Új Szó, 1972. április (25. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-27 / 99. szám, csütörtök

Ľubomír Štrougal níuiiszterebiok beszéde az efsz-ek Vili. országos kongresszusáé (Folytatás a 7. oldalról) me lés alacsonyabb Intenzitásá­val és az alacsonyabb munka­termelékenységgel rendelkező szövetkezetekben a közös szö­vetkezeti gazdálkodás további fejlesztésének kárára nagyobb jutalmakat fizetnek ki, mint a jobb eredményeket elérő szö­vetkezetekben. Az ilyen egészségtelen jelen­ségek fő oka az, hogy nem tartják be a helyes elveket a jövedelem elosztásában. Gyak­ran nem tartják be a helyes arányokat a bővített újraterme­lés és a szövetkezetek jutalma­zása alapjának dotálása között. Ezenkívül gyakran helytelenül sorolják be az egyes munká­kat a szakképzettség és a mun­ka nehézsége szerint, nem ha­tározzák meg pontosan az idő­ét. termelési normákat. Nézetünk szerint a kongresz- szusnak olyan intézkedéseket kellene elfogadnia és a szövet­kezeteknek ajánlania, melyeik a jövedelem elosztása szocia­lista elvének betartásához, va­lamint az egész mezőgazdaság­ban az egységes jutalmazási elvhez vezetnének. Ehhez ter­mészetesen hozzá kell járulni a Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztériumoknak az er­re vonatkozó ajánlások és uta­sítások gyors kidolgozásával. Ezzel kapcsolatban mérlegel­nünk kellene, hogy a munka­egység szerinti jutalmazás rendszert nem kellene-e az eddiginél gyorsabban pénzbeli jutalmazással helyettesítenünk. Nézetünk szerint a szövetkeze­tek többségének mai gazdasági színvonala ezt lehetővé teszi. Végül a szövetkezetek több mint felében már bevezették a jutalmazás pénzbeli rendszerét, és tapasztalataik nagyon jók. Ez többek között ahhoz vezetett, hogy stabilizálódott a fiatal szövetkezeti tagok száma. Meg­győződésünk, hogy a pénzbeli jutalmazás gyorsabb bevezetése hozzájárulna ahhoz, hogy rendet teremtsünk a természetbeniek elosztásában, Illetve eladásá­ban. A tapasztalatok ugyanis azt mutatják, hogy sok szövet­kezetben a munkaegységek sze­rinti jutalmazással kapcsolat­ban a munkáért járó jutalom részeként olyan nagy mennyi­ségű természetbenit osztanak szét, amely nem felel meg a szövetkezeti tag és háztáji gaz­dálkodása indokolt szükségle­teinek. Ez ellentétben áll a társadalom és a szövetkezetek érdekeivel, mivel gyengíti a közös gazdálkodást és gyakran spekulációkhoz vezet, elsősor­ban gabonával kapcsolatban. A szövetkezetek vezetőségé­nek és az Illetékes irányító szerveknek a lehető legrövi­debb időn belül ki kell küszö­bölniük ezeket a fogyatékossá­gokat. A háztáji gazdálkodással kap­csolatban engedjék meg, hogy néhány szót szóljak e gazdál­kodás terjedelméről, amint ezt a mezőgazdasági szövetkeze­tekre vonatkozó törvényjavas­lat megszabja. A kongresszus előtti vitában több észrevétel hangzott el ezzel kapcsolatban. Az észrevételek értékelése alapján és a mai helyzet elem­zése után a CSKP Központi Bi­zottsága és a kormány lénye­gében helyesnek tartja azokat az észrevételeket, amelyek a jelenlegi helyzet megtartását kérik. Ezért azt ajánljuk kong­resszusuknak, hogy elvben ne változtassák meg a háztáji gaz­dálkodásra vonatkozó szabályo­kat, melyek általában beváltak. Egyúttal azonban azt ajánl­juk, hogy a háztáji gazdaságok nagyságának megállapításánál a szövetkezetek vegyék na­gyobb mértékben figyelembe az egyes tagok munkáját és ezáltal differenciálják a háztá­ji gazdaság nagyságát és a szö­vetkezeti család azon tagjainak száma szerint is, akik a szö­vetkezetben dolgoznak. Termé­szetesen a szövetkezetek elha­tározásától függ, hogy megtart­ják-e a háztáji gazdaságokat. A fiatalokra nagy szükség van a mezőgazdaságban Az utóbbi időben az anyagi munka és életkörülmények megjavítására tett egyes intéz­kedésekkel összefüggésben enyhült a mezőgazdaságban a munkaerő-probléma. Ezzel a kijelentéssel nem akarjuk el­kendőzni azt a tényt, hogy az általánosságban javuló helyzet ellenére vannak olyan üzemek, ahol a munkaerőhelyzet rend­kívül ki nem elégítő. Továbbra is kedvezőtlen a dolgozóik korösszetétele. Ezért nemcsak megnyerni kell a fia­talokat a mezőgazdaság számá­ra, hanem meg is kell őket tartani. Ez annál inkább szük­séges, mert a fokozott gépesí­tést, valamint a tudomány és technika fokozott érvényesíté­sét tekintve a mezőgazdaság nem tud helytállni fiatal szak­emberek nélkül. Ügy tűnik, hogy egyelőre nem mutatunk rá elég meggyő­zően a széles körű változások programjának jelentőségére a mezőgazdaságban az egész tár­sadalom, valamint az egyének jövője szempontjából. Éppen a fiataloknak kellene életcéljuk­nak tekinteni e program meg­valósítását. Ezen a téren kelle­ne érvényesíteniük lelkesedé­süket, műveltségüket és az új iránti vonzódásukat. E cél elérése olyan körülmé­nyek kialakítását feltételezi, hogy a mezőgazdasági munkát társadalmilag értékeljük, de ugyanakkor műszaki színvona­lával és a tudományos ismere­tek nagyfokú érvényesítésével vonzó is legyen a fiatalok szá­mára. Ez a mezőgazdasági üzemek és a SZISZ-szervezetek közös feladata. A falusi SZISZ-szerve- zetek ezen a téren már sokat tettek. Ez egyúttal komoly fel­adat az állami szervek, elsősor­ban a nemzeti bizottságok, a Nemzeti Front társadalmi szer­vezetei és Iskolaügyünk számá­ra. Itt is teljes mértékben ér­vényes, hogy az, aki az ifjú­ságra gondol, egyúttal a jövőre is gondol. Meggyőződésünk, hogy ifjú­ságunknál, amely már sok tet­tével bizonyította szocialista hazafiságát, ma is megértésre és támogatásra találunk, és a fiatalok segítenek azoknak a feladatoknak teljesítésében, melyeket a CSKP XIV. kong­resszusa tűzött népgazdaságunk e jelentős ágazata elé. Ma a szövetkezetek többségé­ben kialakították a feltételeket ahhoz, hogy azok, akik megérde­melt pihenőre vonulnak, nem­csak a helyükre lépők tisztele­tét és megbecsülését élvezzék, hanem egyúttal meg legyenek győződve arról, hogy falvain- kon a szocializmus ügyét fele­lős kezekre bízzák. A mezőgazdasági nagyüzemi termelés fejlődése a jövőben is elválaszthatatlanul összefügg a nők aktív munkájával, akik a mezőgazdasági dolgozóknak csaknem felét alkotják. Amint a XIV. kongresszus Is hangsú­lyozta ennek ellenére még min­dig alacsony részvételük a falvak gazdasági és közéleté­ben, s nem felel meg annak a jelentős szerepnek, melyet a nők a mezőgazdasági *?rmelés ben betöltenek. Ezt bizonyítja többek között az a tény, hogy csak húsz nő áll a szövetkezetek élén. Továb­bá csökkent a vezetőségekbe beválasztott nők száma. A szakközépiskolák és a főiskolák végzett nőhallgatóinak csak kis hányada tölt be vezető funkció­kat a mezőgazdasági üzemek­ben. Tapasztalataink azt bizo­nyítják, hogy a nők nemcsak mint szövetkezeti elnökök, ha­nem más funkciókban is teljes mértékben beváltak. Ismere­teikkel, áldozatkészségükkel és következetességükkel tekintélyt szereznek maguknak és mun­kájuk teljes elismerést érde­mel. Megragadom az alkalmat, hogy őszinte köszönetét mond­jak a mezőgazdaságban dolgozó nőkneik és kifejezzem azt a meggyőződést, hogy úgy mint eddig, a jövőben is szilárd tá­maszai lesznek a fejlődés me­rész távlatai megvalósításának. A mezőgazdaságban egyre kevesebb a nehéz férfimunka, és a mai viszonyok összehason­líthatatlanul kedvezőbbek a nők számára, mint a múltban. A mezőgazdasági üzemeknek, állami és gazdasági szerveknek éppen ezért az eddiginél na­gyobb gondot kell fordítani sokoldalú politikai és szakma­beli fejlődésükre, munka- és szociális körülményeik megja­vítására. Segítséget kell nyúj­tani a nőknek azáltal is, hogy bevezetik és kibővítik az üzemi konyhákat és megkönnyítik a gyermekekről való gondosko­dást is. Ily módon fokozatosan még jobb lehetőségeket bizto­síthatnak ahhoz, hogy a nők teljes mértékben érvényesül­jenek a termelési folyamatban, a közéletben és a vezető funk­ciókban. A szakképzettség növelése és az életkörnyezet A mezőgazdaság következő fejlődési szakasza elválasztha­tatlanul összefügg a mezőgaz­dasági dolgozók szakképzettsé­ge növelésének szükségszerűsé­gével. E kérdés bárminemű le­becsülése nagy károkat okoz­hat. Ezért célszerű lenne, ha változásokat eszközölnénk az egész iskolai és iskolán kívüli nevelés tartalmában és szerve­zésében. Az ötéves tervidőszak­ban a különböző iskolákból mintegy 150 ezer fiatalember kerül be a mezőgazdaságba. Tudatosítanunk kell, hogy ar­ról a nemzedékről van szó, amely 2000-ben és a következő években a legproduktívabb kor­ban fog dolgozni. Ez teljes mértékben indokolja azokat az igényeket, melyeket ezen a té­ren iskolaügyünkkel szemben támasztunk. Nem kételkedünk abban, hogy a szövetkezetek vezetőségei sokoldalúan támo­gatni fogják a tanulás külön­böző üzemi formáit és az ösz- szes — elsősorban fiatal — dolgozót a szakképzettség ál­landó növelésiéhez vezetik. Az utóbbi öt év alatt a me­zőgazdaságban több mint 54 ezer lakásegység épült és en­nél sokkal több lakásegységet újjáépítettek és korszerűsítet­tek. A falvak szinte napról nap­ra változtatják arculatukat, korszerű vidéki lakótelepekké válnak, de ennek ellenére to­vábbra is gondoskodnunk kell a lakásépítésről. Ez nemcsak a nemzeti bizottságok, hanem az illetékes állami szervek, az ösz- szes szövetkezet és többi me­zőgazdasági üzem feladata is, melyeknek pénzbelileg is támo­gatni kell a lakásépítést. Hasonlóan kell gondoskodni a kulturális, sjport és más szük­ségletek és érdekek kielégíté­séről, a falvak ellátottságának megjavításáról. E cél érdeké­ben a szövetkezeteknek, állami gazdaságoknak, nemzeti bizott­ságoknak és a Nemzeti Front más szervezeteinek egyesíte­niük kellene eszközeiket és erőiket. A Szövetkezeti Földművesek Szövetségének küldetése Elvtársak! Az efsz-ek VIII. kongresszusa előkészítése során a kommunis­ta párt központi bizottsága és a Nemzeti Front Központi Bi­zottsága értékelte a Szövetke­zeti Földművesek Szövetségé­nek eddigi tevékenységét. Mun­kájukban a múltban különböző fogyatékosságok merültek fel, de ennek ellenére nézetünk szerint a tisztogatás végrehaj­tása után a szövetség pozitív szerepet játszott. Tapasztala­taink lehetővé teszik, hogy meghatározzuk a szövetség és szerveinek helyzetét és külde­tését, kiépítsük szervezeti struktúráját a kollektív tagság alapján. A Szövetkezeti Földművesek Szövetségének, mint a Nemzeti Front egyik társadalmi szerve­zetének az a feladata, hogy hozzájáruljon a munkásosztály és a szövetkezeti parasztság szövetségének elmélyítéséhez, elmélyítse a szövetkezeti ta­Elvtársak! Idén májusban lesz 23 éve annak, hogy Klement Gottwald a Csehszlovákiai Kommunista Párt IX. kongresszusán kijelen­tette: nálunk nem lesz szocia­lizmus a munkásosztály és a kis- és középparasztok tömegé­nek szövetsége nélkül, anélkül, hogy a falvak át ne térnének a szocializmus útjára. Ez 1949-ben volt, amikor me­zőgazdaságunk még szétforgá­csolt volt, kisipari struktúrája éles ellentétben állt az aránylag fejlett, összpontosított államosí­tott iparral. Nyilvánvaló volt, hogy a szocialista állam nem fejlődhet az anyagi termelés két szférája szociális gazdasá­gi struktúrájának ilyen éles ellentéte mellett. A IX. kongresszus határozata Lenin szövctkczesítési tervének alkotó érvényesítéséről a cseh­szlovákiai mezőgazdaság viszo­nyaiban és a terv sikeres meg­valósítása kialakította az egy­séges szocialista alapot társa­Elvtársak! Mint a mezőgazdaság szocia­lista átépítésének időszakában, gok részvételét a CSKP XIV. kongresszusa határozatainak megvalósításában. A szövetségnek széles körű lehetősége van falvainkon a társadalmi és kulturális élet fejlesztésére, a szövetkezeti ta­gok szociális és más szükségle­teiről történő gondoskodás megjavítására, üdültetésük biz­tosítására, munka- és életkör­nyezetük megjavítására, egész­ségük védelmére. A szövetségnek e feladatok teljesítésében, de elsősorban a szocialista nevelés terén szo­rosan együtt kell működnie a Nemzeti Front más szervezetei­vel, a nemzeti bizottságokkal és az illetékes állami szervek­kel. Meggyőződésünk, hogy a Szö­vetkezeti Földművesek Szövet­sége tevékenységével hozzájá­rul a szocialista mezőgazdasági nagyüzemi termelés sikeres fej­lesztéséhez. dalműnk további fejlődéséhez és egyúttal megcáfolta ellensé­geink azon állítását, hogy a me­zőgazdaság kollektivizálása nem lehet sikeres fejlett iparú országokban. Az egész világ előtt bebizonyítottuk, hogy ez nemcsak lehetséges, hanem a kis- és középparasztok számára és jövőjük szempontjából ez a legelőnyösebb út. Amint valamennyien tudjuk ez az út nem volt könnyű. A szocialista átépítés éles osz­tályharcban, bonyolult nemzet­közi helyzetben folyt és jelen­tős áldozatokat követelt a szö­vetkezetek úttörőitől. Ez az út azonban győzelmes volt. Jelen­tőségénél fogva mint a kommu­nista párt politikája helyessé­gének bizonyítéka íródott be a történelembe. E fontos feladat teljesítésé­ben határtalan segítséget nyúj­tottak a világ első szocialista államának, a Szovjetuniónak tapasztalati, valamint önzetlen sokoldalú támogatása. ma is legfontosabb feladatunk az, hogy a szövetkezeti földmű­vesek és a mezőgazdaság többi dolgozója a munkásosztállyal szoros szövetségben ezekre a feladatokra összpontosítsa tö­rekvését: — az összes tartalék követ­kezetes felhasználása az ötödik ötéves terv feladatai, az idei termelési és felvásárlási terv sikeres teljesítése érdekében, — a mezőgazdasági földterü­let optimális kihasználása és védelme mellett a termelés nö­velése, a gabonaneműek haté­kony kihasználása és a többi termék hektárhozama növeke­désének biztosítása, — lényeges fordulat elérése az állattenyésztés fejlesztésé­ben, a takarmányalap komplex megoldása, beleszámítva a ré­teken és legelőkön a termelés intenzifikálását; a nagyüzemi termelési módszerek, a begyűj­tési technológia, a takarmányok konzerválásának bővítése és a takarmányozás technikájának megjavítása, — a mezőgazdasági termelés összpontosításának és szakosí­tásának folytatása elsősorban az együttműködési kapcsolatok fejlesztésével, továbbá a szövet­kezetek egyesítése megfelelő feltételek között, — a tervezés és irányítás színvonalának emelése beleszá­mítva az üzemen belüli gaz­dálkodást, szervezést, normá- zást; a szövetkezeteken belüli demokrácia fejlesztése és a dol­gozók részvétele a mezőgazda- sági üzemek irányításában és igazgatásában, — a nemzeti bizottságokkal, a Szövetkezeti Földművesek Szövetségével és a Nemzeti Front más szervezeteivel együtt­működve fokozott gondoskodás a dolgozókról, elsősorban a nők­ről és az Ifjúságról. Fordítsunk gondot különösen a politikai és szakképzettség színvonalának emelésére, a munka és életkö­rülmények megjavítására és a lakásprobléma megoldására, — az ötéves terv céljainak megvalósítása érdekében annak biztosítása, hogy az ipari ága­zatok is maradéktalanul teljesít­sék a mezőgazdasági termelőesz­közök és berendezések tervezett szállítmányait. Elvtársak! A kitűzött célok elérésének alapvető feltétele a szilárd és tartós világbéke. Ez különösen érvényes országunkra, amely a szocialista közösség nyugati ha­tárát képezi, és amely teljes mértékben megérezte a két im­perialista világháború követ­kezményeit. Számunkra elvi je­lentősége van azoknak a bizto­sítékoknak, melyeket a Szovjet­unióval és a többi szocialista országokkal való barátságunk és szövetségünk szavatol szá­munkra. A szocialista országoknak a békés külpolitikában elért sike­rei, elsősorban pedig a Szov­jetunió békeoffenzívája megjaví­totta a nemzetközi politikai légkört különösen Európában. Örömmel látjuk, hogy egyre több reálisan gondolkodó politi­kus támogatja az európai biz­tonsági értekezlet összehívásá­ra vonatkozó javaslatot. Elvtársak! Drága VendégeinkI A szocializmus építésének el­múlt évei teljes mértékben bebi­zonyították a szocializmus esz­méinek erejét és életképességét, annak az útnak helyességét, amelyen haladunk. Lehetővé tették, hogy a társadalmi élet valamennyi területén bátor, igényes és reális célokat tűz­zünk ki. Meggyőződésünk, hogy az efsz-ek VIII. kongresszusa az egész nép létérdekeivel össz­hangban teljes mértékben támo­gatni fogja a CSKP XIV. kong­resszusának határozatait és je­lentős mértékben hozzájárul a szocialista mezőgazdasági termelés fejlesztéséhez. Bizalommal, biztonságérzettel és derűlátóan nézünk a jövőbe. Ennek biztosítéka a munkás- osztály, a szövetkezeti paraszt­ság és a többi dolgozó szilárd szövetsége, nemzeteink szilárd egysége, a CSKP által vezetett népünk áldozatkészsége és szorgalma. (Az Oj Szó alcímei) 1372 IV. 27. A nők helytállása az eddiginél nagyobb Győzelmes út

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom