Új Szó, 1972. április (25. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-27 / 99. szám, csütörtök

Lubont Štrougal miniszterelnök beszéde az efsz-ek IMI. országos kongresszusán (Folytatás az 5. oldalról) Az ilyen fontos változások hosszú folyamatát nem szorít­hatjuk előre kialakított sémák­ba. Nem szabad megengednünk a dolgok káros leegyszerűsítését sem. A koncentrálás és a szako­sítás csak eszköz, habár az egyik döntő eszköz a végső cél — a jobb minőségű, olcsóbb mezőgazdasági termelés eléré­se biztosításában. A mezőgazdasági termelés koncentrálását és szakosítását, valamint az együttműködési kapcsolatok fejlesztését az alábbi elvek alapján kell meg­valósítanunk: Először: valamennyi intézke­dés hasznosságának fő mércé­je a mezőgazdasági termelés és az élelmiszergyártás intenzitá­sának dinamikus növekedése, valamint a munkatermelékeny­ség növekedése; az önköltsé­gek csökkentése, a munkaerők és a termelőeszközök hatékony kihasználása. Másodszor: a koncentrálás és a szakosítás a távlati terme­lési programból és az adott természeti körülmények opti­mális kihasználásából indul ki. Respektálnunk kell a társadal­mi szükségleteiket, és lehetővé kell tennünk a tudomány és a technika ismereteinek érvénye­sítését. Harmadszor: teljes mértékben fejlesztenünk kell a szövetke­zeti és az állami vállalatok közti együttműködés különböző formáit, beleszámítva a szolgál­tatási üzemeket, a feldolgozó- ipar üzemeit is. Az együttmű­ködést a gazdasági előnyösség és a társadalmi hatékonyság alapján fejlesszük az üzemek jogi és gazdasági önállóságá­nak megőrzésével. Negyedszer: az együttműkö­dési csoportok valamennyi for­máját demokratikus elvek alap­ján alakítjuk ki, és a közös munkában elért eredményeket az'egyes üzemek munka, anya­gi és pénzügyi részvétele sze­rint osszuk szét. Ötödször: a koncentrálás és a szakosítás együttműködés, vagy egyesülés útján történő megvalósítását, beleszámítva a káderek megnyerését és előké­szítését is, az illetékes állami szerveknek tervszerűen kell irányítaniuk. Idejében, jól és olcsón végezzék a mezőgazdasági építkezéseket Elvtársak! A mezőgazdaság és az ipar közti mai kapcsolatok bonyo­lultságát nemcsak a mezőgaz­daság égető szükségleteinek nagysága és struktúrája befo­lyásolja, hanem a kivitelező ágazatok ellátottsága és e szük­ségletek kielégítésének lehető­ségei is befolyásolják. Tovább­ra is megköveteljük, hogy a ki­vitelező ágazatok maradéktala­nul teljesítsék az ötéves terv által előirányzott feladatokat. Az elmúlt 23 év alatt össze­sen 139 milliárd korona beru­házást eszközöltünk a mezőgaz­daságban, ebből 43 milliárd koronát gépekben és berende­zésekben. Az ötödik ötéves terv idősza­kában 50 milliárd korona beru­házást eszközlünlk a mezőgaz­daságban, s ebből csaknem 20 milliárd korona jut gépekre és berendezésekre. Ebben az öt­éves tervben a beruházási program súlypontja 200 000 fe­jős tehén és 300 000 egyéb szarvasmarha, több mint 100 000 koca, egymillió sertés, és több mint 3 és fél millió tyúk szá­mára megfelelő istállók fel­építése lesz. Az eddigi objek­tumok újjáépítésével korszerű istállókat nyerünk több száz­ezer szarvasmarha és sertés számára. Ez lehetővé teszi, hogy ezek­ben az objektumokban a tehe­nek ápolásánál a két- és fél­szeresére, a szarvasmarha hiz­lalásában az ötszörösére és a sertések gondozásában csak­nem a hatszorosára növeljük a munkatermelékenységet. Valamennyien tudjuk, hogy ezeket a nem könnyű feladato­kat csakis meghatározott kon­cepciók és a beruházások cél­szerű elhelyezése alapján old­hatjuk meg. Ez megköveteli, hogy az ál­lami és a gazdasági szervek megjavítsák szervező munkáju­kat és kibővítsék a mezőgaz­dasági építővállalatok kapaci­tását. Egyúttal elvárjuk, hogy az eddigieknél jobban teljesít­sék a mezőgazdaság és az élel­miszeripar számára tervezett feladataikat. Nem törődhetünk bele abba, hogy a fontos objektumokat nem fejezik be határidőre és az építővállalatok gyakran nem vállalják felépítésüket. így pl. a gabonasilók építésé­ről van szó. Tudjuk, hogy fel­építésük nehéz, de a korszerű gabonasilóknak nagy jelentősé­gük van a veszteségek csök­kentéséljen és a gabonaproblé­ma komplex megoldásában. Mi­vel építőszervezeteink ebben az évben sem vállalták el a szükséges gabonasilók építését, ezt a munkát külföldi vállala­tokra kell bíznunk, és egyúttal ki kell bővítenünk a fém gabo­nasilók használatát. A mezőgazdaság és az élel­miszeripar más, nagy kapacitá­sú objektumainak építése terén is javulást kell elérnünk. A tervező- és kutatóintéze­teknek le kell vonniok a kö­vetkeztetéseket a mezőgazda- sági gyakorlat jogos követelé­seiből, melyeket a kongresszus előtti vitában is több ízben hangoztattak. Nem halogathat­juk tovább, még az idén meg kell kezdenünk a nagy kapaci­tású építkezések típusterveinek kiadását úgy, hogy biztosítsuk annak lehetőségét, hogy ezeket a terveket rugalmasan külön­böző célokhoz és feltételekhez módosítsák. A tervezőknek az építkezési szervezetekkel együtt ugyan­ilyen nagy gondot kell fordíta­niuk arra a problémára, hogy nemcsak célszerűen, de korsze­rűen és ugyanakkor olcsón építsünk. A munkatermelékenység nö­velésének és az önköltség csök­kentésének alapvető feltétele a nagy teljesítőképességű techni­ka, a mezőgazdasági gépek és berendezések biztosítása. A XIV. kongresszus határo­zata alapján tavaly kidolgoztuk és a kormány jóvá is hagyta a mezőgazdasági gépek rendsze­rének koncepcióját a követke­ző 10—15 évre. Jóváhagyták az új gépek mennyiségét és biztosítását a mostani ötéves tervidőszakra úgy, hogy 1975-ben a szocialis­ta szektor csaknem az egész gabonát és a kukorica 90%-át kombájnokkal takaríthassa be, a burgonya 90%-át gépekkel ültesse, háromnegyedét pedig kombájnokkal takarítsa be. A cukorrépánál a cukorrépaföl­dek 95%-án számítunk a köz­vetlen és kétfázisos betakarí­tással. Nagyfokú gépesítést akarunk elérni a takarmányok betakarí­tásánál is. A mezőgazdasági gépipar ar­ra törekszik, hogy kiküszöböl­je a mai problémákat, kibővít- se saját termelési kapacitásait, és a géprendszer jóváhagyott koncepciójával összhangban módosítsa a termelési progra­mot. Az ötéves terv időszaká­ban több mint százfajta új me­zőgazdasági gépet fejlesztünk a nemzetközi szocialista együtt­működésről szóló megállapodá­sokkal összhangban. Tekintettel az istállók, első­sorban a szarvasmarha-istállók tervezett korszerűsítésére és építésére, különösen fontos fel­adatnak tartjuk, hogy biztosít­suk a szükséges technikát az állattenyésztés számára, első­sorban a tehénistállók számá­ra. A kongresszus előtti vitában gyakran és rendszerint jogo­san bírálták a pótalkatrész­hiányt, elsősorban a traktorok pótalkatrészeinek a hiányát. Annak ellenére, hogy a pótal­katrészek gyártása emelkedik, tavaly csaknem kétmilliárd ko­rona értékben gyártottunk, a helyzet még mindig nem javult lényegesen. Ennek fő oka, hogy az alapgépek élettartamát aránytalanul meghosszabbítjuk, ami már régen tapasztalható irányzat a népgazdaság egyes ágazataiban, köztük a mezőgaz­daságban. Termesze tesen fokoza tosa n ezt a problémát is meg kell oldanunk. Az adott helyzetben fő feladatunk, hogy elegendő mennyiségben és struktúrában gyártsunk pótalkatrészeket, s folyamatosan szállítsuk őket. A gépek javításában tapasztal­ható régi fogyatékosságok ki­küszöbölésére hozott intézke­dések, elsősorban a gép- és traktorállomások irányításának új rendszere, és a javítóműhe­lyek fokozatos szakosítása hoz­zájárul a kedvezőtlen helyzet megoldásához. Magában a mezőgazdaságban a gépek kihasználása terén sincs minden rendben. Még mindig nincs megfelelő színvo­nalon a technológiai fegyelem. Komoly fogyatékosságok ta­pasztalhatók a rendszeres kar­bantartásban és javításokban. Csökkent a mezőgazdasági gé­pesítés irányításának a színvo­nala, és nem fordítanak kellő gondot a gépesítők szakikép­zettségére. Ez az oka annak, hogy a javítások és a karban­tartás költségei állandóan nö­vekednek, évente 6—7 milliárd koronát is elérnek, ami mező- gazdaságunk gépalapja értéké­nek csaknem egynegyedét je­lenti. Ez évente a mezőgazda- sági terület minden hektárján mintegy ezer koronával terheli a mezőgazdasági üzemek gaz­dálkodását. Ezeknek a költségeknek a csökkentése megköveteli a szervező munka megjavítását, a gépesítők szakképzettségének növelését, a fegyelem és a rendszeresség megszilárdítását a karbantartásban és a javítá­sokban, a pótalkatrészek és az üzemanyagok felhasználása nyilvántartásának megjavítását, valamint a gépesítés irányítása színvonalának emelését minden mezőgazdasági üzemben, együtt­működési csoportosulásban a gép- és traktorállomások haté­kony hozzájárulásával. A hatékonyság növelésének egyik leghatékonyabb és leg­fontosabb tényezője a mésztar­talmú és a műtrágyák, vala­mint a növényvédő vegyszerek. 7'avaly egy hektár mezőgaz­dasági földterületre a felhasz­nált műtrágyaadag tiszta táp­anyagban mintegy 183 kg volt. Az ötéves terv szerint 1975-ben ez a mennyiség több mint 220 kg-ra emelkedik. A vegyipari üzemeknek arra kell töreked­niük, hogy tervszerűen növel­jék a műtrágyáik gyártását, emeljék a műtrágyák színvona­lát, és saját erőnkből jobban kell biztosítanunk a vegyszer szükségletet is. A műtrágyák gyártásának növelésén kívül növelnünk kell a szemcsés mű­trágyák részarányát. A kor­mány a közelmúltban ilyen ér­telmű intézkedést hozott. Egyre jelentősebbek a mész­tartalmú trágyák. A komplex talajelemzések ugyanis azt mu­tatják, hogy a Cseh Szocialista Köztársaságban a mezőgazdasá­gi földterületnek csaknem két­harmada, Szlovákiában több mint a fele savanyú. Éppen ezért olyan fontos az őrlőkapa­citások tervezett építése, vala­Elvtársak! A mezőgazdaság fejlődésé­nek következő szakaszában nagy jelentősége lesz a tudo­mánynak és a kutatásnak. A haladó tudományos kutató dol­gozók a munkásosztály és a dolgozó parasztok oldalán ak­tívan részt vettek a mezőgaz­daság szocialista átépítésében, valamint a szocialista mező- gazdasági nagyüzemi termelés anyagi-műszaki alapjának biz­tosításában. Említsük csaik meg részvételüket a szarvasmarha­állomány tuberkulózisának és brucellózisának sikeres felszá­molásában, a sörárpa nagy hek­tárhozamú fajtáinak nemesíté­sében, a nagyüzemi technoló­giai eljárások és a komplex géprendszer kidolgozásában, a kemizálás fejlesztésében stb. Az általunk és az egész me­zőgazdaság által értékelt pozi­tív eredmények ellenére a tu­domány és a kutatás sok min­dennel adós maradt a CSKP XIV. kongresszusa határozatai­nak sikeres és gyors megvaló­sításában. A mezőgazdasággal szemben támasztott egyre nö­vekvő igények nagyobb köve­telményeket támasztanak a tu­dományos kutatóalappal szem­ben. Rendszerint nemcsak olyan problémákról van szó, melyek­kel mezőgazdaságunk csak a jövőben találkozik, hanem olyanokról, amelyek már ma is időszerűek. Ezt bizonyítja a kongresszus előtti vita során felmerült számos észrevétel is. A dolgozók jogosan kérdezik, milyen lesz majd a nagyüzemi technológia a szarvasmarha­mint a mésztartalmú trágyák gyártásának növelése. A műtrágyák hatékonyabb ki­használásának alapfeltétele a nagy kapacitású raktárak épí­tése, amelyeket hatékony tech­nikával és a szükséges szak­szolgáltatásokkal látnak el. Ezen a téren fontos szerepük lesz az agrokémiai központok­nak, melyeknek építéséhez egyes járásokban a mezőgaz­dasági üzemek kölcsönös együttműködésben és az állam hozzájárulásával már hozzá is fogtak. Az ilyen központok kibővíté­se más járásokban is lehetővé teszi, hogy hatékonyan kihasz­náljuk a nagy műtrágyaadago­kat. Egyúttal lényegesen meg­javul a szállítóeszközök és más gépek kihasználása, ami lehe­tővé teszi, hogy a műtrágyák raktározásánál és felhasználá­sánál a háromszorosára növel­jük a munkatermelékenységet. Meg kell említenünk, hogy a műtrágyák és a vegyszerek je­lentik a legfontosabb és legha­tékonyabb hozzájárulást a me­zőgazdasági termelés intenzitá­sának növeléséhez. tenyésztésben, elsősorban a tehéntenyésztésben, milyenek lesznek a fejőistállók, milyen új és olcsó építőanyagokat használunk majd a nagy kapa­citású üzemek építésénél, az együttműködési csoportosulá­sokban, hogyan oldják meg op­timálisan az üzemek gazdasá­gi kapcsolatait stb. A földműveseknek a tudo­mány és a kutatás konkrét komplex ismereteire van szük­ségük, melyek maximális segít­Elvtársak, Barátaim! Az az új szakasz, amelybe mezőgazdaságunk lép, valamint az irányítás rendszeres megja­vításának állandó követelmé­nye szükségessé teszi, hogy minden szinten tökéletesítsük a tervszerű irányítás módsze­reit és eszközeit. Elsősorban növelnünk kell terveink feladatát és minősé­gét. A közelmúltban mezőgaz­dasági üzemeink is meggyőződ­hettek arról, milyen negatív kö­vetkezményei vannak a terv lebecsülésiének és a piac hatása túlbecsülésének, ami szükség­leteik biztosítása során felme­rülő nehézségekben nyilvánult meg. A mezőgazdaság és a többi ágazat kapcsolatainak összhangja az egész népgazda­ság keretében döntő feltétele a mezőgazdaság harmonikus fejlődésének. A mezőgazdasági termelés céltudatos és összehangolt fej­lődése a koncentrálás és szako­séget jelentenének számukra a mai feladatok gyors, sikeres megoldásában. Ezért mezőgaz­dasági fejlődésünk kulcsfontos­ságú problémáinak kutatására kell összpontosítanunk erőnket és eszközeinket, hogy időelőnyt szerezzünk a gyakorlat szük­ségleteivel szemben. Ehhez nagymértékben hozzájárulhat a tudományos kutatóalap olyan szervezeti elrendezése, aanely lehetővé teszi komplex kutató csoportok rugalmas kialakítá­sát, amelyek minden szempont­ból meg tudják oldani az adott problémákat. Fontos, hogy mun­kájuk eredménye konkrét eljá­ráshoz — a gazdasági értéke­lést is beleszámítva — vezes­sen. A termékek, az állatok és a talaj termelékenysége geneti­kai erejének maximális kihasz­nálásához vezető biológiai kér­dések kutatásán kívül nem sza­bad megfeledkeznünk a terv­szerű irányítás módszereinek tökéletesítéséről, és a prog­nosztikai tevékenységről, a ma­tematikai módszerek és a szá­mítástechnika kihasználásáról. Az ilyen tevékenységgel szemben támasztott igények olyan nagyok, hogy tudományos kutatóink ezeket a feladatokat nem oldhatnák meg a testvéri szocialista országok, elsősorban a Szovjetunió hasonló munka­helyeivel való szoros együttmű­ködés nélkül. Egyúttal arra kell töreked­nünk, hogy a tudományos ku­tatómunka eredményeit a lehe­tő leggyorsabban érvényesítsük a gyakorlatban. Ez lehetővé vá­lik azáltal, hogy az eredménye­ket széles körben publikáljuk, képezzük a mezőgazdasági üze­mek szakembereit, s ezenkívül a járásokban és a kerületekben a mezőgazdaságot irányító álla­mi szervek, valamint a magne- mesítő, az állatorvosi és más szolgáltatások egész hálózata az eddigieknél nagyobb felelős­séget érez a tudomány és a ku­tatás eredményeinek gyorsabb életbe léptetéséért. Természete­sen a mezőgazdasági üzemek vezetőinek és műszaki dolgo­zóinak is fokozott érdeklődést kell tanúsítaniok a kutatás leg­újabb eredményei iránt, és üze­meikben érvényesíteniük is kell őket. Tanúi vagyunk ugyanis annak, hogy elévült agrotech­nikai zootechnika! módszereket, termelési technológiákat hasz­nálunk, melyeket a kutatás már régen továbbfejlesztett, és e fejlesztési eredményeket až élenjáró mezőgazdasági üze­mekben már érvényesítik is. Azon üzemek vezető dolgozói­nak, ahol ez még nem valósult meg, szívesen hangsúlyoznánk Neruda szavait: aki egy pilla­natra megáll, az hátra kerül. Szükségesnek tartom annak hangsúlyozását, hogy a tudo­mány feladatai megkövetelik az illetékes állami szervek be­folyásának lényeges növelését, és az egész tudományos kuta­tóalap egységes irányítását. Eh­hez kell alkalmazkodnunk a mezőgazdasági tudomány és kutatás tartalmát, szervezését, egész elrendezését és a gyakor­lati követelményekkel való kapcsolatát. A mezőgazdasági miniszterek ilyen értelmű ja­vaslatokat készítenek elő. sítás folyamatában megkövete­li, hogy az irányítás minden szintjén idejében kidolgozzuk a fejlődés távlati terveit. Amint már említettem, különösen a járásokban jelentősek ezek a tervek. Fontos, hogy ezek a tervek jó minőségűek legyenek, összhangban álljanak az egész mezőgazdaság fejlődésének koncepciójával, valamint e kon­cepció biztosításának lehetősé­geivel. Ezen a téren nem kí­vánatos az elhamarkodottság és a felületesség. A terv előnyös helyzete az irányítási rendszerben, vala­mint a koncentráció éá a sza­kosítás támogatása megkövete­li az irányítás gazdasági esz­közeinek tökéletesítését. Ezek­nek egyre hatékonyabban kell ösztönözniük az üzemek és a dolgozók érdekét az állami terv teljesítésében és túlteljesítésé­ben. Ezzel összhangban, és fi­(Folytatás a 7. oldalon) 1972. IV. 27. A gépesítés fejlesztése és a gépek kihasználásának fokozása Színvraiasalili irányítást

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom