Új Szó, 1972. március (25. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-25 / 72. szám, szombat

Hétvégi hírmagyarázatunk | Ä „JÖVŐ TERVE" Husszein jordániai uralkodó föderációs terve kétségkívül vi­hart kavart Közel-Keleten. Az első kairói, damaszkuszi, bejfú- ti vélemények rámutattak: Husszein az ún. föderatív állam­forma létrehozásával végképp fel akarja számolni a paleszti­nai nemzeti ellenállási mozgalmat. Több politikai megfigye­lő és tekintélyes lap hangsúlyozta: a hasemita trón körül tömörülő politikai csoportosulások — a felszabadítási mozga­lom háta mögött — megegyeztek Izraellel, végképp felosztot­ták egymás között a palesztinai nép hazáját. 1972. III. 25. Döntő szakasz Közismert tény, hogy Husz- ftzein számára a múltban is, ma is gondot okozott a palesz­tinai kérdés. A probléma gyö­kerét keresve feltétlenül rá kell mutatnunk, hogy a palesz­tin állam felszámolásában sze­repe van a hasemita uralkodó­háznak is. Az 1948—49-es Jor­dániái—izraeli háború során kaparintotta meg Abdullah Ke- Íet-Palesztinát, Jeruzsálem ke­leti városnegyedével együtt. Végeredményben tehát úgy is mondhatnék, hogy Izrael és transz}ordánia felosztotta egy­más között Palesztinát. Köztu­domású azonban, ahogy a hase­mita uralkodóház nem csupán a palesztinai területeket, tehát Giszjordániát kaparintotta meg, hanem e területekkel együtt a hasemita trón fennhatósága alá került Palesztina lakosságának tekintélyes része is. A jordá- iiiai királyság lakossága tehát az 1948—49-es területszerzés­sel egyidőben megháromszoro­zódott. A királyság népességé­nek ez a nem kívánatos nö­vekedése okozta az elsőrendű problémát, arról nem is szólva, hogy az idők folyamán, az iz­raeli kormány diszkrimínatív intézkedéseivel párhuzamosan, megindult az izraeli kézre ke­rült palesztinai területekről a menekültek bevándorlása az or­szágba. Az ammani kormány kényte­len-kelletlen eltűrte, hogy a palesztinai menekültek Jordá­niái területeken építsék ki bá­josaikat, szervezzék meg ellen­állási mozgalmunkat elsősor­ban Izrael ellen, Husszein ugyanis sohasem mert teljes nyíltsággal ujjat húzni a szom­szédos arab államokkal, ame­lyek támogatták a palesztin el­lenállást s hasonló álláspontot követelték meg Ammantól Is. A hasemita trón tehát szorult helyzetbe került. A palesztinai ellenállási mozgalom ideológiá­ja, Amerika- és imperialista- tellenes beállítottsága —» úgy tűnt — felborítja az ország bel­politikai egyensúlyát, veszélyez­teti a monarchia jövőjét, pon­tosabban fogalmazva: létét. Husszein király éppen ezekből á momentumokból kifolyólag látta úgy, hogy elérkezett a idöntő szákasz, a nyers erő al­kalmazásával kell felgyöngyölí- teni az ellenállási mozgalmat. A polgárháború után Közismert tény, hogy Husz- šzein amerikabarát platformon áll, szoros szálak fűzik Nagy- Britanniához; általában a nyu­gati burzsoá államoktól várja, hogy „nehéz idők“ esetén meg­védik trónját. Érthető tehát, hogy Husszein király a legszí­vesebben Izraellel is „meg­egyezne“, ha ... ha nem tarta­na a többi arab országtól. A jordániai polgárháború idején ugyanis teljes nyíltsággal meg­mutatkozott: hogy az arab tömb szolidáris a palesztinai ellenál­lási mozgalommal, hajlandó és képes annak hathatós támoga­tást nyújtani. Husszein azonban annyit mégis elért, hogy a ge­rillák legnagyobb támaszpont­jait felszámolta, sőt, az ellen­állási mozgalom központját el­űzte az ország területéről. Viszonylag csendes időszak következett, úgy tűnt, a palesz­tinai elenállási mozgalom meg­felelő alternatív megoldást ta­lált harca további megszervezé­séhez, folytatásához. Igaz ugyan, hogy Izrael a továbbiak során sem szüntette be harcát a gerillákkal, ez idő tájt liba­noni támaszpontjaik ellen in­tézett egy-egy nagyobb feltű­nést keltő támadást, amely ál­lítólag megtorlás volt az ellen­állók különböző harci cseleke­deteiért. Tény azonban, hogy a palesztinai kérdés egy időre mintha háttérbe szorult volna, bár az arab országok megnyi­latkozásaiban mindig nyomára bukkanhattunk a következetes állásfoglalásnak. Nem csoda tehát, hogy Húsz- szein király föderatív állam- rendezési terve bombaként ha­tott, nem csupán az arab or­szágokat és a palesztinai el­lenállási mozgalmat lepte meg, hanem a világ közvéleményéi általában. Mint már említettük, mindjárt az első reakciók arra utaltak: Husszein végképp elárulta a palesztinai nép ügyét, titokban megegyezett Izraellel, sőt haj­landó immár különbékét is köt­ni. Tiltakozások közepette Később kinderiilt, hogy Husz- szein terve ellen szinte min­denki tiltakozik. Az arab or­szágok ellenállása természete­sen várható volt és nem keltett meglepetést. Azonban tiltako­zott Golda Meir kormánya is. Érdekes momentum azonban, hogy amferikai részről — mint­ha a taktikát nem hangolták volna össze — disszonáns hang csendült fel, a Fehér Ház ugyanis helyeselte Husszein tervét. Nem keltene meglepetést, ha kiderülne: a Husszein-terv mö­gött a CIA mesterkedései hú­zódnak meg. Tény ugyanis, hogy a Husszein-terv — ha más­ra nem is — az arab egység megbontására alkalmasnak bi­zonyulhat, kiélezheti az ellen­téteket, felszaggathat régebbi keletű sebeket. Vitathatatlan, hogy az arab egységtörekvések útjában álló akadályod Izrael malmára hajtják a vizet, ked­vező „légkört** teremtenek a Tel Aviv-1 politikai elgondolá­sok megvalósításához. Nem tarthatjuk kizártnak, hogy Husszein és Golda Meir kabinetje között valóban foly­tak puhatolózó tárgyalások, an­nak ellenére, hogy ezt mindkét részről tagadják. Igaz ugyan, hogy a „terv“ a jordániai fö­deráció palesztinai részének a fővárosaként Jeruzsálemet Jelö­li meg, ez pedig aligha egyez­tethető össze a Dajan-koncep- eiővaL Kétségtelen azonban, hogy a palesztinai ellenállási mozga­lom irányítói mind a mai napig hallani sem akarnak arról, hogy Ciszjordánia területén lé­tesüljön a föderáció paleszti­nai része. Ez eleve azt jelente­né, hogy az elenlállási mozga­lom lemondott a független, szu­verén palesztinai államért foly­tatott harcáról, hagyta kiszúr­ni a szemét a Husszein által javasolt autonóm területtel. Husszein magyarázata Az elmondottakból is nyilván­való, hogy a világ közvélemé­nye türelmetlenül várta, vajon Husszein király miként próbál kilábalni a tiltakozások árada­tából. Nos, az alkalom nem váratott magára sokáig, a ha­semita uralkodó a hét köze­pén sajtóértekezleten fűzött magyarázatot elképzeléseihez. Nem szeretnők részletezni az ismert tényeket, mindössze egy momentumot kiragadva kísére­lünk meg rámutatni a király taktikázására. Husszein — az „aki időt nyer, az életet nyer“ elvének az alapján — hangsú­lyozta: a „jövő tervét“ terjesz­tette az arab országok, a pa­lesztin ellenállási mozgalom elé. Vitathatatlan, hogy ez a terv aligha szolgálja a jövőt, sőt olyan megoldást javasol, amely permanensé tenné a torzsalko­dást, újabb válságok kirobba­nását rejtené magában. B. P. I. BEFEJEZŐDÖTT A SZOVJET SZAKSZERVEZETEK XV. KONGRESSZUSA Moszkva — A szovjet szak- szervezetek XV. kongresszusa pénteken egyhangúlag jóvá­hagyta a Szovjet Szakszerveze­tek Központi Tanácsának az előző kongresszus óta végzett négyesztendős tevékenységét. A küldöttek négy napon át vi­tatták a Szovjet Szakszerveze­tek Központi Tanácsának beszá­molóját. A vitához 43 küldött szólt hozzá. A felszólalások mél­tatták az SZKP és a szakszerve­zetek arra irányuló törekvését, hogy a szovjet gazdaság nagy­arányú fellendítése alapján emeljék a népjólétet. A kong­resszus támogatásáról biztosí­totta az SZKP és a szovjet kor­mány lenini külpolitikáját. Alekszandr Selepin, a Szov­jet Szakszervezetek Központi Tanácsának elnöke zárszavában megállapította: a küldöttek fel­szólalásai átfogó képet adtak a 98 millió embert tömörítő legnagyobb tömegszervezet egész tevékenységéről. Mint a kongresszus megálla­pította, a nemzetközi színtéren a szovjet szakszervezetek aktívan küzdenek a munkás- világmoz­galom egységéért és összefogá­sáért, az imperializmus és a gyarmati rendszer ellen, a bé­kéért és a társadalmi haladá­sért. A szovjet szakszervezetek ilyen irányú tevékenységét mél­tatták a felszólalásaikban a kongresszus külföldi vendégei is. A kongresszus munkacso­portjai indítványokat terjesz­tettek a Szovjet Szakszerveze­tek Központi Tanácsa elé a dolgozó munkakörülményeinek, pihenésének további megjavítá­sára. Mint Alekszandr Se­lepin mondotta, a küldöt­tek javaslatai és a mun­kacsoportok indítványai kie­gészítik és gazdagítják azt az akcióprogramot, amellyel har­colnak a XXIV. pártkongresz- szus határozatainak teljesíté­séért. Karel Hoffmann a Dorogomilov Vegyi Művekben Az FKP felhívása: NEM ET A KORMÁNYNAK! Párizs — A Francia Kommu­nista Párt Központi Bizottsága — mint már jelentettük — csü­törtökön este véget őrt kétna­pos ülésén egyhangúlag úgy döntött, hogy a Pompidou el­nök által elhatározott népsza­vazással kapcsolatban arra szó­lítja fel a szavazókat: mondja­nak nem et a népszavazáskor a Közös Piac kiszélesítésére. A Központi Bizottság határozatá­ban hangsúlyozza, hogy a nép- szavazási terv elsősorban bel­politikai célokat szolgál, de ugyanakkor arra is irányul, hogy Pompidou elnöknek „ki­töltetlen csekket adjanak a trösztök Európájának megerősí­tésére, ami a kontinens népei­nek érdekei ellen irányul, vala­mint arra, hogy a nemzeti füg­getlenség további elemeiről mondjon majd le“. A kormányhatalom e kísér­letével szemben a nem mel va­ló szavazás az egyetlen világos és hatékony válasz. Csak így le­het kifejezésre juttatni a fran­cia millióknak a politikai meg­változtatására irányuló akara­tát, s így lehet állást foglalni egy igazán demokratikus és bé­kés Európa mellett, csak így le­het egységbe tömöríteni az iga­zi nemzeti politikát óhajtó mun­kás, demokratikus és hazafias erőket. Georges Marchais, az FKP fő­titkárhelyettese csütörtökön es­te újságírók kérdéseire vála­szolva kijelentete, az a tény, hogy a népszavazás ügyében egyelőre nem jött létre meg­egyezés a két párt között, nem jelenti azt, hogy máris „feléget­ték a hidakat“. A tárgyalások tovább folynak a kommunisták és a szociálisták között a kö­zös demokratikus kormányprog­ram kidolgozásáról. MEGEGYEZÉS A KÖZÖS PIACI AGRÁRPOLITIKÁBAN Brüsszel — A Közös Piac tag­államainak mezőgazdasági mi­niszterei péntek reggelre — egész éjszakai tanácskozás után — kidolgozták és a maguk ré­széről egyhangúlag jóváhagyták az 1972—1973-as mezőgazdasági árstruktúrát és a közös piaci mezőgazdaság átszervezésének 10 éves távlati tervét, beleért­ve a finanszírozási problémák rendezését. A késő éjszakai órákban Mi­chel Cointat francia földműve­lésügyi miniszter ellenállásán majdnem megbukott a tárgya­lássorozat, de Sícco Manšholt- nak, az Európai Gazdasági Kö­zösségek bizottsága elnökének közvetítésével sikerült a min­denki számára elfogadható kompromisszumot elérnie: A kö­vetkező mezőgazdasági évben az állati termékek felvásárlási árát 8, a többiét pedig 5 százalékkal emelik. A tanácskozás végeztével Cointat kijelentette, hogy a ki­alakított árak ésszerűek, habár az eredmény nem egészen az, amire számított, mivel a két termékféleség árainak emelése között 5 százalékos különbséget szeretett volna elérni. A többi 5 földművelésügyi miniszter is elégedetten nyilatkozott a meg­állapodásról. TÖMEGMOZGALOM A FORRADALOM VÉDELMÉBEN Santiago — ötvenezer dolgo­zó válaszolt a chilei szakszerve­teknek arra a felhívására, hogy csütörtökön este Santiago köz­pontjában tömeggyűlésen támo­gassák a népi egység kormá­nyát. A chilei forradalmi változá­sok hívei fegyelmezett sorok­ban, a város négy különböző pontjáról érkeztek Santiago központjába. Az elnöki palota előtt lévő téren sorakoztak fel, hogy meghallgassák a nagygyű­lés szónokait. A tömeggyűlés résztvevői vö­rös zászlókat lengetve éltették a kormánykoalíciót, s bélyegez­ték meg a nép ellenségeit. „Le a spekulánsokkal!“, „Az egysé­ges népet soha nem lehet le­győzni!“ — hangoztatták. A szónokok elemezték az Al­le nde-kormány hivatali ideje alatt elért sikereket, kitértek a fizetések emelésére, a rézbá­nyák államosítására és a ma­gánkézben lévő nagybankok tár­sadalmasítására. Több felszólaló felháborodá­sának adott hangot amiatt, hogy az amerikai kémszerveze­tek összeesküvést szőttek Allen- de és kormányának megdönté­sére. Felszólították a népet, őrizze meg éberségét, s egységét, hogy megvédhesse a kormányt és el­zárhassák az utat minden reak­ciós kísérlet elől. Emberrablás Argentínában Buenos Aires — A La Razon című Buenos Aires-i lapban fényképfelvétel jelent meg, amely az olaszországi Fiat mű­vek képviselőjét fogságában áb­rázolja. A csütörtöki La Razon szerint a képet a főváros egyik mulatóhelyen, találták, de a fel­vételen ezúttal nem volt sem­miféle üzenet. A fénykép az 56 éves Oberdan Sallustrót, a Fiat argentínai leányvállalatának ve­zérigazgatóját mutatja, háttér­ben zászlókkal és az úgyneve­zett népi forradalmi hadsereg jelszavaival. A trockista szervezet koráb­ban azt hangoztatta, hogy Sal­lustrót „népi bíróság“ elé állít­ják azzal a váddal, hogy közre­működött az ország kirablásá­ban, beleavatkozott a helyi po­litikai viszonyokba és kizsák­mányolta a munkásokat. A Fiat Cordoba melletti üze­me 1970-ben és tavaly számos munkástüntetés színhelye volt. Tavaly a kormány feloszlatott két helyi szakszervezetet, letar­tóztatta azok legharcosabb kép­viselőit, maga a vállalatvezető­ség pedig politikai tevékenység miatt 350 munkást bocsátott el. Moszkva — A csehszlovák szakszervezeti küldöttség, amely Karel Hoffmann elvtársnak, az FSZM Központi Tanácsa elnö­kének vezetésével részt vett a szovjet szakszervezetek XV. kongresszusán, tegnap ellátoga­tott a moszkvai Dorogomilov Vegyi Müvekbe. Megismerkedett az üzem történetével, mai ter­melésével és távlataival, közvet­len beszélgetést folytatott az üzem vezetőségével, párt- és szakszervezetének képviselői­vel. Egyes részlegek megtekin­tése után küldöttségünk üzemi nagygyűlésen vett részt. Erősödő együttműködés Ottawa — A Szovjetunió Leg­felső Tanácsának küldöttsége Nyikolaj Tyihonovnak, a Szov­jetunió Minisztertanácsa elnök- helyettesének vezetésével befe­jezte látogatását Kanadában. A kanadai tárgyalásokról ki­adott közös közleményben a tár­gyaló felek megelégedésüket fejezik ki a szovjet—kanadai kapcsolatok jelentős javulása láttán. A Szovjetunió Legfelső Taná­csának küldöttsége hivatalos látogatásra kanadai parlamenti küldöttséget hívott meg a Szov­jetunióba. Három és fél milliárd a NASA-nak Washington — Az amerikai képviselőház űrkutatási bizott­sága 3 428 000 000 dollárt ha­gyott jóvá az 1972—73-as pénz­ügyi évre az Országos Űrhajó­zási Hivatal (NASA) céljaira. Dr. John Foster, a Pentagon kutatási osztályának vezetője a szavazás előtt tartott beszámo­lójában figyelmeztette a bizott­ság tagjait, hogy a Szovjetunió 1971-ben két és félszer annyi űrszerkezetet bocsátott fel, mint az Egyesült Államok. Közös állásfoglalással a békéért New York — Mint a Daily World közli, az Egyesült Álla­mok Kommunista Pártjának küldöttsége Gus Hall főtitkár vezetésével és a Kanadai Kom­munista Párt küldöttsége, W/Z- liam Kashtan főtitkárral az élen tárgyalásokat folytatott Toron­tóban. Ennek során hangsú­lyozták; a két párt követeli az Egyesült Államok indokínai ag­ressziójának haladéktalan meg­szüntetését és az amerikai csa­patok kivonását az indokínai országok területéről. A két párt közös nyilatkozat­ban üdvözölte a Szovjetunió bé­keszerető kezdeményezéseit és állást foglalt az európai bizton­sági és együttműködési értekez­let mielőbbi megtartása mellett. Leszögezték, hogy véget kell vetni a közel-keleti agresszió­nak és el kell érni az izraeli csapatok kivonását a megszállt arab területekről. GUSTA FUClKOVÁ, a Cseh* szlovák Nőbizottság elnöke, aki a kubai nőszervezetek meghí­vására Kubában tartózkodik, szerdán felkereste a Kubai Kommunista Párt Központi Bi­zottságát és fellépett a kubai televízióban is. Ezt követőleg Gusta Fučíková Oriente tarto­mányba látogatott. A FAJGYŰLÖLET és a faji megkülönböztetés gyökeres fel­számolása az Egyesült Nemze­tek Szervezetének elsődleges kötelessége — hangsúlyozta Adam Malik indonéz külügymi­niszter az ENSZ-közgyűlés 24. ülésszakának elnöke, az ENSZ különleges bizottságához inté­zett üzenetében. AZ ÍR PARLAMENTBEN be­fejeződött a háromnapos vita, amelyben mind a kormánypárt, mind az ellenzéki párt képvi­selői támogatták a kormány azon elhatározását, hogy Íror­szág belép a Közös Piacba.

Next

/
Oldalképek
Tartalom