Új Szó, 1972. április (25. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-27 / 99. szám, csütörtök
1972. Figyelmünk homlokterében álljanak mezőgazdaságunk fejlesztésének feladatai Lubomir Strougal miniszterelnök beszéde az efsz-ek 11. országos fcTtazB* Tisztelt Küldött Elvtársnők és £lvtársak! Tisztelt Vendégek, Barátaim! Nemsokára éppen egy éve lesz annak, hogy befejeződött a XIV. kongresszus tanácskozása, amely lezárta Csehszlovákia Kommunista Pártja és szocialista társadalmunk fejlődésének egyik legbonyolultabb szakaszát. Ezt az időszakot a munkásosztály, a szövetkezeti parasztság, az értelmiség, a szocializmushoz hű valamennyi becsületes embernek a kongresszusi határozatok megvalósítására irányuló igyekezete jellemezte. Ezek a határozatok a társadalomnak és az egyénnek egyaránt megadták a jelen és a jövő biztonságérzetét. Ma az egységes földművesszövetkezetek VIII. kongresszusát a szövetkezetek, az állami gazdaságok, a mezőgazdasági szervezetek és irányító szervek legjobb képviselőinek részvételével nyitjuk még, hogy közösen értékeljük az elért eredményeket, és tanácskozzunk arról, hogyan valósítsuk meg a mezőgazdaságban még hatékonyabban és következetesebben a párt XIV. kongresszusának határozatait. Engedjék meg, hogy önöknek, és közvetítésükkel valamennyi mezőgazdasági dolgozónak tolmácsoljam Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormánya elvtársi üdvözletét. Ebből az alkalomból külön ki akarom emelni azoknak az elvtársnőknek és elvtársaknak, munkásoknak, parasztoknak és a falusi értelmiségieknek azokat a tízezreit, akik ott álltak egységes földművesszövetkezeteink bölcsőjénél, segítettek megalakításukban, megszilárdításukban és fejlesztésükben. Őket illeti meg elsősorban tiszteletünk, üdvözletünk és hálánk. A párt és a kormány mindig nagy jelentőséget tulajdonított az egységes földművesszövetkezetek kongresszusainak, amelyeken összegyűltek a mezőgazdasági munka új, szocialista módszerének, és falvaink új életének úttörői. E jelentőséget mindenekelőtt abban látjuk, hogy teljes mértékben visz- szatükrözték a szövetkezeti parasztság osztályának pozitív magatartását pártunk politikájával kapcsolatban, azt, hogy aktívan és kezdeményező módon támogatták ezt a politikát és azokat a feladatokat, amelyeket a kommunista párt az egész társadalom fejlődése érdekében a szövetkezeti dolgozók, valamint a mezőgazdasági termelés többi dolgozói számára kijelölt. Meggyőződésünk, hogy ez most, az egységes földműves- szövetkezetek VIII. kongresszusa tanácskozásain is, így lesz. Találkozónkra röviddel azután került sor, hogy a párt Központi Bizottsága plenáris ülésén foglalkozott a XIV. kongresszus fő feladatainak biztosításával, a februári plénum pedig a mezőgazdasági termelés további fejlődésének kérdéseivel. Forradalmi jelentőségű változások a mezőgazdaságban E politika megvalósítása érdekében alakítottuk ki a múltban a döntő fontosságú feltételt, nevezetesen, a mezőgazdaság szocialista átépítését a lenini szövetkezetesítési terv alkotó érvényesítésével. így leraktuk ebben az ágazatban a tudomány és a technika korszerű ismeretei érvényesítésének, valamint az ipari módszerekkel történő termelésszervezés bevezetésének alapjait. A munkásosztály, mint társadalmunk alapvető ereje öntudatosságával, szervezettségével és forradalmi tapasztalataival szoros kapcsolatban a dolgozó parasztsággal e szocialista változások döntő tényezőjévé vált. A kis- és középparasztok százezrei saját tapasztalataik alapján győződtek meg arról, hogy csak a szocializmusban, a munkásosztállyal szövetségben, a marxi—lenini párt vezetésével biztosíthatják teljes mértékben létfontosságú érdekeiket és létbiztonságukat. A falvakban új osztály alakult ki, a szövetkezeti parasztság. Alapjaiban megváltozott a munka jellege, csakúgy, mint a paraszt társadalmi helyzete és gondolkodásmódja is. Kifejezően emelkedett anyagi és kulturális színvonalé, fejlődtek a községek, s megjavult az élet- és munkakörnyezet. A falvakon az emberek egymáshoz való viszonya, amelyet a múltban mindenekelőtt az határozott meg, kinek mennyi a vagyona — és ez egyben a hatalom kérdését is eldöntötte —, elvtársi együttműködéssé, szocialista együttéléssé nemesedett. Ezek a forradalmi jelentőségű szociális-gazdasági változások lehetővé tették a termelőerők kifejező fejlődését. A mezőgazdaságban a termelési állóalapok csupán az utóbbi évtizedben 72 milliárdról 118 milliárd koronára nőttek, a traktorok száma pedig megkétszereződött. Több mint háromszorosára nőtt a takarmánykeverékek ipari termelése, és a hektáronkénti tiszta tápanyag fel- használása 182,5 kg, vagyis háromszorosára emelkedett. Mindez láthatóvá vált a mezőgazdasági termelés növekedésében, intenzitásának és a munkatermelékenységnek gyors fejlődésében, különösen az utóbbi években. 1960-tól 1970-ig az egy hektárra számított nyers mezőgazdasági termelés több mint egynegyedével, a piaci termelés pedig több mint a felével nőtt. A mezőgazda- sági dolgozókra átszámítva a nyerstermelés növekedése 52,5 százalék, a piaci termelésé pedig 87,3 százalék. Jelentősen nőttek a hektárhozamok, valamint a mezőgazdasági állat- állomány hasznossága. nalát. Az élelmiszerfogyasztásban — a gyümölcs, a zöldség és néhány tejtermék kivételével — európai méretekben az elsők között vagyunk. Ezt a kalóriákban gazdag és biológiailag is értékes élelmiszerszükségletet kb. 85 százalékban hazai termelésből fedezzük. A hiányzó részt azonban behozatallal kell pótolnunk. 1966—1970-ben mindenekelőtt a Szovjetunióból évente átlag másfél millió tonna gabonát, közel 11000 tonna va jat importáltunk, különböző országból ugyanebben az idő szakban 74 000 tonna húst, 110 ezer tonna olajtartalmú magvakat és mintegy 120 000 tonna nyers növényi olajat és zsiradékot hoztunk be. A kapitalista államokból egyre nehezebb a behozatal. Nem titok, hogy az élelmezés kérdése az egész világon egyre jobban kiéleződik, mivel a lakosság létszáma gyorsan emelkedik és hatalmas területeken kell megoldani az éhség sürgető problémáit. Nem utolsósorban azt is figyelembe kell venni, hogy az élelmiszerekkel, a gabonával és a mezőgazdasági eredetű nyersanyagokkal való kereskedelem az imperialista államok politikájának' jelentős eszköze lett. Ezt bizonyítják többek között azok a gátak is, amelyeket az Európai Gazdasági Közösség politikája emelt. A tőkés piacokon szüntelenül emelkednek az élelmiszerárak. Míg például két évvel ezelőtt egy tonna vaj ára mintegy 400 dollár volt, ma már az árszint 1400 dollár körül van. Ilyen körülmények között nem lehet túlbecsülni az elért eredményeket, hanem éppen ellenkezőleg, látnunk kell, hogy a mezőgazdasági termelésben még mindig igen nagy kihasználatlan tartalékokkal rendelkezünk. Önök is nagyon jól tudják, mennyire különböző eredményeket érnek el az azonos természeti feltételekkel rendelkező szövetkezetek. Mi az oka annak, hogy az azonos természeti feltételek között működő szövetkezetek egyharmada 12— 15 százalékkal kisebb eredményt ér el az egy hektárra számított mezőgazdasági termelésben, míg a szövetkezetek egynegyede nagyjából azonos természeti feltételek között 15—30 százalékkal túlhaladja az átlagot. A mezőgazdaság e jelentős tartalékainak fő oka mindenekelőtt az, hogy eltérő hatásfokú a munkaráfordítás és a termelőeszközök kihasználása. Más szavakkal kifejezve: amilyen minőségben és idejekorán végzik el a mezei és betakarítási munkákat, ahogyan a mezőgazdasági állatokat etetik és gondozzák, amilyen mértékben és minőségben használják fel a műtrágyát, a vegyszereket, a bevált új nagyhozamú növényfajtákat, amilyen gyorsan alkalmazzák a gyakorlatban a mezőgazdaságtudomány bevált, korszerű, technológiai módszereit és ismereteit, ahogyan az egész munkát megszervezik, vagyis röviden: amilyen felelősséget érez a rábízott munka- szakaszért saját magával, munkatársával, és az egész társadalommal szemben minden egyén, szövetkezeti tag, szövetkezeti funkcionárius, az állami gazdaság dolgozója, vagy igazgatója. Ezért minden járásban és kerületben érvényesíteni kellene azt az elvet, hogy a lehető legrövidebb időn belül az átlagon aluli mezőgazdasági üzemeket, az átlagosok színvonalára, az átlagosakat pedig a kiválók színvonalára kell emelni. Ha az átlagon alul gazdálkodó mezőgazdasági üzemek elérnék az átlagos színvonalat, ez kb. három és fél milliárd korona értékű többletet jelentene a mezőgazdasági termelésben. (Folytatás a 4. oldalún) Jó feltételekkel rendelkezünk feladataink teljesítéséhez Bizonyára tudják, hogy e plenáris ülés határozata figyelembe vette a munkahelyekről, a taggyűlésekről és az egységes iföldművesszövetkezetek járási konferenciájáról érkezett javaslatokat és észrevételeket. Ezeken a gyűléseken és konferenciákon megvitatták a mezőgazdasági dolgozók elé terjesztett kongresszusi anyagot. Ez lehetővé teszi kongresszusuknak, hogy figyelmüket a mezőgazdaság további fejlődésének és ezzel az egész népgazdaság további fejlődésének döntő fontosságú feladataira összpontosítsák. E feladatok teljesítésére meg vannak a kedvező feltételek, amelyeket 1969 áprilisától a párt új vezetőségének Gustáv Husák elvtárs vezetésével sikerült a politika és a népgazdaság terén kialakítani. Fokozatosan felszámolták a jobboldali és az ellenforradalmi erők által okozott politikai és gazdasági felfordulás következményeit. A társadalomban megszilárdult a kommunista párt vezető szerepe, felújult a szocialista állam funkciója és a népgazdaság tervirányításának elve. Husák elvtárs, a CSKP KB főtitkára a közelmúltban a szovjet televíziónak adott nyilatkozatában kijelentette, hogy „a jelenlegi helyzetet az állam belső viszonyainak politikai konszolidációja, a gazdasági stabilitás, egész társadalmunk dinamikus fejlődése, az élet- színvonal emelkedése és nemzetközi kapcsolataink teljes fel- újulása jellemzi“. E kifejező jellemzés meggyőző bizonyítéka mindenekelőtt a nyugalom, a bizalom és az alkotó munka légköre. Sikeresen teljesítettük az ötödik ötéves terv első évének tervfeladatait, és kedvezőek az idei első negyedévi eredmények is. Nő a munkatermelékenység, és emelkednek a reálbérek, aránylag jó és folyamatos a piac ellátása. Sikerült stabilizálni a kiskereskedelmi árszintet, nőtt pénzünk vásárlóereje és megszilárdult a bizalom a korona iránt. Számos szociális intézkedést foganatosítottunk, amelyek jelentősen javítják különösen idősebb polgártársaink, a nyugdíjasok és a gyermekes anyák életszínvonalát. A dolgozók néhány kategóriájában javítottuk a béreket és a fizetéseket. Mindez kétségtelenül hozzájárul ahhoz, hogy a dolgozók elégedettek, és aktívan támogatják a párt politikáját, amelynek célja országunk felvirágoztatása, a nemzetek közötti béke és barátság megszilárdítása, szövetségünk elmélyítése a Szovjetunióval és a szocialista közösség többi országával. Mindezt teljes mértékben igazolták a múlt évi képviselőválasztások is. Kétségtelen és a CSKP KB legutóbbi ülése is értékelte, hogy a politikai és gazdasági konszolidáció terén elért eredményekhez jelentős mértékben hozzájárultak a szövetkezeti és az egyéb mezőgazdasági dolgozók is. Husák elvtárs a KB áprilisi ülésén hangsúlyozta, hogy az elért eredményeket bíráló igényességgel lássuk és nyíltan fedjük föl a hibákat is, hogy mielőbb leküzdjük és felszámoljuk őket. Ez vonatkozik a szövetkezeti parasztságra, az állami gazdaságok dolgozóira is és mindazokra, akik részt vesznek a mezőgazdaság fejlesztésében. Hiszen a mezőgazdasági termelés növekedése, valamint effektivitásának fokozódása közvetlenül befolyásolja egész népgazdaságunk fejlődését. Ez látható abból, milyen arányban vesz részt a mezőgazdasági termelés a nemzeti jövedelem kialakulásában, valamint abból is, hogy a mező- gazdaság semmivel sem helyettesíthető jelentős feladata, hogy élelmiszertermeléssel biztosítsa a lakosság szükségleteinek kielégítését, de ugyanakkor fontos szerepe van külső gazdasági kapcsolatainkban is; jelentőségét egyben növelik a felhalmozódott tartalékok is. Ezek jó eredmények és még jobbak lehetnének, ha a jobboldali és antiszocialista erők által 1968—1969-ben okozott károk nem sújtották volna mezőgazdaságunkat is. Ezek az erők nemcsak arra törekedtek, hogy diszkreditál- ják és meggyalázzák a szocialista nagyüzemi mezőgazdasági termelés eredményeit, hogy lebecsüljék a szövetkezetek alapítóinak úttörő munkáját, hanem mindenekelőtt az volt a céljuk, hogy aláássák a munkásosztály és a szövetkezeti parasztság szövetségét. Vagyis arra törekedlek, hogy megsemmisítsék azokat a forradalmi változásokat, amelyeket a falvain- kon a dolgozó nép 1948 februári győzelmét követően elértünk. Nagyon jól tudták, hogy szocialista államunk osztályhatalmának alapja éppen e két osztály testvéri szövetsége. Politikai téren ennek aláásását volt hivatva szolgálni mindenekelőtt az úgynevezett parasztszövetség, amelynek programja és célja az egykori agrárpárt politikájának egyenes folytatása volt. Rendkívül erős nyomást fejtettek ki annak érdekében, hogy „kártalanítsuk“ a falvak egykori kizsákmányolóit. Ezzel szemben a párt és a nemzeti bizottságok önfeláldozó funkcionáriusait, az egységes földművesszövetkezetek alapítóit megrágalmazták, gyalázták. Néhány járásban igen erősen törekedtek arra, hogy a földművesszövetkezetek vezetőségéből eltávolítsák a kommunistákat, sőt egyes helyeken fel akarták újítani a magángazdálkodást, úgy hogy azt előnyben részesítették volna anélkül, hogy a társadalommal szemben bármilyen kötelességet róttak volna rá. A szocialista gazdaság lényege ellen irányultak azok a kísérletek is, hogy a vállalatokat úgynevezett össznépi tulajdonA jobboldali erők alá akarták ásni a munkásosztály és a szövetkezeti parasztság szövetségét ba vegyék, hogy kialakítsák az úgynevezett álszövetkezeteket és így lehetővé tegyék a mezőgazdaságban a kapitalizmus fokozatos visszaállítását. Gazdasági téren a jobboldali erők tevékenysége mindenekelőtt arra irányult, hogy gyengítsék az állam befolyását a mezőgazdaság Irányításában és lazítsák a tervfegyelmet. Ez többek között oda vezetett, hogy csökkent a burgonya és a cukorrépa vetésterülete, indokolatlanul csökkent a gazdasági állatállomány létszáma, különösen a szarvasmarha-állományé. A szövetkezeti parasztság döntő többsége határozottan visszautasította a szövetkezetek, valamint a munkás-paraszt szövetség ellen irányuló támadásokat, kifejezte hűségét a szocializmus eszméihez, az ellenségnek pedig világosan tudomására hozta, hogy a szövetkezeteket senkitől és soha sem hagyja felbomlasztani. A párt központi bizottságának az 1969 évi áprilisi plénum után céltudatos mezőgazdasági politikával aránylag rövid időn belül sikerült felszámolni a jobboldali és szocialistaellenes erők tevékenysége következtében előállt gazdasági károkat és torzulásokat. Megerősödött a terv szerepe, megszilárdult az állam befolyása a mezőgazdaság irányításában, felszámolták a mezőgazdasági termelés szerkezetében és az állatállomány csökkenésében bekövetkezett kedvezőtlen változásokat. Egyidejűleg a KB Elnöksége és a kormányok megoldotta a koncentráció és a szakosítás további kérdéseit, a szarvasmarha-tenyésztés és a tejtermelés, a mezőgazdaság gépesítése és kemizálása fejlesztésének kérdéseit, valamint a kerületi és járási irányító szervek helyzetét. A mezőgazdasági termelésben még mindig nagy tartalékokkal rendelkezünk Elvtársak! A szocialista nagyüzemi mezőgazdasági termelés eddigi fejlődése lehetővé tette, hogy elérjük alapvető célkitűzésünket: emeljük a dolgozók életszínvo-