Új Szó, 1972. április (25. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-28 / 100. szám, péntek

Gustáv Husák elvtárs beszéde fFolytalás a 3. oldalról) Politikai téren a kis- és a középparasztok új szövetkezeti osztállyá változtak, amely osz­tály nagy iskolán ment keresz­tül, gazdag szervezői és szak­tapasztalatokat szerzett az egy­séges földművesszövetkezetek- ben. Megszilárdult szövetsége a munkásosztállyal, mint álla­munk népi hatalmának alapja. Engedjék meg, hogy ez alka­lomból köszönetét mondjak az efsz-ek megalapítóinak, a kom­munistáknak és a nem kommu­nistáknak, a kis- és a közép­parasztoknak, a munkásoknak, akik segítettek mezőgazdasá­gunk nagy forradalmi változá­sa alapjainak lerakásánál. Hősi munkájukat nagyra értékeljük. Földműveseink tapasztalataik alapján meggyőződtek arról, hogy a gazdálkodás új formá­ja nemcsak a társadalom szá­mára, hanem saját maguk szá­mára is rendkívül előnyös, jobb életet biztosít. Az efsz-ekben tömörülő földművesek nagy hadseregének ezen tapasztala­tai nagy politikai győzelmet jelentenek. Az ellenség azt jósolta, hogy a kollektivizálás a mezőgazda­ság hanyatlásához vezet. Mit állapíthatunk meg ma? Mező­gazdaságunk korszerű, fejlett nagyüzemi termelés, amely olyan nagy feladatokat tűzhet ki, melyeket ötéves tervünk és több dokumentumunk fejez ki. A mezőgazdaság ma sokkal töb­bet termel, mint a szétforgá­csolt gazdaságok. A hatvanas evek derekától állandóan arány­lag gyors ütemben növekszik az össztermelés, s elsősorban a piaci termelés. A második világháború idő­szakához viszonyítva a mező gazdaságban ma csak a mező- gazdasági dolgozók egyharma- da dolgozik. Számuk kétharma­dával csökkent, de a mezőgaz­dasági össztermelés egynegyed­del nagyobb, a piaci termelés pedig 80 százalékkal. Ez a két példa — és elhangzott itt több példa is — szocialista mezőgaz­dasági nagyüzemi termelésünk pozitív eredményeit mutatja. Szocialista államunk az első ötéves terv óta nagy eszközö­ket fektet mezőgazdaságunkba. Ha nem is vagyunk mindennel elégedettek — itt is elhangzot­tak bírálatok —, az irányzat olyan, hogy szocialista társa­dalmunk egyre nagyobb eszkö­zöket fektet a mezőgazdaságba. Szembeötlő szociális változások Az első pillantásra is szem- beötlőek azok a szociális válto­zások, melyeket a kollektivizá­lás alatt értünk el. Elegendő, ha felfigyelünk arra, hogyan élnek ma falvaink, hogyan lak­nak a falusiak, milyen a laká­sok ellátottsága, és ezt össze­hasonlítjuk azokkal a körülmé­nyekkel, amelyek alatt a falu a kapitalizmus alatt élt. 1960 — 1970-ben a szövetkezeti földmű­vesek átlagos évi jövedelme több mint a kétszeresére növe­kedett. Ennek mindnyájan örü­lünk, annak ellenére, hogy min­den falu sok mindenfélét sorol még fel, amire szüksége len­ne. Az emberek igényei nőnek, a társadalom fejlődik. Nem szabad azonban elfelejtenünk azt, amit már elértünk. A falu és a város közti kü­lönbségek megszüntetéséről be­szélünk. Ez a folyamat vala­mennyi területen gyors ütem­ben megy végbe. Azt is mond­hatnám, hogy egyes élenjáró szövetkezeteink jobb létfeltéte­leket és kereseti lehetőségeket biztosítanak tagjaiknak, mint az iparban. Biztosítanunk kell, hogy ezt mindenütt gazdasági eredmények támasszák alá. Csakis a szocializmus biztosít­hatta falvaink ilyen politikai, gazdasági, szociális és kulturá­lis fejlődését, csakis a szocia­lizmus emelhette a kisparasztok és a falusi szegénység színvo­nalát olyan szintre, mint ami­lyent ma országunk egész te­rületén a legnyugatibb kerüle­tektől egészen a legkeletibb ré-. szig tapasztalunk. Megállapít­hatjuk hogy falvaink kollekti­vizálása. a mezőgazdasági ter­melés szocializálása minden szempontból történelmileg jo­gos volt, és viszonyaink között nagyon pozitív eredményeket hozott. Szövetkezetesített fal- Valnk társadalmunk, rendsze­rünk szilárd részévé váltak. Földműveseink életük állandó részének tekintik a gazdálko­dás szocialista formáit. A CSKP földművespolitikája a München előtti köztársaság idején és a háború után is alapjában he­lyes volt. Teljes győzelmet ért el, jobb életet hozott a városi és a falusi dolgozóknak egy­aránt. Ezért a dolgozók biza­lommal teljes politikai támoga­tásban részesítik. A világ fejlődése nem áll meg. Nekünk is el kell gondol­koznunk társadalmunk és álla­munk, az egyes területek, így a mezőgazdaság fejlesztésének további feladatain. A XIV. kongresszus kitűzte azt a fel­adatot, hogy sokoldalúan gon­doskodjunk szocialista hazánk fejlődéséről, meghatározta a fejlődés fő irányvonalát, hogy mezőgazdaságunk, életszínvo­nalunk és szocialista demokrá­ciánk még jobban megszilárdul­jon, és egyre nagyobb hasznot jelentsen a dolgozók számára. A párt központi bizottsága ülé­sein fokozatosan feldolgozza a XIV. kongresszus programját, és arra vezeti a kommunistákat, a Nemzeti Front szervezeteit és az összes dolgozót, hogy meg­valósítsák ezt a programot. Ma rendkívüli gondot fordí­tunk a gazdaságosságra mind az iparban, mind az építészet­ben és a mezőgazdaságban is. A gazdaság eredményeivel szo­rosan függ össze az életszínvo­nal. Az emberek néha elválaszt­ják egymástól ezt a két lénye­ges dolgot — a gazdaság fej­lődését és az életszínvonal emelkedését. Rámutatnak, hogy hol kellene rendezni a fizetése­ket, a nyugdíjakat stb. Sok még a probléma. Vannak még gyenge pontok és területek, ahol sok dolgot meg kell oldani. A lé­nyeg azonban az, hogy csak azt oszthatjuk szét, amit terme­lünk. Népünk életszínvonala gazdaságunk eredményeitől függ. Minden földműves tudta és tudja, ha nem veti el a ma­got, nem is fog aratni, és ez egész társadalmunkra is érvé­nyes. Ügy fogunk élni, olyan ütemben emelkedik életszínvo­nalunk, ahogyan dolgozni fo­gunk. Nem elégszünk meg az elért eredményekkel Gazdaságunk és mezőgazda­ságunk pozitív irányban fejlő­dik, Ismerjük a tavalyi és az 1972-es év első negyedévének eredményeit. Az iparban és az építőiparban is teljesítik a fel­adatokat. A mezőgazdaság is teljesíti az állati termékek fel­vásárlásának feladatait. Van mit dicsérnünk. Világszerte felfi­gyelnek a csehszlovák állam gazdasági stabilitására és élet- színvonalunkra. Mi azonban nem elégszünk meg az elért eredményekkel. Sehová se jut­nánk, ha csak dicsérnénk ma­gunkat, csak a jó, a pozitív példákat említenénk, és szemet hunynánk az életünkben felme­rülő problémák fölött. A párt központi bizottsága 1969 áprili­sa óta az elért eredmények bí­ráló értékelésének módszerét érvényesíti. Ez azt jelenti, hogy értékeljük a jó és a pozitív je­lenségeket, az emberek érde­meit az elért eredményekben, de ugyanakkor nem hunyunk szemet a fogyatékosságok és a nehézségek, az életünket meg­nehezítő hanyagságok fölött. Minden szakaszban józanul és reálisan értékeljük gazdasá­gunk és társadalmunk helyze­tét. Csak így tűzhetjük ki he­lyesen az előttünk álló fel­adatokat, csak így nyerhetjük meg az embereket e feladatok teljesítésére. Egyszóval — az embereknek meg kell mondani az igazat a helyzetről, dicsérni kell a pozitív megnyilvánuláso­kat, és ki kell küszöbölnünk a fogyatékosságokat. Állandó munkamódszerünkké kell válnia a haladásért, a tu­dománynak és a technikának a gazdaságban, az iparban, az építőiparban és a mezőgazda­ságban való érvényesítéséért folytatott harcnak. Figyelembe kell vennünk a kongresszus kül­dötteinek észrevételeit, hogy ezek ne ismétlődjenek meg a következő kongresszuson is. Ezeket az észrevételeket nem szabad csak regisztrálnunk. Az állami és a gazdasági szervek­nek lelkiismeretesen foglalkoz- niok kell velük. A mezőgazdasági termelésben is szem előtt kell tartani a ha­ladásért folytatott harcot. Nem támogathatjuk és nem is támo­gatjuk a konzervativizmust, a maradiságot, a kényelmességet, a spekulálás különböző meg­nyilvánulásait, amelyek még mindig megfigyelhetők ott, ahol a becsületes munka helyett ügyeskedni próbálnak, fövőbeli sikereink is a becsületes mun­kától, mindenkinek felelősség- érzetétől — a kormánytól, a miniszterektől egészen az egy­séges földművesszövetkezetekig és állami gazdaságokig — függ. Meg kell követelnünk, hogy mindenki vállalja a felelőssé­get, mindenki legyen igényes, és becsülettel teljesítse felada­tait. Ebben az ötéves tervidőszak­ban a mezőgazdasági termelés növekedésének fedeznie kell la­kosságunk élelmiszer-szükségle­tének növekedését. Örülök, hogy a kongresszus küldöttei támogatják a XIV. kongresszus erre vonatkozó határozatait, és úgy mondanám, aprópénzzé váltják őket. Nagyon hálásak vagyunk a kerületek, a járások és a szövetkezetek kötelezett­ségvállalásaiért, azoknak a dol­gozóknak a kezdeményezéséért, akik elgondolkoznak afölött, ho­gyan és hol javíthatnánk a helyzeten, hogyan járulhatnánk hozzá nagyobb mértékben kö­zös gazdaságunk gyarapításá­hoz. Teljesítsük o tervfeladatokat Ma különösen fontos, hogy biztosítsuk az 1972. évi tervfe­ladatok és az egész ötéves terv feladatainak teljesítését. Dicsé- rően szólunk a gazdaság és a mezőgazdaság eredményeiről, de tudjuk, hogy a globális ada­tok mögött még sok fogyatékos­ság rejtőzik. Tegnap a vitában több elvtárs beszélt erről. A szövetkezetek, és ugyanígy az állami gazdaságok és üzemek sem egyformák az eredménye­ket illetően. Elvtársak, ebbe nem nyugodhatunk bele. Ahol hozzávetőlegesen azonosak a feltételek, ahol az eredmények a munkaszervezéstől, a fegye­lemtől stb. függnek, ott meg kell követelnünk, hogy teljesít­sék az állami terv feladatait, ne titkolják el a tartalékokat. Ne támogassuk a lemaradást. El­lenkezőleg, ki kell emelnünk a fejlett szövetkezetek példáját, a fejlett mezőgazdasági termelést, az ipari üzemeket, és ezáltal haladásra ösztönözzük a lema­radó vagy az átlagos eredmé­nyeket elérő munkahelyeket. Szóba kerültek a mezőgazda­ságunk előtt álló nagy távla­tok. A következő tíz évben egy­re inkább áttérünk az ipari munkamódszerekre, az együtt­működésre, a szakosításra és a koncentrációra. Ezt a nagy jö­vőt már ma alapozzuk, és eb­ben az ötéves tervben nagy lé­pést akarunk előre tenni. Az efsz-ek Vili. kongresszu­sán és a szövetkezetek járási konferenciáin is gyakran bírál­ták az ipari reszortokat, az épí tőipart stb. Teljes mértékben megértjük a mezőgazdasági dol­gozók elégedetlenségét, akiktől megköveteljük a feladatok tel­jesítését, akik nagy feladato­kat tűznek ki, de ugyanakkor nem kapják meg a szükséges gépeket, építőanyagokat, vegy­szereket stb. Az anyagi-műsza­ki ellátás kérdése egész nép­gazdaságunk fájó pontja. A párt- és a kormányszervek fog­lalkoznak ezekkel a kérdések­kel. Évről évre több gépet és vegyipari terméket kap mező- gazdaságunk, habár a mezőgaz­daság növekvő szükségleteit fi­gyelembe véve még mindig nem elegendő mennyiségben. Cso­dák nem történnek, de feltétle­nül rendet kell teremtenünk az ipar és az építőipar területén is. A mezőgazdasági dolgozók­tól megköveteljük feladataik teljesítését, és ezért a mezőgaz­daságnak meg kell kapnia azt, amit az ötéves terv előirá­nyoz. Meg kell követelnünk, hogy mezőgazdaságunk megkapja a gépipartól, a vegyipartól és az építőipartól azt, amit az ötéves terv előirányoz, hogy a mező­gazdaság is hozzájáruljon kö­zös sikereinkhez. A kongresszuson tapasztalha­tó egészséges igényesség és bí­rálat nagvon fontos életünk­ben, Nem vagyok horgász, de azt mondják, hogy a dél-csehor­szági halastavakban és másutt is a halaknak mozgásra van szükségük. nehogy ellustulja­nak. Néha az állami gazdasági mechanizmusnak is kell egy kis mozgás, egy kis injekció. Az efsz-ek Vili. kongresszusán, melynek pozitív és konstruktív jellege van, több bíráló észre­vétel hangzik el. Valamennyi fe­lelős intézménynek el kell gon­dolkodnia felettük, elsősorban megoldásuk felett. Elvtúrsakl Fokozott politikai gondosko­dást akarunk szentelni falva- inknak. Szocialista gazdasá­gunk, szocialista mezőgazdasá­gunk van, de szocialista em­bereket is kell nevelnünk. Az emberek tulajdonságaiban, az emberek közötti kapcsolatok­ban sok minden maradt a ré­giből. Ügyelnünk kell arra, hogy a szocialista termelési ala­pon magas színvonalú, szocia­lista, öntudatos emberek nője­nek, a marxista—leninista taní­tás humánus tartalmának meg­felelően. Feladatunk tehát, hogy falvainkon fokozzuk a politikai munkát. Értékelnünk kell, hogy a CSKP szervezetei és a Nem­zeti Front, köztük a Szövetke­zeti Paraszt Szövetség szerve­zetei hogyan törődnek a poli­tikai munkával. Ezen a téren még sok mindent kell tennie a Szocialista Ifjúsági Szövetség­nek. Az embereknek szívükkel is meg kell érteniök mai fela­datainkat, távlatainkat, hogy lelkileg is összekapcsolódjanak a szocialista rendszerrel. Fokozott figyelmet kell szen­telnünk a kultúra területének. Úgy gondolom, hogy ezen a té­ren mi nagyon sokkal vagyunk adósai dolgozóinknak, különö­sen a falvakon. Nem elegendő, ha valamilyen tv-játékot közve­títünk kocsmáról vagy kártyá­zásról, és azt gondoljuk, hogy ez jellemzi a mai embert, a fal­vainkon végbement óriási vál­tozásokat. A dolgozóknak a mű­vészetben és a kultúrában is (CSTK) — Tegnap megnyi­totta kapuit Brnóban a köz­szükségleti cikkeket bemutató 11. nemzetközi vásár, amely alkalmas arra, hogy a csehszlo­vák közszükségleti ipar össze­hasonlíthassa készítményeit a külföldi gyártmányokkal. A vásár május 5-ig tart nyitva. A vásár ünnepélyes megnyi­tásán Vladimír Stroner, Brnó főpolgármestere köszöntötte a pártszervek képviselőit élükön Josef Kempnývel, a CSKP KB Elnökségének tagjával, a KB titkárával, a Ján Gregor, a szö­vetségi kormány alelnöke ve­zette kormányküldöttséget, Ma­tej Lúčant és Karol Lacot, a szövetségi kormány alelnökeit, valamint az SZSZK és a CSSZK kormányának tagjait. Üdvözöl­Irena Svsbodová sgy prágai iskolában (ČSTK) — Köztársasági el­nökünk felesége, Irena Svobo- dová tegnap látogatást tett a csökkent látóképssségü fiatalok prágai zenei középiskoláján. Részletesen megismerkedett az iskola nevelőtevékenységével és nagyra értékelte azt az érdemes munkát, amelyet a látáshibával küzdő gyermekek szak- és mű­vészi felkészítése érdekében tesz. meg kell találniok önmagukat, vágyaikat, jövőjüket. Támogatjuk a Szovjetunió békék ezdeménvezését Elvtársak! Teljes mértékben támogatjuk azt a nagy kezdeményezést, me­lyet a Szovjetunió fejt ki az európai és a világoroblémák békés megoldása érdekében. Nyugat-Németországban most bonyolultabbá válik a politikai helyzet. A reakciós erők játsza­doznak a szerződések ratifikálá­sával, és harcolnak a nyugatné­met társadalom azon erői ellen, melyek a reális európai hely­zetből kiindulva a feszültség megszüntetésére, és a nyílt kér­dések megoldására törekednek. Nem avatkozhatunk be, és nem is akarunk beavatkozni a Né­met Szövetségi Köztársaság bel- ügyeibe, de nem közömbös szá­munkra, hogy jó szomszédaink vannak-e, akikkel megoldhat­juk a közös problémákat, vagy pedig túlsúlyba jutnak a revan- sista ellenséges erők, amint az a hidegháború éveiben volt. Nem félünk ezektől a kérdé­sektől, mivel tudjuk, milyen nagy a Szovjetunió és a szocia­lista tábor politikai, gazdasági és katonai ereje. Amennyiben Barzel és Strauss úr játszadoz­ni próbál az európai problémák békés megoldásának kérdésé­vel, csakis ők maguk fizethet­nek erre rá. Támogatjuk és támogatni fog­juk az európai problémák és a világproblémák, köztük a kö­zel-keleti és a vietnami kérdés békés megoldását, teljes mér­tékben támogatjuk a szocialista tábor közös politikáját. Mély meggyőződésem, hogy az efsz-ek VIII. kongresszusa további jelentős szakasz lesz szocialista mezőgazdaságunk fejlődésében, teljes mértékben támogatni fogja a XIV párt- kongresszus határozatait, az öt­éves terv feladatait, és új sza­kaszt jelent majd egész gazda­ságunk, valamint mezőgazdasá­gi dolgozóink életszínvonalának fejlődésében. Még egyszer köszönetét mon­dok valamennyiöknek politikai á 1 lás fog la lásukért, t á mogia fásu­kért, az elvégzett munkáért, a kötelezettségvállalásokért. és azt kívánom Önöknek, hogy munkájuk sikeres legyen. Éljenek szövetkezeti földmű­veseink és természetesen a szö­vetkezetek nőtagjai, akik jogo­san nagy számban vannak kép­viselve ezen a tanácskozáson! . Éljen Csehszlovákia dolgozo népe! Éljen a Csehszlovák Szo­cialista Köztársaság! Éljen Cseh­szlovákia Kommunista Pártja! te a szocialista államokból ér­kezett hivatalos küldöttségeket, a külföldi külkereskedelmi vál­lalatok képviselőit, a diplomá­ciai testület tagjait, a külföldi és a csehszlovákiai kiállítókat és a többi vendéget Ünnepi beszédet Ján Gregor, a szövetségi kormány alelnöke mondott. Ezt követően Jaromír Koláč- ný, a brnói vásárok és kiállí­tások vezérigazgatója meghív­ta az ünnepélyes megnyitó részvevőit, tekintsék meg a vá­sár kiállítási részlegeit. Kidolgozzák a konferencia dokumentumait (ČSTK) — A dolgozó nők prob­lémájával foglalkozó III. szakszer­vezeti világértekezlet tegnap Prá­gában a konferencia dokumentu­mait előkészítő két bizottság ülé­sével folytatódott. Christine Gilles franciaországi (CGT) küldött elnökölt annak a bizottságnak, amelyet a dolgozó nők gazdásági, szociális, kulturá­lis és szakszervezeti jogairól szó­ló új alapokmány javaslatának ki­dolgozásával bíztak meg. Alekszandra Birjukova szovjet küldött elnökölt annak a bizott­ságnak az ülésén, amely a kon­ferencia nyilatkozatának és to­vábbi dokumentumok szövegét ké­szíti elő. Brnóban megnyílt a nemzetközi nagyvásár

Next

/
Oldalképek
Tartalom