Új Szó, 1972. április (25. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-19 / 92. szám, szerda
e Nagy Októberi Szocialista Forradalom és a szocializmus szovjetunióbeli felépítése utáni időszakban a legfontosabb történelmi esemény a szocialista világforradalom fejlődésében. Az első szocialista állam fontos támaszt jelentett ezeknek a forradalmaknak. t A népi demokratikus országokra jellemző volt, hogy itt a forradalom szocialista szakaszára való áttérés a kedvező helyzet folytán fegyveres felkelés nélkül valósult meg. Az Európán kívüli országok más utakon fejlődtek a szocialista forradalom felé; a forradalmi erőknek itt fegyverrel kellett küzdeniük az imperialisták és hazai kiszolgálóik ellen. A demokratikus forradalmak szakaszáról a szocialista forradalmakra való áttérés 1947 és 1949 között valamennyi népi demokratikus országban befejeződött. így alakult ki a negyvenes évek végén a szocialista világrendszer. A szocialista világrendszer fejlődése összefügg két, egymást kölcsönösen feltételező dologgal. Ez a szocializmus építése az egyes országokban és újtípusú kölcsönös kapcsolatok kialakítása. A szocialista világrendszer kialakulása óta a háború utáni egész időszakot ennek a két alapvető föladatnak a megoldása tölti ki. A szocialista országok ebben jelentős sikereket értek el. A szocialista országoknak a szocialista építésben sok különféle problémát és nehézséget kell leküzdeniük, amelyeknek egyrészt objektív, másrészt szubjektív okaik vannak, összefüggnek például azzal, hogy a szocialista forradalom imperialista hatalmak által elnyomott és gazdasági fejlődésükben elmaradt országokban győzött. Egyesek a gazdasági fejlődés aránytalanságaival, az elégtelen nyersanyagforrásokkal, az egyes népgazdasági ágak egyenlőtlen fejlődésével, az ipar fejlődésével szemben a mezőgazdaság lemaradásával stb. függnek össze. Mások meg egyenesen a népgazdaság irányításában történt hibákból és tévedésekből következnek, melyeknek különféle okaik lehetnek, vagy pedig az adott ország sajátos fejlődési feltételeivel függnek össze. A szocialista világrendszer kialakulása és fejlődése nagyon bonyolult, sokoldalú folyamat, s egyidejűleg teljesen új jelenség. A forradalmi erők e folyamatban különféle formákat és módszereket alkalmaztak és sok tapasztalatot szereztek A nemzetközi forradalmi mozgalom gazdagabb ezekkel a tapasztalatokkal; ugyanis már nemcsak szovjet tapasztalatokról van szó, hanem a győzelmes szocialista forradalmat előkészítő és megvalósító, országaikban a szocialista építést szervező összes nemzeti osztagok tapasztalatairól is. Különböző gazdasági kiindulási alapú országok — azaz iparilag fejlett és elmaradott országok, olyan országok építik a szocializmust, amelyekben a második világháború befejeződésével vagy a szocialista világrendszer békés alkotó sikereivel kapcsolatban különböző körülmények között jöttek létre a szocialista átalakulás feltételei. Ám bebizonyosodik, hogy az egyes országok sajátos fejlődése és a szocialista forradalom sajátos megvalósítása ellenére valamennyi államnak közös úton kell haladnia a szocializmus felé. A szocialista országokra nézve közös az, hogy a termelőeszközök társadalmi tulajdona alkotta gazdasági alapból indulnak ki, minden hatalom a dolgozó nép kezében van s a kommunista és munkáspártok vezető szerepe révén valósul meg, közös ideológiájuk a marxizmus—leninizmus, és közös célt követnek: a kommunista társadalom felépítését. A szocialista forradalom győzelme után éppen e közös alapvető vonások folytán valósul meg valamennyi országban azonos típusú társadalmi—politikai rendszer. Az egyes országok közötti különbségek azonban megmaradnak, például a különböző osztályok népességében és részarányában, az irányítás formáiban, a kulturális színvonal tekintetében stb. Az emberiség történelmében még sohasem létezett a népeknek olyan közössége, mint amilyen a szocialista világrendszer. E közösségben senkinek sincsenek és nem is lehetnek különleges jogai vagy kiváltságai. A közösség összes tagjai egyenjogú és szuverén államok. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a szociali^á rendszer és tagjainak kölcsönös kapcsolatai védettek a nacionalista ideológia és csökevényei hatásától. Csehszlovákia válságos fejlődése 1968-ban és 1969 elején, Valamint a Kínai Kommunista Párt vezetőségének jelenlegi politikája ugyanakkor azt bizonyítja, hogy a nacionalizmus mind a jobboldali, mind a „baloldali“ revizionizmus kezében is eszköz lehet. Jellemző, hogy a szocialista világrendszer formálódásának és további fejlődésének folyamata a tagok szuverenitása és önkéntessége alapján, a rendszer összes államai dolgozó népének érdekeivel összhangban megy végbe. A szocialista rendszer további fejlődése során is főként az a fontos, hogy a népek kapcsolataiban sokoldalúan érvényesüljenek a szocialista elvek és felhasználják a szocializmus összes objektív előnyeit. Ennek az a feltétele, hogy helyesen és alkotó módon alkalmazzák a szocializmus építésének általános elveit valamennyi szocialista ország feltételei között, az egyes kommunista és munkáspártok gyakorlati és elméleti tevékenységében. A jelenlegi szakaszban így jellemezhetjük a szocialista világrendszer fejlődésének alapvető vonásait: — az új társadalmi rendszer országok nagy csoportjában győzött; csak a KGST-országok a világ területének 18 százalékát alkotják és 340 millió lakosuk van; — a szocialista országok többsége között tartós gazdasági és politikai kötelékek alakultak ki, kibontakozódon a szocialista országok gazdasági és politikai élete internacionalizá- lódásának objektív folyamataira épülő testvéri együttműködés; — szuverén államok bizonyos gazdasági és politikai egységeként kialakult és egyre fejlődik a szocialista világrendszer. A közösség kialakulása a nemzetközi kommunista mozgalom legnagyobb vívmánya, gazdasági, politikai és katonai támasza, amely az egész világfejlődést és az osztályharc összes szakaszait befolyásolja. A szocialista vüágrenfer nisi a fejiädés döntő tényezője és ráltatásáná alapvető irányai A szocializmus mint új társadalmi-gazdasági rendszer alapvető előnyei főként két alapvető irányban nyilvánulnak meg: — a szocialista és a kapitalista világrendszer versenyében, — a szocialista világrendszernek az emberiség haladó irányú fejlődése döntő tényezőjévé való fokozatos átalakulásában. Annak folytán, hogy a második világháború után további államok váltak le a kapitalista rendszerről és léptek a szocializmus felé vezető útra, nagy veszteségek érték a kapitalista rendszert. Ennek ellenére azonban ebben az időszakban még nem voltak meg a tartós feltételei annak, hogy döntő áttörés következzék be az erők kölcsönös viszonyában. Az imperializmus akkor mé^ nemcsak gazdasági, hanem katonai fölényben is volt a szocialista államokkal szemben. A helyzet körülbelül az ötvenes évek derekán változott meg lényegesen. Az erőviszonyoknak a szocialista államok javára történt megváltozását elősegítő pozitív körülmények közé tartoznak a nemzetközi és belpolitikai fejlődés egyes szempontjai, jelentős tudományos és műszaki sikerek elérése. Közéjük tartozik az, hogy — a szocialista világrendszer és egyes tagjai megszilárdultak, biztosították gazdasági fejlődésük gyors ütemét, szilárd gazdasági és politikai egységet teremtettek; — az imperializmus gyarmati rendszerének bomlási folyamata lényegesen előrehaladt. Az imperializmus elleni harc eredményeként keletkezett úl államok objektiven közel álltak a szocialista államokhoz, amelyekkel széles béke- és antiim- perialista frontot alkottak; — az államok tudományos és technikai haladása lehetővé tette védelmi haderejük szilárdítását és olyan védelmi eszközök kialakítását, amelyeknek létezése az imperialista világ akkori katonapolitikai koncepcióinak csődjét idézte elő, és biztonságunk valóban megbízható zálogává lettek. A katonai hatalmi versengés fő szempontja az volt, hogy a Szovjetunió megelőzte az Egyesült Államokat, az imperialista világ vezető hatalmát az atom- és hidrogénfegyver-hordozók — kontinentális, később interkontinentális és végül globális rakéták gyártásában. Ennek az új helyzetnek tanűbizo lyságává váltak a Föld első mesterséges bolygójának, a Szovjetunió által felbocsátott szputnyiknak jelzései 11