Új Szó, 1972. március (25. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-02 / 52. szám, csütörtök
SZÜLÖK. NEVELŐK FÓRUMA Arany János 1817.111. 2. —1882. X. 22. Arany János, Petőfi Sándor idősebb pályatársa és barátja, a forradalmi népi költészet egyik megteremtője, a magyar verses epika legkiemelkedőbb művelője 1817. március 2-án született Nagyszalontán. Hazai magyar olvasóink megőrizték forradalmi üzenetét, s legjelesebb alkotása a T oldi-trilógiája, nemcsak kedves olvasmányuk volt; Háber Zoltán drámai feldolgozásában harmincnyolc őszén színre kerül a tornóci N úgy gyűlés 22 ezer főnyi résztvevője előtt. A költő születésének 155. évfordulójáról az alábbi költeménnyel emlékezünk meg. EPILÓGUS Az életet már megjártam. Többnyire csak gyalog jártam, Gyalog bizon’... Legfölebb ha omnibuszon. Láttam sok kevély fogatot, Fényes tengelyt, cifra bakot: S egy a lelkem! Soha meg se’ irigyeltem. Nem törődtem bennülővel, Hetyke úrral, cifra növel: Hogy’ áll orra Az út szélin baktatóra. Ha egy úri lócsiszárral Találkoztam s bevert sárral: Nem pöröltem, — Félreálltam, letöröltem. Hiszen az útfélen itt-ott, Egy kis virág nekem nyitott: Azt leszedve, Megvolt szívem minden kedve. Az életet, ím, megjártam: Nem azt adott, amit vártam: Néha többet. Kérve, kellve, kevesebbet. Ada címet, bár nem kértem, S több a hír-név, mint az érdem: Nagyravágyva. Bélelt volna keblem vágya. Kik hiúnak és kevélynek — Tudom, boldognak is vélnek: S boldogságot Irigy nélkül még ki látott? Bárha engem titkos métely Fölemészt: az örök kétely; S pályám bére Égető, mint Nessus vére. Mily temérdek munka várt még! .. Mily kevés, amit beválték Félbe-szerbe’, S hány reményem hagyott cserbe’! Az életet már megjártam; Mit szívembe vágyva zártam, Azt nem hozta, Attól makacsul megfoszta. Egv kis független nyugalmat, Melyben a dal megfoganhat, Kértem kérve: S ő halasztá évrül-évre. Csöndes fészket zöld lomb árnyán, Hova múzsám el-elvárnám, Mely sajátom; Benne én és kis családom. Munkás, vidám öregséget, Hol, mit kezdtem, abban véget... Ennyi volt csak; S hogy megint ültessek, oltsak. Most, ha adná is már, késő: Egy nyugalom vár, a végső: Mert hogy’ szálljon, Bár kalitja már kinyitva, Rab madár is, szegett szárnyon? Találkozás az orosz északkal Kiállítás Bratislavában Az Orosz SZSZSZK, Karélia és a Komi Autonóm Köztársaság földjével és embereivel képzőművészeti alkotásokon keresztül ismerkedve a velük való értelmi és érzelmi kapcsolat alakul ki bennünk. A Doszto- jevszkij-sori kiállítási csarnok tárlatán nyolc festő és egy szobrász, a szocialista realizmus mai új fejlődési fokán, érzéssel, közvetlen emberi hangon, egyszerűen és őszintén vall hazájáról s a népről az elmúlt tíz esztendőben létrehozott műveivel. A jól komponált, ritmikusan tagolt, plasztikus megoldású művek új szemmel látott, költőien átérzett, humanizmussal telített valóságot tükröznek. Mint ahogy Petőfi elsőnek fedezte fel az Alföld monumentális egyszerű szépségét, úgy ezek az orosz művészek is új területet hódítottak meg emberhez szóló, embert gyönyörködtető realista alkotásaikkal. Egyéni hangon, sajátos kifejező eszközökkel szólnak a távoli északi világról. De a rideg szépségben is kitapintják a lírai elemeket. Meglátják, hogy ebbe a környezetbe milyen szervesen illeszkednek a ki- sebb-nagyobb telepek, kolhozok, falvak kortól sötétre pácolt, kemény fából épített házai, s mennyire egyek velük az edzett, kitartó halászok, vadászok, favágók az immár szocializmus formálta új élete. A festők közül hárman moszkvaiak. Az ötvenéves J. Zverkov érd. művész vásznain „a levegőt s a fényt“ érezteti a folyóparti dombos tájon. Hol a téli nap sápadt aranya ömlik el, hol meg a tavaszi langyos esők nyomán bámulatos erővel ébred új életre a természet. A Mezeny folyón dinamikusan zajlik a jég, s a békés otthonok és lányosán karcsú nyírfák fölött puha rózsaszín felhők gyülekeznek. V. Sztozsa- rov Korovin felfogását követi. Központi témája a sajátosan orosz, de már szocialista falu, ahol az emberek egymásra találva élnek. A változó év- és napszakok __ megvilágításában rögzíti az Ö-orosz építészetet: Uszpenszk, Pszkov, Jaroszlav ódon templomait, házait, a népi szellem megnyilvánulásait. V. Szidorov tájai tisztán zengnek. akár a népi zene. Mestere a szikrázó, végtelen hótakaró megjelenítésének. S a ragyogó fehérségben vöröses fényben lángol egy csodamód rozsdaszínnek megmaradt lombú fa koronája. Hasonló érzékenységgel jelzi a tavasz első megnyilvánulásait. Gyönyörködteti a gyermeki vidámság. Ritmikus vonalakkal lendül a fényes ég felé a Hintázó leányka. Az élet lényegét keresi, s minden jelenségre gondolatokkal, érzésekkel reagál. — A zöld tavak országának, Karélia és Ko- mi-nak festői a természet költői varázsának s a jelen technikai fejlődésének dialektikus szembeállítói. Műveik hőse a homo faber, a dolgozó ember, a ma építője. S. Juntinen temperáin smaragdszín mezők, tajtékos patakok, erdőszegélyezte folyók köves partjai, apró falvak esti élete, kikötőben pihenő színes csónakok a fő motívumok. Pomor- cev csillogó vizek s a nedvdús zöld fű és mélybarna házak hatásos színellentétét érzékelteti. Egy-egy életképszerű kis A februári bérletsorozat utolsó estjén a Szlovák Filharmónia is hozzájárult Július Kowalski hatvanadik születésnapjának megünnepléséhez. Ebből az alkalomból az ostravai születésű zeneszerző „Felszabadulás“ című nagyzenekarra komponált ünnepi zenéje hangzott el. Richard Strauss Oboaversenye ritkán kerül előadásra. A kedves, hangulatos művet a zeneköltő 81 esztendős korában komponálta, lecsendesült lélekkel, mikor az alkotás nagy lázai és viharai már elmaradtak mögötte. Szokatlan, de egyszerűségében, melegségében megkapó straussi hang. Az agg mester a lassú tételben tisztult hangvételben daloltatja az oboát a könnyedén tovairamló sa- ro ktéteLek között. Az oboaszólót Juzef Hanu- šovský tolmácsolta. Hanusov- ský az oboa megbízható művésze, szólóját tiszta hangzással, muzikálisan, kellemesen adta elő és játékával élénk tetszést aratott. Zdenek Kos le r karmesteri egyéniségének egyik nagy eréjelenet is tarkítja vásznait. Nieminen az emberábrázolásban jeleskedik. Arcképein modelljei testi-lelki mását szép, nyugodt előadással szemlélteti, Lankinen, a szobrász bronzban, gránitban, márványban fogalmazott fejszobrai híven fejezik ki az ember lényegét, jellemvonásait. A Komi Autonóm Köztársaságban a Nagy Októberi Forradalom után születik meg a képzőművészet. A kezdő festőket ugyanazok a témák lelkesítik, mint a sok nemzetiségű Szovjetunió többi művészét: a hazai táj szépsége s az ember küzdelme a természettel. Jermolin közvetlen ismerője az egyszerű halásztelepek hétköznapjának s őszinte érzékelője szorgos, tevékeny népének. Torpolov komoly színekkel, határozott vonásokkal tünteti fel a Keresőket, az anyaföld rejtett kincseinek hősi feltáróit, világuk átalakítóit. A kezdetleges életkörülmények között élt, teljesen elmaradt emberek mai színvonalra emelkedésének, ennek a hiteles csodának krónikásai az Orosz Észak képzőművészei. BÁRKÄNY JENÖNÉ nye, hogy koncepciójában nincs semmiféle önkényeskedés. Nem alakítja a műveket a maga elképzeléseihez, nem kalandozik a belemagyarázás bizonytalan területeire. A műsor zárótömbjét, Beethoven VII. szimfóniáját tiszta fogalmazásban és mély művészi megérzéssel vezényelte. De a Filharmónia furcsa módon ezúttal nehezen melegedett bele a játékba, bár Kosler művészi jelenléte már az első tételben is intenzív volt. Az Allegrót mégis úgy adták elő, mint akik kívül állnak a zenében lejátszódó eseményeken. A második tétel nemes egyszerűséggel szólalt meg, de talán csak a szik- rázőan eleven Scherzo mosta el teljesen a zenekari művészek indokolatlan belső tartózkodását. Kosler a Finále fergetegé- ben is kitűnően tartotta az arányokat. Nem használta túl a tempókat, ami ezt a szárnyaló, sistergő, szilaj muzsikát könnyen féktelen száguldássá változtatja, s a tétel belső túlfűtöttsége éppen ezáltal jól érvényesült. HAVAS MÁRTA A mezőgazdasági pálya jövője Elérkezett az ideje annak, amikor az alapiskolák 9. évfolyama tanulóinak végleg dönteniük kell, milyen pályát választanak, hogyan alakul további sorsuk. Egyesek már végleg döntöttek, vannak azonban, akik még bizonytalankodnak, s nem tudnak határozni, milyen iskolába vagy szakra jelentkezzenek. A jobb előmenetelő tanulók rendszerint a gimnáziumot választják, hogy az érettségi bizonyítvány megszerzése után valamilyen főiskolán folytathassák tanulmányaikat, vannak, akik szakközépiskolába jelentkeznek. A gyengébb előme- netelűek többnyire iparitanuló- viszonyba mennek, valamilyen „divatos“ szakmát választva. A legtöbb fiú például autószerelő szeretne lenni. A kimondottan rossz tanulókat viszont meggyőzik, hogy mezőgazdasági iskolába jelentkezzenek. Ez rendszerint a tájékozatlanság és a valós helyzet nem ismeretének a következménye. Az alapiskolák tanulói gyakran keveset tudnak a mezőgazdasági iskolákról, s abban a hiszemben élnek, hogy ebben az iskolatípusban rosszabb előmenetellel és gyengébb képességekkel is helytállnak. Milyen csalódás éri őket aztán, amikor a tanév elején kénytelenek tudomásul venni, hogy képtelenek eleget tenni a követelményeknek. Csalódva, kiábrándultán hagyják el az iskola padjait s csak nehezen találnak helyet valamilyen más iparitanuló-intézet-_ ben. A bernolákovói (Cseklész) mezőgazdasági szakközépiskola — melyben a tanulók a mező- gazdaság gépesítésének szakját sajátítják el — 1952-ben létesült s Eszterházy gróf volt kastélyában nyert elhelyezést. Kezdetben csak egy osztállyal rendelkezett, s a tantestület a tanulók oktatásán és nevelésén kívül különféle kurzusok keretében képzelt kombájnoso- kat, traktoristákat, mezőgazda- sági gépjavítókat és egyéb szakembereket. A korszerű gépekkel ellátott szövetkezeteknek azonban egyre inkább magasan képzett szakemberekre van szüksége. Az iskola e követelményeknek megfelelően szüntelenül gyarapodott nemcsak a tanulók és a pedagógusok számát illetően, hanem nőtt az oktatás színvonala is. Üjabb tanulási formákat kellett bevezetni, mint például a hároméves felépítményi tagozatot, vagy a dolgozók iskoláját, mely öt évig tart. A megnövekedett létszám miatt a régi kastély természetesen már nem felelt meg a követelményeknek, ezért szükségessé vált, hogy új, korszerű iskolát építtessenek. Az 1960- ban átadott új épület 11 osztállyal, ezenkívül négy szak- tanteremmel rendelkezik, melyet leginkább a nyelvtanítás, az elektrotechnika, a mezőgazdasági gépek, vagy más gépjárművek alapjainak elsajátítása során vesznek igénybe a tanulók. Az iskola a legkorszerűbb segédeszközökkel rendelkezik. Az iskola nappali tagozatán évente 60—75 tanuló szerez érettségi bizonyítványt, azaz szakképesítést. A négyéves szakközépiskola nappali tagozatán rendszerint két osztály, a felépítményi iskolában, mely hároméves, pedig egy osztály nyílik. Az oktatás formájának bevezetését a gyakorlat kényszerítette ki. Számos ipari tanulónak ugyanis megvan minden feltétele ahhoz, hogy képességeit bővítse, s tanulmányait ebben az iskolatípusban folytassa. A kétéves ipari tanuló-intézetek végzős növendékei felvételt nyerhetnek a felépítményi tagozaton, s lehetővé válik számukra, hogy érettségi bizonyítványt szerezve mezőgazdasági főiskolára jelentkezzenek. Az iskola többi növendékéhez képest azonban előnyösebb helyzetben vannak, mert az érettségi bizonyítványon kívül már mesterlevelük is van. Milyenek a követelmények a négyéves mezőgazdasági szak- középiskolán? A nappali tagozat tanulói elsősorban általános műveltséget nyújtó tantárgyakat tanulnak: szlovák és orosz nyelvet, matematikát, fizikát és kémiát. Ezenkívül szak- tantárgyakkal is foglalkoznak, megismerkednek a mezőgazda- sági termeléssel, műszaki rajzolás keretében a gépek szerkezetével: szakoktatásban részesülnek, éspedig ökonómiát és szervezést, technológiát, mezőgazdasági gépészetet tanulnak. A tanulók diákéveik alatt elvégzik a gépjárművezetői tan- folyamot is., Csupán elméleti ismeretek azonban nem lennének elegendőek. Ezért szükséges, hogy a teóriát egybekapcsolják az élettel, ami az iskola műhelyeiben gyakorlatok révén történik. A négyéves szakközépiskola, illetve a felépítményi iskola érettségi vizsgákkal fejeződik be. A tanulók szlovák és orosz nyelvből írásbeli vizsgát tesznek, a gépjavítás és karbantartás-kezelés ismereteiből pedig gyakorlati vizsgát tesznek. Az érettségin ezenkívül egy választható tantárgy is szerepel. A diákok szóbeli vizsgán vesznek részt szlovák és orosz nyelvből, valamint szaktantárgyakból is. Már az elmondottakból is leszűrhető, hogy a mezőgazdasági szakközépiskola az igényes iskolák közé tartozik, s jő elméleti és gyakorlati tudással vértezi fel a tanulókat, akiknek többsége földművesszövetkezetekben vagy állami gazdaságok, ban szakközépkáderként helyez, kedik el. A legjobbak tanulmányaikat rendszerint a nitrai vagy a prágai mezőgazdasági főiskolán folytatják. Végzős növendékeink előtt tehát nagy távlatok állnak; a mezőgazda- sági termelés gyors ütemű gépesítése eredményeként a mezőgazdaságban hovatovább egyre több és bonyolultabb gépeket fognak alkalmazni, melyekkel csakis szakképzett egyének dolgozhatnak. Tehát már régen mögöttünk van az az idő, amikor a mezőgazdaságba csak a rossz tanulók mentek dolgozni. A mezőgazdasági szakközép- iskolába évről évre egyre többen jelentkeznek. Ezt a tényt örömmel nyugtázhatjuk, hiszen — mint említettük — a mező- gazdasági nagytermelésnek soksok képzett egyénre van szüksége. Van ennek azonban árnyoldala is, éspedig, hogy az iskolára kevés vidéki fiatal jelentkezik. A pályázók többsége városi, főleg a bratislavai alapiskolák növendéke. Kertelés nélkül meg kell mondanunk — a gyakorlat is igazolja —, hogy a városi fiatalok nem állnak olyan közel a mezőgazdasághoz, mint a vidékiek, akik gyakran parasztcsaládból származó gyermekek. Az iskola vezetősége ezért arra törekszik, hogy lehetőleg minél nagyobb számú fiatalt nyerjen meg a vidéki alapiskolákból, akik közvetlenül mezőgazdasági környezetből kerültek ki, s a föld, a mezőgazdasági gépek szerete- tét magukkal hozták otthonról. Az ilyen tanulókat a felvételi során természetesen előnyben részesítik. A velük szemben támasztott követelményünk mindössze annyi, hogy jó képességekkel és szlovák nyelvtudással rendelkezzenek. Hisszük, hogy falvainkon, a magyarlakta területeken is, számos olyan fiatal van, aki egy kis akaraterővel jól érvényesülhetne a mezőgazdasági szakközépiskolában. Ezért felhívjuk különösen a vidéki tanulók figyelmét arra, ha némileg is érdeklődnek a mezőgazdasági gépek iránt, jelentkezzenek ebbe az iskolatípusba. A bernolákovói mezőgazdasági szakközépiskola ez év májusában ünnepli fennállásának 20. évfordulóját. Ez alkalomból az iskolában nagyszabású ünnepségekre kerül sor: találkoznak az iskola volt növendékei, hogy tapasztalat- és vélemény- cserét folytassanak, elmeséljék élményeiket. Az ünneplők között lesznek „egyszerűbb“ dolgozók, vezető beosztású egyének, mérnökök sőt még magasabb képesítéssel rendelkezők is. örülünk ennek a találkozónak és hisszük hogy az emlékezés az itt eltöltött diákévekre hasznos lesz valamenyiiink számára. FRIDRICH MACHÁNEK, mérnök 1972. ZDENEK KOSLER A SZLOVÁK FILHARMÓNIÁVAL
