Új Szó, 1972. április (25. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-27 / 99. szám, csütörtök
Ľubomír Strougal nu'niszterelnök beszéde az efsz-ek KM. országos fcrngnssmn (Folytatás a 6. oldalról) gyelembe véve ezen ágazat sajátosságait, állandóan tökéletesíteni fogjuk a felvásárlási árakat, a kiegészítő áreszközöket, a szubvencióikat, az interveniálást, a nyereségátutalást és az állami költségvetés iránti kapcsolat más formáit. Már többször megállapítottuk, hogy továbbra is folytatni akarjuk az élelmiszerek kiskereskedelmi árai stabilitásának politikáját. Ez megköveteli, hogy megőrizzük a mezőgazdasági termékek szilárd felvásárlási árainak rendszerét, és az állam ennek megfelelő intervenciós és szubvenciós politikáját. A kongresszus előtti vitában többször bírálták egyes termelőeszközök, elsősorban a mező- gazdasági technika árának mai színvonalát. A termelőknek és az illetékes állami szerveknek az eddigieknél nagyobb gondot kell fordítaniuk arra, hogy az 6j mezőgazdasági gépek és az új technika árai teljes mértékben megfeleljenek használati értéküknek, valamint a munkatermelékenység növelésére gyakorolt hatásuknak. Hangsúlyoznunk kell, hogy a mezőgazdasági, hazai vagy külföldi gyártmányú termelőeszközök árának jelentős részét már ma is befolyásoljuk. Ez azt jelenti, hogy a mezőgazdasági üzemek a termelőeszközök többségét alacsonyabb áron vásárolják, így pl. a vegyipari termékeket, a takarmánytermékeket, de egyes fajta gépeiket is. Ma az árak befolyásolása csupán a műtrágyák terén több mint egymilliárd koronát jelent. Ezenkívül a mezőgazdasági üzemek támogatást kapnak számos termelőeszköz beszerzésére. Ez államunk politikájához tartozik, amellyel nemcsak olcsó élelmiszereket biztosítunk a lakosságnak, hanem egyúttal lehetővé tesszük a mezőgazda- sági üzemeknek, hogy a termelőeszközök vásárlásával megteremtsék a feltételeiket a gazdálkodás jobb eredményeihez. Ezt a politikát továbbra is folytatni akarjuk. • Azonban így sem biztosíthatjuk, hogy a termelőeszköz minden mezőgazdasági üzemben hatékony lesz. Ott, ahol kellő gondot fordítanak a technika kihasználására, nincs ilyen problémájuk. Természetes, hogy azokban az üzemekben, ahol a technikát nem használják iki, a gépekkel nem jól gazdálkodnak, kihasználásuk sohasem lesz hatékony. Nyíltan megmondjuk, nem fedezzük állami eszközökből a rossz gazdálkodást, nem fizetünk rá a termelés szervezésének és irányításának fogyatékosságaira, s ezzel gyakorlatilag nem támogatjuk egyes mezőgazdasági üzemek lemaradását. Tekintettel arra, hogy nem tervezzük a mezőgazdasági termékek felvásárlási ára kialakítása eddigi elveinek megváltoztatását, és továbbra is számolunk a differenciált hozzájárulásokkal az olyan üzemek nagyobb költségeinek fedezésére, melyek rosszabb természeti viszonyok között gazdálkodnak. Az egyes gazdaságilag indokolt intézkedéseket fokozatosan, megfontoltan, és megvalósításuk anyagi és pénzügyi feltételeivel összhangban valósítjuk meg. Szem előtt tartjuk azt a követelményt, hogy a koncentrálás és a szakosítás aktív befolyásolásához, az együttműködés különböző formáinak fejlesztéséhez vezessenek, és így hassanak a mezőgazdasági termelés intenzifikálására és a munka termelékenység növelésére. Fontos szerepet tulajdonítunk az állami pénzügyi politikának a mezőgazdaság fejlesztésének más szakaszain is. Az állami költségvetésnek a mezőgazdaságba fektetett pénzeszközei minden esetben az alapvető problémák megoldását támogatják. 1972. IV. 27. Elvtársak, a már végrehajtott és a jövőben tervezett intézkedéseken kívül döntő tartalékaink vannak magukban a mezőgazdasági üzemekben. Ezek kihasználása érdekében lényegesen emelnünk kell az üzemen belüli tervezés és irányítás színvonalát. Az ilyen tartalékok kihasználásához nem kellenek különleges befektetések, hanem elsősorban összpontosított politikai és irányító munkára van szükség. Elsősorban az üzemen belüli önálló elszámolás rendszerét ikeM tökéletesítenünk, beleszámítva az önköltségek rendszeres felmérését és elemzését. Nem elégedhetünk meg azzal, hogy a szocialista gazdálkodási mód ezen hatékony eszközét ma csupán a szövetkezetek és az állami gazdaságok egyharmada alkalmazza. A tapasztalat azt mutatja, hogy azok az üzemek, amelyek érvényesítik ezt a rendszert, rendszeresen felmérik és értékelik az önköltségeiket és az egyes üzemrészlegek gazdálkodását, az élenjáró gazdaságilag erős üzemek közé tartoznak. Ez arra ösztönzi a dolgozókat, hogy rendet tartsanak a nyilvántartásban, jobban viszonyuljanak a társadalmi tulajdonhoz és egyúttal nagyobb legyen az anyagi érdekeltségük a tartalékok és a rájuk bízott eszközök kihasználásában, s ezáltal fejlesszék alkotó kezdeményezésüket és munkaaktivitásukat. A mezőgazdasági üzemek legsajá- tabb érdekeinek megfelelően ügyelni fogunk arra, hogy a többi szövetkezet és állami gazdaság is alkalmazza ezeket a bevált módszereket. Az ilyen tevékenységeket megkönnyíti az egyre bővülő számítástechnika, amely fokozatosan helyettesíti az ezzel kapcsolatos adminisztratív munkák többségét. Mindaz amit elmondtam az üzemi tervezésről a szervezésről, irányításról és a szövetkezetek rendszeres elemző tevékenységéről, teljes mértékben érvényes az állami gazdaságokra is. Ezek gazdálkodnak a mezőgazdasági terület több mint egynegyedén és biztosítják a mezőgazdasági árutermelés 31%-át. Értékeljük azoknak a dolgozóknak a munkáját, áldozatkészségét és törekvését, akik hozzájárultak az állami gazdaságok kiépítésével kapcsolatos nehézségek leküzdéséhez és biztosítják fejlődésüket. Észre kell azonban vennünk, hogy az egyes állami gazdaságok annak ellenére, hogy hasonló termelési feltételeik között gazdálkodnak, a termelés intenzitását és eredményét te- kinteve nagyon különböznek. A különbség oka nem magyaElvtársak! A termelési és gazdasági eredmények a vezető dolgozók munkájának minőségétől, valamint attól függnek, hogyan tudják meggyőzni a dolgozók kollektíváit a terv helyességéről és célszerűségéről, és hogyan tudják őket megnyerni megvalósításának. A szocialista típusú vezető dolgozónak, aki eleget akar tenni a mai fejlődés igényes követelményeinek saját szak- és politikai színvonalának emelésén kívül gondosan tanulmányoznia és általánosítania kell a tapasztalatokat, tanulnia kell másoktól, fejlesztenie kell az embe rek m un ka kezdeményezésiét és minden újat fel kell használnia a társadalmi érdekek és szükségletek érvényesítésére. Ezért minden szinten nagyobb követelményeket támasztunk a vezető dolgozókkal szemben és megköveteljük, hogy teljes felelősséget vállaljanak. Egyúttal a mezőgazdasági irányító szervek egész rendszerázliatő csupán az objektív nehézségekkel, az okokat elsősorban az irányítás színvonalában, a vezető dolgozók képességeiben és a dolgozók kezdeményezésének kihasználásában és fejlesztésében kell keresnünk. Különösen az állami gazdaságok gazdasági és pénzügyi eredményeire kell bírálóan tekintenünk. Tavaly sem javult az anyagi költségek növekedésének fejlődése, aminek fő oka a termelőeszközökkel való rossz gazdálkodás. Az állami gazdaságok lényegesen kedvezőbb gazdasági eredményeket érhetnek el az üzemen belüli szakosítással, elsősorban a szarvasmarha-tenyésztésben, a földalap nagyüzemi kihasználásában, ami megfelel a gépi eszközök kihasználásának, a nyilvántartás, a takarmányfogyasztás és más anyagok felhasználása terén a rend megteremtésével, valamint a jutalmazás hatékonyabb rendszerével. Az Irányítás szocialista módszerének állandó és rendkívül jelentős tényezője a dolgozók részvétele az üzemek igazgatásában. Az állami mezőgazdasági üzemekben a dolgozóknak az irányításban való részvételének hordozói elsősorban a szak- szervezetek. Az alkalmazott módszerek — a kollektív szerződések, a termelési értekezletek, a termelési és gazdasági kérdések nyilvános megtárgyalása széles körű lehetőséget biztosít arra, hogy a termelésben és a gazdaságban teljes mértékben megnyilvánuljon a dolgozók befolyása az irányításra. Az egyes földművesszövetke- zetekben ezenkívül a szövetkezeteken belüli demokrácia elvéből adódó szocialista szövetkezeti tulajdon lényegéből eredő természetes tényezőről van szó. A szövetkezeti parasztok, mint a szövetkezetek társtulajdonai vitathatatlan jogokkal, de egyúttal kötelességekkel rendelkeznek, hogy együtt döntsenek a szövetkezet valamennyi kérdésében. A szövetkezet választott szerveinek és vezető dolgozóinak állandó feladata, hogy ügyeljenek a szövetkezetek, alapszabályzata valamennyi cikkelyének betartására és egyúttal ezeket teljes mértékben kihasználják a szövetkezeti tagok kezdeményezésének fokozására és a szövetkezeti gazdálkodás állandó javítására. Ezzel kapcsolatban fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy az együttműködés különböző formáinak fejlesztésével és a közös üzemek létesítésével és tevékenységével a szövetkezeti tagok joga és felelőssége nem csökken. Saját szövetkezeteikben a jogokon és kötelességeken kívül a választott szervek által felelőseik az egész együttműködési csoportosulás, a közös vállalatok vagy berendezések gazdálkodásáért is. rében ki kell alakítanunk a szervezési feltételeket ahhoz, hogy meghatározzuk felelősségüket a rájuk bízott szakaszért. A párt központi bizottsága és a kormány a kerületi és járási irányító szervek munkájának eredményeiből kiindulva arra a következtetésre jutott, hogy legkésőbb ez év szeptember 1-től az eddigi járási mezőgazdasági társulások, valamint a Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztérium kerületi osztályai helyett kerületi és járási mezőgazdasági igazgatóságokat létesít mint a mezőgazda- sági irányítás állami szerveit. E változás fő oka az, hogy jelentősen meg akarjuk erősíteni az állam, a terv és a költségvetés befolyását, egységes irányítási rendszert akarunk kialakítani, amely járási szinten mentes a saját vállalkozó tevékenységtől és egyúttal következetesen biztosítani akarjuk a társadalmi érdekeket. Ezzel kapcsolatban szeretném leszögezni, hogy a járási mezőgazdasági társulások érdemdús munkát végeztek. Ezért a mezőgazdasági igazgatóságoknak folytatniuk kell mindazt, ami a mezőgazdasági társulások munkájában bevált. A mezőgazdasági üzemek képviselői továbbra is részt vesznek az elvi kérdések megoldásában. A területi és járási mezőgazdasági igazgatóságok mellett tanácsadó szerveket létesítenek — a területi és járási mezőgazdasági tanácsokat, melyeknek tagjai az EFSZ- eik és állami gazdaságok képviselői, a tudományos kutatóintézetek, az iskolák és más mezőgazdasági intézmények szakemberei lesznek. A helyi járási és kerületi nemzeti bizottságok ugyanolyan befolyást gyakorolnak a mezőgazdaságra mint eddig, amint az illetékes törvények megszabják. A szocialista mezőgazdaság fejlődésével szorosan összefügg a magángazdálkodók problémájának megoldása és fokozatos megnyerésük a szocialista termelési módnak. Jelenleg az egész mezőgazdasági terület 9%-án vagyis 636 ezer hektáron gazdálkodnak. Árutermelésükkel azonban csak 3,8%-kai járulnak hozzá az állami alapokhoz. Döntő többségük, 73 000 földműves két hektárnál nagyobb mezőgazdasági területen gazdálkodik, összesen 363 ezer heklárt művelnek meg többnyire a iközép-szlovákiai és kelet- szlovákiai kerület, valamint egyes csehországi járások hegyi és hegyaljai területein. Jelentős részük olyan községekben gazdálkodik, ahol szocialista szektor is létezik, vagy jó feltételek vannak a szövetkezet megalakításához. A társadalom, valamint az egyénileg gazdálkodó földművesek érdeke is megköveteli e probléma megoldását. A szlovákiai párt- és állami szervek kidolgozták az egyénileg gazdálkodó földművesek megnyerésének tervét és már meg is kezdték e terv megvalósítását. A szocialista szektor így további 30 ezer hektárral bővül. A földművesek bevonásának módjai különösen a szélsőséges feltételek között és a ritkán lakott területeken különbözőek lehetnek, beleszámítva a szocialista vállalatokkal való együttműködést is. Körültekintően kell eljárnunk e kérdések megoldásában. Meg kell teremtenünk a politikai és anyagi feltételeket, figyelembe véve a népgazdaság lehetőségeit, és az egész folyamatot az adott járás mezőgazdasági termelésének távlati terveivel összefüggésben kell megoldani. Az illetékes szerveknek egyúttal olyan intézkedéseket kell hozniuk, melyek megjavítják a magángazdálkodók beadási fegyelmét és megakadályozzák az olyan gépek birtoklását, melyeket gyakran saját gazdálkodásuk keretén kívül különböző spekulációkra használnak fel. További kérdést jelent a melléküzemi termelés. Nem ellenezzük a hatékonyan szervezett és gazdaságilag indokolt termelést, amely megoldja a mezőgazdasági munkák irdény- jellegéből elsősorban a hegyi és hegyaljai területeken adódó problémákat, és biztosítja a munkaerők a termelőeszközök és a helyi nyersanyag források teljes kihasználását, hozzájárul az efsz-ek megszilárdításához és a mezőgazdasági termelés emeléséhez. Ezt bizonyítja számos, a múltban lemaradó efsz példája. Ezek a helyesen értelmezett melléküzem termelés segítségével a jó gazdasági eredményeket elérő efsz-ek színvonalára kerültek. Ez egyes járásokban a stabilizálási dotációk csökkenésél>en is megnyilvánult. Nem engedhetjük meg azonban a spekulációs jellegű vállalkozásokat, melyek többnyire egyes személyek meggazdagodásához vezetnek. Ezek az egyének rendszerint az efsz-ek neve alatt végzik tevékenységüket sokszor saját járásukon kívül is. Ilyen esetekben természetesen elhanyagolják a saját mezőgazdasági termelés fejlesztését. Tulajdonképpen munkaerőkkel való üzérkedésről van szó, aminek nincsen semmi köze a megindokolt melléküzemi termeléshez. Megköveteljük, hogy a járási mezőgazdasági igazgatóságok, a mezőgazdasági üzemek vezetősége és a nemzeti bizottságok szigorúan ellenőrizzék a melléküzemi termelés célszerű szervezése elveinek és a jogi szabályoknak betartását, és következetesen ellenőrizzék az ilyen tevékenységet. A szövetkezeti tagok és a többi dolgozók szociális-gazdasági feltételeinek fokozatos Elvtársak, Barátaim! Pártunk és kormányunk nagy figyelmet szentel a szövetkezeti tagok és a többi dolgozók szociális-gazdasági feltételei fokozatos kiegyenlítése kérdésének. E probléma lényegét tekintve a földművesek több évszázados kapitalista elnyomásának maradványa. Szocialista társadalmunk e kérdés megoldásában az összes dolgozó egyenlőségének elvéből és a szocializmus azon alapelvéből indul ki, hogy — mindenki képességei szerint dolgozik és mindenki végzett munkája után kap jutalmat. Tudjuk, hogy ezen a téren Is már nagyon sokat tettünk. Fokozatosan kiegyenlítődnek a mezőgazdasági dolgozók és a többi ágazat dolgozóinak átlagos jutalmazása. Az utóbbi tíz év alatt a szövetkezeti tagok átlagos jutalmazása kétszeresére emelkedett, az állami gazdaságok dolgozóinak bére 70 százalékkal növekedett. Jelentősen megjavultak a munkafeltételek, a lakásviszonyok, a községek ellátottsága és a falusi kulturális élet. Rendkívül gyorsan fejlődött a földművesek szociális és nyugdíjbiztosítása. Ez a szocialista rendszer nagy vívmánya, melyet a nyugati országok földművesei és dolgozói nagy elismeréssel csodálnak és irigyelnek. A fejlődéshez döntő mértékben hozzájárult az a tény, hogy az efsz-ek tagjai is betegbiztosítást és családi pótlékot kapnak. A nők anyaságf. segélyben is részesülnek a többi dolgozóval azonos színvonalon. Erre a célra ma évente csaknem egy és negyed milliárd koronát fizetünk ki a szövetkezeti tagoknak és családjuknak. Ezzel egyidőben öregségi és rokkantjárulékokon kívül csaknem négyszeresére emelkedett a szövetkezeti földműveseknek juttatott öregségi és más nyugdíjjárulékok száma. Az öregségi járulékok átlagos havi összege az utóbbi évtizedben csaknem kétszeresére emelkedett. Továbbra is folytatni fogjuk ezt a politikát. Tudjuk, hogy hosszú folyamatról van szó, és e politika megvalósítása a népgazdaság lehetőségeitől, a mezőgazdasági termelés intenzitásának növekedésétől függ. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozni szeretném, hogy a szövetkezeti tagok munkája jutalmazásának további növekedését a szövetkezeti gazdálkodás eredményei szétosztásának, a szocialista elvek következetes érvényesítésének és az egész jutalmazási rendszer rendezésének kell kísérnie. Bizonyára több példát tudnának felsorolni az azonos körülmények között és azonos eredményeket elérő szövetkezetekben a munka jutalmazása közti különbségekre, valamint magukban a szövetkezetekben is a jutalmazás közti indokolatlan különbségekre. Olyan esetek is előfordulnak, hogy a ter(Folyfatás a 8. oldalon) Az egyénileg gazdálkodó földművesek A mezőgazdasági üzemek tartalékainak kihasználásáért Fokozódó követelmények a vezető dolgozókkal szemben
