Új Szó, 1972. április (25. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-19 / 92. szám, szerda

szavát az összes ország proletariátusának egységéről. A nemzetközi kommunista mozgalom ma még bővebben értelmezi e felhívás tartalmát: „A szocialista országok nemzetei, proletárok, a tőke országainak demokratikus erői, a felszabadult és elnyomott nemzetek egyesüljetek az imperializmus ellen, a békéért, a nemzeti függetlenségért, a szociális haladásért, a demokráciáért és a szocializmusért folytatott harcban.“ (A kommunista és munkáspártok nemzetközi tanácskozása, 1969., Moszkva.)

A proletár internacionalizmus fejlődésének negyedik irányzata a különböző országok munkásosztályai, pártjai közti kölcsönös kapcsolatok normáinak tökéletesítésében nyilvánul meg. Ezt az irányzatot figyelhetjük meg a nemzetközi kommunista mozgalom történetében. Ez a mozgalom kezdettől fogva centralizált szervezetként alakult ki, melyben az egyes pártok a szekció szerepét töltötték be. Fokozatosan a kölcsönös kapcsolatok és a kommunisták szervezeti egységének rugalmasabb formáira tértek át.

A proletár internacionalizmus és a nemzetközi kommunista mozgalom egysége

A kommunista mozgalom egysége megvalósulásának formái különbözőek lehetnek. Az adott történelmi feltételek szerint változnak. Eleinte, amikor a kommunista pártok gyengék voltak, nagy igyekezetei kellett kifejteni annak érdekében, hogy több tagot és hívet szerezzenek, hogy felzárkózzanak és a marxizmus—leninizmus szellemében a proletár internacionalizmus elveihez híven tevékenykedjenek. Ehhez jelentős mértékben hozzájárult a Kommunista Internacionálé.

A nemzetközi kommunista mozgalom az utóbbi években több módszert alkalmaz sorainak ideológiai egyesítésére és a gyakorlati politikai tevékenység összehangolására. Ma elsősorban arról van szó, hogy a mozgalom sokoldalúan érvényesüljön és a tagokat tovább aktivizáljuk mozgalmunk akcióegységének és ideológiai egységének megszilárdítására. Az együttműködés mai formái közé tartoznak a kétoldali tárgyalások és a tapasztalatcserék két testvérpárt képviselőinek különböző szintű tanácskozásain. Gyakran alkalmazott módszer bizonyos területi egységek, így pl. a nyugat-európai kommunista pártok, az európai szocialista országok kommunista pártjainak tanácskozásai és találkozói. A kommunista és munkáspártok közötti együttműködés és kapcsolatok legmagasabb formája a kommunista és munkáspártok nemzetközi tanácskozása. Ezeken a tanácskozásokon elemzik az osztályharc adott szakaszát, a mozgalom tevékenységének feltételeit a világ egyes részein, továbbá meghatározzák a tevékenység irányvonalát és a nemzetközi kommunista mozgalom közös akcióit az imperializmus elleni harcban. Az SZKP XXIV. kongresszusén és a CSKP XIV. kongresszusán kifejezést nyert az a gondolat, hogy a kommunista és munkáspártok nemzetközi tanácskozásai váljanak a nemzetközi kommunista mozgalom állandó gyakorlatává.

A kölcsönös kapcsolatoknak ezek a formái a kommunista mozgalomban fokozzák az egyes kommunista pártok felelősségét a szocializmus sorsáért nemcsak saját országukban, hanem az egész világon. Felelősséggel tartoznak nemcsak a saját mozgalmuknak, hanem az egész forradalmi világmozgalomnak. Ez megköveteli az egyes kommunista pártoktól, hogy fokozzák éberségüket a nacionalizmus befolyásának mindennemű megnyilvánulásával szemben. Ezzel kapcsolatban meg kell említenünk az önállóság (illetve semlegesség) egyoldalú magyarázatát. Az önállóságot szembe állítják a mozgalom internacio- nális feladataival.

Azáltal, hogy számos kommunista párt sorait nem proletár rétegek tagjaival bővítették, fokozódott a mozgalom szociális összetételének tarkasága. A nem proletár elemek beáramlása a kommunista pártokba fokozta annak lehetőségét, hogy a kispolgári rétegek előítéletei és gyengeségei behatoljanak a mozgalomba, és növekedett a revizionista és nacionalista irányzatok kialakulásának veszélye. Erre már V. I. Lenin is felhívta a figyelmet. A kommunista mozgalom számára ez azt jelenti, hogy nagy figyelmet kell szentelni a következetes internacionalista osziálypolitika megvalósításának, valamint a jobboldali revizlonizmus, a kispolgári radikalizmus és a nacionalizmus különböző válfajai ellem harcnak. V

A kommunista mozgalom sorai egysége kérdésének, valamint az internacionalista és a nemieti feladatok kapcsolatának helyes megoldását megnehezíti az egyes pártok gyakorlati politikai tapasztalatainak különbözősége. Fennáll az a lehetőség, hogy a közös feladatok meghatározásában túlértékelik a saját tapasztalatokat. Felmerül a szűk nacionalista hozzáállások, valamint a nacionalista és elszigetelődési irányzatok veszélye. Az antikommunizmus ideológusai azt hirdetik, hogy az ilyen irányzatok elkerülhetetlenek. Ezeket a hazug, áltudományos állításokat, melyeket ideológiai ellenfeleink megpróbálnak bizonyítani, maga az élet cáfolja meg. A nemzetközi kommunista mozgalom meggyőzően minőségileg új, a mozgalom élőit álló mai feladatoknak megfelelő egységet teremt. Ennek az egységnek a kialakításában jelentős lépés volt a kommunista és munkáspártok nemzetközi tanácskozása 1969-ben, valamint az SZKP XXIV. kongresszusa és a CSKP XIV. kongresszusa is.

Az események fejlődése bizonyítja, milyen alaptalan a kommunista mozgalom egységének pragmatikus értelmezése, elsősorban az a törekvés, hogy a kommunista mozgalom egységét csak a konkrét akciók egységeként értelmezzék. Ilyen esetben olyan egységről lenne szó, melyet megfosztottak közös elméleti és ideológiai alapjától, amelynek nincs egységes világnézete és egységes analitikus módszere. Az így értelmezett egységet megfosztják az öntudattól és ennek következtében az igazi internacionalista platformtól is. Ennek az egységnek nem lenne közös stratégiája, melyet csakis a korsaak, az erőviszonyok, a fejlődési irányzatok stb. közös értékelése alapján dolgoznak ki. Ebben az egységben nem lennének belső, minőségi különbségek a kommunista mozgalom és a többi nem marxista politikai erő és szervezet között. A kommunista és munkáspártok igazi politikai egységének szükséges feltétele — amely elsősorban az imperializmus elleni harc akcióinak egységében nyilvánul meg — a marxizmus—leninizmus és a proletár internacionalizmus elveihez való hűség, a nép és a szocializmus érdekében végzett áldozatkész munka.

Az összes ideológiai kérdéssel kapcsolatban a teljes nézetegység követelménye, mint az imperializmus elleni harcban kifejtett törekvés egységének feltétele, alapjában a „mindent vagy semmit“ szektáns, dogmatikus elv elfogadását jelentené. Azáltal, hogy ennek az elvnek a hívei szavakkal a szervezeti egységet követelik, a valóságban szakadást készítenek elő és akadályozzák azt az utat, amely az imperializmus elleni közös akciókon keresztül az ideológiai ellentétek kiküszöböléséhez vezet. Az ilyen álláspontok szemszögéből maga az ideológiai egység is a nézetekkel való azonosulást jelenti, ami kizárja a gondolatok bármilyen mozgását.

A nemzetközi kommunista mozgalomban az egységes elméleti és politikai értékelést a problémák kollektív megítélése alapján, az egységes akciók folyamatában, a közös célokért folytatott harcban a marxizmus—leninizmus közös ideológiájából kiindulva végzik.

A mai nehézségek ellenére is megvannak a reális feltételek a nemzetközi kommunista mozgalom egységéhez, a szocialista világrendszer összes állama egységéhez és együttműködéséhez.

Az együttműködés elveinek azonban nem szabad ellentétben állni a proletár internacionalizmus elveivel, mivel ezekre épülnek a szocialista államok kapcsolatai. Mindig, minden esetben a kölcsönös bizalom, az együttműködés, a sokoldalú segítség és a szocialista fejlődés védelméért vállalt közös felelősség kapcsolatát kell kiépítenünk.

A kommunista pártoknak és a szocialista országok nemzeteinek hűsége a proletár internacionalizmus iránt ma abban nyilvánul meg. hogy

— az összes szocialista ország maximális törekvést fejt ki annak érdekében, hogy teljesítse elsődleges internacionalista kötelességét a szocializmus és kommunizmus építésében;

— olyan bel- és külpolitikát folytat, amely hozzájárul a szocialista világrendszernek, mint a mai forradalmi fejlődés fő tényezőjének megszilárdításához;- szolidáris a kapitalista országok munkásosztályával és marxista— leninista élcsapatával, s támogatja harcát;