Új Szó, 1972. április (25. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-25 / 97. szám, kedd
A VÉLETLENEK VILÁGA (cfeeh) Josef Kadlec 'regénye alapján készült A véletlenek világa című cseh film, mely a 30-as évekbe kalauzolja a nézőt. Karel Steklý rendező jóvoltából megelevenedik előttünk a München előtti köztársaság világa, a nagy gazdasági válság éveinek időszaka, mely szükségszerűen „kitermelte“ a munkanélküliséget, a kétes egzisztenciákat, a csavargókat, a szélhámosokat, a „könnyű“ nőfilm hátterét; a cselekmény azonban — fiatal központi hősökről lévén szó — különös szerelmi történeteket, kalandokat, a létfenntartásért vívott harcot jeleníti meg, érzékeltetve a fiataloknak az emberibb életmód iránti vágyát. A kép azonban így túlságosan egyoldalú lenne; a szerzők bemutatják nemcsak azokat, akik „lent“ vannak, hanem azokat is, «kik túlságosan magasra LEHET-E GÉPPEL TANÍTANI? A véletlenek világa — jelenet a filmből (balról: Miloš Kupecký). két, tehát a társadalom perifériájára szorult egyéneket. Az alkotó — az idősebb rendező-nemzedék képviselője — saját élettapasztalatait felhasználva vitte filmre a politikai szempontból igen Jelentős és elkötelezett művet. Színes képekben rajzolódik ki előttünk a letűnt idők, a véletlenek világa, melyben az emberek csak a mának élnek, sorsukat a véletlenre bízzák. A regény, illetve a belőle készült film homlokterében a fiatalok, az akkori kor ifjúsága áll, mely keresi a helyét az életben, „a véletlenek világában“. A hősök tettét, cselekedetét a kor légköre, a politikai viszonyok határozzák meg: a munkanélküliség, a gazdasági válság, a fasizmus növekvő veszélye. Ezek az események alkotják a kapaszkodtak. S mindezt kissé groteszk módon, a közönséget szórakoztató kifejezési eszközökkel, igen meggyőzően és hatásosan valósítják meg. A film mondanivalója összhangban van a kifejezési eszközökkel, melyek kultivált nyelvezettel párosultak. Az alkotás ugyan a múltat idézi fel — de korszerű „köntösben“. A film főszerepét a fiatal Tomáš Sedláček, Jana Švando- vá, René Pribil és Consulea Moravkuvá játssza. Az új arcokon kívül jól ismert színészeket is viszontláthatunk, így többek között Miloš Kopeckýt, akit — az eddigi vígjátékokban nyújtott, immár sztereotippé vált alakításaitól eltérően — más oldaláról ismerhetünk meg. ZBRUJEV ŐRNAGY HÉT MENYASSZONYA (szovjet) Vlagyimir Valuckij forgató- könyve és Vitalij Melnyikov rendező valósággal Szemen Morozov színészre „szabta“ a leszerelés előtt álló Zbrujev őrnagy szerepét. A vígjáték első perceiben megismerkedhetünk ezzel a 'rokonszenves fiatalemberrel (bár számos negatív tulajdonsága is van), aki céltudatosan és bátran lép ki az életbe, azaz vonul civilbe. S miért ne lenne ilyen magabiztos, amikor a katonaságnál megállta a helyét, magánéletében is sikere van: több leány is felfigyel rá, akikkel leve- lezgetett. öntelt hősünk útra is kelt, hogy felkeresse levelező- partnereit, abban a reményben, hátha találkozik a „nagy szerelemmel“. Figyelmet érdemlő, hogy a szerzők a vígjáték témáját napjaikból merítették, s fiatal egyéni, az életben helyet és boldogságot kereső embert állítottak középpontba. A nézők jól mulathatnak a kissé meggondolatlan, szeleburdi fiatalember történetén. Ám a film nemcsak szórakoztat, mert végül is arra a következtetésre jutunk, hogy könnyelműséggel és felületességgel sokra nem vihetjük — ezt példázza a film hőse is: csak bizonyos élettapasztalat után, csalódások, kudarcok árán döbben rá, menynyire összetettek az emberi kapcsolatok, milyen bonyolult az élet... A szellemes és friss tempójú film főszereplője Szemen Mo- rozov temperamentumos játéka „szinkronban van“ a vígjáték hangvételével. ■—ym— VASZIUJ SUKSIN HÁROM MÚZSÁJA Két szenvedély él ennek az embernek a szívében: a film és az irodalom. Ö írta a Falusiak című könyvet, ő rendezte a Van olyan legény, a Fiad és testvéred, A különös emberek című filmeket, ő játszotta a Két Fjodor, az Aljonka, a Mi ketten — férfiak, A tónál és sok más film főszerepét. Egyes írókról mondják: alaposan tanulmányozták azokat, ikikről írnak. Ezt bizonyára dicséretnek szánták. Vaszilij Suksinnak nincs szüksége ilyen dicséretre, elsősorban azért, n.ért hősei között nőtt fel, élt és dolgozott, velük osztotta meg örömét és bánatát. Életrajza önmagáért beszél. Az Al- tájban a falusi iskola elvégzése után rakodómunkás volt, majd a flottánál teljesített szolgálatot. Leszerelése után a Kom- szomol funkcionáriusa lett, majd egy munkásifjúsági iskola igazgatójává nevezték ki. Végül 1954-ben beiratkozott az Állami Filmművészeti Főiskola rendezői szakára... Suksin most fogott hozzá a Sztyepan Razin című filmhez. Ö a forgatókönyv szerzője, a rendező, s a legendás népfelkelő vezér, Sztyepan Razin alakítója — egyszemélyben. O. Larin Sir Eric Ashby, a gépi tanítás egyik úttörője tette fel ezt a kérdést egy előadáson. Gondolatait a New Scientist c. folyóiratban megjelent cikkben foglalta össze. Szerinte a nevelés hosszú története négy forradalmat tart számon. Az ősidőkben a nevelés családi feladat volr, mesék és szertartások segítségével sajátította el az ifjú a törzsi örökséget, és foglalta el azután helyét a társadalomban. A nevelés első forradalma a hivatásszerűsítés volt: a gyermekeket egy helyre gyűjtötték össze, és szakemberek oktatták őket. Vagyis megszületett az iskola. A második forradalom az írott szó bevonása volt a nevelési eszközök közé. Legalább akkora ellenállást váltott ki annak idején, mint ma a tv-oktatás. Nem kisebb ember, mint Szokrá- tész óv attól, hogy az írásban bizakodó ember elhanyagolja memóriáját, idegen szimbólumok külső segítségével emlékezik ahelyett, hogy belső képességeit használná ... A harmadik forradalom a nyomtatás feltalálása volt. És most itt állunk szemben a negyedikke'. A nyomtatás feltalálása óta most első ízben vesz igénybe új technológiát az oktatás, és ettől a nevelés egész folyamatának gyökeres megváltozásai várhatjuk. De hogy ez az átalakulás milyen lesz, ezt most még csak találgathatjuk. A negyedik forradalom lehetőségét olyan vívmányok teremtették meg, mint a tranzisztor, a hangerősítés, a képrögzítés, a számítógép. És a társadalmi haladás, amely zászlajára írja az egyenlőséget, a szellemi és kultúrális kiváltságok eltörlését. Az oktatás forradalmának első rohama az iskolák és az oktatási személyzet hatékonyságának növelésére irányult. A hatékonyság és az oktatás fogalmának az összekapcsolása nem minden veszély nélkül való, hiszen nem beszélhetünk ugyanabban az értelemben például a földművelés és a népművelés gazdaságosságáról. E veszélyek azonban nem mentenek fel az alól, hogy gondolkodjunk a dolog felől. A hatékonyság akkor nő, ha a tanár kevesebbet tanít és a tanuló többet tanul. Kétségtelen, hogy például az audiovizuális módszer ebben az irányban hat, amikor egyszerre két csatornát nyit meg az anyag felvételére. Ugyanilyen hatású a tv-oktatás, amikor nagymértékben kitágítja a hallgatóság körét a hagyományos technikához képest. És nemsokára itt a videolemez! Amerikai vizsgálatok szerint a hangszalagról vagy videoszalagról vett órán a tanulók semmivel sem tanulnak kevesebbet, mint az „élő“ órán, feltéve, hogy az előadó előtt volt „élő“ hallgatóság, amely biztosítja a visz- szacsatolást. Elméleti szempontból is új mozzanat azonban a programozott tanulás, és ennek hatékonyságára vonatkozóan még nélkülözzük a tapasztalatokat. B. F. Skinner meglepő mutatványokra tanított be galambokat, például egy hangot leütni a játékzongorán, igen kis lépésekben haladva előre, miközben minden sikeres lépést egy búzaszemmel jutalmaznak. A Jutalom — a pszichológusok megerősítésnek nevezik — igen lényeges. E kísérletek sugallták azt a gondolatot, hogy gyermekeket is meg lehet tanítani igen bonyolult dolgokra, ha elég kis lépésekre bontjuk a tárgyat és gondoskodunk a sikeres lépések megerősítéséről. Persze nem búzaszemmel, nem is fagylalttal, hanem elismerő szóval. A feltevés helyesnek bizonyult, és éppen ebben rejlik a módszer nagy veszélye. A galambot megtaníthatjuk zongorán játszani, de nem taníthatjuk meg arra, hogy értse a zenét. És néhány kivételes esettől eltekintve — például telefonszámok — mit ér a tanulás megértés nélkül? A programozott oktatás csak a programozott feleleteket jutalmazza. Aki kételkedik, akinek eltér a véleménye, aki kérdez — röviden: aki eredeti módon gondolkodik —, nem kap ösztönzést vagy elismerést. A program olyan pici lépesekből van összeállítva, hogy a tanuló el sem vétheti. Pedig a tévedés milyen lényeges tapasztalata a tanulásnak! Persze ne felejtsük el, hogy a programozott tanulás ma még a kezdet kezdetén tart. Talán lesznek később olyan gépek is, amelyek párbeszédet tudnak majd folytatni a tanulóval, felmentve a tanárt bizonyos sivár kötelezettségek alól, és felszabadítva őt a lényegesebb tennivalókra. Használhatóbb gépeket azonban csak akkor fogunk tudni szerkeszteni, ha mélyebben megértjük, miként kódolja az emberi agy az információkat. A bonyolult számítógépek alapja a számítógép. Azok az emberek, akik a jövőben ellenőrzésük alatt tartják a tanmenet programozását, félelmetes hatalomhoz jutnak az ifjúság értelme fölött. A nevelő nagyvállalatok által kiadott programok pedig magukban hordják egy új ortodoxia veszélyét. Az Egyesült Államokban már alakultak tőkeerős vállalatok, amelyek célja nevelést eladni nagy tételben. Mégsem kell attól tartanunk, hogy a nevelés negyedik forradalma fölöslegessé teszi a tanárokat. A legjobb fajta nevelést — akár a tudományban, akár a technikában — az intuitív értékítélet, a képzelőerő szárnyalása, az inkább analógiás, mint deduktív gondolkodásmód jellemzi. Mi más módon érvényesülhet ez, mint tanár és tanuló párbeszédében? Nem tények és elméletek a legfőbb érték, amit tanár a tanítványának átadhat, hanem a szellemi magatartás, a gondolkodás stílusa. Ez pedig tartós együttlétet kíván, fűszerezve azokkal a finom hatásokkal, amiket a dolgozatok javítása és a szemináriumokon elhangzó kommentárok jelentenek. Ezért nagyon óvatosaknak kell lennünk azokkal a naiv tudományos elemző módszerekkel szemben, amelyekkel a pedagógusok hatékonyságát vizsgálják. MŰSZER KERESI AZ ÓLMOT A különböző ércek ólomtartalmát eddig csak bonyolult vegyi eljárások útján, jól felszerelt laboratóriumokban tudták meghatározni, kimutatni. A vegyi eljárás meglehetősen hosszadalmas és költséges volt, s lassította a kutató geológusok munkáját, akiknek minden érCmintát a jól felszerelt, rendszerint távoli laboratóriumokba kellett beküldeniük, és meg kellett várniuk a vegyelemzés eredményét. A Szovjet Tudományos Akadémia fizikai-kémiai intézetében nemrég olyan hordozható berendezést szerkesztettek Vitalij Goldanszkij akadémiai levelező tag vezetésével, amellyel már nemcsak a laboratóriumokban, hanem a terepen, a geológiai vizsgálatok helyszínén is elvégezhető a vizsgálat. A MAK-1 típusjelű műszer nem vegyi, hanem magfizikai módszerekkel működik, s a Mössbauer által 1958-ban felfedezett hatást hasznosítja, vagyis a sugárzás rezonanciájából következtet ólom jelenlétére. A rezonancia-sugárzás forrása radioaktív ólomizotóp a műszerben. Ennek az ólomizotópnak 270 nap a felezési ideje, így a műszer hosszú időn át használható a sugárforrás kicserélése nélkül. A MAK-1 típusjelzésű új műszer rendkívül nagy érzékenységű, és 0,05—4 százalékos ólom- tartalom mutatható ki vele az ércekben és a por mintákban. Maga a vizsgálat rendkívül gyors, 10—15 perc múlva már értékelhető az eredmény. Persze az sem közömbös, hogy a műszer kezelése nagyon egyszerű, kényelmes. További előnye, hogy nemcsak a vizsgált ércminták ólom tartalmát mutatja ki a terepen, hanem egyúttal tájékoztat az ércvonulat kontúrjairól is. Az alapjaiban új elven működő műszer kitűnő eredménnyel vizsgázott a különböző próbákon. Általános bevezetése jelentős előnyökkel kecsegtet, és hatásosabbá teheti a geológiai kutatást. Segítségével lehetővé válik a felderített érctelepek gyakorlati értékének gyors meghatározása az érctermés és az ércelőkészítés minőségének állandó ellenőrzése a minták gyors vizsgálata útján. A számítások szerint egy-egy műszer évente mintegy 20 ezer rubeles megtakarítást biztosít a szovjet népgazdaságnak. A különböző szovjet gyárakban már sorozatban gyártják a MAK-1 típusjelzésű új ólomkutató műszert. A kibernetika tudományának megszületése óta használjuk ezt a kifejezést: gépi emlékezet. A kibernetikus berendezéseknek, a komputereknek, elektronikus számítógépeknek azt a képességét értjük rajta, hogy képesek tárolni és az egymást követő számítási műveletekhez felhasználni a beadagolt információkat, adatokat. Ezt az elektronikus emlékezetet gyakran az emberi agyhoz is hasonlítják. Ehhez hasonló emlékezetre az élő természetben is rábukkanhatunk. Az ember a jóra, a kellemesre emlékezik a legtovább, a természetben a „liőeinlékezet“ a legerősebb. A hő minden energiafajta végterméke. Csak ott lehetséges mozgás, fejlődés, élet, ahol hő is van. Hatalmasak a lehetőségei a „hőemlékezetnek“ a Földön, az élet e kicsiny szigetén a hatalmas világmindenségben. Bolygónk még ma is őrzi emlékezetében azt a hőt, amelyet millió évekkel ezelőtt kapott és kap ma is megszakítás nélkül központi égitestünktől, a Naptól. Bolygónk különböző felszíni alakzatai: a szárazföldek, a tengerek és a jégmezők, különböző módon „emlékeznek“ erre a hőre. A Szovjet Tudományos Akadémia óceánológiai intézetének kutatócsoportja kimutatta, hogy a tengeráramlatoknak van a legjobb „hőemlékezetük“. Az óceánok és a légkör kölcsönhatásait kutatva, érdekes méréseket, vizsgálatokat végeztek. Megpróbálták például tisztázni, mennyi ideig emlékeznek a tengeráramok az 5 fokos hőmérsékletkülönbség által létrehozott melegáramlatra. Kiderült, hogy erre a tengeráramok 326 órán át emlékeznek, vagyis a tenger csak- nek két héten át megőrzi azt a hőmennyiséget, amelyet az állóvíz már öt óra, a száraz homok fél óra, a friss hó pedig alig fél perc alatt „elfelejt“. A tengeri áramlatoknak ez a tulajdonsága rendkívüli fontosságú a földi klíma alakulása szempontjából. Ennek tudható be, hogy a Golf- áramlat azzal a melegáramlattal „fűti“ Európát, amelyet Mexikó és Kuba partjairól kiindulva, egészen az Arktiszig szállít magával. Útja közben olyan hatalmas hőmennyiséggel látja el az egész északi félgömböt, amely sokszor megsemmisítheti, közömbösítheti a sarkvidék jeges áramlatait is. Norvégia partjai közelében, közvetlenül az északi sarkkörön gigantikus „kályha“ helyezkedik el a tengerben. Ebben a térségben a legzordabb télen is 50 fokkal magasabb a levegő hőmérséklete, mint a meleg tengeráramlat nélkül lenne. így megy végbe a hőcserélődés a Föld különböző területei között — az óceánok kitűnő „hőemlékezete“ eredményeként. (dj) 1972. IV. 25. Ű J F I L M E K „EMLÉKEZŐ“ ÓCEÁNOK
