Új Szó, 1972. április (25. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-09 / 14. szám, Vasárnapi Új Szó
zöveg nélkül (Szpilki) — Nevess, ha mondoml Ez a bestia a főnökünk kutyája! (V. Renčín karikatúrája) PÁDON Egy fiatalember gitározik a parkban szerelmének. Egy idő múlva megkérdi tőle: — Kedvesem, el is felejtettem kérdezni, szereted a zenét? — Nagyon, de azért játssz tovább! KRITIKA Az ifjú titán szerelmének olvassa új versét. —- Hallgatod, drágám? — kérdi tőle. — Persze, szivi... — De hiszen te ásítasz! — Éppen ez bizonyítja, hogy Jiallgatom ... ISKOLÁBAN A zeneiskola Igazgatója behívja tanítványait és így szól hozzájuk: — Kedves gyerekek, ma ünnepeljük a nagy olasz zeneszerző, Verdi születésének év fordulóját. Ma ebből az alka lomból egyetlen művét sera játsszuk ell HÍR — Képzeld el Jenő, tegnap a Kudlacseknak kificamodott a kisújja, ma meg már meghalt. — Ugyan, Margit, már megint miket beszélsz. Egy fica- modástól még senki sem halt meg! — Pedig ez igaz, viszont az is tény, hogy a ficamodás után komplikációk léptek fel. — Nocsak, és milyenek? — Reggel elgyúrta őt az autóbusz! NEM BÍZIK — Megengedi, hogy a kedves lányával kirándülhi menjek? — kérdezi Kropacsek. — Szó sem lehet róla! — Talán nem bízik bennem? — De bízom. — Vagy talán a lányában nem bízik? — Abban ts bízom. — Akkor miért nem mehetünk kirándulni? — Mert együtt nem bízom bennetek... Női dolgok — Tudod, Kati, én már rég sejtettem, hogy a férjem megcsal. Most már végre megbizonyosodtam, hogy jól sejtettem. — Hogy Jöttél rá? — Ügy, hogy három hétig egyedül voltam szabadságon és bármikor írtam haza a férjemnek, hogy pénzre van szükségem, mindig postafordultával megkaptam a pénzt. Hát kell ennél nyilvánvalóbb bizonyíték? SZERENCSE Brahováczné sofőrvizsgán volt. Amint hazajön, férje megkérdi tőle: — Nos, hogy sikerült a vizsga, drágám? — Kitűnően! Beszálltam a kocsiba, alig mentünk néhány métert, amikor elütöttem egy kéményseprőt! — Nem, én maradok. Nem szeretnék megázni... (V. Kotrha rajza) Parkban Egy csinos kislány ül a pádon. Egy idő múlva odaül egy fiatalember és így szól hozzá: — Mondja, kislány, mit tenne, ha most átölelném? — Elfutnék. — És ha meg akarnám csókolni? — Szintén elfutnék..de tudja, én hamar elfáradok ... Kérdés — Mi az, hogy barna és kúszik a fűben? — Tűzszerész, aki keresi a rejtett robbanóanyagot. — Jó, hát az mi, hogy barna és repül? — Megtalálta ... KÍNOS ESET Szöveg nélkül íparis Match} — A menyasszonya szeretne magával beszélni... ÍA Dočkalová rajza) UTCÁN Egy csinos leány álldogál az utcán. Odajön egy férfi és megkérdi: — Mondja, hölgyem, kire vár? A leány végignézi a férfit és megszólal: — Annyi bizonyos, hogy valaki másra. Nöl DOLGOK Kovács váratlanul hazatér. A feleségét egy idegen férfival találja. Rettentő haragra gerjed: — Szóval így állunk, lr~ ma... Mire az asszonyka: — Látom, Béla, hogy már egyáltalán nem szeretsz. Annak hiszel amit látsz és nem annak, amit én mondok neked ... Párbeszéd — Mondd, Béla, miért adtad el a trombitádat? — Mert a szomszédom vett egy pisztolyt. Néhány évvel ezelőtt így szólt hozzám Renáta, a feleségem: — Elviselhetetlen vagy ezzel az örökös kávéházbanül- dögéléseddel! Nem vágyódsz ki a szabadba? — Nem! — mondtam neki teljes biztonsággal, hogy ne hagyjak egy kis rést sem a vitára. — Igaz, ami igaz: nagyon jól megvagyok a város bűzös levegőjével és eszembe sem jutott, hogy rosszul érez- zem magamat amiatt, mert az aszfalton járkálok és nem szlttyón vagy lápon. — Jól van — bólintott erre a feleségem —, akkor félre Is teszem a meggyőzés módszerét. Holnap mi dolgod lesz? — Még nem tudom pontosan — mondtam neki —, de alighanem a kávéházban kell majd üldögélnem. — Akkor kiviszlek a zöldbe — jelentette ki Renáta, mert ő sem szeretett feleslegesen vitatkozni. — Holnap korán felkelünk és kirándulunk. És hálás leszel érte — fűzte még hozzá. — Nem valószínű — feleltem rá. — Semmi esetre sem kelünk fel korán. Erre aztán másnap, tíz óra után Renáta elindult velem kirándulni. A sarkon mindjárt beültem egy taxiba: — Mert minél gyorsabban kint akarok lenni a természetben — magyaráztam meg. — Hűvösvölgyi — rendelkeztem a sofőrnél! — és majd szólok, hogy hol álljunk meg! De még Hűvösvölgy előtt előkerült az út széléről egy alkalmas kis erdő, hová gyalogösvény vezetett be. — Stop! — kiáltottam. Elbocsátottuk a taxit és megindultunk Renátával az erdei úton. Tizenlcét-tlzenhárom métert tehettünk meg az erdőben befelé, amikor megálltam és el- érzékenyülten néztem körül: — Itt vagyunk a természetben — mondtam meghatottam — Gyere, telepedjünk le egy kicsit. Renáta úgy nézett rám, mint egy őrültre: — Itt akarsz leülni? — kiáltotta? — Hülyéskedsz? Szépen átvágunk az erdőn és a túloldalon keresünk egy jó helyet! Indulj! Erre azonban már én is fölemeltem a hangomat és így szóltam fel hozzá, mert már a füvön ültem: — Légy szíves, ne hajszoljál. Mostanáig semmi kedvem sem volt eljönni, te cipeltél ki és úgy látszik, igazad volt, mert máris elbűvölt a természet. Te tudod legjobban, mióta nem láttam füvet és fát. Nézd, egy fűszál! Letéptem magam mellől egy fűszálat és a két ujjam közt tartva, nézegettem. — Ml van érdekes egy szál füvön? — dobbantott türelmetlenül a feleségem. — A természet csodája bújik ebben a piciny fűszálban — mondtam lelkesülten. — Egy önálló kis üzem, ahány fűszál! A legkorszerűbb, automatizált laboratórium, vegyi kombinát. Most meglesem, hogyan készíti a sejtjeit, fotoszintézissel! — Istenit annak a fűszálnak — rivali rám Renáta —, hát hozzad a kezedben és lessed, attól még tudsz jönni! — Nem bánom — mondtam és már indultam volna, mikor egy újabb szenzáció kötötte le a figyelmemet: — Nézd csak! — kiáltottam Renátának. — Moha! Ott, a fa törzsén! Nézd, milyen selymes! Vagy nem Is moha? — álltam felette aggodalmasan. — Lehet, hogy ha- r~^zt? Zsurló? Mit gondolsz? — Semmit sem gondolok! — mondta a feleségem sötéten és dühösen megindult egyedül az erdei úton. Kénytelen voltam utána sietni. — Hová rohansz? — fogtam meg a karját. — így semmit se élvezek a természetből! Egy hangyát is láttam az előbb és most elvesztettem a szemem elől. Pedig meg akartam nézni, hová megy. Szeretnék felülni egy faágra! — jelentettem ki hirtelen. — Ülj fel egy faágra — mondta Renáta erőtlenül, és mint akit lövés ért, lassan a földre ereszkedett. Kosarából egy ponyvaregényt vett elő és megadóan olvasni kezdett. — Felülök — közöltem lelkesen — és madárhangokat fogok utánozni! Még csak nem is bólintott rá. Mint akit a teljes közöny kerített a hatalmába. Amikor visszajöttem a fáról, még mindig ugyanabban a helyzetben ült és olvasott. — Nézd csak — szóltam hozzá kedvesen —, mit hoztam neked? Egy szltákötőt! Fel sem emelte a fejét. Erre már elöntött a méreg: — Mondd — kiáltottam —, miért jöttünk ki a zöldbe? Hát így érdekel téged a természet?! — Törődöm is a természettel! — csapta le Renáta a könyvet és csupa könny lett a szeme. — Én azért hoztalak Ide, hogy megmutassam neked, iMll vettek a Jottányiék egy Isteni kis telket! SOMOGYI PÄL EZ IS, AZ IS Barátom mondja: Utálom a pletykákat, meri néha pontatlanok. : ;\/f ff* WÍ i-'-v V Vonnak, akik csak ke verni tudják a kortyokat, játszani nem. . . , ľ Ha csak sok szóval tudod előadni, amit mon-, darii akarsz, érdemes még egy kicsit gondolkodni rajta. — ***• ; A család fe|e az, aki meghatározza, hogy melyik műsornál lehet k^ nyitni a tévét. * IEgy bírálat annyit ér, amennyit belőle másra tudunk kenni.**. V- :"”v ‘ : *** Annyi ellenségem van hogy a nagy tolongás- ban egymást fúrják. ... j. Mindig úgy vitatkozzál, hogy a másiknak esetleg iga^a van. még ha igaza is van. ^ *** . A boldog házasság — állítja egy rosszmájú bölcs — nem más, mint elérni, hogy kettesben majdnem olyan boldogok legyünk, mint egyedül lehetnénk, i r r.
