Új Szó, 1972. április (25. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-08 / 83. szám, szombat

Két kongresszus között 1972. IV. 8. Az egységes íöldmüvesszövet- kezetek VII. Kongresszusa óla elteli négy esztendő eredmé­nyeit mérlegelve bátran el­mondhatjuk, hogy Uél-Szlová- kia mezőgazdasága némely ter­melési ágazatában erősen meg­közelítette már a világszínvo­nalat. Szocialista mezőgazda­ságunk tehát kétségtelenül so­kat fejlődött az utóbbi időben. Ahhoz azonban, hogy földmű­vesszövetkezeteink továbbra is legalább hasonló lendülettel tudják emelni ezt a színvona­lat, s növelni az eddigi ered­ményeket, meg kell teremteni a megfelelő feltételeket. A legújabb termelési módsze­rek bevezetésének és alkalma­zásának jelenlegi legfontosabb feltétele a mezőgazdasági üze­mek közti együttműködés meg­teremtése, illetve kiszélesítése. E tekintetben sok még a ten­nivaló, de némi előrehaladás már szinte mindenütt tapasztal­ható. A Nové Zámky-i (Érsek­újvár) járásban például, a me­zőgazdasági földterületnek már több mint felét egymással tár­sult efsz-ek művelik. Egyik he­lyen sem bánták meg az „ösz- szeházasítást“, hiszen ezzel mindenütt szinte óriási lehető­ségek nyíltak a termelés sza­kosítására. Néhány új tapasztalatokkal rendelkező közösen gazdálkodó föl dmüvesszövet kezeinek mint­egy ötezer hektár mezőgazda- sági földje van. Tehát biztosít­va van a nagyarányú fejlesztés egyik legfontosabb feltétele. Persze a lehetőségek gazdasá­gos kihasználása, az elfekvő helyi tartalékok feltárása és ésszerű hasznosítása sok eset­ben jelentős anyagi ráfordítá­sokkal járt. Viszont — a ter­melés növelésének szükséges­ségét szem előtt tartva — se­hol sem torpantak meg ezen a ponton. Egyébként is többször bizonyított tény, hogy koránt­sem számított ablakon kidobott pénznek egy-egy drágább gép, berendezés megvásárlása, üzembe helyezése, mert ezzel a járás valamennyi egyesített földmüvesszövetkezetében a- ránylag rövid időn belül jelen­tősen növekedett a munkater­melékenység. Ilyenformán pedig alig néhány éven belül mara­déktalanul megtérülnek a be­ruházások. A járás mezőgazdasági ter­melését irányító szakemberek és a szövetkezeti földművesek nem éltek tétlenül az utóbbi négy esztendőben. A nagyobb bizonyosság kedvéért azonban érdemes némi összehasonlítást tenni az akkori és a mostani eredmények között. Négy évvel ezelőtt, 1968-ban a járás föld­művesszövetkezeteinek mező- gazdasági bruttó termelése ösz- szesen 756 millió 396 ezer ko­rona volt. Ebből 432 millió 741 ezer korona jutott a növény- termesztésbe, és 323 millió 655 ezer korona az állattenyésztés­re. A tavalyi ritka jó évzárás Idején a szövetkezetek mező- gazdasági bruttó termelése már összesen 885 millió 427 ezer ko­ronás értékét képviselt, amely­ből 488 millió 594 ezer korona növénytermesztés. Hozzávetőlegesen hasonló arányban növekedett a piaci árutermelés Is, ami 1968-ban 581 millió 549 ezer korona volt. Tavaly már összesen 698 millió 304 ezer korona értékű termé­ket adtak piacra a járás föld­in fi vesszövetkezetel. A szakemberek ezenkívül nagy gondot fordítottak a ter­mőföld javítására és a fontos gazdasági növények vetésterü­letének módosítására Is. Ku­koricából a négy év előtti 9185 hektár helyett az idei tavaszon már 9995 hektáron vetik el a magot a gépek. Csaknem 350 hektárral növekedett a cukor­répa vetésterülete is, amelynek jó részén az idén már teljesen gépesítve akarják megoldani a növényápolást és a betakarí­tást. Soha nem látott nagyará­nyú gépesítésre számítanak azonban a kukorica, a burgo­nya, a takarmánynövények és a zöldségfélék termesztésében. A termőföld, a talajművelés és a tápanyagokkal való ellátás javítására fordított gondosko­dásnak, munkának hamar meg­mutatkozott az eredménye. En­nek következményeként ugyan­is csaknem valamennyi fontos gazdasági növény termesztésé­nél négy esztendő alatt jelentő­sen megnövekedtek az átlagos hektárhozamok. Búzából 33,4 mázsáról 42,4 mázsára, árpá­ból 29,9 mázsáról 39,4 mázsára, szemeskukoricából 36,9 mázsá­ról 43,7 mázsára, a lucernaszé­na esetében pedig 40,9 méter­mázsáról 55,7 mázsára növeke­dett tavaly a járási hektárho­zam. A múlt évi hosszan tartó szárazság azon a vidéken sem kedvezett a cukorrépa-termesz­tőknek. A három éven át állan­dóan növekedő hozam a tavaly- előtti 407,1 mázsáról 356,6 má­zsára csökkent. Tavaly búzából és árpából egyaránt a cernlkyi földműves- szövetkezet tagjai érték el a legjobb eredményt, akik az előbbiből 53,4 mázsás, az utób­biból ijedig 52,1 mázsás átlagos hektárhozamot takarítottak be. A kukorica termesztésében a Milanovcei Efsz büszkélkedhet a legjobb — 54,6 mázsás — ter­méshozammal. Dicséret illeti a jatovi szövetkezeti tagok igye­kezetét is, akik a tavalyi mos toha viszonyok között 443,9 mé­termázsás cukorrépatermést ta­karítottak be hektáronként. Ez a kiváló hektárhozam jóval na­gyobb az utóbbi négy esztendő legjobb járási átlagánál is, ami 1970-ben 407,1 métermázsa volt a járásban. A felsorolt eredmény-növeke­dések persze nemcsak a szövet­kezetek társulásának tulajdo­níthatók. Az egyes termelési ágazatok szakosítása jóval töb­bet „nyomott“ a mérlegen, ami lépten-nyomon megmutatkozik az állattenyésztésben is. A földművesszövetkezetek szak­emberei, zootechnikusai a VII. országos kongresszus óta egyik legfontosabb feladatuknak tar­tották az állatállomány fiatal, nagy hasznosságú egyedekkel való felfrissítését, gyarapítá­sát, valamint a kevésbé gazda­ságos ágazatok részleges, illet­ve helyenkénti teljes felszámo­lását. Az egyes gazdasági álla­tok közül mindenekelőtt a szarvasmarha-állományban vált nagyon is szükségessé az öreg egyedek kiselejtezése. Szinte nem volt olyan földmiivesszö vetkezet n járásban, uhol a megfelelő hasznosságé tenyész. állatok és fejőstehenek után­pótlásának aránylag nagy hiá­nya miatt a fokozatos selejte­zés után legalább annyi szá­mosállatot tarthattak volna, mint korábban. Négy évvel ez­előtt a járásban 50,7 szarvas- marha jutott a mezőgazdasági földterület minden száz hektár­jára. A nagyarányú selejtezés következtében ez a szám három esztendő során fokozatosan csökkent. Csak tavaly mutatko­zott némi gyarupodás. Jelenleg száz hektár mezőgazdasági földre 48,7 szarvasmarha jut, ebből 19 fejőstehén. Ezzel szemben ugyancsak száz hektáros területre számít­va 111,6-ról 1968 óta az idei év kezdetéig 136,5-re növekedett a sertések száma. Ilyenformán ebből jelenleg már valamivel több mint tizenhárom a kocák száma. Örvendetesen növeke dett az elválasztott malacok száma is, miközben 11,1 száza lékről 7,8 százalékra csökkent az elhullás. Az egységes föld- müvesszövet kezetek sertéste nyészetében 1968 óta 48 deká­ról 55 dekára növekedett az át­lagos napi súlygyarapodás, ami egyúttal a mezőgazdasági föld egy hektárjára számítva 22,5 kilós hústermelés-növekedést is jelent. A legjobb eredményt a semerovói földművesszövetke zetben érték el, ahol az állat- gondozók jó munkája, fokozott gondoskodása révén 384 kiló sertéshúst adtak el hektáron­ként. Nem kell szégyenkezniük azonban a járást versenyben 314 kilós eredményükkel máso­dik helyen végzett Bardoíiovói (Baromiak) Efsz tagjainak sem. A járásban szép számmal van nak még nem társult földmü- vesszövetkezetek is. A járási pártbizottsággal szorosan együttműködő mezőgazdasági társulás szakemberei nemrégen módosították ezek egyesítésé­nek eredeti tervét. Az elképze­lések szerint az ötéves tervidő­szak végéig olyanformán fogják ezt megoldani, hogy valameny- nyi addig társuló efsz legalább ötezer hektár közös földön gaz­dálkodjon, és három szakosí lőtt ágazata a lehető legkorsze­rűbb gépekkel legyen felszerel­ve. Addig pedig lankadatlan jó munkával járulnak hozzá a XIV. pártkongresszus és az efsz-ek küszöbönálló VIII. kongresszu­sa határozatainak valóra váltá­sához. LALO KARÓI.V Megnőtt a bizalom Pártunk és az állami szer­vek mindent megtesznek, hogy a dolgozók minél előbb megfe­lelő lakáshoz jussanak. A la­kásépítő szövetkezetek meg­alakítását is ezért szorgnl mázták. És ezek a szövetkeze tok, megalakulásuk 6tn kivé­teles állami támogatást élvez nek. A dolgozók — mint a leg­több újjal — eleinte nehezen barátkoztak meg a szövetkezeti lakásépítés gondolatával, majd látva az előnyét, fokozatosan nőtt a bizalmuk iránta. Kráf. Chlmecen (Királyhelmec) 1961­felsőbb szervek elképzelése kö- zőtt. Nem engedélyezték a la­kások központi fűtését, mond­ván: egy kisvárosban ez feles­leges. Azután mégis érvényre jutott a tdgság és n vezetőség jogos követelése. Így a város­ban minden szövetkezeli lakás központi fütéses. Hat lakástömb épült fel. A hetedik alapjának ásását az új lakónegyed mellett a napokban kezdték meg. Ez negyvennyolc család számára épül. Később még további hármat építenek majd a város nyugati szélén, a Kishegy lankáin, fi°« tévézik, ben alakult meg a lakásépítő szövetkezet 12 (aggal. Az in duláshoz elegen voltak. Meg kezdhették az első hatlakásos épület építését. Szántó K á z m é r, aki azóta három év megszakítással elnöke a lakás építő szövetkezeinek, jól is meri a problémákat. Az első tagokhoz egyre töb­ben csatlakoztak. Ma már két száznál is több lag ja van a la kásépito szövetkezetnek. Közü­lük hetvennyolcán már korsze­rű, családi lakást kaplak. Egy , két- és háromszobás la kasokat építenek. Hogy melyik­ből hányat, azt az igénylések alapján határozzák meg. Ne hezebb probléma a kész laká sok elosztása, mert problémát jelenthet az, hogy valamelyik lakás ablaka délre néz, míg a másiké északra, de még az is, hogy a lakás földszinten, vagy a második emeleten van. A ve­zetőség megpróbál mindenki kívánságának elegei tenni. Per­sze több szempontot vesznek ilyenkor alapul: jelentkezési sorrend, szociális szempontok stb. A vezetőség tízéves munkás sága nem volt problémamentes. Már az első épület felépí­tése során nézeteltérés mutat­kozott a tagok érdeke és a Szakosítással a termelékenység fokozásáért A komárnói (Komárom) já­rásban már évek óta kiváló gazdasági eredményekkel büsz­kélkedhetnek az 1800 hektár földet művelő Zemianska Olča-i (Nemesócsa) Egységes Földmű­vesszövetkezet tagjai. Minden reményen felül jól zárták a ta­valyi esztendőt is. A növényter­mesztés csaknem valamennyi ágazatában terven felüli jó ho­zamot takarítottak be, és ha­sonlóan sikerült fokozniuk a gazdasági állatok hasznosságát is. Mezőgazdasági bruttó ter­melésük ennek folytán elérte a harmincmillió koronát. — Az efsz-ek VII. országos kongresszusa óta szövetkeze­tünk kétségtelenül sokat fejlő­dött — jelentette ki Csórni Jó­zsef elvtárs, a közös elnöke. Mintegy tíz százalékkal sike­rült növelnünk a gabonater­mesztés átlagos hektárhozamát, ami egyúttal azt is jelenti, hogy az eladást a három évvel ez­előtti 323 vagonról 383 vagonra emeltük. Ugyanígy leheti,e jel­lemezni az állattenyésztés fej­lődését is, mert a hústermelést ugyanazon idő alatt kereken harminc vagonnal fokoztuk. A jó eredmények folytán 19 millió 367 ezer koronáról 26 millió 896 ezer koronára növekedett a szövetkezet összbevétele. Ha ezt az iramot továbbra is tar­tani akarjuk, szükségessé váliJt a fontosabb termelési ágazatok szakosítása. — Milyen eredmények eléré­sét tervezik az idei évre? — Ha nem is jobbat, de leg­alább olyan termést szeretnénk elérni gabonából mint tavaly. Kukoricából negyvenkilenc, cu­korrépából pedig háromszázöt­ven mázsát. Harminc vagon ser­téshúst tervezünk eladni, a te­henészetben pedig négyszáz fejőstehéntől egymillió kétszáz­ezer liter tej fejésével számo­lunk. Az első tavaszi munká­kat, az árpa vetését 320 hektá­ron, száz hektáron a takar­mányfélék vetését, idejében el­végeztük. A többi jobbára már csak az időjáráson múlik. Jó minőségű magágyat készítet­tünk a 350 hektáron földbeke­rülő kukoricának és nyolcvan hektáron a cukorrépának is. Az előbbiből 49, az utóbbiból pe­dig a száraz éghajlati viszo­nyokra való tekintettel 350 má­zsás hektáronkénti hozamot ter­veztünk. A jó zárszámadás ér­dekében javítottuk a gazdasági állatok tenyésztési technikáját is. Mindössze háromszáz tagja van a földművesszövetkezetnek. Negyvenkét év az átlagos élet­kor. Aránylag sok a fiatal. Ki­vétel nélkül valamennyien meg­találták a számításukat, hiszen tavaly már 49 korona és három fillér volt egy munkaegység értéke. Ilyenformán a dolgo­zók átlagkeresete elérte a 28 300 koronát, ami megközelí­tőleg egyazon szinten van az ipari dolgozó évi jövedelmével. — Ezentúl Is nagy gondot fordítunk arra, hogy anyagilag minden munkaszakaszon érde­kelve legyenek a szövetkezet tagjai, mert kétségtelenül ez Is egyik legjobb módja a munka­termelékenység növelésének — magyarázta az elnök. Persze a dolgozók megbecsüléséi nem­csak az anyagiakkal akarjuk kifejezni. Minden igyekezetünk­kel azon vagyunk, hogy lehető­ségeink szerint minden szaka­szon javítsuk a munkafeltétele­ket. Mind a növénytermesztés­ben, mind az állattenyésztés­ben rövidesen korszerű gépek­kel fogjuk helyettesíteni a fá­rasztó fizikai munkát. Ter­veink, elgondolásaink valóra váltásával elejét vehetjük majd az esetleges későbbi munkaerő elvándorlásnak is, s egyúttal több fiatalt nyerünk meg a me­zőgazdaság számára. Ennek szükségességét pedig nem kell különösebben hangsúlyozni. A szövetkezet tagjai még a járási konferencia előtt munka csojiortonként részletesen meg­tárgyalták a küszöbönálló Vili. kongresszus vitaanyagát. Vala­mennyi pontjával teljes mérték­ben egyetértenek, hiszen régen tudatában vannak már annak, hogy az egyes mezőgazdasági üzemek közti szoros együttmű­ködés kialakítása, a termelési ágazatok szakosítása a növény- termesztés és az állattenyésztés valamennyi munkafolyamatá­nak könnyítését fogja eredmé­nyezni. Ezzel kapcsolatban hason­lóan vélekedett Kása Mihály, a szövetkezel egyik alapító tagja is, aki elmondta, hogy ez idő tájt mindennél fontosabb a ter­melés szakosítása és az új irányzatokban rejlő lehetőségek maradéktalan kihasználása a soronkövetkező évek tervfel­adatainak teljesítése érdeké­ben. —ly— hogy ezek huszonnégy család­nak adnak otthont. A felsőbb szervek viszont a negyvennyolc lakásos épületek építését szór* galmazzák. Így némi nyugtalanság ke* letkezett a tagok körében. Töb­ben a visszalépés gondolatával foglalkoznak. Arra hivatkoz­nak, hogy máshol még ikerház építését is engedélyezik. Miért nem lehet akkor huszonnégy lakásos tömböket építeni? Most a szövetkezet vezetőségén a sor, hogy a felsőbb szervekkel megegyezve megoldást találjon. Olyat, hogy az államgazdálko­dás érdekeit szem előtt tartva, a tagok érdekei se szenvedje­nek kárt. Jogosan követeli a tagság azt is, hogy a vezetőség a jövőben jól végzett munkát követeljen az építővállalattól. Ugyanis a legutóbb épített lakótömbben az átadás óta nem zavarmentes a fűtés. A legfelső emelet la­kói pedig arról panaszkodnak, hogy a rosszul szigetelt tetőn keresztül a szobákba becsurog az esővíz. A további, száznál is több, kisebb és nagyobb kollau- dációs hibáknak csak egy ré* szét javították ki. Közben á jótállási idő lejárt. A Košicei Magasépítő Vállalat vezetői, dolgozói nem éreznek lelkiis- meretfurdalást. A dolgozók bizalma megnőtt a lakásépítő szövetkezet iránt, de az említett hibák sokat ár­tanak ennek a bizalomnak, mert anyagi kárt okoznak a becsületes dolgozóknak. Az épí­tők hanyagsága nem népszerű­síti a szövetkezeti lakásépítés gondolatát. CSURKÖ DEZSŐ Mm ütemben folynak a tavaszi munkák I ČSTK) — Szlovákiában teljes ütemben folynak a tavaszi mező- gazdasági munkálatuk. A nyugat* szluvákiai kerületben e napúkban a cukorrépát vetik. Közép- és Ke- let Szlovákiában a szövetkezeti dnlgozók és az állami gazdasá- gok dolgozói a burgonya ülteté- sével vannak elfoglalva. A mező­gazdasági dolgozók örültek a né­hány napi esőnek, amelynek in­tenzitása azonban különböző volt. Legkevesebb csapadék Kelet-Szlo- vákiában esett. Nyugal-Szinvákiában főleg a le­vice! (Léva) járásban haladtak előre a cukorrépa vetésével. A burgonyaültetésnek Szluvá- kiáhan nagy figyelmet szentelnek a mezőgazdasági dolgozók. Néhány évi stagnálás után döntő válto­zást szeretnének elérni. Az utób­bi két évben Szlovákiában sikerült megakadályozni a burgonya vetés­területének rendszeres csökkené­sét, és a szocialista szektorban 1969 óta 7400 hektárnyi területtel bővült. A szocialista szektorban az idén 37 000 hektárnyi területen fognak burgonyát termelni. A ko­rai burgonya ültetését már az ösz- szes kerületben befejezték. Szlo­vákia mezőgazdasági üzemeinek 737 kétsoros és 1407 háromsorost burgonyaültetőgép áll rendelkezé­sére. Az első szövetkezeti lakások (Molnár János felvétele)

Next

/
Oldalképek
Tartalom