Új Szó, 1972. április (25. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-19 / 92. szám, szerda

A

— szolidáris a nemzeti szabadságukért és függetlenségükért

küzdő nemzetekkel;

— védi és megszilárdítja a nemzetközi kommunista mozgalom egységét, határozottan harcol a frakciósok és egységbontók, a jobboldali és a „baloldali“ revizionisták ellen, az imperialista reakció nacionalizmusa és a dolgozókra gyakorolt befolyása minden formája ellen;- védi a marxizmus—leninizmust, mint olyan tanítást, amelynek alapja internacionalista, mivel a nemzetközi kommunista mozgalom tevékenysége ideológiai alapjaként, stratégiájaként és taktikájaként fejlődött ki.

Az egyes szocialista államok fokozódó stabilitása, hatalmuk .sokoldalú megszilárdulása nem csökkentheti a proletár internacionalizmus elveinek jelentőségét kölcsönös kapcsolataikban, sőt ellenkezőleg, az elvek betartásának jelentősége még fokozódott. Figyelembe kell venni a szocialista országok kölcsönös sokoldalú kapcsolatainak, együttműködésének és segélynyújtásának objektív szerepét, elsősorban pedig a Szovjetuniónak a szocialista világrendszerben betöltött szerepét. A Szovjetunió a mai helyzetben is a szocialista rendszer fő ereje és politikájához kapcsolódnak nagymértékben a szocializmus és a világ haladó erőinek összes sikerei.

A forradalmi és kommunista mozgalom egységének, a szocialista közösség egységének tudatát világszerte megerősíti a nemzetközi békés együttélés gyakorlati követelménye. Ide tartozik az egész nemzetközi kommunista mozgalom felelőssége a VDK és az Indokínai nemzetek elleni imperialista agresszió visszaveréséért, a közel- és közép-keleti kérdés megoldása az izraeli agresszív politikának nyújtott imperialista segítség megszüntetésével stb. 'Az imperialisták elsősorban akkor és ott folyamodnak az agresszió és a háború politikájához, ahol a szocialista világ és a haladó forradalmi erők gyengeségét, vagy egységének hiányát érzik. így volt ez például a negyvenes évek végén és az ötvenes évek elején, amikor az erő politikáját akarták érvényesíteni a szocialista államokkal szemben. Ügy vélekedtek, hogy a kialakulófélben levő új világot még megváltoztathatják, mivel még nem elég erős. Ma terveik valóra váltásában bizonyos lehetőségeket látnak a kommunista és munkásmozgalom egységének hiányában. Az egyes szocialista államok gazdasági, politikai és katonai ereje növekedésére és megszilárdítására irányuló gondoskodáson kívül figyelmet kell szentelni az egész szocialista rendszer egysége megszilárdításának Is. Ez a feladat mélyen hazafias és internacionalista jellegű.

A proletár internadsnalizmus, a nemzeti érdekek és a hazafiság a marxista—leninista pártok

Az egyes forradalmi pártok és az egész kommunista mozgalom politikájában az egyik kulcsfontosságú kérdés az internacionalista és a nemzeti küldetés összekapcsolása. E kérdés helyes megoldásától függ nagymértékben politikánk sikere. Nem véletlen, hogy a burzsoá ideológusok, a különböző árulók és az opportunisták kommunistaellenes támadásai elsősorban e terület ellen irányulnak. Volt idő, amikor a kommunistákat a nemzeti érdekek elárulásával vádolták. A kommunisták fasisztaellenes harca főleg a második világháború idején alapjában cáfolta meg ezt a vádat. Ideológiai ellenfeleink ma különböző jelszavakat hangoztatnak a „nemzeti érdekekről, a nemzeti kommunizmusról“, vagy pedig a kommunista pártok politikájának csak sajátos vonásait emelik ki, mintha a mozgalom közös érdekei nem léteznének és nem lennének döntőek a nemzeti érdekek megvalósítását illetően is. Az opportunisták* az álhazafias frázisok védelme alatt gyakorlatilag a burzsoá nacionalizmust szolgálják és elárulják a proletár internacionalizmust. Lenin óva intette a proletariátust és minden nemzet dolgozóit az olyan csalástól, melyet saját bur- zsöáziáfük követett el ellenük azzal, hogy nacionalista jelszavakkal, a „hazára1* vonatkozó állításokkal próbálta megbontani a proletariátust, elterelni figyelmét a burzsoázia tiazaflat- lan tetteiről, gazdasági és politikai kapcsolatáról más országok burzsoáziájával.

A szociális haladásért folytatott forradalmi mozgalom har* cában a nemzeti és az internacionalista jelleg kapcsolatának kérdése bonyolult, és megvan a saját története. A nemzetek már kialakulásuk folyamatában a nemzeti követelések kitűzésén kívül arra törekedtek, hogy megjavítsák szociális helyzetüket. A termelőerők internacionalizálása, amely összefüggött fejlődésükkel, a tőke nemzetközi kapcsolatát és az egységes nemzetközi kapitalista piac kialakítását vonta maga után. A kapitalizmus egyenlőtlen fejlődése az egyes országokban a szociális, földrajzi stb. feltételekkel együtt oda vezetett, hogy az élet valamennyi területén nemzeti sajátosságok alakultak ki. Minden párt politikájának ebből a tényből kell kiindulnia. A pártnak arra keli törekednie, hogy a szocialista forradalom és a szocialista építés általános elveit az adott ország konkrét helyzetében a nemzeti sajátosságokra applikálja és így keresse a nemzetközi és a nemzeti sajátosságok összekapcsolásának legalkalmasabb módját.

A kommunista pártok gyakorlatában ez nem könnyű feladat. A proletár internacionalizmus semmi esetben som ta1 gadja a nemzeti sajátosságokat, hagyományokat, a társadalmi és gazdasági fejlődés különböző voltét, „...a világ kommunista munkásmozgalmának nemzetközi taktikai egysége nem a különíéleség kiküszöbölését, nem a nemzeti különbségek megszüntetését... hanem a kommunizmus alapeiveinek olyan érvényesítését követeli, amely ezeket az elveket részletekben helyesen módosítja, azokat a nemzeti és nemzeti-állami különbségekhez hozzáalakítja, hozzáalkalmazza.“ (Lenin művei, 31. kötet, 83. oldal.) A kommunista pártok politikai tevékenységében arról van szó, hogy a nemzeti sajátosságokat nem szabad eltúlozni és nem szabad ellentétbe állítani a nemzetközi forradalmi mozgalom osztályerdekeivel. A nemzeti érdekeknek és sajátosságoknak csak olyan szerep tulajdonítható, mint amilyen az osztályharcban és a szocialista építésben objektíve megilleti. Abból a tényből kell kiindulni, hogy a nemzeti sajátosságok tartalmuk szempontjából történelmileg korlátozott tényezőt jelentenek, amely a társadalom fejlődésével változik, és az osztályérdek a nemzeti érdekek fölött áll. A kommunista pártoknak politikájukban arra kell törekedniük, hogy összekapcsolják a nemzeti, a szociális és az internacionalista tényezőket. Nem lehet szó bármilyen összekapcsolásról, hanem csakis az osztályharc platformjának, a munkásosztály érdekeinek megfelelő kapcsolat jöhet számításba. A kommunista pártoknak annak ellenére, hogy különböző viszonyok között dolgoznak, tudatosítaniuk kell, hogy nemzeti és internacionalista felelősségük elválaszthatatlan. A nemzeti és az internacionalista felelősség dialektikusán összefügg, és mindkettő alá van vetve a forradalom és az osztálynélküli társadalom kiépítése érdekeinek. „ ... a különféle nemzetek ugyanazon a történelmi úton haladnak, de egymástól igen-igen különböző tekervényes utakon és ösvényeken ...“ (Lenin Művei, 29. kötet, 192. oldal.) A mozgalom céljai — a régi társadalmi rendszer megdöntése és az új társadalom felépítése — egységesek, csak különböző formákról van szó.

Ebből adódik a szocialista hazafiság tartalma, melyet úgy értelmezünk, mint a haza proletár fogalmát, mint a szocialista államhoz való kapcsolat kifejezését. A haza fogalmát nem értelmezzük leszűkítve, mint valami történelmi vagy nyelvi jelenséget, de belefoglaljuk a termelés illetékes módját, valamint az osztályok és a nemzetek közti szociális gazdasági kapcsolatok egész komplexumát és az illetékes társadalmi politikai rendszert. Ebből következik, hogy a szocialista forradalom győzelmével új haza születik a dolgozók számára. Ez azonban nem jelenti, hogy a munkásosztály a szocialista forradalom előtti szakaszban közömbös a haza kérdésével szemben.

A hazafiság hazaszeretetet jelent és törekvést a haza sokoldalú fejlesztésére. A nemzeti haladás lényege nem jelenti csupán a termelés, a kultúra stb. mennyiségi növekedését. A nemzeti haladás legszélesebb körű lehetőségei és feltételei az embernek ember általi kizsákmányolása félsz imolásában, az iij szociálisan igazságos társadalmi rend felépítésében, a szer-