Új Szó, 1972. április (25. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-19 / 92. szám, szerda
A szocialista rendszer gazdasági politikai és katonai szilárdítása és stabilizálódása, valamint a további említett körülmények folytán a világ erőinek egészen új megoszlása alakult ki. A szocialista rendszer azóta aktívan részt vesz a nemzetközi fejlődésben és hozzájárul a nemzetközi osztályharcban történő jelentős áttolódásokhoz. Ezzel kapcsolatban újabb lehetőségek mutatkoztak arra, hogy a szocializmus a béke, a demokrácia, a nemzeti függetlenség és a szocializmus érdekében befolyásolja a világfejlődést; bebizonyosodott, hogy a szocialista rendszer fennállása és fejlődése mind a kapitalista államok belső fejlődésében, mind nemzetközi méretekben megváltoztatja az osztályharc feltételeit. Jelenleg a két ellentétes világrendszer összeütközésének fő, noha nem egyetlen formája a gazdasági verseny. Ez a terület azért fontos, mert a jelenlegi viszonyok között hatásfokukat gyakran a szocialista és a tőkés országok általános gazdasági potenciáljának viszonya és az ipari világtermelés volumenében való részarányuk határozza meg. Az ipari termelés növekedésének ütemét tekintve a szocializmus történelmileg túlszárnyalta a kapitalizmust. Az Egyesült Államoknak, Németországnak és Japánnak 80— 150 év kellett ahhoz, hogy harmincszorosára növeljék ipari termelésüket, a Szovjetunió ugyanilyen növekedést 40 év alatt ért el, ebből is húsz év a külföldi intervenciósok elleni harcokkal, a második világháborúval és a népgazdaság helyre- állításával telt el. A szocialista országok nemcsak gazdaságuk fejlesztésének gyors ütemére törekszenek, hanem arra is, hogy gazdaságuk a legkorszerűbb anyagi-műszaki alapon fejlődjék, hogy a munka termelékenysége gyorsabban fokozódjék, mint a kapitalizmusban. A szocializmus általános győzelme szempontjából rendkívül fontos a fölény megszerzése a munkatermelékenység fokozásában. A nagy és ugyanakkor egyenletes ütem lehetővé teszi, hogy a szocialista országok fokozatosan újabb hadállásokat hódítsanak el a kapitalizmussal folytatott versenyben. A szocialista országok kommunista és munkáspártjainak a népgazdaság irányítása terén foganatosított és az utóbbi években megvalósított intézkedései, amelyeknek célja a termelőerők és a szocialista társadalmi rendszer előnyeinek jobb kihasználása, hozzájárulnak ahhoz, hogy rendszerünk szilárdítja pozícióit a kapitalizmussal folytatott gazdasági versenyben. A szocialista világnak a lakosság életszínvonala emelésében, a dolgozók államirányításában és általában a társadalmi önigazgatásban való aktív részvételének bővítésében, a személyiség sokoldalú fejlődéséhez szükséges feltételek megjavításában elért sikerei nagy befolyással vannak az emberek gondolkodására a nem szocialista világban. A szocialista rendszer mind nagyobb mértékben befolyásolja az általános világfejlődést, valamint egyes területek és országok fejlődését. Ugyanakkor a szocializmus politikai befolyása mindenkor túlszárnyalta gazdasági erejét. A gazdasági sikerek még inkább fokozzák ezt a politikai hatást. A szocialista világ azonban nem agresszív háborúkra használja fel befolyását. Elsősroban példája erejével, a legfontosabb övezetekben — a gazdaságban, a politikában, az ideológiában elért munkaered- ménveivel mind a nemzetközi politika terén, mind a nemzeti felszabadító küzdelemben befolyásolja a fejlődést. Ám helytelen volna úgy elképzelni a helyzetet, mintha a szocializmusnak korunk döntő ereiévé fejlődése egyszeri aktus lenne. Sokoldalú és hosszú tartamú, egyenlőtlenül végbemenő folyamatról van szó. Mindenesetre, enyhén szólva, illúzió volna azt várni, hogy a stratégiai erőviszonyoknak a szocializmus javára történő alapvető megváltozása közvetlenül az imperialista politika lényegének megváltozásához fog vezetni. Az imperialista hatalmak, főként az Egyesült Államok politikájuk fokozott agresszivitásával pótolják a világimperializmus és politikája lehetőségeinek állandó korlátozódását. Legalább meglevő pozícióik megőrzésére törekedve nem mondanak le a szocializmus felszámolásának céljáról. Az Egyesült Államok kormánykörei a „globalizmus“ politikáját hirdetik, ami azt jelenti, hogy Interveniálnak, beavatkoznak mindenütt, ahol kárt vallanának osztályérdekeik, ha feltételek jönnének létre a fennálló állapot, a status quo olyan megváltoztatására, amely az imperializmus rovására történne. Ebben az irányban az amerikai politika a legtömörebb formában fejezi ki az imperializmus általános érdekeit és lehetőségeit. A szocializmus sikerei, a világesemények folyására gyakorolt hatása, az imperialista agresszió ellen, a békéért és a demokráciáért vívott küzdelmének hatásossága szilárdítják és növelik a többi forradalmi erők eredményes harcának lehetőségeit. Arra kényszerítik a kapitalistákat, hogy „emberibben“ viszonyuljanak a dolgozók igazságos követeléseihez és az elnyomott népekhez. Ma nemcsak a világburzsoázia, hanem a nemzetközi munkásosztály is szervezett politikai, ideológiai, gazdasági és katonai hatalommal rendelkezik. Ez a hatalom a szocialista világrendszer, amelyre mind a kapitalista országok munkásosztálya, mind a nemzeti felszabadító mozgalom támaszkodik. Mint az SZKP XXIV. kongresszusa, a CSKP XIV. kongresszusa és a szocialista országok testvérpártjainak legutóbbi kongresszusai igazolták, a szocialista rendszer hatalmas arányú gazdasági fejlődéssel és egyre erősödő politikai befolyással lépett a jelenlegi ötéves tervek időszakába. A forradalmi erők egységének szilárdítása szempontjából különleges jelentősége volt az SZKP XXIV. kongresszusának. A különböző világrészek testvérpártjainak képviselői a kongresszuson beszéltek arról a nagy segítségről, amelyet a szocialista világrendszer nyújt a tőke és a reakció ellen küzdő dolgozók harcának. Mint Gus Hall, az Egyesült Államok Kommunista Pártjának főtitkára az SZKP XXIV. kongresszusán elhangzott felszólalásában mondotta, a kapitalista világban élő emberek millióinak tudatában új kritériumok érvényesülnek, amelyek segítségével összehasonlítják a két világrendszert. Gus Hall kijelentette: „A Szovjetunió minden egyes előre vezető lépése közvetlen forradalmasító hatással van az európai forradalmi folyamatra. Ez a befolyás állandóan fokozódik, mert az önök minden egyes lépését a kapitalizmus válságának elmélyülése kíséri.“ A kapitalista világban egy napra sem szűnnek meg a mun- ' ka és a tőke közti osztályösszecsapások. Megnőtt az egyetlen, következetesen forradalmi osztály, a proletariátus ereje és hatalma. Mindenekelőtt népessége gyarapodott. A tőkés világ lakosságának száma jelenleg eléri a 370 milliót, ebből 200 millió munkás és alkalmazott a fejlett kapitalista országokban él és dolgozik. A bérmunkások serege Nyugat-Európában az aktívan dolgozó lakosság 70, Japánban 60, az Egyesült Államokban 86 százalékát alkotja. Azt is tudatosítanunk kell, hogy a tudományos-műszaki forradalommal kapcsolatban a bérmunkások sorait kiegészítő értelmiség szociális érdekei mindinkább közelebb kerülnek az ipari proletariátus érdekeihez és összecsapnak a monopoltőke érdekeivel. A „jövedelmek forradalmáról“, a „szociális partnerségről“ és az „osztálybékéről“ hangoztatott mesék sem tudják elfedni a tőkés társadalom ellentétei kiéleződésének tényeit. Ennek bizonyítéka a sztrájkolok egyre növekvő száma és a sztrájkok következtében kiesett órák száma. A tőkés világ társadalmi haladást követelő mozgalma, amelyre nagy hatással vannak a szocialista országok és első sorban a Szovjetunió sikerei, egyre offenzívabb és a dolgozók széles tömegei szilárduló egységének, a munkás- és az általános demokratikus mozgalom különféle politikai áramlatai együttműködésének zászlaja alatt bontakozik ki. A szocialista országok sikerei diszkreditálják a kapitalizmust mint társadalmi rendszert, leleplezik fogyatékosságait és megkönnyítik a munkásosztály politikai nevelését az imperialista országokban. A népek már nemcsak jelszavak, hanem elsősorban a társadalomnak és minden egyénnek juttatott értékek alapján ítélhetik meg a kommunizmust. Az új erőviszonyok a szocializmusba való átmenet formáit is befolyá solják, noha ezeket főként a belső, osztályerők megoszlása határozza meg. A jelenkor sajátos vonása, hogy a szocializmus mindinkább befolyásolja az imperialista országok szocialista fejlődésének formáit és útjait s egyidejűleg megakadályozza az imperializmusnak a szocialista forradalom elleni külföldi beavatkozását. A világ erőviszonyaiban a szocialista világrendszer fejlődése által előidézett változások közvetlen hatására bontakozott és bontakozik ki a nemzeti felszabadító mozgalom viiájg-
