Új Szó, 1972. április (25. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-19 / 92. szám, szerda
talízmushoz, és az ilyen eljárást úgy kell értelmeznünk, hogy veszélyezteti a szocialista állam szuverenitását, ellentétben áll a proletár internacionalizmussal, és ezáltal érinti a forradalmi világmozgalom érdekeit is. A mai osztályokra osztott világban a nemzeti és szociális szuverenitás biztosításának egyetlen reális útja az önkéntes csatlakozás a szocialista államok közösségéhez és ezáltal az illetékes kötelezettségek és jogok vállalása. Csakis a Szovjetunió tekintélye, a szocialista közösség tekintélye és egysége hathat az imperializmusra olyan értelemben, hogy respektálja a szocialista állam függetlenségét és szuverenitását, azokét is, melyek kölcsönös kapcsolataikban nem tartják be minden esetben a proletár internacionalizmus elveit. A CSKP politikájának internacionalista és nemzeti • érdekei A CSKP XIV. kongresszusa fontos határkő volt a párt és egész szocialista államunk életében; kifejezte internacionalista és nemzeti érdekeink egységét. Rávilágított a válság időszakának helyzetére, amikor is a jobboldali opportunista és revizionista erők nyomására kétségbevonták külpolitikai irányzatunk alapvető kiinduló pontjait, nyíltan szovjetellenes pozíciókra helyezkedtek, tudatosan megsértették internacionalista érdekeinket és kötelezettségeinket. A jobboldali opportunizmus nyomására kísérlet történt szövetségünk és együttműködésünk megbontására a Szovjetunióval és a többi szocialista állammal, valamint az egész nemzetközi kommunista mozgalommal. A szocialistaellenes erők aktivitása a külpolitika terén az 1968 januárja előtti időszakban kezdődött. Abban nyilvánult meg, hogy nacionalista, osztályszempontot mellőző elképzeléseket terjesztettek kivételes voltunkról, Csehszlovákia érdekeit és szükségleteit tartották külpolitikai kapcsolatainkat meghatározó kritériumnak. Nem vették figyelembe a szocialista rendszer, a nemzetközi kommunista mozgalom érdekeit és azokat a feladatokat és kötelezettségeket, melyek, mint a forradalmi világmozgalom egyik csapatára hárulnak ránk. Különböző osztályszempontot mellőző elméletet terjesztettek a kis nemzetek lehetőségeiről, melyeknek nem kell sakkfiguraként szerepelniük a hatalmasak játszmájában. És ez nyílt szovjstellenességhez vezetett. Ezen az úton akartak fordulatot elérni az állam külpolitikai irányzatában, amely nemzeteink harcának eredménye volt, és amely — és ez volt a legfontosabb — nemcsak a nemzeti és az állambiztonsági szempontra, hanem a szociális és osztályszempontra is támaszkodik. „A CSKP XIII. kongresszusa után a pártban és a társadalomban kialakult válság tanulságai“ a jobboldali opportunista erők törekvésével kapcsolatban megállapítja: ,,a jobboldal külpolitikai koncepciója, mely a 'csehszlovákiai ellenforradalmi fejlemények következménye volt, végső soron nemcsak az állam belső egyensúlyának, szuverenitásának és a nép békés munkája feltételeinek veszélyeztetéséhez vezetett, hanem a szocialista tábor nyugati határait is védtelenné tette, holott épp Csehszlovákiának kellett volna erős gátként emelkednie a szocialista és a tőkés rendszer határán Európában. A szocializmus védelme és megőrzése országunkban nemcsak a CSKP és saját dolgozó népünk közvetlen érdekeit érintette, hanem szükségszerűen a szocialista államok és ezen országok testvérpártjainak és az egész kommunista mozgalomnak közös ügvévé vált.“ Külpolitikai téren a konszolidálás folyamata lényegében csak 1969 áprilisában a párt új vezetőségének megválasztásával kezdődött. Ezután a szocialista külpolitika feladatai és elvei érvényességének felújítása gyorsan haladt előre. Ebben a folyamatban jelentős szerepet játszott a CSKP XIV. kongresz- szusa. A kongresszusi irányelveket, melyek kifejezik internacionalista és nemzeti érdekeinket a külpolitika területén, négy tézisben foglalhatjuk össze: 1. A többi szocialista országgal és a testvéri kommunista pártokkal együttműködve kedvező feltételeket alakítsunk ki a szocializmus építéséhez és a forradalmi világmozgalom további fejlődéséhez. 2. Sokoldalúan arra törekszünk, hogy elmélyítsük: a szocialista államok és az egész nemzetközi kommunista mozgalom egységét és felzárkózottságát, kölcsönös barátságát és testvériségét a marxizmus—leninizmus és a proletár internacionalizmus alapján. 3. Támogatjuk a nemzeti felszabadító mozgalmakat, fejlesztjük kapcsolatainkat a nemzeti demokratikus forradalmi pártokkal, és sokoldalúan együttműködünk a fiatal fejlődő országokkal, amelyek imperialistaellenes politikát folytatnak. 4. Szüntelenül arra törekszünk, hogy kiharcoljuk a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélése politikájának elveit és egyúttal határozottan harcolunk az imperializmus agresszív erői ellen. Ezekből a tényekből indul ki a XIV. kongresszusnak az a megállapítása, hogy a proletár internacionalizmus döntő tényezője kapcsolatunk a Szovjetunióval. Minél gyorsabban halad előre a világban a szociális változások folyamata, annál erősebb az osztályharc intenzitása. Ebben a helyzetben egyre inkább előtérbe kerül a szovjet állam döntő szerepe, amely a világ összes forradalmi erői helyzetének és sikereinek biztosítéka és az erők fő hordozója. A történelmi tapasztalatok meggyőzően bizonyítják, lehetetlen egyidőben a szocializmusért folytatott harcról beszélni és szovjetellenes pozíciókon állni. A mai világban a szocializmus elképzelhetetlen a Szovjetunió politikai befolyása, gazdasági, politikai, ideológiai és katonai ereje nélkül. 1969-ben a kommunista és munkáspártok tanácskozásán helyesen állapították meg, hogy a kommunista és forradalmi világmozgalomban minden csapatnak azonos jogai vannak, de kötelességeik nem egyformák. A Szovjetuniót éppen a szocializmus sorsáért vállalt felelőssége helyezi első helyre a forradalmi erők táborában. A CSKP XIV. kongresszusa abból a szempontból értékelte a nemzetközi helyzet fejlődését, hogyan alakulnak ki a kedvező belső feltételek a szocializmus építéséhez. Megerősítette, hogy Csehszlovákiában a szocializmus megmentése és megszilárdítása a világ forradalmi erőinek sikere volt és további fejlődése is szükségképpen ‘ összefügg ezekkel az erőkkel. Ezért a XIV. kongresszus hangsúlyozta, hogy a CSKP hatékonyan részt vesz minden olyan kezdeményezésben, amely a nemzetközi kommunista mozgalom és az összes forradalmi erő akcióegységének megszilárdításához vezet a marxizmus— leninizmus és a proletár internacionalizmus alapján. Pártunk és kormányunk külpolitikai tevékenységének központi kérdése a szocializmus fejlődéséhez szükséges kedvező feltételek kialakítása. valamint a szocialista világrendszer erejének és felzárkózottságának megszilárdítása. A szocializmus nemzetközi befolyása döntő mértékben meghatározza minden szocialista állam sikereit, egyúttal szoros együttműködésüket és szilárd testvéri egységüket is. A testvéri államok egységének és felzárkózottságának megszilárdításához jelentős mértékben hozzájárultak az újonnan megkötött kétoldalú szövetségi szerződések. A szocialista közösség országainak kétoldalú és többoldalú szerződései a közös osztálylényegből indulnak ki, kiemelik társadalmi és politikai rendszerük egységét, valamint a szocializmusért és az imperializmus ellen folytatott közös harc egységének és felzárkózottságának szükségességét. A jobboldali és revizionista erők a válságos évek folyamán államunk semlegességét szorgalmazták. A mai nemzetközi helyzetben, amikor a szocialista államoknak az eddigieknél még nagyobb mértékben kell gazdaságilag, politikailag és katonailag egyesülniük a világimperializmus nemzetközi frontja ellen, ez a követelés a mai antikommunizmus stratégiáját és taktikáját támogatja és ellentétben áll a szocializmus alapjaival. Egyúttal legalapvetőbb nemzeti érdekeink ellen irányul. A semlegesség követelménye számunkra elfogadhatatlan, mivel önmagában nem oldja meg nemzeti és állami biztonságunk kérdését. A szocialista állam számára a semlegesség útja azt jelentené, hogv a nemzetközi osztályharcban lemondana az aktivitásról. A CSKP ezért határozottan elutasította ezt a követelményt és egyértelműen kijelentette, hogy baráti kapcsolatunkat a Szovletunióval és aktív részvételünket a haladó erők harcában tartja külpolitikai irányzatunk alapjának, a kommunista mozgalomhoz és a szocializmushoz fűződő oszint# 8
