Új Szó, 1972. április (25. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-16 / 15. szám, Vasárnapi Új Szó

— Természetes, hogy még betegállományban kell len­nem, hiszen látják, kartársak, hogy fekszem és moz­dulni sem tudok! (BAPE rajza) — Mit gondolsz, megtalálnak bennünket? — Engem egészen biztos, ugyanis három gyermektartási díjat fizetek ... (Kiperus — Kijevi) Nem is tudom, mit csinálna az em­beriség, ha nem lenne a televízió?l Ugyanis az emberiség életében a szür­ke egyhangúság lett a legfőbb jellem­ző, hiányzik az izgalom, az idegek fe­szültsége, a rémület, a libabör és a többi hasonló gyönyörűség. Na de, — szerencsénkre — a televízió mindezt pótolja és annyi krimivel borzolja az idegeinket, hogy az idegeink már egészen kócosak. Nekem például a „Különleges ügy­osztály“ című sorozat tetszik a leg­jobban. Ugyanis ennek főszereplői — vagyis a rablógyilkosok, bérgyilkosok, csempészek, bankrablók és egyéb csin- ‘alankodók ellen harcoló nyomozók mindig csak azzal a kihegyezett eszükkel győzik le a gonoszokat. Ezek kérem annyira irtóznak a fegyverek­től, hogy még bugylibicskát sem hor­danak a zsebükben. Sőt — hegyes ce­ruza sincs náluk, nehogy kísértésbe jöjjenek, amikor a vagányok nyolc géppisztolyból és két gépágyúból tü zelnek rájuk. Én olyankor mindig fi­gyelmeztetem a képernyőn renitens- kedő alvilági polgárokat, hogy ne strapálják magukat, kár azokért a drága golyókért, meg az elvesztege­tett időért, hiszen a nyomozóknak go­lyóálló és gyorstüzelő eszük van. Kérem tisztelettel, a vagányok már sírnak a tehetetlenségtől, a jogukat csikorgatják, próbálkoznak pokolgép­pel, atombombával, méreggel, mérge­zett nyíllal, a nyomozók szobájába csempészett kobrával, de mindez hiá­bavaló, mert ezeknek a nyomozóknak az istennyila sem árthat, ezek csak elegáns hotelszobákban üldögélnek, sokat telefonálnak, időnként titokza­tos cél felé robogó autóban ülnek és osak az eszük dolgozik, egyem az eszüket. Es van köztük egy csinibaba is, de az is olyan okos, hogy zokogni kez­dek, ha meglátom a képernyőn, mert olyankor mindig újra rádöbbenek, hogy a csinibaba mellett én csak egy szegény árva hülyegyerek lehetek. De azért nagy örömmel látom, hogy minden esetben az ész qyőzedelmes- kedik. Hiába van a vagányoknak olyan rengeteg puskájuk, pisztolyuk, bombájuk, páncélautó]uk, hajító dár­dájuk, meg a jó jene tudja, hogy még hányféle emberölő szerszámjuk, ezt a négy okos gyereket nem tudják el­pusztítani, ezeknek a hajuk szála sem görbül meg, hanem az eszükkel zse­niálisan bekerítik a zsiványokat, akik látják, hogy itt mese nincs, tehát sza­kadékba zuhannak, vagy felrobban­nak, vagy megmérgezik magukat qyu- faoldattal. Persze ezt a zseniális befejezést én többnyire már nem látom, mert a ka­rosszékben ülve lágyan, dallamosan holkolva alszom. P. Gy. (Szpilki) Rámenős korongozó (P. Jurena karikatúrája) SZÖVEG NÉLKÜL Házassági tervekről beszélget két fiatal. — Ha hozzád megyek, fel kell hagynod a dohányzással — mondja a lány. — Felőlem ___ — És az ivással Is. Egy csep­pet sem tűrök meg a házam­ban. — Ha muszáj... — És arra is el kell készül­nöd, hogy felhagysz még egy s mással. — Igen, szerelmem. Éppen most hagytam fel azzal a gon­dolattal, hogy elveszlek felesé­gül! BLÖD VICC A mozi jegypénztáránál dü­höng egy fiatalember: — Kérem a panaszkönyvet és még egy jegyet. Mire az elárusítónő: — De kérem, maga már a hetedik jegyet vásárolja. — Igen, de mit csináljak, ha a bejáratnál egy nő mindig el­tépi! RENDELŐBEN Egy volt kleptomániás szo­rongatja az orvos kezét: — Doktor úr, hálásan köszö­nöm, hogy meggyógyított. Mondja, most már soha nem kapom vissza ezt a betegséget? — Azt hiszem, hogy nem, de ha ismét kleptomániás lenne, akkor hozzon nekem egy japán tranzisztort. SKÖT VICC Az egyik skót üzletember külföldi szolgálati utazása so­rán a nagy hófúvás miatt nem tudott továbbutazni. Azonnal táviratot küld a főnökének: „A hófúvás miatt itt reked­tem. Nem tudok elutazni. Mité­vő legyek? Néhány óra múlva megjött a válasz: „Azonnal vegye ki a nyári szabadságátl“ VÁLASZ Kiss találkozik Feketével. — Tudod, nagyon kényel­metlen nekem, de meg kell em­lítenem, hogy tartozol nekem egy százassal. Fekete felhorkan: — Ha neked kényelmetlen, akkor mi a fenének említed meg? ÁLLATI KÉRDÉS Az egyik üzemben már na­gyon mérges a főnök, mert a titkárnője rendszeresen későn jár be a munkahelyére. Meg­dorgálja a titkárnőt, mire az valami altatót kér az üzemi or­vostól, hogy gyorsan elalud­jon, s reggel kipihenten, idejé­ben érkezzen. Valóban, reggel a munkaidő kezdetekor ott ül az irodában. A főnök azonban még dühö­sebben nyit ki a szobájából, a leány azonban mitsem törődve ezzel, derűsen közli vele, mi­lyen megoldást választott. Lám, ezúttal semmi nehézséget nem okozott a felkelés. — Jó, Jó — mondja a főnök —, de hol volt tegnap és teg­napelőtt? VILLAMOSON Egy fiatal szerelmespár vi­tatkozik a villamoson. Egy idő múlva így szól a fiú: — Hagyd abba, Mari. Még azt hiszik, hogy házasok vagyunk. PANASZ Az egyik falu vezetői pa­naszkodnak a vasúti igazgató­ságon, hogy a falu határában lassan járnak a vonatok. — Nem értem — mondja az igazgató —, hogy maguknak miért baj az, ha lassan járnak a vonatok. — Hát hogyne lenne az baj — hangzik a válasz. — Hiszen amíg a mi hatá­runkban döcög a vonat, az utasok az ablakon kihajolva naponta megfejik a mezőn le­gelő teheneket! KIKÖTÉS Az egyik állatkertből meg­szökött egy strucc. Meg akarta látogatni szabadon élő társait. Amikor a mezőre ért, meglát egy csoport struccot, amint a fejüket a homokba dugják. Az állatkertből megszökött strucc dühösen mormogja: — Ez aztán a balszerencse. Ilyen messze eljövök, s a tár­saim nincsenek otthon ... G. Levický karikatúrája Ravasz kutya (Sztrsel — Szófiai LABORATORIUMBAN A kísérleti intézet egyik vezető professzora odaszól beosztottjá­nak: — Kolléga, legyen szíves vegys ki a szekrényemből az acetonos üveget. — Professzor ür, az az üveg fires. — A teremtésit, már megint kl- itta valaki a konyakomat! ZENESZERZŐ Egy ismert slágerszerzőt meg­kérdi az újságíró: — Mondja meg nekem bizalma­san. hogy komponál maga muzsi­kát? — Részletre, kérem. — Hát az meg hogy történik? — Ügy, hogy minden ismert ze­neszerzőtől kölcsönözök néhány melódiát.... HAJLONG Cicvarek a kórházban fekszik, bekötött fejjel. — Mi történt magával? — ér­deklődik szobatársa. — Semmi különös, csak új igazgató jött hozzánk, s tár­saimmal együtt engem is behi­vatott a szobájába. Amikor ke­zet nyújtott én meghajoltam, s ekkor egyik figyelmetlen kol­légám rálépett a fejemre ... PÁRBESZÉD Két nagyhajú fiatalember be­szélget: — Mondd, te ml lennél szí­vesebben. Kopasz, vagy hülye? — Természetesen hülye. — Miért? — Mert az kevésbé feltű­nő... IGÉNY Brahovácz mond­ja feleségének: — Mami, holnap menjünk el szín­házba, megnézzük a Koldusoperát. Az asszony dü­hösen csóválja a fejét: — Azt már nem! Erre az előadásra én el nem megyek, mert még megszól­nának a szomszé­dok, hogy csak ilyen operára van pénzünk! , Saft 11 “Mi 1 íéhhbhhBH ■SSi^hBS&m sŕíl ľP i •Kf! M sRsiS . • rJSSÍ&kiiíia*

Next

/
Oldalképek
Tartalom