Új Szó, 1972. április (25. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-28 / 100. szám, péntek
1972. IV. 28. (Folytatás az 1. oldalról) ban alakullak ki, és amelyeket a párt-, a Kormányszervek és a Központi Bizottság is megvitatott, Strougal elvtárs átfogó módon ismertette beszámolójában. Ezért nem szeretnék visz- szatérni a részletekhez. Az egységes földmüvesszövetkezetek kongresszusa, de járási konferenciái is a pártpolitika és a XIV. kongresszus mezőgazdaságpolitikája egyértelmű támogatását bizonyították. Az egységes földművesszövetkezetek VIII. kongresszusa jelentős politikai esemény. A szövetkezeti parasztok és a mezőgazdasági dolgozók elkészítik sokévi munkájuk mérlegét, és határoznak a további út, a további győzelmek felől. Hazánk népe nagy tisztelettel tekint e kongresszusra és a parasztság munkájára, a mezőgazdasági munkára, a falusi dolgozók új társadalmi helyzetére. Ezt az új helyzetet jellemzi ez a kongresszus is. A szövetkezeti parasztok osztálya a munkásosztállyal, a többi dolgozóval együtt részt vesz szocialista társadalmunk alapvető értékeinek megalkotásában, s hazánkban ugyancsak az államhatalom hordozója. Ez is növeli e kongresszus jelentőségét. Kedvező feltételek között Az egységes földművesszövetkezetek VIII. kongresszusára azután került sor, hogy társadalmi életünk politikai, gazdasági és szociális szférájában felszámoltuk a válságjelenségeket. Tanácskozását szocialista államunk teljes politikai konszolidációjának időszakában folytatja, amikor szocialista társadalmunkban felújultak az alapvető értékek és a szocialista társadalom alapelvei, amikor gazdaságunk és mezőgazdaságunk is ismét dinamikus ütemben fejlődik, amikor megállapíthatjuk, hogy emelkedik és javul lakosságunk életszínvonala, amikor felújítottuk Csehszlovákia szilárd internacionalista szövetségét a Szovjetunióval, valamint szocialista barátainkkal és szövetségeseinkkel, ami kialakítja munkánk külső feltételeit. A VIII. kongresszus tehát olyan időszakban végzi munkáját, amikor hazánkban kialakultak a külső és a belső feltételek arra, hogy dolgozóink minden szakaszon, tehát a mező- gazdaságban is, az alkotó munkára, a problémák alkotó módon történő megoldására összpontosítsák erejüket, annak érdekében, hogy a XIV. kongresz- szus határozatainak értelmében összpontosított figyelemmel törekedjenek szocialista hazánk további fejlődésére. Tehát jók a feltételek a kongresszus munkájára, majd a kongresszust kö vető időszakban végzendő munkára is. ürömmel állapítom meg, hogy az elmúlt bonyolult években az egységes földművesszövetkezetek és mezőgazdasági dolgozóink pozitív módon járultak hozzá a csehszlovákiai viszonyok konszolidálódásához, s ezzel további eredményeinkhez is. Köszönetét akarok mondani az egységes földművesszövetkezetek és az állami gazdaságok dolgozóinak, a mezőgazdaságban dolgozó elvtársaknak és elvtársnőknek a CSKP KB politikájának támogatásáért. Köszönetét akarok mondani azokért a jelentős munkaeredményekért, amelyek elősegítették gazdaságunk megszilárdulását, a belföldi piac konszolidálódását, és népünk közellátásának biztosítását. Köszönetét akarok mondani azért is, hogy megértették azokat az igényes feladatokat, amiket a XIV. kongresszus jelölt ki egész népünk, tehát a mezőgazdaság számára is. Az egységes földművesszövetkezetek és a többi mezőgazdasági üzem dolgozói joggal lehetnek büszkék arra, amivel hozzájárultak országunk sikereihez, különösen államunk válságának leküzdése, majd a konszolidáció során. Visszaéltek a nép reményeivel 1968—1969-ben hazánkban mindent kétségbe vontak, beszennyezték azokat az alapvető eszméket, amelyekre szocialista társadalmi rendünk épül. Rejtett, és egyes helyeken nyílt Gustáv Húsúk elvtárs beszéde támadást intéztek a munkás- osztály, a parasztság és a dolgozó nép hatalmának alapvető eszméje ellen. Ezek a tendenciák objektiven azt a célt szolgálták, hogy megdöntsék a szocialista társadalmi rendszert. Ezekben az években különböző emberek még álszociallsta jelszavakkal léptek fel — mint pl. Sík és a hozzá hasonlók —, de ma már határainkon túl nyíltan dicsőítik a burzsoá rendszert, rágalmazzák népi szocialista rendszerünket, vagyis nyíltan a nyugati burzsoá központok szolgálatába lépnek, és a talataiból ismert. Látnunk kell forradalmi hagyományait, és ehhez kell kötődni úgy, hogy a szocialista állam társadalmi mozgását szolgálják. A múlt évben ünnepeltük Csehszlovákia Kommunista Pártja megalapításának 50. évfordulóját. Megemlékeztünk a forradalmi harcokról, amit pártunk, a munkások pártja, a mezőgazdasági proletariátus, á kis- és középparasztok vívtak a burzsoázia, a kizsákmányolás, a nagybirtokosok és a gyárosok ellen, a dolgozó nép osztályharcairól, amelyekkel emberi púnk, munkásosztályunk, a mezőgazdasági proletariátus, a kis- és középparasztok sikeres harcát, amit a kizsákmányolás felszámolásáért, a társadalmi rendszer megváltoztatásáért vívtak. Ha elgondolkodunk népeink sorsa felett — és ez nem csupán a párt és az állam vezetőségének, hanem az állam minden polgárának kötelessége, akinek érdeke, hogy békében és nyugalomban éljünk —, akkor vissza kell térnünk a háborús évekhez, az államunk szabadságáért vívott küzdelemGustáv Husák elvtárs beszédet mond az egységes földmüvesszövetkezetek Vili. országos kongresz- szusán. * (ČSTK telefoto) burzsoá koncepciókat szolgálják. A mögöttünk álló nehéz esztendők jelentik számunkra a tanulságot, a politika területén, és az állam irányításában végzett egész munkánkban. A becsületes, a szocialista eszmékhez hű dolgozó nép I960 januárjával kapcsolatos reményeivel a különféle kalandorok durván visszaéltek. Ezeket a jogos reményeket most kezdjük megvalósítani a gyakorlati életben. Most kezdjük eltávolítani azokat a hibákat és fogyatékosságokat, amelyek társadalmunkban az I960, esztendőt megelőző években felhalmozódtak a népgazdaság területén, a mezőgazdaság és a politika területén, nemzeteink kapcsolataiban stb. Megszilárdítottuk hazánkban a dolgozók hatalmát, és most lépésről lépésre megvalósítjuk ezeket a reményeket, felszámoljuk a különféle torzulásokat, és úgy irányítjuk a munkát, hogy ne ismétlődhessenek meg. Amikor mai problémáinkról és jövő feladatainkról beszélünk — és ez kongresszusunk fő témája —, tudnunk kell, hogyan alakultak ki a mezőgazdaság és az egész társadalom fejlődésének mai feltételei. Ez azoknak a hatalmas forradalmi változásoknak az eredménye, amelyeken a csehszlovákiai társadalom a II. világháború után átment. Azért térünk vissza ezekhez a kérdésekhez, hogy ne szűnjenek meg hatni az emberi tudatban, hogy népünk ne adjon hitelt a különböző demagóg kalandoroknak, hanem, hogy teljes egészében fontolja meg a problémákat. Helyes az a törekvés, hogy több gabonát, tejet, húst és más mezőgazdasági terméket kisebb költséggel termeljünk, vagyis ahogy mondani szokás — effektívebben. Ez a probléma gazdasági vonása. De ugyanúgy kell arra is törekednünk, hogy dolgozó népünk minden szakaszon megértse a belső és a nemzetközi összefüggéseket, hogy megítélhesse, mi az, ami a dolgozó ember számára jó és helyes, és mi az, ami ártalmas, milyen tendenciák irányulnak objektiven érdekei és a szocialista társadalmi rendszer ellen. Ezért akarom az alapvető kérdések némelyikét röviden érinteni. Mindenekelőtt látnunk kell a parasztság küzdelmeinek történelmi alakulását, amit az idősebb nemzedék saját tapaszjogait és helyzetét, és a társadalmi rendszer változását igyekezett kivívni. Adjuk ót az osztályharc tapasztalatait 1968—1969-ben, és már azt megelőzően is számos történész, újságíró és mások is idealizálták a München előtti köztársaságot, mintha az a tökéletesség és a demokrácia csúcsa lett volna. Bizonyos, hogy a nemzeti szabadság területén a München előtti köztársaság haladást jelentett a megelőző régi Osztrák—Magyar Monarchiával szemben. Jobb lehetőségeket adott a cseh és a szlovák nemzet nemzeti fejlődéséhez. De nem szabad megfeledkezni arról, hogy ez burzsoá tőkésállam volt, s hogyan éltek benne a munkások milliói, a munkanélküliek hadserege, a mezőgazdasági proletariátus, a részaratók, hogyan élt a cseh és a szlovák kisparaszt, és kinek kedvezett a München előtti köztársaság burzsoá rendszere előnyös, privilegizált helyzettel, s ugyanakkor milyen távlatokat tudott nyújtani a munkásoknak és a kisparasz- toknak. Vannak itt közöttünk öregebb és fiatalabb elvtársak is. Az öregebbeknek, azt hiszem, erről nem kell sokat beszélni. A pártunk vezette osztályharcok tapasztalatait, amit a II. világháború előtti időszakban szereztünk, át kell adni a fiatal nemzedéknek, hogy lássa, a mai falusi élet feltételei nem olcsó áron és önma guktól alakultak ki, hanem ke mény és gyakran véres küzdelem árán, amit a saját burzsoázia, a hazai tőkések, a hazai kizsákmányolók ellen kellett vívni. A 11. világháború időszakában, a csehszlovák állam megszállása után a dolgozó nép antifasiszta harcban küzdött nemzeti és állami szabadsága felújításáért. A közeljövőben emlékezünk meg államunk fel- szabadulásának, a cseh és a szlovák nép, valamint a hazánkban élő nemzetiségek nemzeti szabadsága felújulásának évfordulójáról. Ebből az alkalomból soha nem feledkezhe tünk meg a Szovjetunió és a szovjet hadsereg felszabadító szerepéről, amely nemcsak azt tette lehetővé, hogy a cseh és a szlovák nép ismét szabaddá, a csehszlovák állam ismét önállóvá váljon, hanem egyidejűleg lehetővé tette dolgozó néhez, valamint ahhoz a harchoz, amit a dolgozó nép új éleiéért vívtunk. A történelmi tapasztalatok igazolják, hogy ma csakúgy, mint 27 évvel ezelőtt, a Szovjetunióhoz és a szocialista országokhoz fűződő szilárd barátság és szövetség az, ami szavatolja nemzeti és állami szabadságunkat, ami szavatolja további szocialista fejlődésünket. A világ nyugtalan. Osztályszempontból megosztott. Nem szűntek meg veszélyeztetni a kis nemzetek és államok szabadságát. Ezért ezeket az alapvető, szinte magától értetődő tényeket szüntelenül erősíteni kell népünk, az öregek és a fiatalok, de különösen a még annyi élményben nem részesült fiatalok tudatában. A népuralom szocialista állama A szocializmus és a mezőgazdaság csehszlovákiai győzelmének további feltétele az 1945 után vívott forradalmi küzdelem volt. A burzsoá és kispolgári politikai irányok képviselői kijelentették, hogy demokráciát akarnak. Demokráciát akartak, de olyant, amelyben a döntő fontosságú termelőeszközök és politikai pozíciók a burzsoázia kezében lettek volna, a dolgozó népet pedig az államhatalmi apparátus tartotta volna kordában. Tehát nem a nép számára, hanem a kivételezett burzsoá úriosztályok számára akarták a demokráciát. 1945 után kialakult a lehetőség arra, hogy megváltoztassuk ezeket a viszonyokat, és olyan csehszlovák államot alakítsunk, amelyben a nép uralkodik, amelyben a munkásosztály, a parasztság és a többi dolgozó az uralkodó osztály, és amelyben a mezőgazdaság területén is csakúgy, mint a gyárak és a bankok területén, megszabadulunk az ingyenélőktől. Pártunk 1945-ben és 1948-ban erre a történelmi lehetőségre összpontosította minden erejét és befolyását. Harcra szervez te a munkásosztályt, a kis- és középparasztokat és a dolgozók többi rétegét is. Tudják, hogy ebben a harcban a milliós tömegek széles körű támogatásával a CSKP koncepciója győzött, és a küzdelem 1948 februárjában a burzsoázia, a burzsoázia képviselőinek és a burzsoázia rendszerének végleges vereségével végződött. Ebből az alkalomból ismét szeretnénk hangsúlyozni Gotlvvald elvtárs nagy szerepét, aki ezen a bonyolult úton elvezette a CSKP-t és a dolgozók tömegeit a teljes győzelemhez, az új társadalmi átrendezéshez. Ezáltal sikerült kialakítani a feltételeket Csehszlovákia szocialista útja számára, a népi út, a szocialista társadalom építése számára. Aki vissza tud emlékezni a falvainkban 1945- től 1958-ig vívott harcokra, nagyon jól tudja, milyen forradalmi mozgásba jött kis- és középparasztságunk nagyobb része. A politikai hatalomnak a dolgozók által történő megszerzése, a termelőeszközök köztulajdonba vétele olyan kulcsfontosságú kérdés volt, amelyből kiindulhatott a társadalom fejlődése, a népgazdaság és az életszínvonal valamennyi más formáinak megoldása. Emlékeztetnünk kell erre a küzdelemre, amikor a fiatal nemzedékhez szólunk. Kötelességünk beléjük oltani, hogy osztályszempontból és a csehszlovák tapasztalatok alapján is értelmezzék mindazt, amit saját maguk nem éltek át. A nagyüzemi termelés útja A dolgozó nép 1948 februári győzelme után, az ipar államosítása ut^n — ami egyben lehetővé tétté, hogy az Ipar a tervszerű fejlődés útjára lép jen — felmerült előttünk a kérdés, mi legyen a falvakkal, a mezőgazdasággal, hogyan biztosítsuk magasabb színvonalát, hogyan számoljuk fel a falu és a város közötti különbségeket, ami évszázadok alatt hal mozódott fel. Pártunk 1949-ben a IX. kongresszuson megfogalmazta falvaink szövetkezetesítésének a programját, kijelölte azt a célt, hogy a mezőgazdaság fokozatosan áttérjen a szocialista nagyüzemi termelésre. Elfogadtuk a szövetkezetesítési terv lenini eszméjét, a mező- gazdasági kis- és középnagyságú települések egyesítését. A szovjet parasztok úttörő tettei szolgáltak például, akik a világon elsőként kezdték meg a Nagy Októberi Forradalom után a falvakban is a szocialista építés problémáinak megoldását. Ez az út nem volt egyszerű, sem könnyű, sem rövid ideig tartó. Sokan emlékeznek az út kezdetére, a bonyolult problémákra és a bonyolult küzdelmekre. Ebben többek között, mint az SZLKP KB mező- gazdasági osztályának vezetője, magam is részt vettem, csakúgy, mint önök közül, elvtárs- nök és elvtársak, sokan különböző helyeken és különböző funkciókban. A munkásosztály és a dolgo zó nép hatalomátvétele után a falu szocialista átépítése a második legnehezebb és legbonyolultabb forradalmi feladat. Ellenségeink természetesen mindent elkövettek azért, hogy megnehezítsék munkánkat. A kollektivizálás, a mezőgazdaság szövetkezetesítése elleni harcban minden érvet felhasználtak, sőt, az egyik püspök úr könyvet írt, s ebben úgy írta le a kollektivizálást, hogy a gyermekeket elveszik majd az anyáktól, a nőket pedig jegyre utalják ki stb. E könyv címe az volt, hogy „Vörös Szlovákia“, óriási példányszámban terjesztették, és hatást gyakorolt a nép tudatára. A belföldi és a külföldi ellenség közvetlen befolyásán kívül fennállt a bizalmatlanság is. A kollek tivizálás valami új dolog volt. A kis- és a középparasztnak a föld volt a fő támasza és biztonsága. Mielőtt győzött a nagy forradalmi szövetkezetesítési eszme, fel kellett számolnunk a kisparasztság konzervativizmusát, aggodalmait, valamint az egész ellenséges propagandát. Ehhez nagy segítséget nyújtottak a munkásosztály tagjai, az üzemek dolgozói és az egész társadalom. A nehéz harc folyamán hibák és tévedések is előfordultak, de ezeket a párt és vezetősége kiküszöbölte és helyrehozta. Megállapíthatjuk, hogy falvainkon teljes mértékben győzött a szocialista gondolat, teljes győzelmet értünk el politikai, gazdasági, szociális és kulturális téren, győzött a szövetkezetesítés lenini gondolata, a CSKP mezőgazdasági politikája. (Folytatás a 4. oldalon)