 50. évfordulójának alkalmából megkapta a pártjubileum em lékérmét, s hazánk felszabadu­lása 27. évfordulójának előesté jén „Az építésben szerzett ér demekórt“ állami kitüntetést. Mindezt másoktól tudtam meg Magyar Menyhért elvtárs­ról, az állomás szakszervezeti tagjának egyik kongresszusi küldöttjéről. Beszélgetésünk folyamán örömmel állapítottam meg, mennyire kiegyensúlyozott, elé gedett ember, aki tudja, mivel tartozik társadalmunknak és családjának. A munka az éltetője, bár kez­detben, még gyermekfejjel, igen keserves körülmények között dolgozott. Tizenegygyermekes munkáscsaládból származik. Olyan szegényes körülmények között éltek, hogy a kizsákmá­nyolás időszakában már az ap­ró gyermekkéz munkájára is szükség volt. Magyar Menyhért Erről a múltról — érthetően — nem szívesen beszél, inkább a máról, a szocialista munka- brigádon belül kölcsönös egyet­értésben dolgozó munkaközös­ség életéről, sikereiről tájékoz­tat. — A rakodó gépesített üzem­részlegén dolgozunk. Kohászati termékeket, nyersvasat, mező gazdasági gépeket rakunk át a szovjet vagonokból villanyda­ruk segítségével. Brigádunk a SZÉP EREDMÉNYEKRŐL SZÁMOLHAT BE Több mint báromszázhetvenezer szakszervezeti tagul képviselnek azok a kelet-szlovákiai kiil(lii(tek. akik részt vesznek a szakszervese tek szlovákiai kongresszusán. Ezek egyike Rudolf P o I I á k elvtárs, a Kerületi Szakszervezeti Tanács elnüke. # Hogyan értékelhető az FSZM kelet-szlovákiai szerveinek tévé kenysége? — Szívesen beszélek erről, inert kerületünk dolgozóinak a CSKP megalapítása 50. évfordulója eve ben megnyilvánult munkakezde ményezés a párt jubileum, hazánk felszabadulása, a NOSZF 55., az első szocialista állam megalaku lása 50. évfordulója tiszteletére vállalt felajánlásai, s nem utolsó sorban az országos szakszervezeti tanácskozást megelőző időszakban is egyre fokozódó tenniakarása nagyszerű munkasikereket ered iiiényezett. Dolgozóink lelkesedése kedvezően hat ki az FSZM szer veinek tevékenységére, egyre jobb szervezőmunkára serkenti őket. Kerületünkben megerősödött a szakszervezet eszmei egysége. Szervei teljes mértékben maguké­vá tették a CSKP vezető szerepé nek, a szakszervezetek osztályjel­legének, a proletár nemzetköziség lenini gondolatának alapelveit s igyekszik ezeket érvényesíteni a gyakorlatban. Az újonnan megvá­lasztott tisztségviselőket iskolázá­sokon képezzük ki jó munkát vég­ző szakszervezeti vezetőkké. Eddig közel hatezer tisztségviselő vett részt az iskolázásokon. Tapaszta­lataink azt igazolják, helyesen vá­lasztottuk meg ezeket a dolgozó­kat. Erre legjobban a kerületben elért gazdasági eredményeink utalnak. Az ipari termelésben 102,1 az építőiparban 104, a kiskeres­kedelmi forgalomban 1114,1 száza­lékos eredményi értünk el az el­ső negyedévben. # Mivel magyarázhatók ezek a szép eredmények? — A kerület dolgozóinak tartós kezdeményezésével, lelkes munká­jával, ami az FSZM kongresszusai Rudolf Pollák előtt nyilvánvalóan tovább fukozó dik. Kerületünkben eddig közel negyvenezer egyéni, csaknem hét­ezer kollektív és több mint két­száznegyven vállalati, összüzeiui felajánlást tartunk nyilván, me­lyek értéke meghaladja a 415 mil­lió koronát. A Košice-városi, Ko­šice-vidéki. michalovcei, trebišovi. Spišská Nová Ves-i, prešovi dol­gozók összjárási vállalásokat is fogadtak el Č) Említhetne néhány konkrét példát? — Felsorolhatnék akár száz a termelés belterjessé tételének kérdéseivel foglalkozunk, nagy gondot fordítunk arra is, hogy kulturáltabb környezetet te­remtsünk dolgozóink számára. A szociális létesítmények: zuha­nyozók, öltözők, üzemi étkez­de, mind a szakszervezet mun­káját dicsérik. Szakszerveze­tünk gondoskodik a dolgozók munkabiztonságáról is. A na­pokban tűzvédelmi és egész­ségügyi ellenőrzéseket végzünk gazdasági udvarainkon. Mezőgazdaságunk vitathatat­lanul magas fejlettségi szintet ért el, de ez még korántsem jelenti azt, ho'gy minden tarta­lékot kihasználtunk. Célunk to­vábbra is az, hogy a szakszer­vezet támogatását felhasználva még magasabb szintre emeljük a termelést és még kulturáltabb környezetet biztosítsunk a „ke nyér termelőknek“. • Mit vár az országos kong­resszustól? — Úgy érzem, a kongresszus után a szakszervezetek életében új fejezet nyílik. Az egységes alapszabályzat bevezetése lehe­tővé teszi, hogy a szakszerve­zetek komplex egységet alkos­sanak, s olyan munkát végez­zenek, ami fokozottabb ütemben elősegíti társadalmunk fejlődé­sét. (szaszák) felszabadulás 27. évfordulójá­nak tiszteletére vállalta, hogy saját munkájának elvégzésén kívül biztosítja a Plzeüből a Szovjetunióba irányított villany­mozdonyok átrakását. Amennyi jön, átrakjuk. Ha kell, szabad időben is. Magyar elvtárs az általa ve zetett brigád munkasikereiről a következőket mondotta. — Munkaközösségünkben a teljes és őszinte barátság je­gyében egymás mellett dolgo­zik magyar és szlovák munkás. Brigádunk minden tagja igyek szik eleget tenni a munkaköve­telményeknek. Állandóan ver­senyzőnk az egyre jobb ered­mények eléréséért. Ennek kö­szönhetjük, hogy feladatainkat tartósan száz százalékon felül teljesítjük. Jelenleg a „Minden­ki szocialista módon“ mozgalom keretében is a sikeres tervtel- jesítésért, az anyagmegtakarí­tásért, az átrakodóeszközök gazdaságos kihasználásért, a munkahely tisztántartásáért versenyzőnk. Elmondotta azt is, ha módja lesz felszólalni, miről beszél majd a kongresszuson. — Elmondom, milyen formá­ban szervezzük a szocialista munkaversenyt, hogyan dolgo zunk, szocialista munkabrigá- dunk hogyan él, milyen munka­sikereket ér el. Továbbá szeret­ném ismertetni a küldöttekkel, hogyan és milyen formában tel­jesíti átrakóállomásunk munka- közössége a CSKP XIV. kong­resszusának, valamint a párt központi bizottsága legutóbbi plenáris üléseinek határozatai­ból eredő feladatokat. K. G. ii/emet is, de tudóin, ezen a he­lyen ez lehetetlen. Példaként em lítem meg a košicei „Szovjet Had sereg Gépgyárat“, ahol kiválóan szervezett, rendszeresen értékelt verseny folyik különböző formák­ban. Például a „Minőségi mun­káért“ jelvény, a „Vállalat leg- jubb újítója“ cím, a gépgyár „Nagydíja“, a „Szakmája Mestere" cím elnyeréséért, valamint a nyersanyagukkal, az energiával és a fémekkel való takarékosságért. A legutóbbi kiértékelések szerint a legjobbak közé sorolták a ka­zánkovácsok kél szocialista bri­gádját jozef Eštók és Ján Kováč elvtársak vezetésével, továbbá jo­zef Holcz tizeunégytagú hegesztő- csoportját, amelynek tagjai az áru termelési tervet 10!,3 százalékra teljesítették az első negyedévben, selejt nélkül dolgoztak s jelentős megtakarítást értek el. Megemlít­hetem még Imrich Zelenák tizen­héttagú ifjúsági brigádját, amely­nek tagjai ötvenötezer korona ér­tékű megtakarítást értek el és példásan gondoskodnak a szocia­lista gondozásba vett gépekről. Az egyének közül Ladislav Szász) ka- zánkováesot említem meg, aki se­lejt nélkül dolgozik és tervét ál­landóan i:iU százalék körül telje­síti. jó eredményeket ér el Ladis­lav Lang elvtárs, az 511 es üzem­részleg dolgozója, aik selejt és időveszteség nélkül átlagosan 180 százalékra teljesíti normáját. Csu­pán ebben az üzemben a szocia­lista munkabrigádok versengése az idén több mint 678 ezer korona gazdasági hasznot hozott. Ilyen és hasonló emberekről, munkakö­zösségekről s kiváló munkaered- ményekről szeretnék beszélni a kongresszuson. Természetesen, sokkal több példát idézve kerü­letünk Életéből. KULIK GELLERT SZÜLÖK, NEVELŐK FÓR UM A LÉTEZIK-E ÁTÖRÖKLÉS? A MINAP az egyik szülő elke­seredetten panaszkodott, hogy bár mindent megtesznek a ki­sebbik gyerek érdekében, ked­vében is, mégsem akar tanulni, s csak szégyent hoz a családra. Higgye el — mondta sírva —, a bátyjával felét sem kellett tö­rődnünk, mégis jól leérettségi­zett. Ez a haszontalan — foly­tatta — nem is tudom, hogy ki­től örökölte ezt a hanyagsá­got... A családokban ehhez hason­lóan, gyakran hangzik el olyan megállapítás, hogy a gyermek az anyjától örökölte rendsze- retetét, vagy apjától az okossá­gát, szívósságában pedig telje­sen a nagyapjára ütött stb. A pozitív, de sokszor negatív jel­legű összehasonlításokat nem­csak a szülőkkel, nagyszülők­kel, hanem a testvérekkel, ol­dalági rokonokkal kapcsolat­ban is hallhatjuk. Van-e ezeknek a megállapítá­soknak tudományos alapja? Az örökléstan ugyan biológiai tu­dományág, de szoros kapcsolat­ban van a neveléstudománnyal is. A genetika — az élőlények tulajdonságainak utódaikban jelentkező és az új sajátságok kifejlődésének törvényszerűsé­geivel, tehát az átöröklés jelen­ségeivel foglalkozo — segédtu­dománya a pedagógiának. A tulajdonságok öröklése tu­lajdonképpen biológiai jelenség. Miután azonban minden élő szervezetnek egyik fontos alap- tulajdonsága a változékonyság, egyetlen szervezet sem lehet minden részletében egyező egy más szervezettel. Ebből követ­kezik, hogy a gyermekek nem lehetnek szüleik teljes „hason­másai“. Gyakran meggyőződhe­tünk arról is, hogy az ikertest­vérek között is vannak jelentős szokás-, tulajdonság-, gondolko­dás- és tudásbeli különbségek. Tehát az egy petesejtből szár­mazó, egypetés ikrek, ha külső­leg általában erősen hasonlíta­nak is egymásra, mégsem teljes egyformák. A MI CÉLUNK, hogy a geneti­kát ne csak biológiai, hanem el­sősorban pedagógiai szempont­ból vizsgáljuk. Az ember örök­lődő jellegzetességeit, betegsé geit a külső ártalmak örökletes tulajdonságait figyelemmel kí­sérő humángenetika közvetlen kapcsolatban áll a pedagógián kívül a filozófiai és politikai irányzatokkal is. Bizonyos körök a múltban, de sajnos még ma is iparkodnak az örökléstani elméleteket an- tihumánus politikai célkitűzé­seik szolgálatába állítani. Az uralmon levő osztályok képvise­lői igyekeztek bizonyítani, hogy az elnyomottak gyermekeit ter­heli az átöröklés, ezért eleve alacsonyabb sorban kell élniük. A polgárság — már a kapita­lizmus imperialista korszaka előtt — a fajok egyenlőtlensé­géről szóló reakciós elméletet hirdette. Gobineau francia szo­ciológus, a fajelmélet egyik megalapozója az árját, de ebből a fajból is a germánt tartotta a legértékesebb emberfajnak. Szerinte tudatosan és követke­zetesen kellene harcolni a fa­jok keveredése ellen, mert el­lenkező esetben pusztulás fe nyegeti a civilizációt. Gobineau már kifejezetten hirdette, hogy a „faji tisztaság“ előfeltétele a többi faj feletti uralomnak. A német fasiszták is úgy vél­ték, hogy a háborút egy fel­ső bbrendu fajnak — természe­tesen a németnek — kell meg­indítania, hogy uralma alá he­lyezze az alsóbbrendű fajokat. Napjainkban az amerikai impe­rialisták hasonló világuralmi áb­rándnak a hirdetői, azzal a vál­tozattal, hogy ők az amerikai faj magasabbrendűségét hirde­tik. Az amerikai fajvédők azt is el szeretnék hitetni, hogy a né­gerek alacsonyabbrendű fajhoz tartoznak, s ezért egyforma jo­gaik sem lehetnek a fehérekkel. Az imperialista államok el­nyomó tevékenységének az iga­zolását és az „alacsonyabb fa­jokhoz“ tartozók üldöztetésé­nek és kizsákmányolásának a jogosságát az eugenika hivatott „tudományosan alátámasztani“. A burzsoá eugenikusok a máso­dik világháború óta igyekeznek áltudományos eszméiket az egész világra kiterjeszteni. A sok hírhedt eugenikus közül — tanulságul — idézünk egyet. „Greta Hartmann koppenhágai orvosnő, amerikai tanulmányíit- járól visszatérve előadások és rádiófelolvasások keretében úton-útfélen hangoztatta, hogy a civilizáció múlhatatlanul el­pusztul, ha a nem teljes értékű emberek gyorsabban fognak szaporodni, mint a teljes’ érté­kűek.“ A nem teljes értékűekhez so­rolja a vagyontalanokat és a munkanélkülieket. Az orvosnő javasolja, hogy „a civilizáció hanyatlásának megelőzése vé­gett már gyermekkorban kaszt­rálják az összes nem teljes ér­tékű embert“. (Rubinstein: A burzsoá tudomány és technika az amerikai imperializmus szol­gálatában c. műve alapján.) EZEKBŐL a viszonylag rövid „tudományos“ szemelvényekből is képet alkothatunk arról, mi* ként lehet vulgarizálni magát a tudományt is. A nagypolgárság, a reakció mintegy önmegnyug­tatásul igazolni szeretné, hogy uralma csak addig biztosított, amíg „féken tudja tartani“ az alacsonyabb osztályokhoz, fa­jokhoz tartozókat. Az ilyen po­litikának behódoló tudósok a legszélsőségesebb reakció esz­közévé süllyednek és ezzel a polgári tudomány maga bélyegzi meg önmagát. A szocialista rendszer min­den embert és fajt egyenrangú­nak ismer el. Társadalmunkban nem az „isteni rendeltetés“, sem a születési előjogok hatá­rozzák meg az egyén érvénye­sülésének lehetőségeit. A mi pedagógiánk régen felszámolta az olyan tudománytalanságokat, amelyek szerint a rossz hajla­mokkal született egyén csak némileg javítható meg, a jó haj* lamokkal születő pedig egyál- talán nem rontható el. Hasonló­képpen elvetjük, hogy létezik született bűnöző emberfajta, aki elődei bűneiért szenved és ezek a korábban elkövetett vétkek terhelik az utódokat, vagyis öröklődnek. Olykor előfordul még nálunk is, hogy egy nehéz szociális kö­rülmények között élő, de pél­dául egyetemi diplomát szerzett munkás- vagy parasztszármazá­sú fiatalt hajlamosak az embe­rek „hihetetlenkedve“ fogadni, míg mondjuk egy értelmiségi származású fiatalnál a hasonló eredmények elérése természete­sebbnek tűnik. Miért van ez így? Az emberekben még fel-fel- bukkan a múlt nevelésének sok káros hatása. Ide tartozik az előbbi példa isi Hosszú évtize­deken át oltották a nincstele­nekbe, a kirekesztettekbe a búr* zsoázia érdekeit képviselő ne­velők, hogy a munkások gyer­mekeit a környezet kedvezőtlen hatásán kívül terheli a szár­mazásukból eredő „előnytelen“ átöröklés is. Tehát már ebből a szempontból sem vehetik fel a versenyt a kedvező körülmé­nyek között felnövekedett pol­gári családok gyermekeivel. Ez az állítás teljes mértékben tu­dománytalan és erősen érezhe­tő belőle a burzsoá osztályöLi- zés is. A mi pedagógiánk is elismeri, hogy az öröklés befolyással van az emberre, de ez a hatás ilyen mértékben és főképpen értelem­ben elfogadhatatlan számunkra. Az álöröklés elismert ténye mellett egyetlen nem sem hoz­za életre változatlanul elődei­nek tulajdonságait, jellemző vo­násait. Az örökölt sajátságok és az élet külső hatásai csak fon­tos előfeltételei az emberi jel­lem fejlődésének. A jelzett sa­játságokon kívül minden ember­nek van megismerő képessége, személyes akarata és nem utol­sósorban érzelmi élete. A SZOCIALISTA RENDSZER és a marxista pedagógia követ kezetesen cáfolta a reakciós tu­dománytalanságokat és társa­dalmunk minden tagja számára a tanulást, a kulturális fejlő­dést gyakorlatilag is biztosítot­ta! PÁRKÁNY ANTAL 1972. V. 18.

Next

/
Oldalképek
Tartalom