Új Szó, 1972. május (25. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-14 / 19. szám, Vasárnapi Új Szó
... ES NEMEZNEK MALTATOTT Az efsz-ek VIII. kongresszusának anyagában olvasható, hogy a mezőgazdaságban dolgozóknak ez a pár héttel ezelőtt lezajlott országos tanácskozása igen fontos társadalmi, illetve po litikai esemény volt. A kongresszus és az ezt megelőző járási szövetkezeti konferenciák a párt mezőgazdasági politikájának, a párt XIV. kongresszusa határozatainak egyértelmű és elkötelezett támogatása jegyében zajlottak le. Míg a járási konferenciák járási szinten, addig a kongresszus országos viszonylatban mérlegelt és hozott határozatot. Az eredmény? Ogy is mondhatnánk: szocialista mezőgazdaságunk megméretett és nehéznek találtatott. Az ellett húszegynéhány esztendő alatt létrejött egy olyan szocialista alapokon nyugvó nagyüzemi gazdálkodás, amely hovatovább nemzetközi viszonylatban is versenyképes. Ezzel párhuzamosan a falusi élet is alapvetően megváltozott. A jólét ma már állandó vendég a földművelő ember otthonában. Talán ezt az utóbbit említeni sem kellene, hiszen ennek úgy hozzá kell tartoznia a szövetkezeti gazdálkodáshoz. mint csigához a házának. Szövetkezeti gazdálkodás — jólét a falun. Vagy talán nem ezt mondtuk annakidején, amikor a szövetkezetésítés értelmét, célját fejtegettük, magyaráztuk a parasztembernek? Ne vegye hát senki rossznéven, ha most jólesik leírni: igazunkat a legjobb bíró — a gyakorlati élet szentesítette. Akkoriban még többé-kevésbé csak hit volt — mert enélkül nehéz lett volna meggyőző erőt adni a szónak — ma már élő, megfogható, lát' itó valóság. Ma már nem vitás, hogy az út, amelyre a párt szavát követve két évtizeddel ezelőtt a földműves-családok ezrei léptek, helyes volt. Viszonylag rövid idő alatt elvezetett odáig, hogy nyugodt szívvel kimondhattuk: a nyomort, a bizonytalanságot, a szellemi elmaradottságot örökre száműztük a faluból. Es most már mondjuk ki, hogy az az út, amelyet parasztságunk megtett, az osztályharc útja. Talán nem árt, ha ezt néhanapján megemlítjük, hogy a fiatalabb nemzedék is lássa, apáinknak, nagyapájuknak igen messziről kellett elindulniuk, hogy eljussanak a mához. Ez az osztályharcos út jóval a felszabadulás előtti évtizedekbe nyúlik visz- sza. Ez már történelem: a zsellérek, a cselédek, a kisparasztok, a falusi kisemmizettek osztályharcának történelme. Ez a történelem sokszor vérrel és könnyel íródott, ezért örökéletű. Szomorú történelem: mementó. Hogy ne menjünk messze példáért: emlékez zünk csak arra a bizonyos kosúti véres pünkösdre. Több mint négy évtized szaladt el azóta, de a csendőrsor- tűz áldozataira ma is kegyelettel em iékezünk. Az esetek egész sorát lehetne még tanúbizonyságul hívni, de talán mégis jobb, ha nem járjuk tovább a mártírok országútját. Hiába, emberek vagyunk. A verőfényes jelenből nem szívesen néz senki a szegénység és vér- szagú múltba Az előbb már azt mondtuk, hogy a jólét falun állandó vendég. Röviden: nem átmeneti jelenség. Olyan valami ez, ami a teremtő munka következtében úgy bokrosodik, mint a langyos májusi eső után a vetés. A közös gazdálkodás nagy kohójában újtípusú parasztemberek edződtek, olyanok, akik már bizonyom határokon belül urai a természetnek. Egy új osztály, a szövetkezeti parasztság osztálya lépett a történelem színpadára, amely a munkás- osztállyal vállvetve építi a maga társadalmi rendszerét, a szocialimust: részt vesz a közügyek intézésében, hordozója, részese az államhatalomnak. Ezeknek az embereknek a többsége még saját borén ismerte meg a múlt sanyarú paraszti életét. Számukra kézenfekvő igazság, hogy csakis a szocialista társadalmi rendszer volt képes biztosítani falvaink nagyarányú politikai, gazdasági, szociális, kulturális felemelkedését. A párt mezőgazdasági politikája kiállta a próbát. Ha csupán azt említjük meg, hogy a háború utáni évekhez viszonyítva a mezőgazdaságban dolgozóknak ma már csak az egyliarinada dolgozik, a termelés színvonala viszont nyolcvan százalékkal emelkedett — máris sokat mondtunk. Nem is beszélve arról, hogy ezt a mezőgazdaságot teljesen új alapokra helyeztük. Olyan alapokra, amelyekre biztonságosan építhetünk. Már eddig is ulyan eredményeket értünk el, amelyekre joggal büszkék lehetünk. Emlékezzünk csak Gustáv Husák elvtársnak a kongresszuson elhangzott szavaira: „Ürömmel állapítom meg — mondotta a többi között —, hogy az elmúlt bonyolult években a szövetkezetek és általában a mezőgazdaságban dolgozók pozitívan járultak hozzá a hazai viszonyok konszolidálásához ..Majd így folytatta: „Köszönetét akarok mondani a mező- gazdaság dolgozóinak a Cf’P KB politikájának támogatásáért, mindazokért a jelentős munkaeredményekért, amelyek elősegítették népgazdaságunk megszilárdulását, a belföldi piac konszolidálását, a közellátás zavartalan (Folytatás a 2. oldalon! A demokrácia és a fegyelem egysége a marxi-lenini pártban — 3. oldal • Gondolatok az Irodalmi Színpad feladatairól — 7. oldal • Valóság a mesevilág küszöbén — 8. oldal * Kavicshegyek (novella) —10. oldal • A szakszervezetek politikájának realizálását a párt szavatolja —12. oldal • Részlet Angela Davis börtönnaplójából —14. oldal ■ Kukoricavetés (ČSTK felvétele} Mai számunkban
