Új Szó, 1972. május (25. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-18 / 115. szám, csütörtök

MADE IN HUNGARY Az utóbbi években szinte a világ valamennyi országába el­jutottak a magyar termékek. Május 19-én, pénteken reggel, a BNV nyitásának napján kép­zeletben tekintsünk végig a vi­lágon. Hollandia városaiban a reggeli csúcsforgalomban több mint százezer Csepel-kerékpár fut az utakon. A görögországi és az NSZK kikötőkben magyar toronydaruk rakják az árut a hatalmas tengerjáró hajók mii> dent elnyelő gyomrába, ame­lyek között akad néhány újpes­ti születésű is. A velencei lagú­nán éppen végállomásához ér­kezik az első magyar vízibusz. A genfi tavon magyar vitorlás- jachtok várják az indulást. Grönlandiban még csak most éb­rednek, de már kortyolják a forró kávét a magyar hőpalac- ból. Angliában a háziasszonyok már a víkend re készülnek, sok helyen magyar pulyka kerül a fazékba. A svéd televízió meg­kezdi reggeli műsorát: az előfi­zetők közül sokan bekapcsolják a nagyképernyős Videoton tévé- készüléket. Mikor Magyarorszá­gon 9 óra van, Kuwaitban már 11. Az utcákon „sokadik“ fordu­lójukat teszik meg utasaikkal a magyar Ikarusz autóbuszok. Irakban munkaszüneti nap van, mert itt pénteken tartják a va­sárnapot. A Magyarországtól vásárolt gyümölcslépalackozó­ban kora reggel óta már a tíz­ezredik üvegbe töltik a datolya­levet. Ceylonban fél kettőt mu­tat az óra: a magyar gyártmá­nyú alumínium fazekakban, lá­basokban elkészült már az ebéd. A Himalája tövében pirosra fes­tett magyar dömperek sorakoz­nak. Kelet-Szibériában már vé- gefelé jár a péntek, sötétedik, s a Tungsram égők százezrei villannak fel az otthonokban. Mongóliában ugyanakkor dél­után 3 órát jeleznek az óra mu­tatók, s többezer családnál szól a magyar Orion rádió. Egyiptomban délelőtt 10 óra, a Níluson foszfáttal megrakod­va magyar hajók haladnak Kai­ró felé. Ghanában még csak reggel 8 óra, ilyenkor indulnak Akkrából észak felé, a közeli falvakba, a magyar gyártmányú ivóvízárusító ciszternakocsik. A Mekka felé vezető ország­úton maguk mögött hagyták már az első 100 kilométert a Pannoniákon motorozó zarándo­kok. Algériában e percekben kezd cserélődni a magyar hid- roglóbuszok vize. A világ másik végén, Kelet- Brazil iában hamarosan több tíz­ezer lakásban magyar ébresztő­óra szólal meg, hiszen már kö­zeleg a hajnal. Argentínában még alszanak, de az Andes-vas- út vonal on 4000 méter magasság­ban Ilyenkor robog az éjszakai magyar motorvonat utasaival a Célja: a falu egészségügyi fejlesztése így néz ki madártávlatból a Városligetben megrendezett Buda pesti Nemzetközi Vásár. chilei határ felé. Peruban a nagy melegre ébredt rossz alvó szódavizet iszik a magyar szi­fonkészülékből. San-Francisco- ban éjfél van, a koránkelők ki­kapcsolják a tévét, s akinek nem jön álom a szemére, talán éppen magyar altatót vesz be. New Yorkban még nyitva van­nak az iszapfürdők, hévízi és marosi iszappakolással lábukon reurnásokat gyógyítanak. Budapesten közben múlik az idő, nagy tömeg gyűlik össze a BNV főbejárata előtt. Ponto san 10 órakor kinyitják a kapu­kat, belépnek a vásár területére az első látogatók, s ezzel kezde­tét veszi a 11 napos budapesti nemzetközi vásár. Ugyanakkor távoli országok­ban a korábbi BNV-k és ipari kiállítások, árubemutatók ered­ményeként hatalmas gépeken, vasúti szerelvényeken, apró do­bozokon, járműveken, ezerféle iparcikken milliók olvassák a jelzést: Made in Hungary. 1QRVAI PÁL Küszöbön a turistaidény Ha itt-ott még szeszélyeske- dik is az időjárás, szelek, ráz­zák meg a kivirágzót! orgona- bokrokat, az idő kereke a nap­fényes nyár felé forog. Minden­ki örül a melegnek, jogosan, mert a következő hónappal egyúttal a turistaidény is bekö­szönt. Mi is utazunk, hozzánk is sokan utaznak. Örömet, de gondot is okoz a nyár. Az uta­kon egyre több motoros jármű halad át és ennek következté­ben növekszik a közúti balese­tek száma. Alig van már család, mely ne rendelkezne motoros járművel, a modern gépkocsik, motorkerékpárok végsebessége egyre magasabb, s enyhe túlzás­sal (vagy talán nem is?) kije­lenthetjük: az autók, motorke­rékpárok ma gyorsabban halad­nak a földön, mint apáink ide­jében a repülőgépek. A turistaidény minden évben áldozatokat követel. Ez fokozott óvatosságra int. A „lassan járj, tovább érsz“ közmondás igazsá­ga örök igazság marad. Ne siessünk annyira! Rengeteg nemzetközi főút sűrűn lakott településen vezet át, ahol fi­gyelmetlen gyerekek, nehézke­sen mozgó idősebb emberek jár­nak az úttesten. A rendőrség az idén — még a turistaidény meg­kezdése előtt — számadatokkal bizonyította, hogy az előző év ugyanezen időszakához viszo nyitva növekedett a közúti bal­esetek száma. Az ok? A gépko­csik gombamódra történő elsza­porodásán kívül a gyorshajtás, a forgalmi szabályok megszegé se, (szabálytalan előzés, elsőbb­ség nem adása, stb.), a gépjár­művek műszaki szempontból való elhanyagolása és természe­tesen az alkoholfogyasztás. Ügy tűnik, a péntek nemcsak a babonásak szerint szerencsétlen nap, hanem a valóságban is az, ugyanis a hivatalos statisztikai adatok szerint a legtöbb közúti balesetre pénteken kerül sor. méghozzá 14—17 óra között. Ezen a napon’ a sofőrök és a járókelők legyenek még óvato- sabbuk. Sokan utaznak ilyenkor rokonokhoz, ismerősökhöz, ahol kellemesen akarják eltölteni a hétvégét. Az úttest nem ver­senypálya, de — és ez a gyalo­gosokra vonatkozik — nem is sétatér. A turistaidény előtt gondoljunk arra, hogy jövőre és azután is lesz nyár, s kár lenne ha virtuskodásból, fele­lőtlenségből kifolyólag mások­ban vagy magunkban tennénk helyrehozhatatlan károkat. (k. 1.1 Épülő ház, kőművesek, mun­kások. Néhány pillanatig této­ván állok, majd a legközelebb álló téglaadogatóhoz fordulok: Dr. ÍJillót keresem. — Parancsoljon, én vagyok. Az épülő ház melletti roz­zant kis lakásba vezet. Oda, ahol életének tizenhét évét töl­tötte, ahol felnevelte két leány- gyermekét, s amelynek ablakán sok esős, meg hoidvilágos éj­szakán kopogtak be, hogy be­teghez hívják. Dr. Šilló Rudolf 1955-ben ke­rült Svodínra (Szögyén). S azok közé a kevesek közé tar­tozik, aki városról jött falura — előtte Nitrán, Nové Zámky- ban (Érsekújvár) praktizált—, s akit vissza is hívtak, mégis úgy döntött, hogy falun marad, jól érzi itt magát, pedig nem is erről a vidékről származik. De a tizenhétéves fáradhatat­lan munka s annak eredménye szorosan hozzákapcsolta a falu vérkeringéséhez. — Ma a faluba látogatónak szinte hihetetlen, hogy milyen körülmények voltak itt — ecsetelgette a tizenhét év előt­ti Svodínt. — A faluban nem­csak, hogy portalan utak nem voltak, de kemény út sem. Esős időben csak gumicsizmában le­hetett közlekedni. Akkor még hozzá tartozott Bruty (Bárt) is. Oda az egyedüli közlekedé­si eszköz a szekér volt. Itt előttünk — mutatott ki az ab­lakon —, nagyobb esők idején még a szekér is benne rekedt a sárban. De nemcsak a falu arculata volt más, mások vol­tak az emberek is. Több köte­lező védőoltást vezettünk be akkoriban mind a felnőtteknél, mind a gyermekeknél. Bizony nagyon nehéz volt meggyőzni az embereket. Erre egyedül képtelen lettem volna. Nagy segítséget nyújtottak az alaku­ló egészségügyi csoportok. Több egészségügyi előadást tar­tottunk s ennek felvilágosító hatására az emberek mindig nagyobb bizalommal fordultak hozzám. A Vöröskereszt Svodínban nagyon jól működik napjaink­ban is. Már a megalakulása után is jól kiképzett egészség- ügyi csoportjai voltak, s ma is megvannak azok a törzsta­gok, akikre mindig számítani lehet, s akik az újak kiképzé­sében is segítenek. A Vörös- kereszt helyi szervezetének el­nöke Karakán Sándor, akinek a nevéhez sok szervezeti siker kapcsolódik. Az aktivisták jó munkájának volt köszönhető, hogy a faluban a 35 éven fe­lüli nők szinte nem várt lét­számban jelentek meg a ki­vizsgálási akción. A falu egészségügyi fejlódé. sebe a Vöröskereszten kívül $ többi szervezet is aktívan be- kapcsolódik. Ezt igazolja a* idei véradó-akció is, amelyen 140-en adtak térítésmentesen vért. S a földmüvesszövetkezet a véradókat közös ebéden lát* ta vendégül. Ilyen nagylétszá­mú .véradó csoport kialakulása is hosszú évek tudatos munká­jának eredménye. 1963-ban, mi- kor a térítésmentes véradás# akció kezdődött, már 40—5(1 állandó véradója volt a falu­nak. Sillo doktor nem szívese« beszél önmagáról. Ma a munká­ja összehasonlíthatatlanul köny- nyebb, mint régen. Az elmúlt évben a falu új, jól felszerelt rendelőt kapott, s külön men­tőautó áll rendelkezésére. Na­gyon megkönnyítette a vidéki orvosok munkáját a központi éjjeli szolgálat. így betegekhez éjjel valóban csak a legsürgő­sebb esetekben hívják, s szom­batjai, vasárnapjai is sokkal nyugodtabbak. —• Szórakozás? — vette át tőlem a kérdést. Látta a be­fejezetlen házat. Két éve épül, s a telet már nem szeretnénk ebben tölteni — mutatott maga köré a megrepedezett falakra. — A község nem tudott jobbat biztosítani, így magam voltain kénytelen hozzáfogni az épí­téshez. Az építkezés elkezdése előtt minden nyáron elmentünk sátorozni. Sajnos, időhiány miatt az idén nem mehetünk. De van egy kis kertem, ahová fákat, szőlőt ültettem. Az utóbbi években csökkent a falu lakosainak száma, sok fiatalt csábítottak el a környe­ző városok. Šilló doktor mégis falun épít házat. Bízik a falvi további fejlődésében. Búcsúzáskor arra kért, hogy ne róla, hanem a faluról, « tömegszervezetről írjak. Elné­zését kérem, hogy róla is ír­tam, de az embert és munkáját nem lehet különválasztani. KREMMER LÁSZLÓ A csehszlovák hadtest sorsa Paradoxként hangzik, de tény, hogy Ludvík Svoboda számára a duklai győzelemnek kellemet­len következményei voltak. Be­nes elnök a csehszlovák hadtest parancsnokát hibáztatta azért, mert a hadtestnek nagy veszte­ségei voltak. A szemrehányás­nak nyílt vádaskodás-jellege volt, noha Beneš helyzeténél fogva eléggé tájékozott lehetett a hadtest és az összes szovjet csapatok támadásának kivétele­sen nehéz körülményeiről. Lud­vík Svoboda elutasította az igazságtalan kirohanásokat, de az akkori csehszlovák hadügy­miniszter — Ingr és más felelős személyiségek, köztük az elmoz­dított Kratochvil tábornok a vá­dakat támogatta. Pika tábornok, a moszkvai katonai misszió ve­zetője utasítást kapott London­ból a csehszlovák hadtest fel­oszlatására, azzal a hivatkozás­sal, hogy nincs lehetőség az egységek feltöltésére. Ingr fel akarta oszlatni a csehszlovák tüzérségi ezredet és páncélos­dandárt is. Egyszóval az alaku­lat magvát akarták felszámolni. Minderről rendes szolgálati úton értesítették a szovjet pa­rancsnokságot is, de ott a lon­doni kormány vonala nem talált támogatásra. A legfelsőbb parancsnokság az 1. ukrán fronthoz fordult és kikérte véleményét a hadtest lel töltésének és újrafelszerelé- sének lehetőségeiről-. A front haditanácsa azt válaszolta, hogy A Kárpátokon át Szlovákiáért <e.> RÉSZLETEK SZERGEJ STYEMENKO HADSEREGTÁBOR NŐK EMLÉKIRATAIBÓL az alakulatnak megfelelő bázi­sa van a feltöltéshez és a to­vábbi növekedéshez: csapataink már szlovák földre léptek, ahol sok önkéntes csatlakozott a fel­szabadító erőkhöz. A közeljövő­ben, Kárpát-Ukrajna felszabadí­tásával, ahol ugyancsak sok szlovák nemzetiségű lakos élt, ez a bázis még inkább kiszéle­sedik. A haditanács kategoriku­san állást foglalt a hadtest fel­oszlatása ellen. A főhadiszállás egyetértett a/ 1. ukrán front haditanácsának állásfoglalásával, hogy a cseh­szlovák hadtestet fel kell töl­teni önkéntesek verbuválásával és a szovjet készletkből kell el­látni fegyverrel és hadianyag­gal. így is történt. A szlovákiai felkelésről De térjünk vissza a Kárpátok­ba. A harcok ott 1944 októberé­ben sem csillapodtak. Miközben a szovjet csapatok és Svoboda hadteste a hitleristákat szoron­gatta, a szovjet parancsnokság nem kevesebb figyelmet szen­telt a szlovákiai felkelés ellá­tásának. Jó időben minden éj­szaka repülőgépek szállítottak a fegyvert, a lőszert és az élelmi- és gyógyszereket. Az 1944-es év folyamán összesen 10 ezer pus­kát, géppisztolyt és revolvert, mintegy ezer gépfegyvert, több száz tankelhárító ágyút, sokmil- lió töltényt szállítottunk oda. Légi úton a Szlovák Nemzeti Felkelés megsegítésére átdob­tuk a 3. csehszlovák légi-de- szant dandárt, az 1. csehszlovák vadászrepülő ezredet, katonai instruktorokat és partizánpa­rancsnokokat küldtünk Szlová­kiába. A légi deszant dandár alapvetően szlovákokból ala­kult, akik 1943-ban Melitopol térségében álltak át hozzánk. A dandár létszáma csaknem há­romezer fő volt. A harcosok egy része részt vett a Kijev és Be- laja Cerkov alatti hadművele­tekben. Sokan közülük kitüntet­ték magukat ezekben a harcok­ban. A szlovák nép felkelése 1944 késő őszéig tartott. A csehszlo­vák nemzeti-felszabadító küzde­lem legnevezetesebb politikai és katonai eseménye volt ez. Meg­tisztelő hely illeti meg az euró­pai ellenállási mozgalom törté­netében. A felkelők, különösen a kommunisták, a legnehezebb órában férfiasán néztek szembe a veszéllyel és folytatták a sú­lyos harcot. Tudták, hogy a szovjet hadsereg segítségükre igyekszik, s ezért kitartottak a végsőkig. Vereség és győzelem A legfelsőbb főparancsnok minden lehetséges eszközzel igyeKezett meggyorsítani csapa­taink előrenyomulását a Kárpá­tokban. Utasítást adott helyet­tesének, Georgij Zsukov mar­sallnak, aki ebben az időben az 1. belorusz fronton tartózkodott, hogy utazzon el Konyeuhez és Petrov hoz a helyzet felmérése végett. Zsukov meg is érkezett az 1. ukrán frontra és meggyőződött róla, hogy az ottani nehéz hely­zet egybevág Konyevnek a főha- diszálásra küldött jelentéseivel. Látta, milyen hatalmas ellensé­ges erők állnak velünk szemben, s milyen hatalmas feladatot je­lent felmorzsolásuk a mi sze­rény eszközeinkkel. Georgij Konsztantyinovics a következő­ket jelentette: „Moszkalenkó­nak kevés lövészhadosztálya van, a megmaradónak pedig túl vannak hajszolva, alacsony a létszám A következő napon Zsukov marsall a 4. ukrán fronton iárt Petrovnál. Erről az ellenőrző útjáról többek között a követ­kezőket jelentette Sztálinnak: „Megismerkedve Petrov hadse­regeinek csoportosításával és eszközeivel, úgy vélem, hogy az erük és eszközök irányítása he­lyesen történik. Maga Petrou tisztában van a hadművelet fel­építésével és tudja a dolgát Az utazás eredményei nem vá­rattak magukra. Szeptember 20-án az 1. gárdahadsereg át­lépte a csehszlovák határt, szep­tember 25-én pedig a 38. had­sereg visszavetve az ellenséget a Kárpátok fő vonulatáig, meg­kezdte a harcot a hegyszoroso­kért. jelentős sikereket értünk el a 4. ukrán fronton is, ahol Zsuravljov hadserege Ungvár, Gasztilovics hadteste pedig Mun­kács ellen vonult fel és hama­rosan elfoglalták a Kárpáton- túli terület e fontos közigazga­tási központjait. A fő hegyvonu­lat most már mögöttünk volt. A szlovák antifasiszta felkelés térségéig azonban még hosszú út volt hátra, pedig a felkelés napjai már meg voltak számlál­va. A Beneš-kormány ismét megmutatta illetéktelenségét, amiért a hős felkelőknek vérük­kel kellett fizetniük. Az SS-had- osztályok vasgyűrűbe szorítot­ták a felkelőket és kegyetlenül leszámoltak az antifasisztákkal. Sokezer szovjet katona a szlo­vákok segítségére sietve és frontális támadásra indulva a Kárpátok ellen, súlyos harcok­ban áldozta életét. Űjabb fél évnek kellett még eltelnie, mire a szovjet katonák csehszlovák harcostársaikkal vállvetve befejezték a győzel­mes felszabadító hadjáratot az ujjongó Prágában. (Vége) 1972. V. 18.

Next

/
Oldalképek
Tartalom