Új Szó, 1972. április (25. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-19 / 92. szám, szerda

etalizmus sokoldalú fejlesztésében rejlenek. Ily módon a haza- físág lényege tükröződik minden ország kommunista pártjának politikájában. A szocialista rendszer ereje egyes részei, vagyis az egyes szocialista államok erejében, ideológiai és akcióegységében rejlik. A nemzeti és az internacionalista jelleg (ami nem más, mint a hazafiasság és a proletár internacionalizmus kapcsolata) kölcsönös kapcsolatának megoldásában, nagyon körültekintően kell eljárnunk, hogy helyes szerepet tulajdonítsunk a nemzeti jellegnek.

Ez nemcsak a szocialista államok közti kapcsolatokra, ha nem a több nemzetiségű szocialista államokon belül a nem zetek közti kapcsolatokra is vonatkozik. Az internacionalista és a nemzeti jelleg helyes kapcsolatának jó példája a szovjet társadalom sok nemzetének kapcsolata. Pártunk is a szövet ségi elv érvényesítésével helyes marxista—leninista alapra helyezte a csehek és a szlovákok, valamint a köztársaságunkban élő többi nemzetiség kapcsolatát. Ma az a feladat, hogy a nemzetek és nemzetiségek között tovább mélyítsük az internacionalizmus elvét.

Az osztálvharc ugyanúgy, mint a szocializmus építése sajátságos nemzeti viszonyok között folyik és nemzeti jelleget ölt. Másrészt viszont ez a harc annak ellenére, hogy nemzeti formája van, tartalmát illetően szükségszerűen internacionalista, bizonyos módon korszakunk konfliktusát, a szocializmus és a kapitalizmus közti konfliktust fejezi ki. A proletár internacionalizmus nem engedi meg az egyik nemzet kizsákmányolását egy másik nemzet által, nem tűri meg a nemzetek elnyomását és összeegyeztethetetlen a nacionalista korlátozottsággal. A burzsoázia és a kapitalizmus által fejlesztett nacionalista korlátozottság a szocializmusban is érezteti hatását és a nemzeti szabadságon kívül veszélyezteti a dolgozók szociális hely zetét is. A nacionalizmus korlátozott helyi szempontokból, a párt és az állam szűkén értelmezett érdekeiből nő ki. Nem értékeli a jelenségeket szélesebb összefüggésekben és távlatokban. A kommunista pártok politikájában a nacionalizmus annak megnyilvánulása, hogy nem értik meg: saját nemzeti érdekükben védelmezniük kell és be kell tartaniuk a nemzetközi elveket. A nemzetközi kommunista és munkásmozgalom mai helyzete. amint ezt a kommunista és munkáspártok 1969. júniusi moszkvai tanácskozása megmutatta, azt bizonyította, hogy a fő veszélyt nem a mozgalom nemzeti aspektusainak lebecsülése, hanem a nemzetközi aspektusok lebecsülése, az internacionalizmus szóbeli elismerése és a gyakorlati elkülönülés okozza.

A szocialista rendszer viszonyai között megvan a hazafiasság és a szocialista internacionalizmus kapcsolatának szilárd szó ciális, gazdasági ás ideológiai alapja. Ezeket a feltételeket számos objektív és szubjektív tényező képezi, melyek közül a legfontosabb:

1. Az azonos szociális, gazdasági és politikai rendszer. A szociálisra országokba^ a legfontosabb termelőeszközök és a? államhatalom a marxista - leninista párt által vezetett munkás osztálv kezében van. A munkásosztály kapcsolatban áll a többi dolgozóval.

2. A szocialista tábor országaiban a vezető ideológia — a marxizmus—leninizmus — a nemzetek közötti testvériség és barátság ideológiája.

3. A szocialista országok egyesítik a szocializmus és kommunizmus felépítésére kifejtett törekvést, a nemzeteknek a békéért és biztonságért folytatott harcát.

4. Az összes szocialista ország közös ellensége az imperializmus. amely elnyomja és rabságban tartja a nemzeteket, agressziót akar szítani a szocialista országok és a többi béke szerető nemzet ellen.

5. A szocialista országokat egyesíti a társadalmi termelés vnternacionalizálásának folyamata és a tudományos-műszaki haladás által teremtett életmód.

Az utóbbi években nemcsak a hagyományos, antikommunista törekvéseknek és imperialista akcióknak lehetünk tanúi, úi formákat alkalmaznak, újabb területeken próbálkoznak. Az imperialisták ki akarják használni az ellentéteket és a proletár internacionalizmus elveinek megsértését. Ezért ebben a helyzetben minden kommunista párt erkölcsi kötelessége, hogy a testvérpártokkal meglevő kapcsolatokban betartsák a proletár internacionalizmus elveit, megszilárdítsák az egységet, a

kölcsönös együttműködést és így járuljanak hozzá az egész kommunista mozgalom akciňképességének növeléséhez.

Az utóbbi években egyes pártokban, csoportokban fokozatosan megszűnt a felelősség érzete a kommunista mozgalom egységéért, megszűnt az internacionalista együvé tartozás tudata. Egyoldalúan csak a nemzeti, sajátságos vonásokat, vagyis a kommunista mozgalom egyes csapatainak önállóságát, egyenjogúságát és függetlenségét emelik ki. Ezeket a fogalmakat osztályszempontból szocialista módon kell értelmeznünk. Ezen elvek marxista érvényesítése a forradalmi mozgalomban nem vezethet a közös érdekek elnyomásához, sem meghátráláshoz a nemzetközi együttműködés és az egyes pártoknak az egész nemzetközi forradalmi mozgalommal szemben viselt felelőssége elől.

V. I. Lenin annnak idején feltette a kérdést mi előbbre való — a nemzetek joga vagy a szocializmus? Azt válaszolta. hogy a szocializmus. Lenin műveiből és gyakorlati tevékenységéből tudjuk, milyen lelkes híve volt a nemzetek jogainak. Mini ismeretes, Lenin kidolgozta a nemzetek önrendelkezési jogának kérdését.

A proletár internacionalizmus és a hazafiság politikájának érvényesítésével összefüggnek az általános demokratikus elvek, mint pl. az egyenjogúság, a szuverenitás, melyek teljes mértékben érvényesek a szocialista államok közti kapcsolatokban. A szocialista államok kapcsolatait kiegészítik a proletár internacionalizmus elvei. A szocializmus közös védelme nem jelenti az általános demokratikus elvek megsértését, és nincsen semmi köze az úgynevezett korlátozott szuverenitáshoz, amint az imperialista ideológusok a szocialista államok közti kapcsolatokat akarják jellemezni. A szocialista vívmányok támogatása, megszilárdítása és védelme a szocialista államok közös internacionalista kötelessége. Kötelezőek a szuverenitás kritériumai is, mivel mi nem bármilyen szuverenitást akarunk, nanem a szocialista állam osztály-szuverenitását.

A szocializmus ellenségei erős kampányt indítottak az általános demokratikus elvekről a szocializmus védelmében Csehszlovákiának nyújtott internacionalista segítséggel és az 1970 májusában aláírt csehszlovák—szovjet szövetségi szerződés aláírásával kapcsolatban. Szerintük (és azok szerint is, akik eltávozva tőlünk az ő szolgálatukba szegődtek) Csehszlovákia csak akkor lehetne önálló, szuverén állam, ha elvesztené szocialista jellegét, ha eltérne a Szovjetunióval és a többi szocialista állammal való barátságtól és együttműködéstől, elárulná osztály- és internacionalista kötelességeit és az „emberarcú szocializmus“ jelszavával fokozatosan a szocialista államok közösségéből a kapitalista államoktól való függőségbe térne át. Ml azonban szocialista köztársaságunk szuverenitásának teljes biztosítását a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal való szoros együttműködésben és szövetségben látjuk.

A szuverenitás fogalma — és ez vonatkozik általában a többi demokratikus elvre is — nem értelmezhető elvont modon, mivel mindig konkrét osztály tartalma van. Minden esetben bizonyos állam, bizonyos társadalmi rendszerrel rendelkező állam szuverenitásáról van szó konkrét nemzetközi viszonyok között. Az állam szuverenitása sohasem jelentheti a cselekvés abszolút szabadságát. Ez elsősorban az állam osztályhovatartozásának és más államok létezésének következménye, melyeknek szuverenitását szintén respektálnunk kell. Az államok uemzetközi szerződésekkel szabályozzák kölcsönös kapcsolataikat. Ezekkel a szerződésekkel alakítják ki osztály- és nemzeti biztonságuk rendszerét, és egyúttal meghatározzák együttélésük módját a többi állammal. A szerződések kötése más államokkal az állam saját szuverenitásának megnyilvánulása. Az állam a nemzetközi szerződésekkel ugyanakkor bizonyos kötelezettségeket vállal és így önként, saját érdekeinek megfelelően határozza meg politikáját. Ez semmi esetre sem jelenti szuverenitásának korlátozását. Természetes, hogy amennyiben szocialista állam szuvereuitásáról van szó, ezt a szuverenitást elsősorban olyan eljárás fejezi ki, amely fejleszti és védelmezi a szocializmust. Amennyiben szuverenitásról beszélünk, a szocialista állam osztályszempontból értelmezett szuverenitására gondolunk A mi szempontunkból a szocializmus minden veszélyeztetése és minden kísérlet a szocialista rendszer megdöntésére, visszatérést jelent a kapl7