Új Szó, 1972. március (25. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-02 / 52. szám, csütörtök

rMiről ír a világsajtó? __________ ■ alTHi.ii ■ l' Humanité Elméletileg teljesen kész egy olyan automata Hold-obszerva­tórium terve, amely különböző megfigyeléseket és kutatásokat végez, a Földről irányítják és rádió-, illetve televízió segít­ségével nagymennyiségű információt juttat a Földre — írja a moszkvai Pravdában Alekszandr Mihajlov akadémikus. A szovjet tudós rámutat, hogy az elmondottak méginkább vonatkoznak a Vénuszra, a Marsra, és más bolygókra. Ezek­nek a bolygóknak elérése űrhajós által és az űrhajósok élet­funkciójának megőrzése a több hónapig tartó űrrepülés so­rán, óriási erőfeszítéseket és anyagi ráfordításokat követel. Mihajlov véleménye szerint a sikert ezen a területen szem­látomást még igen sokáig az automaták hozhatják meg. Az akadémikus hangsúlyozza, hogy az automatika és a távvezérlés további fejlődése mellett, az űrhajós-expedíciók indítása a bolygókra és a kockázattal, valamint óriási kiadá­sokkal járó űrrepülések háttérbe szorulnak és végső soron kiegészítő, de nem alapvető funkciót tölthetnek be. Mindez természetesen — írja a tudós —, nem vonatkozik az orbitá- lis állomásokra, amelyeken az ember jelenléte elengedhetet­len. A Luna—20 szovjet automata állomás pontos repülése még inkább megerősíti ezt a véleményt — állapítja meg a továb­biakban Mihajlov. A Luna—20 újabb kőzetmintákat szállított a Hold hegyes vidékéről a Földre. Ez jelentős mértékben ki­szélesíti bizonyítékainkat a Hold ásványtanáról és földtaná­ról, mivel eddig csupán az úgynevezett holdtengeri terüle­tekről voltak adataink — hangsúlyozza a szovjet akadémi­kus. A UHumanité a Nixon-látoga- tásról kiadott kínai—amerikai közös közleményt elemezve utal arra, hogy széles szaka­dék tátong a békés együttélésről a közleményben hangozta­tott szép szavak és a valóság között, hiszen nincs olyan kon­tinens, ahol ezeket az elveket az amerikai imperializmus ne sértené meg naponta. A sanghaji közleménynek tehát nem szabad illúziókat kel­tenie — hangsúlyozza a továbbiakban a UHumanité. Ha kiderülne, hogy — mint a közlemény bizonygatja — Peking és Washington kapcsolatainak normalizálása nem más országok kárára történik, akkor a normalizálás megfe­lelne az általános érdekeknek. De nem lehet elfelejteni, hogy Nixon útjának első előkészületeire éppen akkor került sor, amikor Peking és Washington közös erőfeszítést fejtett ki a Bangla Desh önállósága ellen. Couve de Murville a múlt héten azt mondotta, hogy az Egyesült Államok azért „partner“ Kína számára, mert a pekingi vezetők szemében „az ellen­ség — a Szovjetunió“. Nehéz elutasítani az ilyen értelmezést akkor, amikor a kínai kormány — az indokínai háború elle­nére — bankettet rendez Nixon tiszteletére, ugyanakkor el­utasítja a Szovjetuniónak a normális kínai—szovjet kapcso­latok és baráti viszony helyreállítására irányuló javaslatait — hangoztatja az FKP lapja. Az Al Liva című bejrúti lap nicosiai tudósítója szerint az amerikai hírszerző szervek Ciprus szigetéről kémtevékeny­séget folytatnak az arab államok ellen. A kyréniai körzet­ben rádióközpont működik, amelynek feladatai közé tartozik az arab kormányok közti beszélgetések rádiólehallgatása. A tudósító rámutat, hogy most, a Ciprusi Köztársaság ellen készülő újabb összeesküvés idején, meg kell hiúsítani a NATO-nak azokat a terveit, amelyek Ciprust az arab népek és a szocialista országok elleni agresszió hídfőállásául kí­vánják tenni. A gaulle-ista La Nation arról ír, hogy Nyugat-Európát min­den eddiginél súlyosabb inflá­ciós veszély fenyegeti. Ebből a szempontból a lap különösen Anglia helyzetét tartja ve­szélyeztetettnek, mivel Angliában az elmúlt évben az árak 9,2 százalékkal emelkedtek. Ha a bányászoknak adott bér­emelés után más iparágakban is 15—20 százalékos béreme­lésekre kerül sor, az angliai helyzet katasztrofálissá válik. A font újabb leértékelése pedig megsemmisítené a kontinens és Anglia között megkezdődött gazdasági és pénzügyi köze­ledés eddigi eredményeit. A La Nation rámutat, hogy Angliában a nagyarányú ár­emelkedést elsősorban az országba beözönlő dollár okozta. Egyetlen nyugat-európai ország sem reméli, hogy megszaba­dulhat a továbbra is Európába áramló 'dollár inflációs hatá­sától. Connally amerikai pénzügyminiszter kereken kijelentet­te, hogy a dollár még hosszú ideig átválthatatlan marad. Az Egyesült Államok azt várja, hogy a „dolgok majd maguktól rendeződnek“. De magától nem jön rendbe semmi. Az ameri­kai deficit 1971-ben 30 milliárd dollárra tehető és ez a csil­lagászati számot elérő deficit súlyosan zavarja az egész eu­rópai gazdaságot. Az amerikaiak ugyanis átválthatatlan dol­lárjaikkal továbbra is felvásárolják az európai gyárakat, és az ezt követő áremelkedésekkel inflációt okoznak Nyugat-Eu- rópában. AL LÍVA La Nation A kispolgárról és a kispolgäriassänröl Bensőséges ünnepély 1972. III. 2. Február 24-én délután ünne­pélyes évzáró gyűlést tartott a Nitrai (Nyitra) Pedagógiai Fa­kultás CSSZBSZ szervezete. Ezen az ünnepélyen a Győ­zelmes Február 24., a szovjet hadsereg 54. és a Szovjetunió­ban megalakult önálló cseh­szlovák katonai egység 30. év­fordulóját méltatta beszédében Jamárik Milan dékánhelyettes. Az évzárón a CSSZBSZ Szlo­vákiai Országos Bizottságának elnöke, Opava mérnök is jelen volt. A nitrai járást Emil Zele- nay titkár, továbbá a járási vezetőség részéről Stanislav Slamka alezredes és Mišovič elvtársak képviselték. A pedagógiai fakultás Cseh­szlovák—szovjet Baráti Szövet­ség szervezetének működéséről a szervezet elnöke, Bihunec al­ezredes, mérnök tartott beszá­molót. A fakultás egyesülete, több mint 750 taggal a nitrai járás legjobbjai közé tartozik. Az ünnepélyt dr. Karol Jed­lička, a Történelmi Tanszék ve­zetője irányította. A műsor keretében orosz és szlovák verseket szavaltak a főiskola hallgatói. A zsúfolásig megtelt díszte­remben a jelenlevő tanárok és hallgatók hosszantartó tapssal jutalmazták a szép zeneszámo­kat. A műsor befejezésekor a párt, a pedagógiai fakultás ve­zetősége és a CSSZBSZ helyi alapszervezetének vezetősége nevében dr. Michal Soták pro­fesszor, a fakultás dékánja em­lékérmet, eredeti olajfestményt és díszoklevelet adott át a mű­vészegyüttes vezetőjének. Dr. HOFER LAJOS Csehszlovákia Kommunista Pártjának XIV. kongresszusa kihangsúlyozta, hogy a szocia­listaellenes és opportunista erőknek a társadalmunkban és a CSKP-ban bekövetkezett po­litikai veresége után, a párt elsőrendű feladata, hogy fel­fedje azokat a szociális és osz­tályokokat, forrásokat és gyö­kereket, amelyek lehetővé tet­ték ezen erők kinövését és nö­vekedését. Feladata egyúttal, hogy ezen erők vereségét ideo­lógiai vonatkozásban is befe­jezze. A CSKP XIV. kongresszusa és a képviselő-választásokban aratott átütő siker, amely a CSKP politikájának és a szocia­lista állam támogatásának meggyőző bizonyítéka, bizo­nyos értelemben lezárta szocia­lista társadalmunk és vezető ereje, a CSKP életének egyik legnehezebb, legbonyolultabb időszakát, amelynek gondjait, bajait a szocialistaellenes és opportunista erők támadása okozta. A csehszlovák szocialista tár­sadalom és a kommunista párt fejlődésében most új szakasz kezdődött, az a szakasz, amely­nek keretében felszámoljuk az ellenforradalomnak különösen az ideológiai felépítményben és a szociális-gazdasági alapban tapasztalt okait és következmé­nyeit, az a szakasz, amelyet a szocialista társadalom sokolda­lú fejlődése jellemez majd. A fejlődés új szakasza szin­te törvényszerűen váltja ki a kérdést: hogyan tovább, milyen irányba összpontosítsuk erőn­ket, melyek azok a fő felada­tok, amelyeket meg kell olda­nunk. Erre a kérdésre világos vá­laszt adott a CSKP KB decem­beri plénuma. Az előttünk állő legfőbb feladat a CSKP XIV. kongresszusa következtetései­nek megvalósítása minden sza­kaszon, más szóval a kitűzött politikai irányvonal következe­tes folytatása. A kongresszus határozatának, programjának teljesítése az egész párt, min­den kommunista forradalmi feladata. Egyidejűleg ez a kérdés is felvetődik: hogyan folytassuk a harcot a szocialistaellenes és az opportunista erők ellen. Idő­szerű egyáltalán a harc ezek ellen az erők ellen? Jelente­nek-e ezek az erők még vala­miféle reális veszélyt? A CSKP KB decemberi plénuma ezekre a kérdésekre is válaszolt. Nem kétséges, a választások eredménye azt is bizonyítja, hogy az antikommunista és a jobboldali eleinek ideológiai vereséget szenvedtek, hogy a párt sikeresen valósítja meg a gottwaldovi jelszót: Arccal a tömegek felé!, hogy a pártnak sikerült megnyernie a nép leg­nagyobb részét. Ebből azonban nem vonható ie az a következ­tetés, hogy végérvényesen le­zárult és immár a múlté a szo­cialistaellenes és az opportu­nista erők ellen folyó harc. Az ilyen következtetés a párt le­fegyverzését jelentené. A CSKP KB decemberi plénuma ezért hangsúlyozta: nem eshetünk önelégültségbe a „szédítő sike­rek“ felett. Ugyancsak kihang­súlyozta: a Nemzeti Front je­löltjeire 99 százalékban leadott szavazatok nem kelthetik arít az illúziót, hogy e szavazatok gépiesen öntudatos marxistá­kat-leninistákat és internacio­nalistákat képviselnek: a párt­nak józanul kell megítélnie a helyzetet, nem topoghat egy helyben, mert ez a harci szel­lem feladását jelentené. Vagyis ebben a vonatkozásban is — hangsúlyozta a decemberi plé­num — következetesen a CSKP kongresszusa óta a pártban és a társadalomban kialakult vál­ság tanulságaiból kell kiindul­nunk. Az opportunizmus ellen fo­lyó harc végérvényes befeje­zettségéről szóló helytelen kö­vetkeztetést többek között az a tézis is kiváltja, amelyet a jobboldal igyekezett velünk el­fogadtatni. E szerint a munkás­mozgalomban és politikai párt­jában megnyilvánuló opportu­nizmus csupán a társadalmi va­lóság elégtelen megismerésén alapuló politika hibáinak és tévedéseinek a következménye. Mindezzel párhuzamosan a nyugati tömegtájékoztatási esz­közök egy részében olyan né­zetek [és ezeknek a nálunk ki­váltott hatását nem becsülhet­jük le!) ütik fel a fejüket, ame­lyeket nem minősíthetünk más­képp, mint az 1968-ból és 1969- ből, valamint a korábbi évek­ből származó demagóg érvek feltámasztásának. A lényük ab­ban van, hogy a CSKP-n belüli opportunizmus és a csehszlo­vákiai ellenforradalom veszé­lyét az ún. szektáns erők szán­dékosan felnagyították. A vá­lasztási eredmények állítólag meggyőzően bizonyították, hogy ezek az erők csak elenyé­sző százalékot képviseltek és képviselnek társadalmunkban, hogy semmiféle jobboldali ve­szély nem létezett és nem lé­tezik. Ellenkezőleg, a társada­lom és a párt számára állító­lag azok az erők jelentenek tényleges veszélyt, amelyek átgondoltan felnagyították és felnagyítják az ún. ellenforra­dalmi veszélyt. Ezeket a nézeteket azonban nem csupán az 1968—1969-es években hallottuk. Ilyen vagy olyan formában már az ötve­nes évek második felében, de különösen 1960 után nyilvánul­tak meg, azután, hogy kinyilat­koztatták a szocializmus teljes győzelmét hazánkban. Ettől az időtől fogva kezdték „elméleti­leg“ indokolni az osztályharc és a proletárdiktatúra elhalá­sát. Ezek a nézetek nemcsak hogy fokozatosan lefegyverez­ték a CSKP-t és a szocialista államot, hanem egyúttal előké­szítették a talajt az opportu­nista és szocialistaellenes erők­nek a párt és a szocializmus ellen irányuló támadása szá­mára. Az opportunizmus elleni harc nem egy rövid ideig tartó kam­pány, hanem hosszú ideig tartó küzdelem, amely tartalmánál fogva része a burzsoázia elle­ni osztályharcnak. A munkás- mozgalomban és politikai párt­jaiban megnyilvánuló opportu­nizmus nemcsak nem is első­sorban az elégtelen megisme­résen alapuló politika hibái­nak és tévedéseinek kérdése. Az opportunizmus, mégpedig minden formájában, a nagy és kispolgári ideológia megnyilvá­nulása a munkásmozgalomban és politikai pártjaiban, vagyis osz­tályalapját tekintve nagy. és kispolgári irányzat. Az oppor­tunista tehát kispolgár a mun­kásmozgalomban és pártjában. Társadalmunkban i a kis­polgár és mint megnyilvánulá­si formája, a kispolgári szem­lélet alkotja az opportunizmus és a szocialistaellenes erők szociális alapját. Az opportu­nizmus elleni harc lényegében ezért jelenti a burzsuj és a kis­polgár elleni harcot, a burzsoá és a kispolgári ideológia elleni harcot, azt a harcot, amely hosszú ideig tart, és lényegét tekintve osztályharc. Az op­portunizmus elleni harc ezért jelenti a burzsoá és a kisool- gári osztály számára tipikus egész életmód, egész értékrend- szer és mindenfajta gyakorlati, valamint világnézeti magatar­tás elleni harcot. Az opportunizmust ezért nem elegendő csak politikailag és eszmeileg legyőzni, végérvé­nyes vereségéhez és felszámo­lásához ezért kell legyőzni a kispolgárt és a kispolgári szem­léletet az egész társadalomban. A reakciós kispolgár megret­tenve elbújt ugyan, visszahúzó­dott a politikai harc arénájá­ból, de céljait nem adta fel és új lehetőségekre vár. A kispol­gár rendkívül alkalmazkodó, és képes élősködni, gazdagodni és „aranyat bányászni“ még ott 'is, ahol az úgyszólván lehetet­len. A kispolgár alkalmazko­dott, gyorsan kezdett erősöd­ni, gazdagodni, talpra állni a revizionista szellemben defor­mált új gazdaságirányítási rend­szer megvalósítása kapcsán. 1968-ban, amikor gazdasági és politikai téren rendkívül ked­vező feltételek alakultak számára, arra törekedett, hogy minden lehetőséget megteremt­sen nagyarányú magánvállalko­zásához, mivel tőkés akart len­ni. És éppen ez a kispolgár je­lentette a csehszlovák ellen- forradalom széles körű szociá­lis bázis:''. Ez azt bizonyítja, hogy a bur­zsoázia politikai és gazdasági veresége után a kisburzsoázia, a kispolgárság jelenti a leg­nagyobb veszélyt a szocializ­musra. A kisburzsoázia és kis­polgárság, amely nemcsak a kapitalizmus esetleges vissza­állításának jelentheti a szociá­lis bázisát, hanem egyúttal olyan politikai erő is lehet, amely ezt a visszaállítást meg­valósítja. Ez a kispolgár és ez a kis­polgárság mindmáig megtalál­ható, mégpedig nemcsak a szo­cializmus ún. fogyasztói értel­mezésében, az anyagi javak utáni hajszában (ami az „ön­realizálásnak“ mindmáig fő kritériuma), az önző individua­lizmusban és fölényeskedésben, hanem a nyugati életmód, nyu­gati értékrendszer, magatartás, erkölcs és szemlélet csodálatá­ban, utánzásban és átvételében is. A fejlett szocialista társada­lom építése ezért azt is jelen­ti, hogy céltudatosan kiirtjuk a kispolgárság minden gyökerét és okát, hogy korlátozzuk és felszámoljuk azokat a lehető­ségeket, amelyek alkalmat ad­nak a kispolgári elemnek a nö­vekedésre, a megerősödésre és a meggazdagodásra, s amelyek lehetővé teszik a kispolgári ideológia terjedését. Csakis ez­által válhat politikai és eszmei győzelmünk teljessé az oppor­tunizmus fölött. ANTONÍN DOLEJŠI (Pártélet) A Szlovákiai Mérnöki Rendszerezési Intézet prie'üdzai koordinációs központja már több mint jél éve veszi igénybe a Szlovák Szén és Lignit Bányák vállalatai tömeges adatainak automatizált jel* dolgozására számítóközpontját. A jelvételen Eva Urlanová programátor és Viliam Veterník ope* rátör. (Felvétel: J. Lofaj — ČSTK)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom