Új Szó, 1972. április (25. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-08 / 83. szám, szombat

Mediterrán viharzóna A három püspök párt ütése------------------­MU NKÁS PORTRÉ ... Molnár János felvétele Április - a mnnkaMztonsäg hónapja Az ellenőrzés állandó munkomódszeirré válik Hogy három püspök is nyíl­tan zászlót' bontott Makariosz ellen, az Inkább felháborította az embereket, de semmiképpen sem érte váratlanul a közvéle­ményt. Még annak is, aki nem ismeri a ciprusi „ki kit támo­gat“ játék szabályait, ha Nico. siában jár, azonnal szemébe öt- lik, hogy a ciprusi ortodox egy­ház nem hajlandó tudomást venni az önálló ciprusi állam­ról. A templomok ormán ugyan­is nem a sziget képét viselő fe­hér—sárga lobogó leng, hanem a kék—fehér csíkos athéni zász­ló. A színfalak mögött Ez ideig azonban, legalábbis a színfalak előtt, ennél több nem történt. Pedig a vélemény- különbségnek voltak eredmé­nyei is. Erről Evdokasz — Ma­kariosz politikai ellenlábasa — fgy beszélt: — Tulajdonképpen csak most robbant az az ellentét, amely régóta lappangott Makariosz és a püspökök között. Hadd mond­jam el — tette hozzá —, hogy például a paphosi püspök ural­kodásának már második évében felkereste Makarloszt és négy- szemközt arra hívta fel a fi­gyelmét: ha egyszemélyben áll az egyházi és a világi ha­talom élén, szétzúzza az egy­házat. — De ez csak egy vélemény volt — vetettem közbe. Evdokasz folytatta: — Hasonló vélemény L fejtett ki az érsek előtt a jelenlegi ügy két másik főszereplője, a li niasszoll és a kyreniai püspök is. Sőt, nemcsak akkor, hanem legutóbb, két esztendővel ez­előtt is . . . Féltékenység játszott közre? A püspökök úgy érezték, hogy elhomályosítja őket Makariosz híre, tekintélye a szigeten és a sziget határain túl is? Féltek, hogy az el nem kötelezettségi politika mégis valamifajta elkö­telezettségbe billen át? Azt hiszem, a válasz, ezekre a kérdésekre még hosszú-hosszú ideig elmarad. De talán nem is ez a legfontosabb. A lényeg az, hogy Makariosz és püspöktár­sai közti ténylegesen feszült viszony konkrét tartalmat ka­pott azt követően, hogy az ér­sek-elnök a politikai érdekeket (tehát a sziget függetlenségét) elébe helyezte a vélt egyházi érdekeknek, tehát az enózisz következtében létrejöhető egy­házi egybeolvadásnak). De ez még nem ad magyará­zatot arra, hogy a három cip­rusi püspök pártütése miért nem korábban, miért éppen most következett be. Politikai-vallási támadás Nyilvánvalóan a „Makariosz- nak buknia kell“ dosszié készí­tői számba vették a kipróbált és kudarcot vallott eszközöket, a mozgásba hozható gyúponto- kat s arra a következtetésre ju­tottak, hogy a politikai táma­dással egyidejű vallási táma­dás „halálra sebezheti“ az el­nököt. A ciprusiak ugyanis mé­lyen vallásosak s a püspökök vallási indokokkal összefüggő fellépése Makariosz ellen köny- nyűszerrei megzavarhatja a po­litikai válság miatt egyébként is zavarodott embereket. A három püspök ezért lépett szorítóba. S a Szent Szinódus ülésén — a Makartosz-ellenes forgatókönyv utasításainak megfelelően — felszólították az elnököt, hogy vagy érseki, vagy elnöki tisztségéről mondjon le. Lisszalidesz doktor, amikor e témáról beszélgettünk, rendkívül határozottan utasította el a püsjjökök akcióját: — Makariosznak nincs joga lemondani — jelentette ki. Az érseket nem Athén, nem is a püspökök, hanem a ciprusi nép választotta Ciprus legfőbb val­lási és legfőbb államhatalmi tisztségére. Az érseki poszt nem meghatározott időtartamra szól, hanem Makariosz élete végéig tart. Elnöki megbízatását pe­dig a legutóbbi elnökválasztá­sokon a nép. túlnyomó többsé­ge megerősítette. Tehát tulaj­donképpen három ciprusi ál­lampolgár véleménye áll szem ben Ciprus összlakosságának kifejezett óhajával. A lényeg Lisszalidesz meg­fogalmazásában rejlik: a nép választottját csak a nép hívhat­ja vissza. Tízezrek Makariosz mellett A három főpap, illetve athé­ni tanácsadóik itt tévedtek — a püspöki ultimátumot nem a nép érzései, szándékai diktál­ták, a nép így nem is érezte a magáénak. Következésképpen még mielőtt Makariosz válaszol­hatott volna, tízezrek özönlöt­tek az utcákra Nicosiában és Paphosban, Limasolban és Ky- réniában és ezek a tízezrek Makariosz érseki és elnöki tisztének megtartása mellett tüntettek. Ezzel egyidejűleg a paphosi püspök palotájára má­zolták, hogy semmi szükség a püspökre a városban, maradjon ott, ahol van. Paphos püspök ugyanis a Szent Szinódus ülése után nem mert hazatérni s egy limaszoli palotában bújt meg. A tömeghangulat hatására az alsópapság is Makariosz mel­lett foglalt állást. A nagy nyo­más rövidesen éreztette hatását az ellentáborban. Kyrénia püs­pöke pár nappal a szinódus ülése után felkereste Makari- oszt és bocsánatát kérte a tör­téntekért. A rossz nyelvek per­sze, mindjárt hozzátették azt is, hogy Kyrenia püspöke azért váltott sisakot, mert csak ak­kor jött rá, hogy Makariosz el­távolítása kettős enóziszt von­na maga után s ilyen körülmé­nyek közt püspöki székhelye tö­rök felségterületre kerülne. Grivasz semleges válasza a puccs vezetésére és a kyreniai püspök bocsánatkérő kézcsók­ja látványosan jelezte az ellen­tábor bomlását. Ha nem is ilyen látványos, de még fontosabb volt az a körülmény, hogy az enózisz-párti egyszerű emberek szeme is kezdett kinyílni. Bo­nyolult erről beszélni, hiszen nálunk, ahol az emberek érdek­lődnek a világpolitika esemé­nyei iránt, s keresik ezek ösz- szefíiggéseit is, szinte elképzel­hetetlen a ciprusi emberek gondolkodásmódja. Pedig bár­milyen hihetetlenül is hangzik, az enóziszt Cipruson amolyan laboratóriumi elvontságban ér­telmezték, követelték és hitték. Ogy, mintha Ciprus a legesleg­jelentéktelenebb sziget lenne a mediterrán térségben s a meg­szerzésére irányuló törekvések nem függnének össze világpo­litikai mozgásokkal. Kinyílt a ciprusiak szeme Szinte mindenki, akivel csak beszéltem, most megjegyezte: kinyílt végre a ciprusi nép szeme. Az emberek megértet­ték, hogy a mai körülmények közt az enózisz olyan tudato­san mozgásba hozható politikai rúgó, amely ugyan egyesíti Ciprust Görögországgal, de egy­ben s azonnal maga után von­ja a sziget felosztását is. Meg kell hogy mondjam, őszintén, a ciprusiak zöme mindmáig csu­pán ezt érti meg és csak a szi­get bizonyos részének Törökor­szághoz csatolását utasítja el. De változatlanul nem látják át az igazi veszélyt: a Görögor­szághoz csatolt részt az athé­ni junta azonnal kiárusítaná a NATO-nak. Pedig a Ciprus kö­rüli huzavona változatlanul er­re megy ki. Az a körülmény, hogy a Ma- kariosz-ellenes belső front megingásával egyidejűleg az érsek-elnök külföldről is támo­gatást kapott — rendkívül ha­tározott hangú üzenetben állt ki a szovjet kormány Ciprus függetlensége és Makariosz el nem kötelezettségi politikája mellett; a harmadik világ or­szágai ugyancsak kifejezésre juttatták, hogy Makarioszt tá­mogatják; Anglia pedig látható semlegességet tanúsított — Gö­rögországot is visszakozásra késztette. Erre lehetett követ­keztetni abból, hftgy az athéni lapokban cikkek jelentek meg arról, miszerint a görög kor­mány volt ciprusi követének té­ves tájékoztatása alapján lé­pett akcióba, s jelenleg Athén­ben egyértelműen azt kívánják, hogy Makariosz megtartsa el­nöki pozícióját. Ezeket a jelen­téseket a ciprusi újságok ter­mészetesen első oldalon és pla­kátbetűs címekkel közölték. Makariosz válasza Csak ezután küldte el vála­szait a kél ultimátumra Maka­riosz. Ha nem is hozták nyil­vánosságra a két üzenet tar­talmát, kiszivárgott, hogy a ciprusi elnök hajlandó a raktá­rakban elhelyezni a fegyvere­ket s itt egy ENSZ-blzottság időről-időre megtekintheti a ra­kományt. Viszont elutasította azokat a követeléseket, hogy mondjon le elnöki tisztéről, il­letőleg nem hajlandó a ciprusi kormány átalakítására sem. Makariosz tehát a legutóbbi ütközetei is megnyerte. Sőt — s ez általános vélemény a szi­geten — erősebb pozícióba ju­tott, mint korábban. Nemcsak azért, mert belső ellenfelei so­rában bomlás kezdődött, hanem azért is, mert elmúlt Makariosz személye és a ciprusi függet­lenség felől a félóra alatt vég­rehajtható katonai puccs ve­szélye. Ezek a tények, mini a válság kísérő motívumai, kétségtelenül igazak. Eleve mégsem teszik kizárttá Makariosz ellentáborá­nak újabb akcióit. A veszélylista Bármely pillanatban merény­letet követhetnek el Makariosz ellen. Két esztendővel ezelőtt erre már volt Is példa. Az el­nök fizikai megsemmisítése lse­dig valóban kritikus helyzetet Idézne elő, hiszen az utódlás­nál számbajöhető személyek sem tekintély, sem befolyás szempontjából nem hasonlítha­tók Makarioszhoz. Velük szem­ben akár a felosztás, akár a má­sik alternatíva, az alkotmányos elnöki poszt kialakítása sokkal könnyebben elérhető. Feszültség idézhető elő a tö­rök és a görög közösség közt. Ez ürügyül szolgálhat külső, akár [örök, akár görög beavat­kozásra. A jelenlegi helyzetben persze erre van a legkisebb eshetőség. A hagyományos fe­szültség az enóziszpárti görög és török ciprióták közt keresen­dő s ezeket jelenleg köti Athén és Ankara alkuja. Számba kell venni azt is, hogy Grivasz változatlanul a szigeten tartózkodik s ki tud­ja, egy újabb athéni kérés ese­tén tartaná-e magát a február 20-i álláspontjához. Amennyi­ben nem, a veszély igen nagy egy olyan véres polgárháború­ra, amely kiszámíthatatlan kö­vetkezményekhez vezethetne el. Végezetül láthatóan egyre erőteljesebbé válik a püspöki testület nyomása Makarioszra. A bűnbánó Kyrenia-i érsek má­sodszor is sisakot váltott és püspöktársaival együtt ismét az elnök ellen fordult. S emléke­zetes, miszerint Makariosz utalt arra, hogy ha a püspökök to­vábbra is ragaszkodnak kéré­sükhöz, bár a felelősséget rá­juk hárítja, de kérésüknek ele­get tesz. Vagyis a kötélhúzás változat­lanul tart, véget ért az athéni pillanatnyi politikai fegyver- szünet is. Papadopulosz me­nesztette Görögország régensét, aki a hírek szerint ellenezte a junta ciprusi politikáját. S az is figyelmeztető jel, hogy a Washingtonban vendégeskedő török miniszterelnök kertelés nélkül jelentette ki: ei tud képzelni olyan megoldást a cip­rusi problémára, amely figyel­men kívül hagyja Makariosz személyét. A washingtoni nyi­latkozat és az athéni akció ar­ra utal, hogy a válság, amely a két ultimátummal tetöződni lát­szott, nem ért véget, sőt, újabb fordulatokkal még súlyosabb tetőpontokra juthat. ONODY GYÖRGY A szakszervezetek alapszer­vezetei az utóbbi időben szá­mos tettrekész egyénnel gyara­podtak. A tapasztalt kommu­nisták, a munkások, a nők, a fiatalok, sőt a pártonkívüliek is készségesen ajánlották fel segítségüket a közös munká­hoz. Igaz, vannak közöttük ta­pasztalatlanok, akik először vállaltak funkciót, ám ennél fontosabb az elhatározás — hi­szen valamikor mindenki kezdő volt — és az a lelkesedés, amellyel a tanulásba belevetik magukat, hogy megmutathas­sák, mire képesek. — Az új funkcionáriusok nagy segítséget jelentenek szá­munkra — mondotta beszélge­tésünk alkalmával Marie Kabr- helová, a Csehszlovák Forradal­mi Szakszervezeti Mozgalom titkára, majd a CSKP KB feb­ruári plénumá.tól kapott továb­bi segítségre utalt, mely a szakszervezetek munkájával kapcsolatban a legfontosabb gazdasági feladatokra is rámu­tatott. A Csehszlovák FSZM Központi Tanácsa XIII. plená­ris ülésének és a Szovjetunió Szakszervezetei XV. kongresszu­sának tanácskozásai is mind­megannyi értékes útmutató a kérdésre: hogyan tovább a szakszervezetekben? A szakszervezeteknek tehát van mit tenniük, hogy kiegé­szítsék a taggyűléseikre készü­lő üzemek és munkahelyek szá­mára megbízható kiinduló pont­nak számító aktivizációs prog­ramjukat és terveiket. Mert et­től a programtól, a program és a tervek helyes szétírásától függ, sikerül-e jóvátenni a múlt hibáit, mulasztásait. Ettől függ elsősorban a termelés fokozá­sa és természetesen a termékek jobb minősége. Ezzel azonban nem merülhet­nek ki a szakszervezetek fe­ladatai. Ugyanilyen fontos kér­dés, milyen környezetben dol­goznak emberek, betartja-e az üzem — és a dolgozók is — a munka biztonságosságára irá­nyuló előírásokat. A nők és az ifjúság megfelelő munkafeltéte­leinek a megteremtése is ha­laszthatatlan követelmény, s ezért sürgős ellenőrzést Igé­nyel. Hiszen a CSKP KB feb­ruári plénuma is hangsúlyozta, hogy a munkabiztonság és a dolgozók egészségének védelme szorosan összefügg a termelési feladatok teljesítésével. Az üzemek és a munkahe­lyek ellenőrzése az 1965-ben életbelépett kormányrendelet értelmében tehát nem csupán szociális-jogi, hanem politikai jellegű probléma, melyet sok­helyütt még mindig nem sike­rült megoldásra vinni. Érthe­tő, hogy a szakszervezetek nem nézhetik tétlenül a szocialista törvényesség megsértését, a munkatörvénykönyv jogszabá­lyainak semmibevételét. Indo­koltan arra törekszenek tehát, hogy ezek az ellenőrzések ál­landó munkamódszerként meg­honosodjanak a termelésben, hogy az irányítással megbízott dolgozók teljes mértékben tisz­tában legyenek felelősségükkel, vállalt feladataik horderejével. A szakszervezetek ellenőrző munkája már javában folyik. Rávilágítanak a fogyatékossá­gokra és hibákra, például arra, miért nem állnak bizonyos üze­mekben az előírt védőeszközök a dolgozók rendelkezésére, vagy miért nem használják » védőeszközöket. Nem csoda, hogy ilyen körülmények közi napirenden vannak a munka- balesetek. A libereci és a trut- novi textilüzemekben, de másutt is Kabrhelová elvtársnő a saját szemével győződött meg arról, milyen nehéz fizikai munkát végeztetnek a nőkkel, holott az emelésre szolgáló egyszerű szerkezet beszerzése ma már nem jár különösebb kiadással, tehát nem tekinthető fényűzés­nek. A további problémák a munkaidő pontos betartása. Ám az ellenőrzés is puszta formalizmus volna, ha az ille­tékesek nem vonnák le az ész­lelt fogyatékosságokból a kö­vetkezményeket. Minden bi­zonnyal akadnak a hibák kö­zött olyanok, amelyek — va­rázsszóra — azonnal nem távo­líthatók el. De még ebben az esetben Is tisztázásra vár, ki a felelős a feladat teljesítésé­ért, melynek határideje sem hiányozhatik a nyilvántartásból. Mert az ellenőrzések eredmé­nyeinek következetes felülvizs­gálása sem maradhat el. Még­pedig mind az üzem vezetősé­ge, mind a szakszervezetek ré­széről. Üj korszak kezdődik tehát a szakszervezetek életében, az eddiginél is felelősségteljesebb. Funkcionáriusai bebizonyíthat­ják, hogy helytállnak a munká­ban és a párt megbízható tá­maszai. Nem vitás, hogy cél­kitűzéseik valóra váltására megvan minden lehetőségük, hogy a jó! végzett munka jóleső érzésével, emelt fővel álljanak VIII. kongresszusunk elé. KARDOS MARTA „ÄLIMA—72" Hétfőn, április 10-én nyílik meg Prágában az élelmiszeri­ipari technika legújabb vívmá­nyait bemutató „ALIMA—72“ nemzetközi kiállítás. A kiállítást harmadszor ren­dezik meg hazánkban. Ebben az évben Európa 17 országából 104 cég mutatja be gyártmá­nyait. ötezer négyzetméternyi terü­leten állítják ki az élelmiszer minden ágazatát érintő legkor­szerűbb gépberendezéseket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom