Új Szó, 1972. április (25. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-27 / 99. szám, csütörtök

Lnbomír Strougal miniszterehNk beszéde az efsz-ek IDI. országos kongresszusán (Folytatás a 3. oldalról) Ha ezzel egyidejűleg az átlagos színvonalúak elérnék a legjob­bakat, akkor ez a többlet sok­szorosan magasabb lenne. Ezért érvényesek teljes mér­tékben minden szövetkezet és állami gazdaság számára is a CSKP KB áprilisi plenáris ülé­sének határozatai, melyek sze­rint jelenleg döntő fontosságú, hogy az erőket olyan tartalé­kok feltárására ’ összpontosít­suk, amelyeket a dolgozók szé­les körű részvételével és kez­deményezésével viszonylag gyorsan és rendkívüli anyagi eszközök befektetése nélkül mozgósítani tudunk. Számos szövetkezet és álla­mi gazdaság dolgozói munkájá­nak eredményei bizonyítják, mily nagy tartalékokkal rendel­kezünk. így például az Ostrož- ská Nová Ves-i Egységes Föld- míívesszövetkezetben (Uherské Hradisté-i járás) Botková, Ku- sáková, Simerská, Ružičková és Bobková elvtársnők, mint állat- gondozók a hazai fajtáknál több mint 5500 liter átlagos évi tejhozamot érnek el, ami az országos átlagnak több, mint a kétszerese. Hasonló eredmé­nyeket őrnek el a Štépánovicei (Brno-vidéki járás) Egységes Földművesszövetkezet állatgon­dozói is évi több mint 5000 li­teres átlagos tejhozammal. Példás eredményeket érnek el az állatgondozók sok helyen a szarvasmarha takarmányozá­sában és a malacelválasztásban is. Krutská elvtársnő a Slušti- cei Efsz-ben (Prága-keleti já­rás) az elmúlt évben átlag 32 malacot választott el. Ilyen és ehhez hasonló példákat talál­hatunk minden járásban. Tehát arról van szó, hogy az eddigi termelési eredmények és gazdálkodás alapos elemzé­se alapján olyan intézkedése­ket foganatosítsunk, amelyek lehetővé teszik a termelés nö­velését és gazdaságosságának fokozását, valamint az egész ötéves terv és az ez évi terv mutatóinak teljesítését. A XIV. kongresszus meghatározása szerint a mezőgazdaság alap­vető feladata, hogy saját ter­mésből fedezze a fokozott élel­miszerszükségletet. Ez nagyon igényes feladat, de nagyon igényesek azok a célok is, amelyeket a nép életszínvonala emelésének szakaszán kitűz­tünk. A kongresszusi anyagok megvitatásának kedvező eredményei Elvtársak! A kongresszusi tanácskozást széles körű vita előzte meg. Ez a választási időszak nagy poli­tikai aktivitásának folytatása volt; és célja, hogy feldolgoz­za és biztosítsa a CSKP XIV. kongresszusa határozatait. A szövetkezeti és a többi me­zőgazdasági dolgozók helyesen fogták fel a CSKP KB Elnöksé­ge és a kormány felhívását, miszerint nemcsak arról van szó, hogy a kongresszusi doku­mentumokkal kapcsolatban ki­fejezzék véleményüket és ta­pasztalataikat, hanem hogy egyidejűleg elgondolkodjanak afelett is, hogyan növelhető a termelés, hogyan javítható a gazdálkodás, a saját munkahe­lyükön, a saját vállalatuknál. Megelégedéssel állapíthatjuk meg, hogy az indítványok és az észrevételek háromnegyede közvetlenül olyan konkrét in­tézkedésekre vonatkozik, ame­lyek az 1972. évi és az egész ötéves terv feladatainak telje­sítését célozzák. Ezt bizonyítja több mint 30 000 egyéni, közel 11000 kollektív és több mint 4000 vállalati kötelezettségvál­lalás. A kongresszust megelőző vi­tában bíráltak néhány tartós hiányosságot is. Bírálat tárgya volt a pótalkatrészek, néhány gép és a gépesítés kompletti- zálását szolgáló berendezések hiánya. Panaszok hangzottak el a takarmánykeverékek minősé­gére, a meszes műtrágyák hiá­nyára és a műtrágyák minő­ségére, a vegyszerek és a köz­szolgáltatások minőségét ille­tően. Számos észrevétel vonat­kozott a mezőgazdasági válla­latok irányítási színvonalára csakúgy, mint a felsőbb szervek munkájára. Intézkedünk, hogy az állami és gazdasági szervek ezeket az értékes indítványokat és észrevételeket felelősségér­zéssel felhasználják. Egyidejűleg úgy vélem, hogy ezeket fel kell használni ma­guknak a szövetkezeteknek és a többi mezőgazdasági vállala­toknak is, és az ötödik ötéves terv feladatainak megvalósítá­sára, ki kell dolgozniuk saját racionalizációs programjaikat. A mezőgazdaság szövetkeze­tesítéséről előkészítet törvény­nyel kapcsolatban — amelynek alapelveit a szövetkezeti tagok jóváhagyták —, több, a tökéle­tesítést szolgáló konkrét in­dítványt terjesztettek elő. A kongresszust megelőző elő­készület —, beleszámítva az egységes földművesszövetkeze­tek járási konferenciáit, ame­lyeken több mint 20 000 kül­dött vett részt —, a mezőgaz­dasági dolgozók iskolája volt. A dolgozók politikai és szak­mai érettségét tükrözte, és ki­alakította a kedvező feltétele­ket a kongresszusi tanácskozás sikeres lefolytatására is. Tisztelt Elvtársnők és Elv­társak! Amikor arról beszélünk, hogy feltétlenül tovább kell növel­ni a mezőgazdasági termelés intenzitását, akkor mindenek­előtt a növénytermesztésnél és ezzel együtt a földnél kell el­kezdenünk. A föld a népek el­tartója. Nem véletlen, hogy őseink példáját követve bará­tainkat kenyérrel és sóval fo­gadjuk. A kenyér mindenkor a munka és a föld jelképe volt. A paraszt mindenkor megbe­csülte a földet és annak ter­mékét. Ez ma is így van. A föld a jelenben és a jövőben is leg­nagyobb és tartós természeti kincsünk, amelyet nemcsak ki kell használni, hanem meg kell őrizni is a jövő nemzedék szá­mára. Ez annyival inkább fon­tos, mivel a nép élelmének biz­tosítása az egész világon egyre nehezebb feladat. Államunk la­kossága is évről évre szaporo­dik, ezzel szemben a mezőgaz­dasági és a szántóföld szünte­lenül csökken. Ebből követke­zik, az egyetlen út az, hogy minden hektárról egyre több terméket arassunk le. Semmi- esetre sem engedhetjük meg a könnyelmű gazdálkodást a föld­del, azt, hogy akárhogyan mun­kálják meg, hogy könnyel­műen, nem mezőgazdasági cé­lokra, sőt néha spekulatív cé lókra használják fel. Senki nem nézheti közömbö­sen, hogy termő és gyakran a legtermékenyebb területek úgy­szólván a szemünk előtt tűn­nek el, mert építkezési célokra használják Je 1, holott közelük­ben vannak kevésbé termékeny, vagy mezőgazdaságilag haszna­vehetetlen területek. Ezt nem nézhetjük és nem fogjuk tétle­nül nézni. Szigorú intézkedése­ket készítünk elő a föld védel­mére. Fokozott figyelmet kell szen­telni a földalap növelésének. A jelenlegi ötéves tervidőszak­ban további mintegy 300 000 hektár vizes területet lecsapol­ni és több mint 100 000 hektá­ron kiépítjük az öntözéses gaz­dálkodást. Ezeket a talaj javítá­si akciókat az állam továbbra is támogatni fogja, és javul anyagi biztosításuk is. Ez azon­ban még önmagában nem hoz­ná meg a szükséges társadalmi hasznot, ha nem javul a már meliorált földek gondozása és eddigi nem kielégítő kihaszná­lása. A központi bizottság áprilisi . plénuma egyértelműen megha­tározta, hogy a mezőgazdasági termelés fejlődésének kulcs- fontosságú pontjai a gabona és a szarvasmarha. Ezért első­sorban ezekre szeretném fel­hívni a figyelmüket. A kielégítő mennyiségű ga­bona biztosítása világprobléma, és ezért a mezögazdaságtudo- mány és kutatás, a mezőgazda- sági és más szakemberek a vi­lág minden országában nagy erőfeszítéseket tesznek a gabo­natermelés növelésére. Hasonló a helyzet nálunk is. Annak következtében, hogy je­lentősen javult az agrotechni­ka, több a műtrágya, és foko­zott mértékben használják ki a nagyhozamú fajtákat, a szövet­kezetek és az állami gazdasá­gok az utóbbi években jelentő­sen nagyobb gabonatermést ér­nek el. A jelenlegi ötéves tervidő­szakban megközelítőleg 42 mil­lió tonna gabonát kell termel­nünk, ami egyötöddel több, mint az előző tervidőszakban. Ez viszont a vetésterületek bő­vítésén kívül megköveteli, hogy az elmúlt időszakkal szemben négy mázsával növeljük a hek­tárhozamot. Meggyőződésünk, hogy ez lehetséges. Az eddigi gabonatermesztés teljes mér­tékben igazolta a tudomány és a haladó gyakorlat ismereteit. Nevezetesen azt, hogy a gabo­nafajták genetikai alapja és földünk termőképessége na­gyobb, mint a mezőgazdasági üzemeinkben eddig elért ered­mények. • A hozamokban látható nagy különbségeket — a hasonló termelési feltételek ellenére — befolyásolja agronómusaink szervezési és szakmai színvona­la. Számos mezőgazdasági üzem csak részben és nem komplex módon használja ki a korszerű agrotechnikát. Nagy többletet jelentettek és jelentenek min­denekelőtt a szovjet búzafaj­ták, amelyek nálunk teljes mértékben beváltak. Ezen a té­ren a Dunajská Streda-i (Du- naszerdahely) járás mezőgaz­dasági dolgozói az úttörők, akik 10 év óta szovjet búzafaj­tákat termesztenek. Az elmúlt évben a járásban átlag 43,8 má zsás hektárhozamot értek el, ami mintegy 17,1 mázsává! több, mint egy évtizeddel az előtt. Emellett ebben a járás­ban számos szövetkezet még nagyobb hozamokat ér el; pél­dául a KluCoveci (Kulcsod) Efsz-ben az átlagos hektárho­zam 56 mázsa. A bevált búzarajtákat, a töb­bi gabonafajtát elterjesztjük és új fajtákat is vezetünk be. Ez megköveteli a magnemesítés tartós javítását és azt, hogy a mezőgazdaságot nagyobb meny nyiségű biológiailag kiváló mi­nőségű vetőmaggal lássuk el. Az ez évi terv szerint tovább növeljük a gabonafelvásárlást. Ez lehetővé teszi megfelelő készletek kialakítását, különö­sen a központi takarmányala pót illetően, számítva az eset­leges betakarítási kilengésekre. A gabonagazdálkodásban az ál­lami befolyás megerősítésének politikáját a további években is érvényesíteni fogjuk. Ebből az alkalomból szeret­ném felhívni a dél-morvaorszá­gi kerület és a szlovákiai szö­vetkezeti dolgozókat és az ál­lami gazdaságok dolgozóit, hogy növeljék a szemes kuko­rica termelését és szállítását, mivel ez a takarmánykeverékek fontos része. Habár a jelenlegi össztermelés évente nagyjából félmillió tonna, a központi ala­pok részére felvásárolt kuko­rica mennyisége még mindig jelentéktelen. És mivel a ta­karmánykeverékekhez nélkü­lözhetetlen, kénytelenek va­gyunk feleslegesen nagy meny- nyiséget importálni. Biztosíta­nunk kell tehát a nagyhozamú hibrideket, a hatékony vegyi gyomirtó szereket, komplex mó­don kell gépesítenünk a beta­karítást, és az azt követő mun­kát. Az a tény, hogy a gabona rendkívül értékes a mezőgaz­dasági termelés és a népélel­mezés számára, megköveteli, hogy necsak a nagyobb terme­lésre törekedjünk, hanem gaz­daságosabban is bánjunk a ga­bonával. Csökkenteni kell a szemveszteséget a betakarítás­nál és a tárolásnál, és célsze­rűbben kell felhasználni a ta­karmánygabonát az állatte­nyésztésben. Egyik igen fontos tartaléka a gabonaszükséglet csökkentésé­nek az állattenyésztési terme­lés egységére átszámítva a ta­karmány ipari feldolgozása. Je­lenleg évente kb. 4,5 millió tonna takarmánykeveréket gyártunk. Ennek ellenére még ebben az évben több mint 2 millió tonna gabonát etetünk fel anélkül, hogy tápkomponen- sekkel dúsítottuk volna. Az, hogy ezt a tartalékot a takar­mánykeverékek fokozott gyár­tásában felhasználjuk, attól függ, hogyan tudjuk biztosítani a komponenseket mindenek­előtt hazai forrásokból. A fe­hérjepótlékok gyártásában az eddiginél nagyobb mértékben kell számolni a takarmányozási célokat szolgáló hüvelyesekkel, az élelmiszeripar melléktermé­keivel és vegyi készítmények­kel és így kell véget vetni an­nak, hogy a gabonát a gazda­ságosság szempontjait mellőzve etessék fel. Hiszen 1 kg disz­nóhús kitermeléséhez 20—30 százalékkal több szemes takar­mányra van szükség, mint jó- minőségú keverékre. A gabona megtakarításának további forrása a szarvasmar­ha-takarmányozás módszerében rejlik. A saját, jóminőségű és terimés takarmányok termelé­sében és kihasználásában és ezen a téren jelentős szerepet kell játszaniuk a réteknek és a legelőknek. A rétek mai átlagos hektár­hozama 32 mázsa széna, és ez aránytalanul alacsony. Igaz, hogy a nagyüzemi termelési feltételek között ez bonyolult kérdés, azonban a jelenlegi anyagi és műszaki bázisok mel­lett a rétek egyharmadán már most 100 mázsa szénát termel­hetünk hektáronként. Az inten­zíven megmunkált rétek és le­gelők arányát további talajja­vítással és rekultivációval fo­kozatosan növelhetjük. Jelentős tartalékokkal ren­delkezünk a herefélék és fű- félék forrólevegös szárításának kihasználásában is. Ezzel to­vábbi takarmánymennyiséget nyerhetünk a szarvasmarhák számára. E termékek szemesek­kel és más komponensekkel dúsítva javíthatják a szarvas- marhák terimés takarmányának kihasználását és szemes növé­nyeket takaríthatnak meg. Számos mezőgazdasági válla­lat már megkezdte a takar­mánypogácsák gyártását a szarvasmarhák takarmányozása és a tehéntenyésztés számára. Például a Brusnicei Efsz-ben, a Teplicei Állami Gazdaságban és másutt. Míg országos viszony­latban 1 kg marhahúshoz a szemes takarmány-szükséglet több mint 3 kg, ezekben a vál­lalatokban 1,20—1,70 kg-ra csökkent. Örömmel állapíthat­juk meg, hogy a termeléshez szükséges berendezések iránt már gépiparunk néhány válla­lata is érdeklődik. Ha hangsúlyozottan foglalko­zunk a gabonatermesztéssel, ez távolról sem jelenti azt, hogy elhanyagolható lenne a többi növény, különösen a cukorré­pa, burgonya, komló, len és kender, zöldség és gyümölcs termelésének növelése. A cukorrépa és burgonya ter­mőterületét nem akarják tovább bővíteni. A termésnövekedést mindenekelőtt nagyobb hektár­hozamokkal kell biztosítani, va­lamint azzal, hogy a vetéste­rületeket fokozatosan a legelő­nyösebb termelési feltételekkel rendelkező körzetekre összpon­tosítjuk. A cukorrépa-termesz­tés és betakarítás nagyüzemi technológiája lényegében meg­oldott kérdés, azonban hiány­zik a megfelelő egycsírájú faj­ta. Ezért a mezőgazdasági dol­gozók joggal követelik, hogy a kutatók gyorsabban dolgozza­nak ezen a szakaszon. Ami a krumplit illeti, est ideig nem rendelkezünk komp­lex betakarító gépekkel. A munkaigényesség és a magas költségek csökkentését csak úgy oldhatjuk meg, hogy amíg ezekkel a kérdésekkel megbir­kóznak, egyidejűleg kiépítjük a teljes betakarító sorokat, e nagykapacitású burgonyafeldol­gozókat, és ezt mindenekelőtt a mezőgazdasági vállalatok kooperációs kapcsolatainak ke­retében. Elvtársak! Az állattenyésztés nagy fel­adatai mindenekelőtt abból erednek, hogy egyre nagyobb a kereslet az állati eredetű élelmiszerek iránt. Ezért az öt­éves terv mutatói szerint a vá­góállatok piaci termelését 1975-ig 18 százalékkal, a ba- romfitermelést 19,1 százalékkal, a tejtermelést 20,6 százalékkal, a tojástermelést több mint 18 százalékkal kell növelni. Az állati tenyésztési termé­kekben sokkal nagyobb társa­dalmi munka koncentrálódik, mint a növényi termékekben. Ezért az állati eredetű élelmi­szerek arányának növelése a lakosság egész szükségletében gazdaságilag és technológiai­lag is igényesebb feladat. Ki kell tehát alakítanunk az álla­tok hasznossága biológiai té­nyezőinek maximális feltételeit, korszerű kapacitásokat kell építenünk annak érdekében, hogy a legmodernebb technika és technológia érvényesítésével magas fokon koncentrálhassuk az egyes fajtákat. A szarvasmarha-tenyésztés ezért a gabonatermesztésen kí­vül a mezőgazdasági termelés további fejlődésének központi problémája. A szarvasmarha-te­nyésztés biztosítja a lakosság élelmezése számára az állati eredetű fehérjék kb. 60 száza­lékát és az állattenyésztés össz- forgalmában közel 60 százalék­kal részesül. Részaránya vala­mennyi mezőgazdasági termék forgalmában mintegy 39 szá­zalék. A szarvasmarha emellett maximális mértékben hasznosít­ja a terimés takarmányokat, be­folyásolja a talaj termőképes­ségét és ezzel az egész mező- gazdasági termelést. A szakága­zat jelentőségét bizonyítja, hogy kb. 200 000 személyt fog­lalkoztat, vagyis valamennyi mezőgazdasági dolgozó egyötö­dét. Az elmúlt évtizedben javult az állomány minősége, és ez lehetővé tette a hatékonyság növelését ebben az ágazatban. Ehhez hozzájárultak nemcsak a beruházások és az istállógépe­sítés területén hozott intézke­dések, hanem az állatok takar­mányozásának javulása és a nagyobb gondoskodás. A hasz­nosság eddigi növekedése ked­vezően befolyásolta a vágómar­ha tenyésztést és a tejterme­lést is. 1960-hoz viszonyítva 1970-ben a vágómarha felvásár­lása 159 000 tonnával, vagyis 46 százalékkal, a tejfelvásárlás 1,4 milliárd literrel, vagyis 60 százalékkal, a tejhozam közel 40 százalékkal nőtt. Az egy te­hénre számított jelenlegi orszá­gos átlag 2553 liter, de itt is jelentős eltérések láthatók a kerületek, a járások és az egyes mezőgazdasági vállalatok között. így pl. a Mladá Bo- leslav-i járásban, a Knéžmosťi Efsz-ben 1971-ben az évi átlag 3100 liter volt 1 literre számí­tott 2,19 koronás önköltséggel. Ugyanabban a járásban hason­ló természeti feltételek között a Drahoticei Efsz-ben a tejho­zam csak 2305 liter volt, az egy literes önköltség viszont 2,41 korona. A szarvasmarha-tenyésztés- ben néhány más kedvezőtlen tendencia is látható. Minde­nekelőtt jelentősen ingadozó az állomány száma. A tehénállo­mány létszáma 1960-tól 1970-ig 166 000-rel csökkent. Tavaly- ív. 27. előtt ugyan sikerült a csökke­nést megállítani, sőt a múlt év­(Folytatás az 5. oldalon) 1972. Egyre nagyol* a kereslet az állattenyésztési termékek iránt Kulcsfontosságú feladat: a gabonatermesztés és a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztése

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom