Új Szó, 1972. április (25. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-30 / 17. szám, Vasárnapi Új Szó

Jakutföld a felvirágzás útján ♦ Internacionalizmus a gya- korlatban @ Ország sorsa — egyének sorsa # Modern me­tamorfózisok talajba süllyesztik. Ugyancsak nehéz lefektetni a gáz- és olajvezetéket. Kü­lönleges támasztékokra van szükségük. Az útépítésnél lakóházak és középüle­tek építésénél is tekintettel kell lenni az örök fagyra. A mezőgazdaságban a természeti-ég­hajlati viszonyokra való tekintettel a hús- és tejtermelő állattenyésztés, a szarvastenyésztés és vadgazdaság domi­nál. A köztársaság középső részében főként takarmányozási célokra ter­mesztenek szemes terményeket, továb­bá burgonyát és zöldséget. A jakutok asztalán mégis megtalálhatók mindazok az élelmiszerek, amelyekkel a szovjet­ország központi részének lakói élnek — a hiánycikkeket más országrészek­ből szállítják ide. Jakutföldnek 18 kolhoza és 56 szov- hoza van. Kiváló technikával ellátott nagygazdaságok. — Gazdaságunk számos ága országos jelentőségű, — mondja Tommot Sziv- cev. — Gyémántot, aranyat, különféle érceket bányászunk az eqész szovfet- országnak. Viszont az egész szovjet or­szág segíti bányaiparunk és más ipar­ágaink fejlesztését és ellátását a leg­korszerűbb technikával. Jakutföld gaz­dasági fejlődésének van-egy sajátossá­ga, amelyről nemrégen Álekszandra Ovcsinnyikova, a Jakut ASZSZK Legfel­sőbb Tanácsa Elnökségének elnöke be­szélt. Megemlítette, a köztársaság ipart fejlődésének ütemével túlszárnyalja a Szovjetunió és az OSZSZSZK átlagos mutatóit. — Az én feladatom az, hogy megva­lósítsam Jakutföld és az eqész ország kapcsolatát, elsősorban az ipar, az energetika, az építészet terén. Munka­társaim többsége nem véletlenül okle­veles mérnök. Tudomány és művelődés A köztársaság hatalmas tudományos központtal rendelkezik — a Szovjetunió Tudományos Akadémiája szibériai osz­tályának jakutföldi tagozatával. Hatás­körébe tartozik öt intézet — kozmofi- zikai és aeronómiai (a légkör legfelsőbb rétegeit tanulmányozó tudományág), geológiai, az észak fizikai-technikai problémáit tanulmányozó intézet és nyelv, irodalmi, történelmi intézet. A kozmofizikai és aeronómiai intézet a kozmikus plazma tanulmányoza terén az ország vezető tudományos intézmé­nyei közé tartozik. Tudósai közvetlenül részt vesznek a világűr meghódításá­ban. Jakut fizikusok érdekes előadáso­kat tartottak országos, valamint kana­dai, spanyolországi, indiai, magyaror­szági és lengyelországi nemzetközi szimpóziumokon. Nagy tudományos központ még a Ja­kut Egyetem is. Hét karán a Szovjet­unió több mint húsz nemzetiségének mintegy hétezer diákja tanul. • — Most már elegendő tanintézettel rendelkezünk a káderképzésre — foly­tatja Szivcev. — Csak egyes ritka szak­területeken vesszük igénybe az ország legnagyobb főiskoláinak seqítségét és küldjük ki tanulni diákjainkat. A szak­emberek zömét itthon képezzük. A köztársaságban rövidesen megnyí­lik egy nagy politechnikai intézet. Be­fejeződik valamennyi iskola áttérése a tíz évfolyamos kötelező oktatásra. Meghátrdl a tajga „Mindenütt zavartalan csend, nyuga­lom, hallgatás honol. Minden megder­medi, meqmerevedett, jéggé változott, amely itt olyan kemény, mint a hegyi kőzet Még az égbolt is kőből faragott kupolának tűnik," — így írt Jakutföld­ről 80 évvel ezelőtt V. Szersevszkij ne­ves kutató, politikai száműzött. Ma traktorok, földgyaluk, emelőda­ruk zaja veri fel a téli jég vastagsága alatt mesés kincseket rejtegető zord vidék csendjét és nyugalmát. Új üze­mek, új városok keletkeznek. Az örök fagy, az alvó tajga, a mocsarak meg­hátrálnak az emberi törekvés előtt. A gépek zajában azok hangja hallat­szik, akiknek elődjei szarvasbőrsátrak- ban születtek, és azt sem tudták, mi az ágy. Velük együtt serénykednek a szovjetország minden részéből jött épí­tők, oroszok, ukránok, üzbégek, örmé­nyek, kazahok és grúzok, összetartó családban új életet építenek. (SZPUTNYIK) T ommot Szivcev, a j<ntut ASZSZK állandó képviselője az OSZSZSZ SZK Minisztertanácsában, óriási, Fran­ciaország területénél ötszörié nagyobb, hideg tájon született, Szibéria északke­leti részén, az örök fagy hónában, amelynek a felére fél éven át sötét sarkvidéki éjszaka borul, és sok-sok ezer kilométeren át húzódik a tajga meg a tundra. Egy kisvárosban, Tommotban látta meg a napvilágot 43 évvel ezelőtt. 1913- ban itt hatalmas aranylelőhelyekre bukkantak, s akkor a városka vidékét orosz Klondike-nak nevezték el. — Szerencsés helyen születtél — mondta az apja, amikor megpillantotta elsőszülöttjét, akit aztán a városról ne­vezett el. Tommot nagyapja és nagyanyja és összes ősei Jakutföld hatalmas néma erdőségeinek és síkságainak vidékén él­ték le életüket. Az ő világuk csak a szarvaslegelőkig terjedt. A naszleg (fa­lu) férfiai vadászgattak, szarvasokat és lovakat legeltettek, halászgattak, a nők pedig karbantartották a vályogjurtákat, északon pedig a szarvasbőrből készült füstös lakásféléket, és látástól vakulá- sig dolgoztak. így volt ez évszázadokon át, és már ügy tűnt, hogv így lesz a jövőben is. jakutföldi változások „Rács nélküli börtön“ — állandó jel­zője volt ez Jakutföldnek, a cári Orosz­ország legelhagyatottabb és legnépte- lenebb vidékének. E táj messze esett az ország politikai és társadalmi életének központjaitól (azt mondják, Golovinnak, az első jakut fejedelemnek és kíséreté­nek útja Moszkvából ide három évig tartott), a zord, erősen kontinentális éghajlat, ahol az éghajlat csúcsértékei közti különbség mintegy 100 fok, esz­ményivé tették ezt a vidéket az önkény uralom ellenfeleinek száműzésére. Oroszország európai részén sok kiváló forradalmárt szállítottak ide, mert in­nen nem tudtak hová menekülni. A politikai száműzöttek megtanították a helyi lakosságot földművelésre, amelyhez addig ők sem nagyon értet­tek, gyógyították a lakosságot — (aku­tokat, evenkeket, eveneket, jukarigokat, népművelő munkát végeztek, tanulmá­nyozták a tájat. Kísérletet tettek jakut írás létrehozására, ugyanis a lakútok­nak és a többi északi nemzetiségeknek nem volt írásuk. A száműzöttek többnyire hivatásos forradalmárok voltak, akik marxista nézeteket terjesztettek a helyi lakosság körében, forradalmi szervezkedésre, az önkényuralom elleni küzdelemre tani tották az itteni embereket. A Lena folyón 1912-ben lezajlott tör ténelml események, melyek során a cári hatóságok utasítására a katonaság rálőtt a békésen tüntető arany kutató munkásokra, Oroszország-szerte tiltako zást és elégedetlenséget váltottak ki. Meggyorsították a forradalmi folyamat kibontakozását Jakutföldön. 1917-ben a Nagy Októberi Szocialista Forradalom után rövidesen Jakutföldön is kikiáltot­ták a szovjethatalmat. Az összoroszországi Központi Végre- haitő Bizottság Elnökségének határoza­ta alapján 1922 áprilisában az OSZSZSZK szerves részeként megala­kult a Jakut Autonóm Szovjet Szocia­lista Köztársaság. Állattenyésztők, va dászok és halászok népe történelmében először vívta ki államiságát. A Jakut ASZSZK-nak saját alkotmá nya, legfelsőbb tanácsa és minisztertaná­csa, legfelsőbb bírósága és ügyészsége van. A jakut nyelv állami nyelv. Jakut nyelven sugároznak rádió- és televíziós adásokat, adnak ki újságot, folyóirato­kat és könyveket. Jakutföld egyes isko Iáiban a nemzeti kisebbségek nyelvein, evenk és jukaring nyelven folyik az oktatás. Segítenek a barátok Puszta helyen kellett felépíteni az új társadalmat. A cári önkényuralom súlyos örökséget hagyott hátra a jaku- toknak. Jakutföld, ahol még folyamat­ban volt a feudalizálódás és fennmaradt a földhasználat sajátos közösségi rend­szere, Oroszország központi részeihez viszonyítva erősen elmaradt fejlődésé­ben. A szovjet kormány rendeletére 1924- ben létrejött az északi népek megsegí­tését szolgáló bizottság, amely csak az első három évben másfél millió rubelt gyűjtött össze Jakutföld gazdaságának helyreállítására és kultúrájának fej lesztésére. Az ipar és a mezőgazdaság gyors fej­lesztése, az évszázados elmaradottság rövid időn belüli felszámolása, a nép életszínvonalának emelése — ez a fő feladat állott a köztársaság pártszerve­zete és fiatal kormánya előtt. De hogyan valósítsák meg mindezt, amikor a lakosság zöme írástudatlan? 1917-ben Jakutföldön ezer emberre csak 7 írástudó esett. Hogyan fejlesszék az ipart, amikor ki sem fürkészték Jakut­föld természeti erőforrásait, amikor nincsenek mérnökeik, agronómusaik, tanítóik? Leningrádban megalakult a Szovjet­unió Tudományos Akadémiájának kü­lönleges bizottsága, hogy tanulmányoz­za Jakutföld erőforrásait és termelő­erőit. Több mint kétszáz neves tudóst irányítottak a köztársaságba, hogy se­gítsenek a helyi hatóságoknak gazda­ságfejlesztési ajánlások kidolgozásában. Sok szövetségi köztársaságból gépe­ket és berendezéseket küldtek az új jakut vállalatoknak és mezőgazdaság­nak, rendszeresen önkéntes mérnökö­ket, agronómusokat, orvosokat küldtek ide, akik tanították a helyi lakosságot és átadták tapasztalataikat. Tommot sorsa Diodor Tommot nem tévedett, amikor más jövőt jósolt fiának. Tommot 1947- ben elvégezte a középiskolát, s mint tehetséges tanulót a leningrádi egye­temre, az északi népek fakultására küldték, amelyet a szovjet kormány ha­tározata alapján a nemzeti káderek képzésére létesítettek. Tommot a közgazdasági karon tanult, s az volt az érzése, mintha nem is hagyta volna el szülőhazáját: evenek, evenkek, jukagirok tanultak vele együtt. Az előadók között is képviselve voltak az északi nemzetiségek, közülük sokan tegnap még maguk is diákok voltak. Az egyetem elvégzése után Tommot hazatért Jakutszkba, és közgazdászként dolgozott a köztársaság állami bankjá­ban. Néhány év múlva már osztályve­zető lett, majd saját kérésére elment dolgozni az egyik legelmaradottabb kolhozba. — Harcolnom kellett, hogy elenged­jenek, — mondja nevetve —, de a kol­hozból is csak nagy nehezen sikerült elkerülnöm. Hat év alatt sokat fejlődött és gyarapodott a gazdaság. Iskolát, kór­házat, klubot építettünk a faluban, szin­te valamennyi kolhoztagot új lakóház­ba költöztettünk. Az emberek bőségben éltek. Szivcev később Jakutföld Állami Terv­bizottságának mezőgazdasági osztályve­zetőjeként dolgozott. Megismerkedett más szektorok munkájával is, hogy jól ismerje a köztársaság egész gazdasá­gát és fejlődési távlatait. — Moszkvában, a Jakut ASZSZK ál­landó képviseleténél fog dolgozni, — mondták neki. — Fenn kell tartani a munkakapcso­latokat a Szovjetunió többi köztársasá­gaival, ez számunkra nagyon fontos. így aztán Szivcev a köztársaság ösz- szekötője lett az OSZSZSZK és a Szov­jetunió központi kormányával. Vessünk egy futó pillantást Jakutföld mai nép­gazdaságára, hogy elképzelhessük, mi is a dolga Szivcevnek. Feltárt kincsek Jakutföld mélyén különféle hasznos ásványok szunnyadnak. Itt összpontosul a földkerekség felkutatott fűtőanyag­forrásainak — a szénnek, olajnak, gáz­nak egyharmada. A köztársaságnak sok aranya, ólomérce, antimónja, wolfram- ja és más értékes és ritka ásványkin­csei vannak. A geológusok 17 évvel ez­előtt tárták fel a gyémántmezőket. A tajgában rövid idő alatt bányavárosok keletkeztek. Mirnijben, a gyémántbá­nyászati központok egyikében például ma már 25 ezren élnek. Széles sugár- utakkal, emeletes épületekkel, villany­fűtéssel büszkélkedő város. Hófehér alumíniumdobozokként hatnak benne a dúsítók épülettestei. A bányaipar megkívánta az energia­kapacitások gyors növelését. Beindítot­ták a jakutszki erőmű gázturbinás agg­regátorait és a viljujszki vízerőmű 308 ezer kilowatt teljesítőképességű első részét. Szinte egész Jakutföld az örök fagy zónájába tartozik. Nyáron a kétméteres talajréteg felenged, s ha nem volnának erre tekintettel, akkor a szokásos mó­don épített épületek csak egy telet bír­nának ki, aztán összeomlanának. Ezért itt cölöpökre építenek, a cölöpöket az örökké befagyott, soha fel nem engedő fakutszk télen. Évente hét hónapon át így fest a város Tommot Szivcev

Next

/
Oldalképek
Tartalom