Új Szó, 1972. április (25. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-28 / 100. szám, péntek
A történelmi fejlődés mai szakaszát a két ellentétes ideológia éles osztályharca jellemzi. Az imperialisták nem sajnálják az eszközöket és erejüket, állandóan a harc új módszereit és formáit keresik, minden árulót és „szakembert“ kihasználnak annak érdekében, hogy ők győzhessenek a marxista—leninista ideológiával folyó összecsapásban. A jobboldali és „baloldali“ opportunizmus és revi- zionizmus minden válfaja a kapitalisták szövetségese. A burzsoázia szövetségese Az opportunizmus, mint a munkásmozgalom sajátságos politikai irányzata mindig sajátos elméletekkel rendelkezett, melyek lényegében mindig a burzsoá ideológia kísérőtársai voltak. A mai jobboldali opportunizmus két belsőleg összekapcsolt formában lép fel — mint a kommunista pártokon belül ható jobboldali revizionizmus vagy mint a szociálreformiz- mus és a jobboldali szociálde- mokratizmus formájában, melyek az egyes jobboldali szociáldemokrata pártokra jellemzők. A jobboldali szociáldemokra- tizmus ideológusai rendszerint nyílt, antimarxlsta, gyakran an- tikommunista és szovjetellenes álláspontra helyezkednek. A jobboldali szociáldemokraták politikája és ideológiája segítséget nyújt a burzsoáziának a kapitalista országok munkás- osztályának befolyásolásában, így pl. 1970-ben a Szocialista Internacionáléban egyesült szociáldemokrata pártoknak több mint 15 millió tagja volt és a parlamenti választásokon a Szocialista Internacionálé pártjai mintegy 80 millió szavazatot kapnak. Már ezek a számok is azt bizonyítják, hogy befolyásukat nem szabad lebecsülnünk. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy a mai szociáldemokrácia nem egységes ideológiai, politikai irányzat. Soraiban a jobboldali vezetők mellett munkások és alkalmazottak is vannak, akik még mindig hisznek a demokráciáért, szabadságért és humanizmusért, folytatott harcra vonatkozó szociáldemokrata frázisokban. Különbség van az egyes szociáldemokrata pártok közölt is. Nem foglalnak el azonos ideológiai-politikai álláspontot. Az utóbbi időben az egyes pártokon belül olyan „baloldali“ irányzatok alakultak ki, melyek elhajolnak a vezetők nyílt an- tikommunizmusától, egységet és együttműködést szorgalmaznak a kommunistákkal, ha nem is minden kérdésben, de legalább egyes problémákban. Így pl. az európai biztonság kérdésében. Ezek a viszonylag haladó Irányzatok nagy akadályokba ütköznek, elsősorban a szociáldemokrácia régi vezetőinek soraiban, akiket elvakít a marxizmus—leninizmus iránti gyűlöletük. A marxisták nem táplálnak Illúziókat, de a kommunista pártok kongresszusai újból kifejezték hajlandóságukat az együttműködésre a demokrácia, a béke és a szocializmus érdekében. így pl. az SZKP XXIV. kongresszusán a főbeszámolóban ez hangzott el a szociáldemokratákkal kapcsolatban: „Az SZKP az 19(39. évi nemzetközi tanácskozás irányvonalával Összhangban hajlandó fejleszteni együttműködését a szociáldemokratákkal a békéért és a demokráciáért, valamint a szocializmusért folytatott harcban, anélkül azonban, hogy feláldozná ideológiáját, forradalmi elveit. A kommunistáknak ez az irányvonala a szociáldemokrácia jobboldali vezetőinek ellenállásába ütközik. Pártunk könyörtelen harcot folytat minden olyan irányzat ellen, amely a munkásosztály érdekeit aláveti a monopoltőke érdekeinek és gyengíti a dolgozók harcát a békéért. A nemzetközi munkás- mozgalom tapasztalatai, főleg a csehszlovákiai tapasztalatok megmutatták, hogy elsősorban a „demokratikus szocializmus“ ellen kell harcolni.“ A célok azonosak A „demokratikus szocializmus“ koncepciója különböző politikai, filozófiai, szociológiai, etikai, gazdasági, történelmi és más elméletek összességét jelenti. A „demokratikus szocializmus“ ideológiáját bizonyos relatív stabilitás jellemzi, ma mégis állandó mozgásban van, s alkalmazkodni próbál a szociális változásokhoz. A „demokratikus' szocializmus“ „teoretikusait“ nem jellemzi gondolati önállóság, de elméletüknek ennek ellenére bizonyos visszhangja van. Ez elsősorban ezért van, mert reagálni próbálnak a legidőszerűbb, legégetőbb problémákra. A legtöbb esetben nincs sző álproblémákról, hanem áltudományos magyarázatokról, vagy pedig tudatos elferdítésről. A „demokratikus szocializmus“ koncepciójának alapjait Bernstein és Kautský, a szociáldemokrata revizionizmus megalapítói rakták le a XX. század első évtizedeiben. Végleges arculatát az ötvenes években kap la, amikor a Szocialista Internacionálé szociáldemokrata pártjainak többsége nyíltan szakított a marxizmus—leniniz- mussaJ és a világnézeti semlegesség álláspontjára helyezkedve az antikommunizmus pozícióira tért át. A demokratikus szocializmus ideológusai korszerűtlen elméletnek minősítették a marxizmus—leninizmust; az utópizinus bizonyos válfajának, amely a mai társadalomtól teljesen idegen. Ellentmondásos viszont az a tény, hogy a jobboldali szociál- demokratizmus sok ideológusa ugyanebben az időben, amikor elévültnek nevezte a marxizmus—leninizmust, a vallásos ideológia hatása alá került. Így pl. Thomas EUwein a Die Neue Gesellschafft, (Az új társadalom) folyóiratban közölt cikkében ezt írta: „Az objektiv világnézet a hiten alapszik, rokonságban van a vallással" Nézete szerint a két irányzat között nincsen különbség, de állítását nem tudja bebizonyítani. Szerinte a nem vallásos világnézet, így elsősorban a dialektikus materializmus a hit egyszerű pótolása, az igazi keresztény hit pedig a legigazságosabb és a legigazabb. Ellwein koncepciója, mely számos jobboldali szocialistára is jellemző, Kautsky tanításának és különböző burzsoá filozófiai téziseknek az egyvelege. A demokratikus szocializmus ideológusai számos hasonló értelmetlenséget állítanak,' de céljuk azonos: meg akarják indokolni azt a tényt, hogy a „demokratikus szocializmus“ nem véletlenül veszi át a vallásos ideológiát. Mint a vallásos ideológia a „demokratikus szocializmus“ sem akar semmit sem változtatni a kapitalista társadalmon és ezért megelégszik azzal, hogy a „túlvilági paradicsomot ígéri“. Az utóbbi időben a jobboldali szociáldemokrata ideológusok újabb elméletekkel „gazdagították“ a „demokratikus szocializmust“. A burzsoá ideológiától átvették a konvergencia, az ipari társadalom elméletét és más téziseket. A revizionisták így „új érvekkel“ járulnak hozzá a „demokratikus szocializmus“ fejlesztéséhez. A „demokratikus szocializmus“ tudományos elméletnek tartja magát, a valóságban azonban ez az elmélet egyszerű koholmány, a hazugságok és rágalmak összessége. Téziseivel válaszolni akar mai problémáinkra, de az egyes helyes tézisek még nem jelentik azt, hogy az egész elmélet helyes, ilyen helyes tézisekkel akarják meggyőzni a dolgozókat az egész elmélet igaz voltáról. így pl. a mai kapitalizmus egyes új jellemvonásait tudatosan különválasztják a kapitalista társadalmi rend lényegétől. Az ilyen abszolutizáció alapján arra a következtetésre jutnak, hogy a kapitalizmus megváltozott, új, nem kapitalista rendszerré fejlődik. Ez az állítás természetesen elfogadható a burzsoázia számára. Figyelmen kívül hagyják az osztályszempontokat A „baloldali“ opportunizmus és revizionizmus látszatra még a közelmúltban is éppen ellenkezőleg értékelte a kapitalizmust. A „baloldali“ revizionis- % ták és opportunisták sok bírálatot írtak az amerikai imperializmusról, de amint a gyakorlat mutatja, ezek az erős szavak tulajdonképpen a „baloldali“ revizionisták kapitulációját leplezték. A jobboldali és a „baloldali“ opportunizmust egyaránt az jellemzi, hogy a mai imperializmus értékelésénél mellőzi az osztályszempontot. A jobboldali opportunisták és revizionisták azt állítják, hogy a tudományos-műszaki forradalom és a termelőerők fejlődése olyannyira megváltoztatta a kapitalizmust, hogy már nem nevezhető kapitalizmusnak, és a munkásosztály sem nevezhető munkásosztálynak. „A baloldali" revizionizmus és opportunizmus viszont nem hisz a fejlett kapitalista országok munkásosztályainak forradalmi lehetőségeiben, és így hasonló következtetésre jut a munkásosztály integrálásáról a kapitalista rendszer keretében. A forradalmi mozgalmak központja szerintük törvényszerűen Ázsiába, Afrikába és a latin-amerikai országokba, vagyis „a világ tartományaiba“ tevődött át. A forradalom mozgató ereje már nem a munkásosztály, mivel objektíve már nem érdeke a forradalom. Az igazi forradalmi erők ma a paraszttömegek. A baloldali opportunisták nézete szerint a Szovjetunióban „új burzsoázia“ keletkezett, és befejeződik a kapitalizmus restaurálásának folyamata. A gyakorlatban az a helyzet alakult ki, hogy a jobboldali opportunisták ideológiája és politikája más szociális és osztály forrásokból indul ki, mint a baloldali opportunistáké, de céljaik nagyon közeliek. Mindkét irányvonal szovjetellenés, mindkettő burzsoá nacionalista, és az anti kom mun izmust szolgálja. A jobboldali és a „baloldali“ opportunizmustól és revizioniz- mustól idegen a lenini pártosság szelleme, különösen pedig a demokratikus centralizmus elve. Ezért nem véletlen, hogy egyformán támadják a proletárdiktatúrát, a marxista—leninista pártok vezető szerepét. A jobboldali opportunisták tagadják a marxista—leninista párt vezető szerepét, s a pártot vitaklubbá akarják változtatni. A „baloldali“ opportunizmus és revizionizmus viszont látszólag megerősíti a párt vezető szerepét, a valóságban azonban bürokratikus szervezetté, az uralkodó osztály engedelmes eszközévé változtatja. Az ilyen deformációk eredménye a gyakorlatban és az elméletben is lényegében egyforma, átgondolt támadást hajtanak végre a marxista— leninista párt igazi veze tő szerepe ellen. Lenin meggyőzően bizonyította, hogy a párt vezető szerepe nem véletlen; a szocialista társadalmi kapcsolatok lényegéből adódik, és a szocialista társadalom fejlődésének objektív törvényszerűsége. A CSKP XIV. kongresszusa hangsúlyozta: „A revizionizmus ellen folytatott politikai harcunk fontos kérdése a párt vezető szerepé. A lenin izmusból tudjuk és a szocializmus építése során meggyőződtünk arról, hogy a párt vezető és szervező szerepe elengedhetetlen feltétele a sikeres szocialista haladásnak. Meggyőződtünk róla, hogy a párt vezető szerepének gyengítése válsághoz vezet.“ A jobboldali és a „baloldali“ opportunizmus a párt vezető szerepét támadva jó szolgálatot tesz az imperialistáknak. A jobboldali és a „baloldali" opportunisták azonos következtetései azonban nem várt hatást gyakorolnak: felnyitják a szemüket azoknak a dolgozóknak, akik a jobboldali opportunizmus befolyása alatt állnak, akiket félrevezettek a „baloldali“ opportunizmus forradalmi frázisai. Saját tapasztalataik alapján győződhetnek meg arról, hogy a valóságban egyedül a marxizmus--leninizmus talaján álló kommunista pártok harcolnak a demokráciáért, a békéért és a szocializmusért. LADISLAV HRZAL Helyreállítottak Košicén az 1628-ból származó Urban-tornyot, amely 19B6 végén leégett. (Felvétel: A. Haščák — CSTK) A bizalom kötelez Sokan azt hiszik, hogy a fiatalság és a komolyság két összeférhetetlen fogalom. Ez persze tévedés. Hiszen a fia talok is komolyan tekintenek a mindennapi gondokra, s az sem közömbös számukra, milyen lesz a holnap, a jövő. Beszélgetésem során a nededí (Negyed) húszéves Szabó Erzsébettel szintén meggyőződhettem erről. Persze nemcsak én állapítottam meg róla, hogy komoly fiatal, megfontolt, megbízható embernek tartják munkahelyén, a Slovodev galántai üzemében is. Ezért is jelölték a kommunista párt soraiba való felvételre, s bízták meg az üzem ifjúsági szervezetének vezetésével. — „Nemrég alapítottuk meg a szervezetet 40—50 taggal — mondja. — A tanoncokat is beszerveztük. Természetesen majdnem csupa lányról van szó, hiszen a szabószakmában kevés a férfi. Mindössze két fiú van a szervezetünkben. Szerelnénk összefogni a fiatalokat. Azt akarjuk, hogy a munkaidő letelte után ne menjenek mindig azonnal haza. Ezt érdekes tevékenységgel szeretnénk elérni. Rendszeresen rendezünk majd táncmulatságot — az elsőt május elsején. Még nem döntöttük el, honnan hívjuk meg a fiúkat a mulatságra. Ta Ián egy másik szervezetet hívunk meg. Itt az üzemben tér műnk van, csak egyelőre nincs kihasználva. Közeli terveink közt szerepel az üzem környé kének rendbehozása, a virágok kiültetése. Remélem, a SZISZ üzemi szervezete is hozzájárul ahhoz, hogy kevesebb fiatal megy el majd üzemünkből, mint eddig. A munkafegyelem ja vitásában is szeretnénk segíte ni Szerintem ebben nagy szerepet játszik a személyi példa adás. Amióta a jelölésem jó váhagyták, különösen fontosnak tartom, hogy mindig jó példával járjak elől. Én a mesteremtől veszek példát, aki szintén kommunista.“ • A példaadást azért is fontosnak tartja, mert nemcsak SZISZ-elnök és párttagjelölt, hanem mesterhelyettes is. . Sehogy sem tud egyetérteni azzal, hogy a lányok közül többen a munkaidő alatt kávéznak, zuhanyoznak. Ugyanazok a fizetéssel elégedetlenek. Akadnak azonban olyanok is, akiknek nem nagyon számít, ha kevesebbet keresnek. Kivált a lányoknak. Az asszonyok jobban igyekeznek, mivel nagyobb szükségük van a pénzre. A műhelyben három párttag dolgozik. Szabó Erzsébet már az elhatározása előtt tudta, hogy mindenekelőtt a kommunistáktól várják el a példás munkát. A szülei nem párttagok, de elhatározásába nem szóltak bele. Mielőtt jóváhagyták jelölését, a járási pártbizottságon is elbeszélgettek vele. A pártszervezet gyűléseit és a pártiskolázást érdekesnek tartja. Az állandó tanulást nagyon fontosnak tekinti. Ezért munkája mellett tanul is — Trenčínbe jár hároméves mesteriskolára. Annak elvégzése után még két évig akar tanulni, hogy az érettségi bizonyítványt is megszerezze. Célja, hogy munkahelyén bármilyen feladatot el tudjon látni, minden gépet kezelni tudjon. Jelenleg szovjet megrendelésre kabátokat varrnak. A Szovjetunióban még nem járt, de szívesen ellátogatna oda. Keresete felől érdeklődve megtudom, hogy havi ezer korona a tiszta átlagjövedelme. Igaz, elég nagy teljesítményt követelnek meg az alkalmazottaktól — például egy műszak, alatt 90 pár kabátujjat kell'bevarrnia egy embernek'. Sokszor — ha a tervteljesítés megköveteli — szabad szombatokon is dolgoznak. Ezért aztán később szabad napot kapnak, vagy mint túlórát megfizetik a szombati munkát. Régi munkahelyén — a Makyta žilinai üzemében — többet keresett, de mivel kéthetenként járt haza, többet is költött. Galántáról naponta hazajár, ami különösen télen nagyon fárasztó és körülményes. Távlati terve, hogy a városban szövetkezeti lakást vesz. Annál is inkább, mert az utazás az aktivitást is gátolja. Pe- d'g nagyon szeretne aktív lenni férhez menés után is. Ügy véli, a társadalomnak a nők aktivitására — méghozzá nemcsak a munkahelyükön — szüksége van, bár az ő helyzetük ebből a szempontból nehezebb, hiszen gyereket is nevelnek. Ezért sok múlik a férfiak megértésén. Szabad idejében szívesen szórakozik, olvas, kézimunkázik. Vagyis olyan, mint a legtöbb fiatal Nem is tartja magát másnak. A szerénység számos erényeinek egyike csupán. Ezért is jelölték felvételre a kommunisták soraiba. FÜLÜP IMRE fi jobboldali és a JaíoM" opportunizmus