Új Szó, 1972. május (25. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-14 / 19. szám, Vasárnapi Új Szó
1972. május 14. A NAP kel — Bratislava: 4.08, nyugszik: 19.28 órakor. Košice: 3.52, nyug szik: 19.12 órakor. A HOLD kel: 4.34, nyugszik: 21.27 órakor. NÉVNAPJUKON SZERETETTEL KOSZONT JÓK BONIFÁC nevű kedves olvasóinkat ■ 1727-ben született THOMAS GAINSBOROUGH angol festő, a Királyi Képzőművészeti Főiskola alapító tagja, a 19. sz. egyik nagy angol tájképfestője (f 1788). ■ 1827 ben született JEAN BAP TISTE CARPEAUX francia szobrász, festő és rézkarcoló ( + 1875). ■ 1912 ben szii letett HEGEDŰS GÉZA magyar fró, újságíró, drama turg, irodalomtörténész. ■ 1912-ben halt meg AUGUST STRINDBERG svéd író, drá maíró (szül.: 1849). ■ 1921- ben ezen a napon kezdődött Tsehszlovákia Kommunista Pártja alakuló gyűlése. A következő tartalmából Eszmék harca korunkban T. Tyimofejev cikke (3. oldal) Marxizmus és személyiségelmélet Kovács Gyözö cikke Lucien Séve új könyvéről (8. oldal) A szemölcs Kavabata Jaszunari elbeszélése (10—11. oldal) Az emberek döntenek cél iáiÉ eléréséről Gál László cikke (12. oldal) A káderek és a kádermunka Mihály Géza cikke (12—13. oldal) 52 nemzetiség városa Jevgenyij Dvornyikov rudniji riportja (14. oldal) Ulsteri kénlőjelek Protics Jolán cikke (15. oldal) A HET KEPEKBEN Haiphong bombázása mérhetetlen szenvedéseket okozott a uá~ ros lakosságának. A világ közvéleménye megbotránkozással vette tudomásul az amerikai agresszorok újabb gaztettét. (CSTK—VTK J’ E heti karikatúránk KÖZÖS CÉL ÉRDEKÉBEN mmmtm 'B N c/a •-a '53 ... és nehéznek találtatott (Folytatás az 1. oldalról) biztosítását. Azért is, hogy megértették és magukévá tették azokat az igétoyes feladatokat, amelyeket Csehszlovákia Kommunista Pártjának XIV. kongresszusa jelölt ki egész népünk, tehát a mezőgazdaság elé is“. Ezek a dicsérő szavak nem érdemtelenül hangzottak el. Egyrészt szólt az eltelt két évtized áldozatkész munkájának, másrészt annak a példás helytállásnak, amelyet szövetkezeti parasztságunk döntő többsége hatvannyolcban és a további években tanúsított. Nem igaz az, hogy az álhazafiak, az emberarcú szocializmus szószólói a mezőgazdaság szakaszán nem próbálkoztak. Csakhogy a gyalázkodó hadjárat, amelyet a szövetkezeti mozgalom úttörői ellen indítottak, többnyire süket fülekre talált. Amikor a szövetkezeti gazdálkodás életképtelenségének hangoztatásával huzakndtak elő, megmosolyogták őket. Ellenfeleink megpróbálkoztak a munkás-paraszt szövetség — mint a szocialista állam osztályhatalma — alapjának megbontásával, követelték a kisajátított nagybirtokosok és egyéb falusi osztályidegen elemek anyagi kártalanítását. Elhangzottak olyan követelések is, hogy vissza kell állítani a magángazdálkodást és azt előnybe helyezni a szövetkezetekkel szemben, gyengíteni a tervszerű gazdálkodást, a szövetkezetek vezetőségéből eltávolítani a kommunistákat. A földművesek döntő többségének szilárd helvtállása következtében ezek a törekvések hajótörést szenvedtek. A mérlegelés közepette azonban nem szabad egy dologról megfeledkeznünk. Nem jutnánk messzire, ha a dicsérgetések- nél maradnánk, ha nem látnánk azokat a pontokat, ahol sürgősen javítanunk kell a dolgok menetén. A globális számok, adatok mögött még sok fogyatékosság rejlik. Rossz gazdák lennénk, ha ezeket figyelmen kívül hagynánk. A feladatokat, amelyeket pártunk XIV. kongresszusa a mezőgazdaság elé tűzött, ismerjük. Ha sikeresen teljesíteni akarjuk — márpedig ehhez nem fér kétség — át kell térnünk az iparszerű mező- gazdasági termelésre. Az út, az eszköz ehhez mindenekelőtt a termelés ésszerű központosítása és szakosítása. Hogy milyen óriási tartalékokkal rendelkezünk még, azt a gyakorlati élet bizonyítja. Ha egy kicsit szétnézünk egyes szövetkezetek portáján, azt látjuk, hogy még az azonos feltételek mellett gazdálkodó szövetkezetekben, illetve állami gazdaságokban is nagyok a gazdasági eredmények közötti különbségek. Szép számmal vannak kiemelkedő mezőgazdasági üzemeink, vannak közepes eredményekkel gazdálkodók, de akadnak olyanok is, amelyek — viszonylag — még alacsony gazdálkodási színvonalat érnek el. Ha ezeket az utóbbiakat sikerülne a közepesek színvonalára emelnünk — a szakemberek számítása szerint — 3,5 milliárd korona értékű mezőgazdasági többlettermékhez jutnánk. Ez nagy követelmény? Igen, de nem megvalósíthatatlan. Ehhez azonban az szükséges, hogy a jövőre nézve — ez a szövetkezeti kongresszus határozataiból is kitűnik — akárcsak népgazdaságunk más ágazatában, a mezőgazdaságban is állandó munkamódszerré kell válnia a haladó módszerek, a tudomány, a technika vívmányainak, a gyakorlatban való érvényesítéséért folytatott harcnak. Nem támogathatjuk a kon- zervatizmust, a maradiságot, a becsületes munkát helyettesíteni akaró „ügyeskedéseket“. Már eddig is megtanultuk, hogy tartós és jelentős eredményeket csakis előre megfontolt, céltudatos munkával érhetünk el. Ezt az alapvető igazságot a jövőben se tévesszük szem elől. SZARKA ISTVÁN KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK Porter manővere A Kléber-isugárúton ismét megszakadtak a Vietnammal foglalkozó négyoldalú tárgyalások. Porter, az Egyesült Államok küldöttségének vezetője — nyilván a Fehér Házból érkező utasításra — olyan nyilatkozatot tett, amely elfogadhatatlan a Vietnami Demokratikus Köztársaság és a dél-vietnami ideiglenes forradalmi kormány küldöttsége számára. Kétségtelen ugyanis, hogy abban az időszakban, amikor a DNFF harci alakulatai teljes fegyverzetben és jól átgondolt stratégiai tervet követve vonulnak Hűé, a volt császári főváros felé, sem a VDK, sem a DIFK néni hajlandó alapjában véve megalázó fegyverletételt és visszavonulást követelő feltételek elfogadására. Porter manőverének hátterében Henry Kissinger párizsi látogatása áll, aki találkozott Le Dúc Thoval, a VDK küldöttségének magas rangú különtanácsadójával. Mindeddig nem tudhatni, milyen eszmecsere zajlott le Nixon elnök nemzetbiztonsági tanácsadója és a VDK képviselője között. Tény azonban, ezt a megbeszélést követően került sor a vietnami békekonferencia ismételt felfüggesztésére és a vietnami háború eszkalációjára általában. Köztudomású, hogy az Egyesült Államok éppen ezekben a napokban döntött róla: szükség esetén beveti Dél-Vietnamban a tengerészgyalogság alakulatait is. Abrams tábornok immár utasítást kapott arra vonatkozólag, hogy amennyiben ezt az amerikai érdekek szükségessé tennék, vesse be a tengerészgyalogságot. Ez egyúttal annyit jelent, hogy Washington felújítaná szárazföldi katonai akcióit a vietnami szabadságharcosok ellen. Felfigyeltető momentum, hogy az utóbbi hetekben a 7. amerikai flotta legénysége mintegy 30—40 ezer fővel szaporodott. így tehát, amíg Nixon elnök egyrészt a csapatkivonási harmonogram betartását hangsúlyozza, másrészt mindent megtesz annak érdekében, hogy növelje az Indokína térségében állomásozó amerikai haderő tűzerejét és ütőképességét. Felvetődik természetesen a kérdés, vajon Nixon elnök moszkvai látogatása előtt és nem utolsósorban pekingi vizitjét követően, mennyiben hatékony ez a politikai vonalvezetés, amely a vietnami háború történetében tulajdonképpen az eszkaláció mélypontját eredményezi. A párizsi béketárgyalások másfélszáz ülése tudniillik nem volt elegendő ahhoz, hogy az Egyesült Államok és a saigoni bábrezsim képviselői elfogadható tárgyalási alapot dolgozzanak ki, illetve tegyenek le a párizsi tárgyalóterem asztalára. Ezzel szemben a dél-vietnami ideiglenes forradalmi kormány kezdeményezésével, a legutóbbi hétpontos javaslattal messzemenő toleranciát bizonyított, ám ugyanakkor elvszerűen lépett fel partnereivel szemben. Nem áll szándékunkban, hogy apró részletességgel ismételgessük, milyen előnyök származnak Nixon adminisztrációja számára a DIFK legutóbbi béketervezetéből. Tény viszont, hogy sem a dél-vietnami felszabadítási mozgalom, sem a Vietnami Demokratikus Köztársaság küldöttsége nem egyezhet bele egy olyan saigoni rendezési kísérletbe, amelyet a Thieu-rezsim segédletével szeretnének megvalósítani. Jogos kérdés, vajon egyáltalán van-e perspektívája a párizsi négyesértekezletnek, egyáltalán érdemes-e időt vesztegetni az állítólagos washingtoni rendezési javaslatokra. Nos, a jelenlegi körülmények között aligha, hiszen a konstruktív tárgyalások megkezdéséhez mindenekelőtt Nixon Ázsia-politi- kájának teljes és elvszerű felülvizsgálatára lenne szükség. Ez pedig, úgy tűnik, egy ideig még várat magára!..« (p) (Vologyin rajza) Csehszlovákiának a szovjet hadsereg általi felszabadítása 27t évfordulója alkalmából a fasizmus ellen vívott harcban való aktív részvételért „Az 1941—1945-ös Nagy Honvédő Háborúban aratott győzelem 20. éve" jubileumi emlékérmet adományozta politikai és közéletünk vezető képviselőinek a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége. Az emlékérmeket M. M. Gyejev, a Szovjetunió bratislavai főkonzulja nyújtotta át. í ČSTK felvétele) Hazánk felszabadulása alkalmából Vyšné Nemeckén csehszlovák-szovjet barátsági nagygyűlést szerveztek, amelyen több mint 5000-en vettek részt. A kelet-szlovákiai kerület küldött- ségét fán Pirö, a kerületi pártbizottság vezető titkára — a kárpát-ukrajnai terület küldöttségét J. V. llnyicklj, a területi pártbizottság első titkára vezette. (ČSTK felvétele)
