Új Szó, 1972. április (25. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-25 / 97. szám, kedd

Tények a csehszlovák gazdaság fejlesztéséről A Rudé právo Ján Lipov­ský tollából cikket közölt az elmúlt három év gazdasági fejlődéséről, összevetve az 1968 januárja előtti és a mai helyzetet. Az alábbiak­ban rövidítve ismertetjük a cikket. A válság Elsősorban is rá kell mutat­ta i arra, hogy erősen megzavar­ták a nemzeti jövedelem kiala­kításának és felhasználásának alapvető arányait. 1968-ban a nemzeti jövedelem 1966-hoz vi­szonyítva két százalékkal ala­csonyabb volt. A bérek indo­kolatlan növekedése és a mun­katermelékenység lemaradása következtében inflációs veszély keletkezett. A lakosság jöve­delme 1968—1969 között évi több mint 15 százalékkal nö­vekedett, míg a munkaterme­lékenység csak 4 százalékkal. Országunk nem teljesítette több külkereskedelmi kötelezettsé­gét, s ennek következtében el­adósodott. Különösen veszélyes volt a helyzet a beruházások terén. És talán a legrosszabb az volt, hogy csökkent az ál­lami és a munkafegyelem. Ez a néhány tény is bizonyítja, mi­lyen nehéz helyzetbe került a csehszlovák népgazdaság. A konszolidálás kezdete A Központi Bizottság 1969. májusi irányelvei meghatároz­ták gazdaságunk fejlődésének fő irányvonalát. Az irányvonal alapján a pártban, az állami és gazdasági szervekben több poli­tikai-szervezeti és gazdasági in­tézkedést hoztak. Ezeket ne­hezen léptették életbe, mivel először harcot kellett folytatni a revizionista és opportunista nézetek ellen. Ezenkívül széles körű káderintézkedéseket kel­lett végrehajtani a különféle állami és gazdasági szervekben. A kommunistaellenes propagan­da központjaiban ezeket a ká­derintézkedéseket és más poli­tikai-szervezési intézkedéseket bizonyítéknak tekintették arra vonatkozólag, hogy a tapasz­talt szakemberek távozása után a csehszlovák gazdaság teljes kudarcot vall. A központi bizottság áprilisi ülése után másfél évvel azon­ban az ipari termelés 1969-hez viszonyítva már 7,7 százalék­kal emelkedett. Az építkezési munkálatok mennyisége 7,5 százalékkal emelkedett. Míg 1969-ben az ipari termelés évi növekedését csak 70 százalék­ban fedezte a munkatermelé­kenység növekedése, 1970-től ez az arány már 90 százalék volt. Az utóbbi három év alatt 57 százalékkal emeltük a közszük­ségleti cikkek mennyiségét, pe­dig 1969 végén ötmilliárd ko­rona értékű áru hiányzott a piacon. Külkereskedelmi fizeté­si mérlegünk is aktív. Learat­tuk a párt céltudatos politiká­jának és a dolgozók milliói munkakezdeményezésének gyü­mölcsét. Minden téren újra megindult a csehszlovák gazda­ság dinamikus fejlődése. A múltban számos szakember a foglalkoztatottság magas ará­nyából azt a következtetést vonta le, hogy az kedvezőtle­nül befolyásolja a munkaterme­lékenység növekedését. Nem állítjuk, hogy mindig elégedet­tek voltunk gazdaságunk inten- Zifikálásával, de tény, hogy a foglalkoztatottság növekedése nem befolyásolta negatívan a munkatermelékenységet. 1971-ig 1948-hoz viszonyítva a munkatermelékenység 250 százalékkal növekedett. Megál­lapíthatjuk, hogy a csehszlovák iparban a munkatermelékeny­ség a háború utáni időszakban gyorsabban fejlődik, mint a fejlett kapitalista államokban. Csehszlovákiában az elmúlt 23 év alatt évente átlag 7 száza­lékkal növekedett a munkater­melékenység, a fejlett kapita­lista országokban pedig 3—6 százalékkal. A munkatermelé­kenység legnagyobb — 7,8 szá­zalékos — növekedését 1970- ben értük el. Rendet teremtettünk az árak és bérek területén 1969-ben indokolatlanul meg­növekedtek a jövedelmek és 1967-től emelkedtek az árak is. A létfenntartási költségek érez­hetően emelkedtek, és ez szem­lélteti a legjobban, hova veze­tett az árak „gyors“, vagyis ösztönös emelkedésén alapuló „piacgazdálkodás“. A csehszlo­vák korona iránti bizalom erő­sen megingott, az emberek el­vesztették létbiztonságukat. A szövetségi kormány első lépése a helyzet megjavítása érdeké­ben a stabilizációs intézkedé­sek voltak, melyeknek hatása már 1969 második felében meg­mutatkozott. Sikerült megállí­tani a bérek emelkedését és meggyorsítani a munkatermelé­kenység növekedését. A dolgo­zók örömmel fogadták az ár­emelkedések betiltását. 1970- ben az iparban az átlagbérek 3,7 százalékkal, a munkaterme­lékenység pedig 7,8 százalékkal 'jmelkedett 1969-hez viszonyít­va. A jövedelmek és az árak ösz­tönös emelkedését a tervszerű növekedés váltotta fel, ami semmilyen esetben sem vezet­het a lakosság életszínvonalá­nak romlásához. A bérek és árak növekedésének tervszerű szabályozásával 1969 és 1970 között 2 százalékkal csökken­tek a létfenntartási költségek, tavaly pedig további 0,3 szá­zalékkal. Ez a tény pártunk gazdaságpolitikájának egyik legnagyobb sikere. Voltak, akik bizalmatlanul fogadták a különböző intézke­déseket, de az élet bebizonyí­totta szükségességüket és cél­szerűségüket. A fokozódó kon­szolidálás lehetővé tette, hogy 1971. május 3-án csökkenthet- tük bizonyos árufajták árát, ami a lakosság számára 1,4 milliárd korona megtakarítást jelentett. Az ipari termelés nö­vekedési üteme és a mezőgaz­daság sikeres fejlődése lehető­vé tette széles körű szociális intézkedések megtételét. Tavaly jelentősen emeltük a nyugdí­jakat, az anyasági segélyt, az egészségügyi, iskolaügyi alkal­mazottak fizetését. Jelentős si­ker az is, hogy Csehszlovákiá­ban tavaly több mint 100 000 lakást építettünk, miközben ná­lunk a lakbérek világviszony­latban is rendkívül alacsonyak. Az állam fizeti a polgárok számos kiadását. Jelentősen nö­vekszik a személyi fogyasztás, így a lakosok évről-évre töb­bet takaríthatnak meg. A la­kosság bankbetétjének összege 1970—1971 között 19,9 milliárd koronával növekedett. Megállítottuk az inflációt. Mindez dolgozóink munkájának köszönhető. Említésre méltó az 1969 első felében fellendült munkakezdeményezés. Sokan azóta is többet dolgoznak, mint amennyi a kötelességük, mint amennyit a munkaszerződésük megszab. Bebizonyították azok­nak, akik kétségbe vonták gazdasági helyzetünk meg javu­lását, hogy lebecsülték a CSKP alkotó szervező erejét. Még vannak tartalékaink Senki sem állítja, hogy nép­gazdaságunkban már minden rendben van. Erről tárgyalt a CSKP XIV. kongresszusa és a központi bizottság februári ülé­sén. Az életszínvonal további emelkedésének feltétele a ha­tékony termelés és a munka­termelékenység növekedése. Megelégedéssel állapíthatják meg, hogy különösen tavaly óta pozitív eredményeket ér­tünk el egyes árufajták terme­lési költségeinek csökkentésé­ben. Nem lehetünk azonban elégedettek, még nagyon sok a kihasználatlan lehetőségünk. Ha több műszakban fogunk dolgoz­ni és jobban fogunk gazdál­kodni az anyagokkal, egy ko­rona ráfordítás nélkül is azon­nal emelhetjük a nemzeti jö­vedelmet. Az inflációt megállítottuk, de a következményeit még nem tudtuk tejes mértékben kikü­szöbölni. 1968-tól a beruházá­sok, a jövedelmek és a készle­tek gyorsabban emelkedtek, mint a nemzeti jövedelem. Gyorsan növekedtek az anyagi költségek, ami csökkenti a hasznot. Végül is vegyük fontolóra, hogy a világon az egyik leg­gazdagabb termelési alappal rendelkezünk. Az ötéves terv­időszakban gépeink és beren­dezéseink több mint egynegye­dét a legmagasabb műszaki színvonalon felújítjuk. A mű­szakok arányszáma azonban aránytalanul alacsony. Mennyi­vel gyorsabban emelkedne a munkatermelékenység, ha job ban kihasználnánk a gépeket. Az állóalapok jobb kihasználá­sa ugyanis olyan megtakarítást tesz lehetővé, ami szinte elkép zelhetetlen. Fö célunk a racionalizálás Nem véletlen, hogy a köz­ponti bizottság februári plénu­ma kiemelte a munka sokolda­lú racionalizálásának fontossá­gát. Ez azonban azt jelenti, hogy elsősorban az irányítást kell racionalizálnunk, jobban ki kell használnunk a munkaidőt. 1970-ben a munkaidőalap mint­egy 9 százalékát nem dolgoz­tuk le és közben számos üzem újabb dolgozókat követel. Sok esetben a meglévő munkaerők­kel elvégezhetnék munkájukat, de csak akkor, ha valóban le­dolgozzák az egész munkaidőt. A komplex szocialista racio­nalizálás nem üres frázis, ha­nem létszükséglet, amennyiben azt akarjuk, hogy gazdaságunk dinamikusan fejlődjön és az életszínvonal tovább emelked­jék. Megvan minden előfeltéte­lünk ennek biztosításához. Gé­peink és berendezéseink értéke 1,6 billió korona, ami — orszá­gunk területét és a lakosság számát tekintve —, nagy gaz­daságot jelent. Ügyelnünk kell azonban-- arra, hogy nap nap után kihasználjuk ezt a nagy tőkét. Ez nem jelenti azt, hogy nem akarunk új gyárakat épí­teni, korszerű új gépeket gyár tani. Ellenkezőleg. Ahhoz azon­ban, hogy gazdaságunk nagyon hatékony legyen, mindenkinek még a legkisebb csavart is ki kell használnia. A központi bizottság februári plénuma után a munkakezde­ményezés újabb fellendülését tapasztalhattuk. Tökéletesedett a tervezési és irányítási rend­szer, megvan tehát minden okunk a derűlátásra. Ehhez je­lentősen hozzájárult tudomá­nyos kutatóalapunk is, amely dolgozóink szakképzettségét és számát, valamint a munkahe­lyek ellátottságát tekintve a fejlett országok színvonalán áll. Gazdasági fejlődésünk szín­vonalát egyre jobban befolyá­solja a nemzetközi munkameg­osztás. Elsősorban is olyan ter­melésre összpontosítjuk a fi­gyelmünket, amely szocialista szempontból, de a világpiac szempontjából is progresszív. A CSKP XIV. kongresszusa után reális programunk van és ha­tékony eszközökkel rendelke­zünk a kitűzött célok elérésé­hez. A CSKP Központi Bizottságá­nak áprilisi plénuma óta eltelt három év világosan bizonyítja, hogy helyes úton haladunk. Tudjuk azonban, hogy további előrehaladásunk feltétele első­sorban polgáraink szocialista öntudatának növekedése. Az elmúlt évek azt bizonyítják, hogy a párt vezető szerepe volt a döntő a csehszlovák társada­lom termelőerőinek fejlődésé­ben. Csak a munkásosztály él­csapatának vezetésével bizto­síthatjuk társadalmunk sokol­dalú, szocialista fejlődését. „Dózsa György katonái" Baján LŐRINCZ GYULA GRAFIKAI KIÄLLÍTÄSA Lőrincz Gyula a Dózsa György katonái című grafikai sorozatát elsőnek Komáromban, majd Bu­dapesten és Kecskeméten mu­tatta be. A rendkívül nagy si­kert aratott rajzok jelenleg Ba­ján láthatók. Az új kiállítás megnyitását megelőzően a bajai városi ta­nács látta vendégül a művészt. A fogadáson Lőrincz Gyula, a vidék egykori lakója, akit ma is szoros kapcsolat fűz az Al­földnek ehhez a tájához, életé­ről, munkásságáról, művészi tö­rekvéseiről beszélt. A vendég­látók többek között elmondták, hogy a budapesti Csehszlovák Kultúra rendezte kiállítást olyan akciónak tekintik., amely amellett, hogy közelebbről meg­ismertette Lőrincz Gyulát, egyengeti a magyar és a cseh­szlovák nép barátságának és egymás jobb megismerésének az útját. Örömmel beszéltek ar­ról is, hogy a város vezetőségét és kulturális együtteseit jó kapcsolatok fűzik Csehszlovákia több városához és kulturális együtteséhez. Legutóbb a krome- ríži madrigál kórus látogatott el Bajára. A vendégszereplést rövidesen viszonozza a város 110 tagú Liszt Ferenc nevű kó­rusa. A k.romeŕížiekkel történt találkozásról filmet készítettek, amelyet a televízió is bemutat. A bajai Tiirr István Múzeum­ban rendezett, nagy érdeklődés­sel kísért kiállítás megnyitóján Gyapai József, az MSZMP váro­si szervezetének osztályvezetője, Jan Goethe, a budapesti Cseh­szlovák Kultúra előadója, és Szíj Rezső művészettörténész mondott beszédet. Gyapai József a párt vezetősé­ge és a városi tanács nevében köszöntötte a kiállítást és a kö­zönséget. Hangsúlyozta, hogy Lőrincz Gyula alkotásai Ma­gyarországon is ismertek. Tisz­telik forradalmiságát, elkötele­zett emberi és művészi magatar­tását. Jan Goethe azt emelte ki. hogy a Dózsa György katonái című sorozat bemutatásával mind az alkotó, mind a kiállítás szervezői méltóan adóznak a nagy parasztvezér születése 500. évfordulójának. Szíj Rezső a grafikák értékét elemezve többek között elmond­ta, hogy Lőrincz Gyulát a soro­zat alkotása közben elsősorban a történelmi esemény nagysága érdekelte. A rajzok ennek meg­felelően elevenítik meg az ak­kori idők emlékeit. A XVI. szá­zadban lejátszódott eseményt a művész a XX. század formanyel­vén fejezi ki, a rajzok a mai kor lelkületét tükrözik, monda­nivalójuk is a mának szól. A megnyitót követő baráti beszélgetésen Kincses Ferenc, a bajai városi tanács elnöke él­ményét summázva így nyilat­kozott — A Dózsa György katonái című sorozat maradandó él­ményt nyújtva eleveníti meg történelmünk egyik fontos feje­zetét. Számunkra megtisztelő, hogy Lőrincz Gyulát és művét, a Dózsa György katonáit váro­sunkban is láthattuk és köszönt­hettük.. Szeretnénk, ha a jövő­ben művészeink és együtteseink gyakrabban keresnék fel egy­mást. Gergely József né, a városi ta­nács népművelési felügyelője ezeket mondta: — Városunkban első ízben ál­lított ki csehszlovákiai magyar művész. A tárlat nemcsak a szakembereknek, hanem min­den bizonnyal a nagyközönség­nek is megnyeri a tetszését. A megkezdett utat folytatjuk, és tovább erősítjük kapcsolatain­kat mind a szlovák és cseh, mind pedig a csehszlovákiai magyar kulturális élet szervei­vel és képviselőivel. Az április 22-én nyílt kiállí­tást Baja és környékének lakói közül már az első napon számo­sán megtekintették. BALÁZS BÉLA Győztes nemzeti bizottságok A Dolný Rubini járás nemzeti bizottsága és a Sviti Városi Nem­zeti Bizottság felhívása alapján az 1971-es évben értékes versenymoz- galont bontakozott ki a CSKP meg­alapítása 50. évfordulójának tisz­teletére a kelet-szlovákiai kerület­ben is. A kérőiét nemzeti bizottságai közel Ilit) millió korona értékű kü- elezcttség vállal ást teljesítettek, el­sősorban a város- és falufejlesztés területén. 170 millió korona ráfor­dítással 277 millió koronát meg­haladó értéket állítottak elő. Az SZSZK kormánya értékelte a nemzeti bizottságok elmúlt évi versenyét és a Kosice vidéki Jnb-t az elismerés első fokozatával éj» 251) ezer korona jutalommal illet­te. Kiismerő oklevelet és 101) ezer korona pénzjutalmat kap a Ko- siue déli körzetének nb-je, a steb- niki, a humennei, a medzevi, a michlovuci, a strbai, a petrovanyi, a dobsinai, a Sp. N. Ves-i, a lu- boviiai, a stropkovi, a botanyí IBottyán) és a vranovi városi, il- letve helyi nemzeti bizottság. Az idén is figyelemre méltó • versenymozgalom a nemzeti bizott­ságok szakaszán. A kerületben már eddig több mint 50U millió korona értékű felajánlás született hazánk felszabadulásának 27. év­fordulója tiszteletére. —Ik Az EXICO külkereskedelmi vállaltat három termelő gazda­sági egységével az idén már harmadszor állítja ki termékeit az április végén Brnóban meg­nyíló nemzetközi vásáron. Az 1050 négyzetméternyi térségen bemutatásra kerülő 1200 cipő- és kesztyűmodell, valamint a Kelet-Szlovákia városa, Trebišov (Töketerebes) 12 700 lakosával gyorsan változtatja arculatát. Az elmúlt hat év alatt a városban 519 lakást, két áruházat és 4 iskolát építettek fel, valamint át­adták a szolgáltatások házát, amelyet 5 millió koronás költség- vetéssel létesítettek. (Felvétel: A. Haščák — ČSTK) bőrkonfekció a jövő évi divattal is megismerteti a közönséget. A kiállítás egyik legnagyobb érdekessége a barexnek neve­zett, hazánkban kifejlesztett szintetikus bőrből készült áru lesz, mely a chropyné Techno- plast üzem terméke. A naponta háromszor megtartandó divat­bemutatókon a partizánske! cipőkön kívül a budapesti Che- molLmpex cég ízléses bőrárujá­nak is minden bizonnyal sok csodálója akad. A prágai sajtótájékoztatón ka­pott felvilágosítások értelmében az EXICO gazdasági egységei­nek termékeit 90 országba szállítja. Míg tavaly 35 millió pár cipőt, az idén 50 millió pár cipőt exportál. A legtöbb árut előnyös feltételek mellett — kb. 30 millió pár cipőt — a Szvojetunióba szállítjuk, mely gabonával fizet érte. C i p ő ti zeme ink gyárt má n ya i iránt — noha a divattal nem mindig sikerül lépést tarta­nunk — főleg jó minőségűk miatt nagy az érdeklődés kül­földön. Ebben a tekintetben határozottan felvesszük a ver­senyt a többnyire ragasztott, rosszabb minőségű olasz és ju­goszláv cipőkkel, melyek fagy­ban és esős időben nem mindig váltják be a hozzájuk fűzött reményeket. Ennek ellenére rendkívül népszerűek a lakos­ság körében. Behozatalukkal a választék bővítésére törekszünk. — kin —» Cipőgyáraink eredményei és problémái

Next

/
Oldalképek
Tartalom