Új Szó, 1972. április (25. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-26 / 98. szám, szerda
NÖVEKVŐ ERDEKLÖDES, NOUEKVŰ AKTIVITAS Kiszélesítik a szemléltető agitációt # Elősegítik a gazdasági feladatok teljesítését A Dunajskú Streda i járásban márciusban fejeződtek be a CSSZBSZ évzáró közgyűlései. Az alapszervezetek küldöttei ezután a szövetséq járási konferenciáján vettek részt, meinen elemezték az elmúlt évben végzett teve kenységüket, és kitűzték ez évi tennivalóikat. A CSSZBSZ munkájáról, az évzáró gyűlések lefolyásáról, azok tapasztalatairól, valamint a járási konferencia határozatairól beszélgettünk Sáqhy Lajos elvtárssal, a szövetséq járási titkárával. — Járásunkban 1971-ben teljes mértékben sikerült felújítani a CSSZBSZ valódi küldetését. Ismeretes, hogy nálunk a válságos években a szovjetellenes elemeknek nem sikerült a szövetséget szétbomlaszta- niuk, azonban a szocialistaellenes propaganda itt is jelentős károkat okozott. Tavaly nyolc alapszervezettel és 280 taggal bővült szövetségünk, jelenleg a járásban 96 alapszervezet működik 5500 taggal. Az érdeklődés növekedését mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy tervünket ezen a szakaszon is túlszárnyaltuk. Sok helyen, ahol eddig csak egy községi alap- szervezet működött, az üzemek és az efsz-ek mellett új alap- szervezetek jöttek létre. Ma már a járás valamennyi községében és üzemében működnek szervezeteink. Az évzáró gyűléseket a járási pártbizottság és a jnb hathatós támogatásával jól előkészítettük. A részvétel jó volt, a lagok aktivitása itt domborodott ki a legteljesebben. Különösen jól sikerültek a gyűlések ott, ahol kultúrműsorral kapcsolták őket egybe, mint pl. Čilizská Radvaňon (Csilizrad- ványonj, ahol egyébként a járás egyik legjobb alapszervezete működik. Elvhű magatartásukra mi sem jellemzőbb, mint az, hogy 1968-ban, amikor a községben sorra bomlottak fel a tömegszervezetek, éppen a CSSZBSZ állta ki az idők és az igazi barátság próbáját. De ide sorolhatjuk a Trhové Mý- to-i (Vásárút), a dunaszerdahelyi juhocukor mellett működő szervezetet is, melyek évzáróin szovjet delegáció is részt vett. A CSSZBSZ egyik legalapvetőbb küldetése a két nép közelebbi megismerése, az eredmények, a tapasztalatok kölcsönös kicserélése, a Szovjetunió békepolitikájának népszerűsítése, a csehszlovák—szovjet barátsági szerződés célkitűzéseinek következetes megvalósítása, az eszmei-politikai nevelő- munka színvonalának emelése. — Már évek óta sokrétű baráti kapcsolatokat tartunk fenn a balasovi körzettel. Rendszeresek a cserelátogatások, a tapasztalatcserék. Járásunkban tavaly több szovjet állami és népi együttes vendégszerepeit. Valamennyi fellépés telt ház előtt nagy sikert aratott. Körzeti békeünnepségeket rendeztünk, melyeken a Szovjetunió békepolitikáját, s ennek gyakorlati eredményeit méltattuk, kiemeltük a csehszlovák—szovjet barátsági szerződés fontosságát. Megélénkült az iskolai levelezés. Járásunkban jelenleg több ezerre becsüljük a levelezők számát. Szovjet diákküldöttséget fogadtunk, mely a somorjai gimnázium meghívására érkezett hozzánk. Már hagyományosan minden évben megrendezzük a Puskin-emlék- versenyt, mellyel az orosz nyelv tanítása színvonalának emeléséhez és népszerűsítéséhez kívánunk hozzájárulni. Az elmúlt évben jelentősen megnőtt az érdeklődés a szovjet sajtótermékek iránt, hiszen járásunk a tervezétt 5100 példány helyett közel 8000 példányszámot igényel. Szervezetünk aktívan kívánja elősegíteni a CSKP politikájának, a XIV. pártkongresszus célkitűzéseinek gyakorlati megvalósítását. Az évzáró gyűléseken járásszerte többször hangzott el az elvtársak részéről olyan kérés, hogy a szocialista munkaverseny keretében engedélyezzük a csehszlovák—szovjet barátság munkabrigádja név felvételét. Örömmel vettük ezt tudomásul. Reméljük, hamarosan terebélyesedni fog ez a mozgalom, melynek népgazdaMAGUNKNAK ÉPÍTÜNK A Levicei (Léva) Városi Nemzeti Bizottság felhívással fordult a város lakosságához, az üzemek dolgozóihoz, a tanulóifjúsághoz, a tömegszervezetek tagjaihoz, hogy hazánk felszabadulásának huszonhe- tedik évfordulója tiszteletére tegyenek kötelezettségvállalásokat. A felhívás nagy visszhangra talált és eddig 6368 egyén és 69 kollektíva összesen több mint háromszáz ezer brigádóra ledolgozására kötelezte magát. A vállalás pénzbeli értéke megközelíti a négymillió koronát. fúlius Sokol elvtárs, a városi nemzeti bizottság titkára ezzel kapcsolatban elmondotta, hogy ebben az évben csaknem ötször annyi egyén tett kötelezettségvállalást, mint tavaly, és ugyancsak tizenkettővel több a kötelezettséget vállalt kollektívák száma is. Majd hozzátette, hogy tavaly például a kötelezettségvállalások keretében a város különböző részein parkokat létesítettek, fákat ültettek ki és megjavították a közutakat. Az emberek látják, hogy ők élvezik majd munkájuk gyümölcsét, és ezzel magyarázható, hogy ez idén sokkal többen kívánják kivenni részüket a kötelezettségvállalások keretén belül végzendő munkákból. Sokol elvtárstól azt is megtudtuk, hogy tavaly az iskolák tanulói is bekapcsolódtak a vá- rosszépítési akcióba. Tizenhárom iskola hétezer brigádosa több mint kilencvenkét ezer munkaórát dolgozott le. Ezt követően a titkár elvtárs elmondotta, hogy az ebben az évben a felajánlott munkaórákat a Margita—Ilona elnevezésű üdülőhelyen egy új medence építésénél, gyermekjátszóterek létesítésével járó munkálatoknál, teniszpályák rendbehozásánál, műjégpálya építésénél, továbbá parkosításnál, az új lakótelepek környékének szépítésénél lesz alkalmuk ledolgozni az embereknek. Mindezek a létesítmények őket, a kötelezettségvállalásokat tett egyéneket is, és azok gyermekeit szolgálják majd, tehát önmaguknak építenek. KISZELA ERZSÉBET ságunk további fellendítése szempontjából nagy jelentőséget tulajdonítunk. Mezőgazdasági járás lévén, aktívan hozzájárulunk a nagyhozamú szovjet gabonafajták behozatalához. Előadásokat és szemináriumokat rendezünk, melyekre szovjet szakembereket hívunk meg, akik beszámolnak a termelésben elért sikereikről, tapasztalataikról. A termelés valamennyi szakaszán aktív hozzáállással akarjuk elősegíteni a terv teljesítését, ezzel köszöntjük szövetségünk közelgő országos kongresszusát. A járási konferencia a barátság elmélyítését, a két nép örök barátságának ápolását és továbbfejlesztését tűzte ki fő célul. Ennek jegyében újabb kölcsönös látogatásokat, a szakemberek tapasztalatcseréjét, a két nép kultúrájának jobb megismerése érdekében vendégegyüttesek fellépését tervezik. Annak érdekében, hogy közelebb hozzák egymáshoz a két népet, a szemlél-, tető agitáció kiszélesítését tervezik. Minden alapszervezet egy propagációs faliújságot szerkeszt, mely a szovjet nép gazdasági eredményeit, kultúráját, az SZKP békepolitikáját ismerteti. A CSSZBSZ járási vezetősége mellett szaktagozatokat létesítettek, hogy hatékonyabban tudják végezni munkájukat. Megalakult pl. a politikai, a mezőgazdasági, a kulturális és a művészeti tagozat. SVINGER ISTVÁN Alexander Prandl felv. Belpolitikai k o m m é n tá r KERESKEDELMÜNK AZ ÖTÉVES TERVBEN Kétségtelenül olyan téma ez, amely — elsősorban fogyasztói minőségben — mindenkit érint, és ilyformán érdekel is. Kit ne foglalkoztatna ngyanis a gondolat, hogy ma és a következő években mit vehet magának, családiának becsületes munkával megkeresett pénzén. A téma egyben olyan széles körű, hogy számtalan értekezést, elemzést írhatnánk róla. Választott műfajunk keretében erre természetesen nem nyílik alkalmunk, s csak arra szorítkozhatunk, hogy néhány meggyőző és többé-kevésbé találomra vett példával, adattal érzékeltessük: mit is várhatunk 1975-ig, az ötéves terv végéig. A családok döntő többsége jövedelmének jelentős, sokszor nagyobbik hányadát az élelmiszer vásárlására fordítja. így van ez annak ellenére, hogy elképzeléseink, terveink számolnak a közszükségleti árucikkek fogyasztásának növekvő hányadával, sőt ez a fejlett ipari társadalomra jellemző tendencia fokozatosan gyakorlattá válik. Ami az élelmiszer fogyasztását illeti, színvonalunk vetekszik a legfejlettebb tőkés országokéval. Élelmiszeriparunk és kereskedelmünk számára ebből az a következtetés származik, hogy a következő években változtatni kell az élelmiszer választékán, mégpedig az észszerűbb táplálkozás követelményeinek megfelelően. Az egészség szempontjából megfelelő kalóriahatárt már elértük, sőt — s ez nem előnyös — túlszárnyaltuk. Szemmel lemérhető ez azon, hogy mind több ember testsúlya több a kelleténél. A változtatás feltétele, hogy terített asztalunk változatosabb, gyümölcsben, zöldségben, értékes fehérjékben és könnyebb, nemesebb zsiradékokban gazdagabb legyen. Fontos körülmény például az, hogy a tervek szerint Szlovákiában évente 10—11 ezer tonnával több hús kerül a piacra, s így 1975-ben — az ötéves terv indulásához mérten — kilenc kilogrammal lesz nagyobb a húsfogyasztás. Általában az élelmiszer-árusítás 26,6 százalékkal lesz nagyobb. Az ipari árucikkek tekintetében még szembetűnőbbek a fejlődés arányai. Kiskereskedelmi forgalmuk majdnem a felével szárnyalja túl az indulási szintet. Ennek keretében lényegesen több tartós használati tárgyat — hűtőszekrényt, mosógépet, rádió- és televíziós készüléket stb. — értékesítünk. A gépkocsira pályázók kilátásai is jóval kecsegtetőbbek: a tervidőszak végén Szlovákiában minden negyedik családnak lesz már autója. A családi házak, ví- kendházak és garázsok építői is kevesebb gonddal küszködnek majd az anyag beszerzésénél, hiszen például 880 ezer tonnára, vagyis majdnem a kétszeresére ugrik a cement, 668 millió darabról 950 millió darabra a tégla szállítása a kereskedelmi hálózat szükségleteinek kielégítésére. Kereskedelmünk természetesen nem feledkezik meg az importról sem. A behozatalt azonban úgy szabályozzuk, hogy a rendelkezésre álló devizát főleg a feltétlenül szükséges, a választékot gazdagító élelmiszerfajták, továbbá olyan ipari árucikkek beszerzésére fordítsuk, amelyekben a hazai ipar nem tudja fedezni a keresletet. Ez vonatkozik például a gyerekruhákra, egyes textilgyártmányokra és a lábbelire. Kilátásaink tehát biztatóak, bár nem vitás, hogy a törvényszerűen növekvő igények következtében még 1975-ben is lesznek megoldatlan kérdések, gyenge pontok. Viszont azon, hogy minél kevesebb legyen a hiánycikk és a nehezen kielégíthető óhaj — mi magunk is segíthetünk. Most már nem fogyasztói, hanem termelői minőségben. A hatékonyság fokozása, a munkatermelékenység növelése, a selejt csökkentése, a munkaidő és az állóalapok jobb kí- kasználása, a nagyobb munka- és technológiai fegyelem s a minőségi szint emelése — röviden és velősen ez az útja- módja annak, hogy üzleteink kirakataiban és pultjain több szépet és jót találjunk, hogy életünk felhőtlenebb legyen. GÁLY IVÁN URNA A CSOMAGTÉRBEN „Föl-fül dobott kő, földedre hullva, Kicsi országom, újra meg újra Hazajön a fiad.“ ADY ENDRE Négy évvel ezelőtt indultak neki a nagyvilágnak, akkor, amikor vihar sepert végig a lelkeken és a kishitűek nem tudtak bízni a jövőben ... A férfi maradni akart, mert itt született, itt ért emberré, itt gyönyörködött barokk fényű hajnalok és gótikusán lila alkonyok szépségében, itt ért meg virágbontó tavaszokat és csók- forró nyarakat... itt a vén városban, ahol a vár tetszelegve nézi szellőktől fodrozott képmását a folyam víztükrében. Az asszony menni, futni akart, hívták a távoli ismeretlen fények, kába igézetek és ostoba frázisok. Mielőtt elindultak, a férfi még bejárta az ismert utcákat, megállt egy-egy vén kapu előtt, megsímogatott egy néma kariatidát és az édesapjára gondolt, a nagyapjára, az előtte élt nemzedékek sokaságára, akiknek ő volt a folytatása és akiket itt ringat a hazai föld a Márton- temetőben. A nitrai közös szövetkezeti vállalat Trnovec nad Váhom-i tTornóc) keltető központjában február óta új keltetőqépekben teljes ütemben folyik a pujkák keltetése. A kis pujkafiókákat azonnal elszállítják a köztársaság efsz-eibe és állami gazdaságaiba. Felvételünkön Vilnáriková Éva, és MarÖe- ková Pavlína és a kis puj- kák. (P. Matis felvétele) A vonaton is a városra gondolt, és amikor a határon fel- emelkedett a sorompó, könnyek peregtek végig az arcán. Soha többé . .. soha többé . .. soha többé — zakatolták a kerekek. Soha többé nem lesz hazája, soha többé nem mondhatja, hogy „itthon vagyok — ez az én hazám“. Idegen lesz az idegenek között, soha többé nem láthatja a Dunán ringó uszályokat, a Róland-kút felett fogócskázó galambokat... soha többé ... soha többé... soha többé... Aztán megérkezett abba az idegen városba, ahol nem nyúlt felé baráti kéz, ahol nem látott ismerős arcot, ahol úgy érezte magát, mint a vihartól elsodort búzaszem a kietlen, hideg kőrengetegben. Élt, mozgott — mint egy gép. Először elvesztette a mosolyt, aztán a nyugodt, pihentető álmot, a gyermekkorból visszacsengő régi dallamokat, amiket még az édesanyja dalolt, és ha lehunyta a szemét — a várost látta maga előtt, a régi utcákat, az ismert tereket, a kávéházi asztalt, ahol olyan jó volt vasárnap délután beszélgetni a barátaival, a piacot, ahol olyan sokszor evett cigánypecsenyét és itta meg a modori lankákon termett szőlő napfénytől zamatos levét __ Cs ak akkor volt boldog, amikor levelet írt a régi barátnak ... ,,Menj ki a ligetbe, nézd meg, vannak-e már rügyek a fákon ... írd meg, hogy tatarozták-e már azt a házat a Nyergesutcában . .. Jártok-e még két deci borra a ferencesekhez? Mindenről írj... kérlek ... Jöttek a levelek, mentek a válaszok és a város messzire szakadt fia remegő kézzel simogatta meg a borítékot, mert „onnan“ jött, a városból, abból az egyetlen hazából, amit ő elveszített. Élt, dolgozott — mint egy gép. Mert nem volt megállás, nem lehetett „lazítani“, munka közben egy-egy illatos feketével serkenteni az idegeket, huncut vicceket mesélni a kollégáknak ... dolgozni kellett, gépiesen, szüntelenül, pihenés nélkül, úgy kellett dolgozni, ahogyan a katona harcol a fronton, kétségbeesetten, mintha az életéért küzdene. Aztán egy álmatlan éjszakán a szíve riadót jelzett. Mert a halál nem kopog a szív pitvarán, hanem a fájdalom tőrét vágja a lüktető, remegő emberszívbe ... készülj... az időd lejárt! Tudta, hogy az út végére ért és már csak annyit kívánt, hogy hamvait vigyék vissza a városba, ahonnan azon a nyári napon elindult az idegen világba. A repülőgép fémtestén szikrázva ragyogott a napfény. A gép tengereken, országokon át repült távoli célja felé. Az utasok újságot olvastak, beszélgettek, üdítő italokat kértek. A csomagtérben, a szállodák címkéivel díszített bőröndök között, egy fémdoboz sötétjében pihent az urna. Az urnában egy marék hamu. A hamu valamikor — ember volt, ember, aki elfutott a hazájából és akit — megölt a honvágy. A temető urnaligelében fűzfák kócos lombjai simogatják lágyan és vadméhek zümmögnek mesét a maréknyi hamunak a városról, amelynek földje puhán ringatja örökre visszatért fiát. PÉTERFI GYULA mini t 1972. IV. 28. 4
