Új Szó, 1972. április (25. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-05 / 80. szám, szerda
A folytatódó iparosítás ellenére a Mongol Népköztársaság nemzetgazdaságában még mindig a mezőgazdaság, főleg az állattenyésztés dominál. A jelenlegi ötéves tervben az állami gazdaságok íöverielme 700 millió lugrikkal 1100 tugrik = 180 koronával) emelkedik. A felvételen: Tevecsorda a Közép Ajmak legelőjén. (Felvétel: CSTK — MONCAME) Évente titt wM kétmillió autó A Nagy Októberi Szocialista Y rradalom a szovjet autóiparban is lényeges fordulatot jelentett. V. I. Lenin kezdeményezésére az egyik államosított moszkvai mechanikai műhely- bon már 1917-ben létrehozták az első autógyárat, amely a Li- hncsov Autógyár nevet kapta. Kezdetben, főleg külföldi alkatrészekből Russzo-Balt gépkocsikat gyártott. Az első igazi szovjet autót, az AMO-t csak 1924-ben kezdték gyártani. Lényegében ez volt Szovjetunió inai autóiparának alapja. Az új kapacitások építésében jelentős lépést jelentett az elmúlt ötéves terv. A kámai autógyár — a legnagyobbak közé fog tartozni. Építésének befejezése után főleg 8—22 tonna teherbírású tehergépkocsikat fognak Itt gyártani. A minszki és a zsadini belorusz autógyár is teherautókat gyárt. Itt gyártják az egész világon ismert MÁZ—500-as teherautókat, amelyek iránt külföldön nagy az érdeklődés. A szovjet autóipar főleg a Nagy Honvédő Háború után kezdett gyors ütemben fejlődni. Míg a Szovjetunióban 1945-ben 74 700 gépkocsit — ebből 5000 személygépkocsit — gyártottak, addig 1970-ben 916 100 teher- és 344 300 személygépkocsi hagyta el a gyárakat. Hogyan tovább? Az SZKP XXIV. kongresszusának határozna alapján 1975-ig több mint kétmillió gépkocsit gyártanak évente, ami azt jelenti, hogy a személyautók gyártása 3,8-szo- rosára, a teherautóké megkö- zelítőleg 1,5-szörösére emelkedik. Rendkívüli fejlődés mutatkozik a személyautók gyártásában. Újjáépítésének befejezése előtt áll a Lenin Komszomol Autóipari Üzem, ahol az ismert Moszkvicsokat gyártják. Gyártásuk így évi 200 000-re emelkedik. Befejezés előtt áll az izsevszki (Togliatti) autógyár is, ahol a VÁZ 2101—Zsiguli gépkocsikat szerelik. Befejezése után ez a korszerű és egyúttal a legnagyobb szovjet autógyár évente 600 000 gépkocsit gyárt majd. A Szovjetunióban nem feledkeznek meg az úthálózat építéséről sem. A kilencedik ötéves tervben legkevesebb 110 000 km-el növekszik az úthálózat hossza. A Szovjetunió valamennyi autógyárában jelenleg megnövekedett figyelmet szentelnek az új saját modellek műszaki paraméterei javításának. Pl. a harkovi Autóipari Elektrotechnikai Intézet dolgozói nemrég olyan berendezést kísérleteztek ki, amelynek segítségével a motor üzemanyag rendszerét úgy szabályozhatják, hogy a kipufogó gázokban előforduló káros anyagok a minimumra csökkennek. Számítanak rá, hogy a legközelebbi években megkezdik a "berendezés sorozatgyártását. A Szovjetunió gazdasága rohamos fejlődésének szempontjából még sokat lehetne beszélni. Azt gondolom azonban, hogy ez a visszapillantás és még néhány tény konkrétan és kifejezően jellemzi az ország autóiparának dinamikus fejlődését. Egy azonban már ma is bizonyos. A szovjet autóipar reneszánszát éli és — tekintettel az új kapacitások nagyszabású építésére és a meglevő üzemek újjáépítésére —a gépipari termelés legfejlettebb ágazatai közé tartozik. J. SMJKA A gyiimölcstartösitás íi módszere A Földön létező kétezer almafajta közül igen kevés alkalmas a tartós tárolásra. Az emberiség új kerti kultúrákkal gazdagította a Földet, de még nőm tanulta meg, miként is használja fel teljes sikerrel munkája gyümölcsét. TÁPÉRTÉK ÉS AROMA Sokféle módon tartósítják a gyümölcsöt: fagyasztással, konzerválással, aszalással és miközben sikerül megőrizni a zöldségek és gyümölcsök tápértékét, ízük és aromájuk elvész. Hogyan lehetne megőrizni egyiket és másikat is? Ismeretes, hogy a fáról leszedett termés egy ideig még „tovább él“. Szöveteiben ugyanazok a kémiai és biológiai folyamatok mennek végbe, mint az élő növényben. Oxigént nyel el, és szénsavas gázt választ ki, azaz lélegzik. Következésképpen minél kedvezőbbek a körülmények, a termés annál gyorsabban éli le életét és elpusztul, vagyis megromlik. A LÉGMENTES ÁLLAPOT A növényi enzimek életműködése attól függ, hogy mennyi a szénsavas gáz a levegőben. Ha megváltoztatjuk a levegő tartalmát, ezzel befolyásolhatjuk a termés életfolyamatait. Ha a termést légmentesen elzárjuk, akkor a benne levő gázok összetétele „önmagától“ szabályozódik. Ez a folyamat a lélegzés, táplálkozás és a terményekben végbemenő egyéb cserefolyamatok rovására valósul meg. De a tökéletesen légmentes állapotot nehéz fenn tartani. A KÜLÖNLEGES GÁZGENERÁTOR Az ukrán kutatók más módot választottak. Olyan gázgenerátort hoztak létre, amely a benne elégő természetes gázból kiválasztja a gyümölcs „lélegzéséhez“ szükséges gázt. Ezt a generátort első ízben Orjol város gyümölcsraktárában használták az alma téli tárolására. A Moldáviából kapott almát szeptember elejétől április végéig ebben a különleges gázban tárolták. A nyolc hónapos tárolás alatt — a Kijevben végzett vizsgálat szerint — az alma teljesen friss és ízletes maradt. APN HOGYAN TELJESÜLNEK AZ SZKP XXIV. KONGRESSZUSÁNAK HATÁROZATAI Ml VAN A TARSOLYBAN? > A szerszámgéplakatos vagy a szövőnő, aki már ma is a fejlett szocializmus társadalmában él, ehhez szabja igényeit. Egyszóval tökéletesen tudatában van annak, hogy miként az utóbbi évek legsikeresebb szovjet film- vígjátékának -*■ a Kaukázusi fogolynak az egyik hőse mondja: „Élni jó, de lói élni még jobb". A közhiedelemmel ellentétben a Szovjetunióban a Kuznyeco vök sokszoros számbeli fölényben vannak az Ivanovokkal szemben. Kuznyecovok és Iva- novok addig is, amíg a világ legmagasabb életnívóját elérik, megkövetelik a társadalomtól, hogy gondoskodjanak számuk- re jó lakásról, egészséges munkakörülményekről, szolgáltatásokról, kulturált pihenésről, s mindenekelőtt elegendő pénzről a család elemi szükségleteinek és bizonyos speciális igényeinek folyamatos kielégítéséhez. A társadalom pedig vezető erején, a kommunista párton keresztül — mint a XXIV. pártkongresszus határozatai tanúsítják — nemcsak meghallgatni, hanem megelőzni is képes igényeiket. Ivan Trofimovics Kuznyecov, a híres moszkvai Lihacsov Autógyár központi gyártelepén dolgozik. Ha elfogadjuk, hogy a 85 ezer munkást foglalkoztató nagyüzem belső viszonyait tekintve nem sokban különbözik más szovjet ipari vállalatoktól, helyzetét akár tipikusnak is tekinthetjük, lvan Trofi- movics havi átlagkeresete 164 rubel, ebből a terv teljesítése esetén 135 rubel a fix. a többi a prémium és a tizenharmadik fizetés, ami legutóbb 22 napi munkabérnek felelt meg. Ugyancsak tipikusnak tekinthető körülmény, hogy Kuznyeco- vunk februárban nagy cécót csapott új lakásba költözésének ötödik évfordulója alkalmából. „Nem akármilyen esemény volt az. Tizedik éve a feleségemmel, anyósommal, s utóbb máikét gyerekkel laktunk egy nyolcszobás „kommunális lakás" egyetlen szobájában. Ha az asszony főzni akart, előző nap mind a hét szomszéddal tervegyeztetést kellett tartania“. Ma Ivan Trofimovics háromszobás lakótelepi lakásban la kik, amelynek bére 12 rubel, s amelyben villany, gáz, központi fűtés és meleg víz, rádió, televízió, hűtőszekrény, mosógép, porszívó, lakkozott padló és a Csehszlovákiából importált világos típusbútor található. Gépkocsi nincs, a Kuznyecovék helyzete ebben a tekintetben sem különös, bár itt meg kell jegyezni, hogy tavaly július óta a használt kocsik a szabadpiaci forgalomban is értékesíthetők, s ez az intézkedés lehetővé teszi, hogy évekig tartó várakozás nélkül vegye meg a járgányt az, aki „nagyon akar“, s aki persze hajlandó áldozni is rá. A probléma azonban adott esetben márcsak azért sem sürgős, mert Ivan Trofimovics a gyári lakótelepen lakik, tízpercnyire a munkahelyétől. Ivan Trofimovics csakúgy, mint a Lihacsov Autógyár többi dolgozója átlag három évenként jut szakszervezeti beutalóhoz, de Vlagyimir Andrejov, a szak- szervezeti bizottság elnöke márciusi beszélgetésünk alkalmával elmondta, hogy a kaukázusi Esszentukiban és a krimi Jaltában összesen három úi gyári üdülő és panzió építését kezdték meg tavaly a meglevő öt mellett, fgy figyelembe véve, hogy a feleség is igényelhet családi beutalót, 2—3 éven belül gyakorlatilag biztosítva lesz, hogy minden dolgozó, minden évben („bagóért“) üdülhessen világszép fürdőhelyeken. EGY HIVATALOS STATISZTIKAI kimutatás szerint idén január elsején, amikor összesen 92 millió munkás és alkalmazott dolgozott a szovjet népgazdaságban, az átlagkereset 126 rubel volt, kereken harminc rubellel több, mint öt évvel korábban. Ehhez hozzá kell adni a társadalmi fogyusztás! alapokból származó és pénzben nehezen kifejezhető juttatásokat. Szintén tavaly emelték fel a bérminimumot 60-ról 70 rubelre, ami egy takarítónő vagy egy kezdő gépírónő fizetése. Végül 1971-ben a tarifa szerinti bérek sorozatos javítása és a nyugdíjrendezés 19 millió ember jövedelmét gyarapította. Ezek nem „elhanyagolható" és nem „átütő" eredmények, inkább egy átgondolt jövedelempolitika soros intézkedései. Ugrásokról ezen a téren nem lehet szó, s nincs is ilyenekre szükség, ugyanis a rendkívül alacsony árszínvonal mellett ezek a jövedelmek teljes mértékben biztosítják ma a szovjet család egészséges táplálkozását, öltözködését, berendezkedését. Az is bizonyított dolog, hogy e fundamentális szükségletek kielégítése után marad még némi pénz Kuznyecovék és lvanovék, Baratasvi- liék és Luckiszék tarsolyában. A lakarékbetétállomány alakulása árulkodik: egy év alatt a lakarékbetélek összege 6,6 milliárd rubellel nőtt és meghaladta az ötven milliárd rubelt. NEM AZT JELENTI-E ez a pénzhalmozódás, hogy az áruellátás szakadatlan javítása, az automobilizálás, a bútorok és más tartós fogyasztási cikkek kibocsátása amellett, hogy tár sadalompolitikai célkitűzés, mindinkább gazdasági szükség szerűséggé válik? De igen. A kilencedik szovjet ötéves terv már ennek a szükségszerűségnek a „hivatalos“ tudomásul vételét is magában foglalja. Persze, Ivan Trofimovics esetében Is tapasztalhattuk, hogy mielőtt valaki igazában fogyasz tóvá válik, előbb laknia kel) valahol. A Lihacsov gyárban 1200 lakás kerül elosztásra. Országos viszonylatban tavaly 2,3 millió lakást adtak át, vagyis körülbelül minden 30. szovjet család költözött. Ilyen ütem mellett (márpedig az ütem gyorsul, mert a jelenlegi háromszáz házgyár helyett két éven belül négyszáz fogja ontani a blokkokat és paneleket) az ország leljes lakásállománya 30 év alatt cserélődik ki, s ez már jóval kevesebb, mint a házak elhasználódási ideje. FOKOZATOSAN ÁT LEHET TÉRNI az új minőségi követelményekre, miután az utolsó évtizedben a lakáshiányt, amelyet többek között az okozott, hogy a háború alalt a megszállt területek lakásállományainak ötven százaléka elpusztult, láthatólag sikerült felszámolni, s úgy tűnik — véglegesen. Ennek köszönhető, hogy mostanában mind több szó esik a sajtóban egy korábban ismeretlen menynyiségl követelményről is: minden családtagnak saját szobája legyen. Hogy a fejlett tőkés országok felső és középrétegei sok helyen ma is ilyen lakásokban laknak? Igen, ezt senki sem tagadja. De mutassanak egyetlen országot a földön, amely ezt az osztálykorlátokhoz nem kötött, tehát a lakosság minden rétege számára biztosított színvonalat ilyen áron tudja produkálni, amely kielégítő lakáshelyzetet tudott teremteni úgy, hogy a lakbér nem haladja meg a családi költségvetés 4— 6 százalékát. Más a helyzet a gépkocsival. Moszkva Idén megalapozott új minta-lakótelepén, Novoje Csf- tanovóbun, amely már az egy szoba — egy családtag elve alapján épül fel, a garázsokat nem egy lakás — egy gépkocsi, hanem két lakás — egy gépkocsi számítási kulcs alapján építik. A szovjet városfejlesztési szakemberek legutóbbi, februári országos értekezletén világos alapelvet fogalmaztak meg: az automobilizálásnak (tavaly a „Zsiguli“-gyár első két csarnokának üzembehelyezésével 184 százalékkal növekedett a termelés, s az ötéves terv végéig egymillió személy- gépkocsit fognak gyártani I együtt kell Járnia a légi és a földalatti, a vízi és a közúti társas közlekedés fejlesztésével. Biztosítania kell a lehetőséget minden lakosnak — mondják —, hogy maga választhassa meg közlekedésének módját. A metróhálózatot jelenleg hét milliós szovjet városban építik, vagy bővítik. Változatlanul a világ legalacsonyabb taxi-díjait fizetik azok, akik a közlekedésnek ezt a módját veszik igénybe. Mindez azt is jelenti, hogy a személygépkocsik számának várható gyors növekedése ellenére a Szovjetunióban a fejlett tőkésországokkal ellentétben nem áll fenn annak a veszélye, hogy az autózás előbb társadalmi „status szimbólummá“ válik, majd társadalmi tékozlássá fajul. HÁROM ORSZÁGOS PUSZTÍTÁS, a több évtizedes gazdasági blokád, tízegynéhány év hidegháború, s a világ legerősebb hadigépezetének megteremtése után kezdhették csak el a szovjet emberek többel törődni önmagukkal. A szálló^ igévé váll víg játékbeli mondást („Élni Jó, de jól élni még jobb“), nem nehéz lefordítani a szociológia nyelvére: először meg kellett teremteni az élet- színvonalat, hoqy meg lehessen kezdeni annak emelését. Nem véletlen, hogy az egész fogyasztási problémát lényegében először a XXIV. pártkongresszus emelte „elsővé az egyenlők között". Aki ennek tudatában vizsgálja a Kuznyecovok és Ivanovok napi örömeit és gondjait, az kénytelen elismerni: 1971 tavaszán olyan dinamikus fejlődés indult meg a Szovjetunióban, umely egyetlen esztendő leforgása alatt is szemmel követhető változásokat hozott a szovjet város, a falu, az utca, az ember, az egész ország arculatán. Ezek az arcvonások hónapról hónapra vonzóbbá és nemesebbé válnak — minden kozmetika nélkül. BOKOR PÁI. Az ország lügluvulabbik részén, Vlagyivosztokban is új városnegyedek nőnek ki a földből. 1972. IV. 5.
