Új Szó, 1972. március (25. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-19 / 11. szám, Vasárnapi Új Szó
I. A legszomorúbb bizonyítékát annak, hová vezet az ivás, Khán, a bibliából ismert individuum szolgáltatta nekünk, aki a közerkölcs elleni gonosztette miatt, melyet apján, Noén követett el, a történelem ítélőszéke elé került. Szintúgy ismeretes az iníerlakeni ittas pap esete, aki egy szál ingben szolgált szentmisét, valamint az én Slavík barátomé, aki ittasságában a drezdai állatkertben megevett egy élő fiatal mérgeskí- győt, egy bűbájos kobraporontyot. Ezen és más esetek ara késztették az emberiséget, hogy elgondolkozzék az alkohol pusztító hatásáról. Ebben a tekintetben Amerika tette meg az első lépést, és prohibíció, vagyis az alkoholtilalom bevezetésével az egész világnak megmutatta, hogyan lehet magasabb szintre emelni az emberi leleményességet és találékonyságot a szeszes italok kimérését tiltó törvény kijátszása terén. Kifejlődött az úgynevezett reménytelen önmegtartóztatás, amikor a prohibíciós törvény nyomása alatt azokból, akik sohasem ittak, korhelyek; a szalonok és a bárok tulajdonosaiból pedig szélhámosok lettek. „Whiskyt és brandytl" Ez az a jelszó, amely ma Amerika-szerte örvénylik és New Yorktól San Fran- ciscoig, Kanadától Mexikóig szárnyal. Ezen a hatalmas területen ma naponta néhány millió gentleman várakozik a bárok millióiban, hogy mikor lép hozzájuk a bártulajdonos, hogy egy kupica whiskyt töltsön tátott szájukba és az árát inkasszálja. Ugyanis így csinálják azt Amerikában. A rendőrspiclik miatt palackokban nem árusítanak, mivel egy elkobzott palack már bűnjel volna. A gentleman egyszerűen eltátja a száját és ebbe mérik az italt. Nálunk Csehországban az YMCA és meg az Üdvhadsereg nem sokra vergődik a rögeszméjével, miszerint az emberiség számára a prohibíció a legszebb ajándék. A prohibíció csak a bűnözést gyarapítja, mivel Amerikában már több mint hetvenezer ember ül börtönben titkos pálinkaárusítás miatt, és Amerika a bűnügyi statisztika első helyén áll. Nálunk azonban az alkoholizmusnak, királyaink számos kiváltságlevelével alátámasztott történelmi hagyománya van, melyekkel elrendeltetett a városoknak, hogy sört főzzenek, az alattvalóknak pedig, hogy sört igyanak. Ugyan kérem, az YMCA?! Nálunk ma ilyen a gyakorlat: Ha a sör nyolcfokos, akkor minden megivott korsót három, sőt négy kupicával, följavítanak. A tízfokost kettővel, a tizenkétfokost pedig egy kupicával. Az YMCA a józanságról szóló minden brosúrája pipabagót sem ér, amikor az újsághirdetések garantált hetvenfokos likőrkülönlegességeket ajánlanak, különféle ígéretes névvel, mint: Odavág, vagy Nagyüsdi. II. Nem mondható, hogy az a kisváros, ahol az absztinensestély, avagy amerikai mulatság iránti kísérlet lezajlott, netán kicsapongóbb város lett volna a republika más városainál. Az ottani alkoholisták lépést tartottak más városok alkoholistáival és mint mindenütt, ott is öt józanra esett egy iszákos férfi. Ügy, mint minden más hasonló lélekszámú városban, éjjelenként mindig találtak egy tucat heverésző részeget, és napközben ketten-hármari henteregtek a járdán. Szintúgy nem mondható, hogy ebben a városban éjjelente többet verekedtek, vagy több erőszakosságot követtek volna el, mint bárhol másutt. Néhanapján valaki eltörte a botját valakin, évente egyszer valaki részegségében megkéselt valakit, és körülbelül ennyi volna az egész. így hét nagy szenzációt keltett a városban, mikor egy hölgy, aki férje halála után visszatért Amerikából szülővárosába, azzal bolondította a nyilvánosságot, hogy egy absztinensestély, vagyis amerikai mulatságot rendezett, melynek Vašata úr fogadójában kellett végbemennie. Szegény Vašata úrnak százhúsz széket kellett összehordani a nagyterembe, valamint nyolcvan bögrét ahhoz a teához, melyet az amerikai hölgy fog főzni a avagy AMERIKAI MULATSÁG vasúti főellenőr nejével, azon dámával, aki egyből az absztinensestély pártjára kelt, mivelhogy alkalmasint egy olyan nap sem akadt, hogy a főellenőr úr ne jött volna éjféltájt haza, ha nem is részegen, de igen virágos kedvében. Az amerikai dáma férje valamilyen vallási szekta főprédikátora volt Alabamában és egyike az abszti- nensmozgalom úttörőinek. A dáma által nyomatott plakátokat, mint valami gyászjelentést, fekete ráma keretezte: ABSZTINENS MULATSAGl ALKOHOLMENTES AMERIKAI ESTELY! Kerüljük a részegeket! Az alkohol oktalan álattá alacsonyítja az Isten képére teremtett embert! Április 9-én alkohol nélkül szórakozhat Vašata úr vendéglőjében! Kezdete este 7 órakor. Műsoron: Városunk szülöttének, Piccknownnénak megnyitó beszéde. Különféle társasjátékok. Frissítőnek díjnyertes teát szolgálunk fel! Vegyenek részt tömegesen és győződjenek meg személyesen, mennyivel jobb az alkoholmentes mulatság! Mihelyt a plakát tartalma a lakosság tudomására jutott, valóságos felháborodást keltett a városban, melyet Polívka úrnak, az öreg nyugdíjas erdésznek radikális kijelentése tolmácsolt leginkább: „Ilyesfaj- ta mulatságnak nincs helye fogadóban, menjenek a teájukkal a libalegelőre“. Vorech karnagy még messzebbre ment és a vasúti vendéglőben így nyilatkozott: ,,Majd én is ott leslek és tökrészegre iszom magam". Hasonló véleményen volt számtalan további polgár is. Sötét felhők tornyultak az absztinens mulatság fölött. III. Piccknownné igen gondosan állította össze rövid felszólalását, amely Vašata úr fogadójának nagytermében hatalmas izgalmat keltett. Nagyszámú közönség jelent meg, csupa vén korhely feleségestül, akik látni akarták, hogyan hat férjükre a nemes példa. Piccknownné emlékezetében még élénken élt, hogy boldogult férje milyen dörgedelmesen beszélt a vadnyugati vén latrok lelkére, hogy hagyjanak föl a whisky vei és vegyék kézbe a bibliát. Piccknownné amerikanizmustól nyüzsgő beszédét a legzamatosabb szidalmakkal tűzdelte meg. A legenyhébbek közé tartozott, mikor kinyilatkoztatta, hogy mindenki, aki iszik, nyomorult fráter, mikor is a feleségek fele része, oldalba bökte a férje urát, mondván: „Látod, én ezt már régen mondtam!“. Szemléltetett, néhány esetet is az amerikai korhelyek életéből, akik mértéktelenségükkel végül is rászolgáltak az elektromos székre. Egyesek el akartak szelelni a teremből, hogy a söntésben oltsák szomjukat, de az ajtónál strázsáló főellenőrné visszaterelte őket, csakhogy ez se használt, mert a férfiú az ablakon át a kertbe huppant, onnan a konyhába, a konyhából a söntésbe. Minekutána ezekből a kiruccanásokból minden férfi fölváltva kivette részét, Piccknownné is befejezte szónoklatát és bekonferálta a műsor folytatását. Következnek a játékok. Majd ő megadja az utasításokat és sípjelre kezdődhet a játék! A zsebéből a futballmecs- cseken használatos sípot húzott elő. Az első játék abban rejlett, hogy a hölgyek egy külső, az urak egy belső kört képeznek, a körök ellenkező irányban keringenek, miközben az urak és a hölgyek sorban kezet fognak egymással. Amíg a körök kialakultak és elindultak, két részvevőnek sikerült a söntésben úgy benyakalni, hogy mikor az egész mozgásba jött, a kéznyújtásnál mindketten elnyúltak a földön és nejeik vitték haza őket. A prohibíciós mozgalomnak azért megvolt a maga pozitív eredménye. Ugyanis az egyes társasjátékok közötti rövid szünetekben pótolni lehetett az elmulasztottakat. A részvevők olyan tempóban öntöttek föl a garatra, amilyenre a város nem emlékezett. Mielőtt újabb játékra került volna a sor, az egyik úr, aki naponta legfeljebb négy korsó sört ivott, elfogyasztott egy fél üveg szíverősítőt és mámorában kis híján felgyújtotta a világos udvaron a disznóólt, ahol égő gyufával kereste a teremajtót. Rendkívül tréfás volt a második amerikai társasjáték. Az asztalra helyezett tányéron tíz szem borsó volt. A feladat szerint a borsószemeket egy kés lapjára kellett venni, és a terem másik végébe Piccknownné ölébe helyezni. Azoknak, akiknek már volt a fejükben, kedvük támadt a játékhoz. Az asztalhoz lépve kétségbeesett kísérleteket tetiek, hogy legalább egy szem borsót megtartsanak a kés lapján, míg végül Pexider úr, aki mind közül a legravaszabbnak bizonyult, titkon megköpdöste a kést, s így mind a tíz szem borsót könnyűszerrel felszedte a tányérról és a terem másik végébe, Piccknownné ölébe helyezte, közben módszeresen annak szoknyájába törülte a kést. A rövid szünetben, melynek folyamán — az áldozatkész rendező jóvoltából — a vasúti főellenőr egy darabka keksz kíséretében szétosztotta a nők között a bögre teákat, megtöltötték a fogadó söntését, pontosan követve Pexider úr ujjongó kurjantását: „Most pedig benyakalunk“! Mindenki szeméből csak úgy sugárzott az öröm és hovatovább az egész annyira megnyerte a tetszésüket, hogy az amerikai játékok következő számát már örömrivalgással fogadták. Ugyanis, amikor mindnyájan, kivéve azokat, akik a söntés asztalaitól roggyanó térdeik miatt mozdulni sem tudtak, új fent összegyűltek a teremben és Piccknownné mintha ofszájtot fújna, beledudált a szirénájába és felkiáltott: „Az urak menjenek ki!“, ezt hálás üvöltéssel nyug. tázták. Mikor az urak a termet elhagyták, a jelenlevő hői* gyek között százig terjedő számokat osztottak szét, és annak a hölgynek, akire a legkisebb szám jutott, egy zsákba kellett bújnia, amit aztán bekötöttek és így helyeztek a terem asztalára, majd behívták a rózsáskedvű urakat és megkezdődött a hölgy elárve* rezése. Az első ajánlat húsz fillér volt. A zsákba* macskát a nyugdíjas erdész nyerte meg, aki az árát tíz korona hatvan fillérre vitte föl. Kitűnt, hogy a szolgálaton kívüli erdész ezért a csekély összegért a postamesterné félholt és rémült nagyanját nyerte meg, aki az unokája kíséretében jött ide, és a nők nagy gaudiumára az egyes számot kapta. A szolgálaton kívüli erdész úgy feldühödött, hogy előbb elsápadt, majd elvörösödött, zsebóráját mellé* nyéből a nadrágzsebébe dugta, aztán levetette mellé* nyét és kabátját, majd újra mindent magára öltött és fenyegetőzve szólt: „Szóval így állunk!“ Mindenki feszülten várta, hogy mi fog még történni, de nem történt semmi azonkívül, hogy Polívka őr, a nyugdíjas erdész megvetően kiköpött és odavetette-: „Tekergők“, majd emelt fővel kivonult a söntésbe', ahol Vašata úrnak újból kinyilatkoztatta régi definícióját: „Ilyesfajta mulatságnak nincs a fogadóban helye, menjenek a teájukkal a libalegelőre!“ Az az úr, aki kis híján, felgyújtotta a disznóólát, mindezen annyira fellelkesült, hogy hitvesének, aki egy székre nyomva tartotta őt, hogy el ne terüljön, imigyen dadogott: „Csak mohohost. Iáháton, milyen nem-nemes doholog az ab-szint... az abszesz-ten- cia" Mire hitvestársa megjegyezte: „Sohasem hittem volna, hogy ilyen nyilvános szégyent élek meg veled“. Aztán Piccknownné ismét ofszájdot fújt. és érces férfihangján kiáltotta: ,,A hölgyek menjenek ki!“ Természetesen a hölgyekkel az urak jórésze is kiment, hogy a szünetet a Vašata úr ital különlegességeivel való hőn áhított és még közelebbi ismerkedésre használja fel. Piccknownné a férfiak utóhadával egymaga maradt a teremben Ezen tiszteletreméltó hölgyet annyira lelkesítette saját prohibíciós eszményképe, hogy mindeddig észre sein vette, mi megy végbe körülötte. Körülvéve az urak egy csoporjától, az eszményi hölgy csak aikkoir vette észre, hogy valami zűrös dolog történik, amikor Polívka úr, a nyugdíjas erdész ismét betámoly- gott Vorech karnagy kíséretében a terembe, aki az állomási vendéglőben kijelentette: „Én is ott leszek és tökrészegre iszom magam!“ A hölgy éppen megakarta magyarázni, hogyan kell a urakat kiárverezni, amikor mindketten, Polívka és Vorech mint a regruták egymás nyakát átölelve és csodálatraméltó vargabetűket kanyarítgat- va közeledtek hozzá, közben úgy bömbölték egy régi nóta sorait, hogy az ablakok is beleremegtek: „Mikor Jaromírba rukkoltunk — bezzeg vidám fickók voltunk ...“ Piccknownné maga sem tudta, hogyan került ló- vaglóülésban Polívka úr ölébe, aki lovagoltatva őt énekelte: „Hoppla-hopp, úgy szeretlek, majd inegesz- lek, hoppla hopp, majd ha meghalsz, mást szeretek ...“ Vorech karnagy közben megcsipdeste az arcát és egy hajtűt húzott ki a kontyából, hogy azzal a fogait piszkálja. Aztán már csak azt érezte, hogy valaki pálinkát töltöget a szájába, és hogy valaki a térdét csipkedi. Aztán bejöttek a hölgyek, mindenkit kihajigáltak és feldúlták az egész helyiséget, mintha búcsúi mulatság lett volna ... IV. Vašata úr, az elő fejezet végén elszenvedett kára ellenére, nyilvánosan kijelentette, hogy a vendéglátó ipar válságos helyzetén kizárólag absztinens estélyek és amerikai mulatságok rendezésével lehet segíteni. Fordította: FÖLDI ISTVÁN H A s E 'J K
