Új Szó, 1972. március (25. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-02 / 52. szám, csütörtök
Az I. Brnňi Gépgyár dolgozói szerelik a vajáni II. hőerőmű kazánját. A szerelőcsoport Ján Konečný vezető irányításával dolgozik. Ha a szerelés menete úgy kívánja, akkor túlórák beiktatásával fokozzák a munka ütemét. Felvételünkön a kazán előszerelésén dolgoznak az I. Brnói Gépgyár dolgozói. (Tóthpál Gyula felv.) A TEKINTET Azt írta, az éjfél előtti gyorssal érkezik. A gyermek és az apa lázasan készült a találkozásra. Egy hónap hosszú idő, és most eltelt. A viszontlátás öröme vibrál a levegőben, a kérdések sokasága tolongott Szormai István agyában: A régi? Vagy megváltozott? A felesége levelei szűkszavúak, inkább „hivatalosak“ voltak. Csak arról szóltak, milyen a fürdő, a kezelés, és mire kell pénzt költeni. A sorok között nem volt mágneses tér, nem volt olyan gondolat, ami a szívet is megörvendeztette volna. Kivételt az első levél képez, mert az időjárásjelentésen kívül szerepelt benne egy szó, ami Szormainak erőt adott és jókedvre derítette. Azt fejezte ki, hogy együvé tartoznak — elválaszthatatlanul. Ezt nem elég csak egyszer kimondani, leírni, érezni is kell. Csakhogy az első levél óta .hosszú idő telt el, és több biztatás, reménytápláló erő nem érkezett. Ejh, miért e borúlátó elmélkedés? Semmi okom a kételkedésre. Hiszen öt óra múlva közöttünk lesz, és akkor meggyőződhetem róla, hogy igazságtalan és undorítóan gyanakvó voltam — hessegette el gondolatait, de ezek mint szemtelen legyek, visszaszálltak. Nyílik az ajtó. Ö az. Bizonyára a korábbi vonattal jött. Repül a gyermek, ölelésre vágyik. Hosszú ölelésre, az elmulasztottakért. Meleg simul ásra, amit egy hónapja senki másnál nem talál meg. Még az apa szeme is elhomályosul, s e pillanatnyi feszültségben előtolakszik egy rég kibuggyanni készülő könnycsepp. Szormai könnyed lépésekkel és hitvesi csókkai siet felesége üdvözlésére. — Végre itthon vagy közöttünk, nagyon hiányoztál... A szempár, melybe belemélyedt, elvesztette fényét, mintha lemeztelenítve rejtőzne, árnyékba húzódna. A tekintet százféle gondolatot sugall, elnézéstkérő, fájdalmas, leszámoló, megbánó, almarasztaló, kihívó ... Szormai maga sem tudja, hogy milyen, de ezt a tekintetet sosem felejti el, megmarad benne egy életen keresztül. Olyan volt ez a pillanat, ami megfosztja gyökerétől, önbizalmától az embert, ami kérdőjelez: odaadást, őszinteséget, múltat és jövőt... S hiába kutatta, kereste a drága szempárban azt a fényt, amely ezelőtt három embert táplált, melegített... TĎTH JÁNOS N incs fogadónap, de az ajtó kilincsét egymásnak adják az asszonyok. Egyik gyermeke apját keresi, másik az anyasági pótlék elintézését sürgeti. Így van ez nálunk minden nap — ezekkel a szavakkal fogad Margita Herková, a Rimav- sKá Sobota-i f Rimaszombat) Jnb gyermekvédelmi osztályának vezetője. — Több helyen dolgoztam, de ilyen sok és felelősségteljes munkám még sehol sem volt. Hogy állítását igazolja, előveszi a múlt évi statisztikát, majd így folytatja: — Tavaly aktáink száma 525-el gyarapodott, illetve 938 gyermekkel többre kell felügyelnünk. Az osztályunkon található iratok arról tanúskodnak, hogy 5616 kiskorú gyerek szorul védelmünkre. Gyorsan számolni kezdek. Nem ... Ez lehetetlen ... Mégis úgy van! Az említett szám a járás kiskorú gyermekeinek a 30 százalékát képezi. Ennyi gyermeket érint a válás, a tartásdíjfizetés, a nem megfelelő szülői nevelés, stb. Hihetetlen! Rég behegedtek a háború okozta sebek. Nem születnek hadiárvák, s ezeknek a gyerekeknek nagy része mégis árva. A legtöbb esetben élő szülők árvái! — Több mint négy éve dolgozom itt, de még mindig találkozom olyan esetekkel, hogy megrendít — mondja Bartus Rózsika. Az akták közül kiemel néhányat. Az egyiket, amelyen az Om 252/69 iktatószám látható, maga elé teszi. Belelapoz, majd tovább fonja a beszéd fonalát. — Itt történt a járási székhelyen. Az asszony nem élt együtt a férjével. Öt nagyobbacska és egy pólyás gyermekéről kellett volna gondoskodnia, ehelyett ismeretlen férfiak társaságát kereste. A kis pó- lyást testvérei vízzel itatták, így csillapították éhségét. Az egyik napon szomszédasszonya megsokallta a dolgot, ölébe vette a kicsit, s a hat gyerekkel eljött hozzánk. Itt ültek a kályha körül. Hogy mit éreztünk, akik itt dolgozunk, mondanom sein kell, mi is anyák vagyunk. A kicsit a kórházba küldtük, a kis Árpád, Veronka, Ferenc, András és Edit gyermekotthonba került. Hogy ez rémregénybe illő dolog? Lehet, de ez a szomorú valóság. Sőt nem is egyedülálló eset. Bizonyítja az Om 304/71 számú akta is. Sz-né rieckai IRecske) lakos, aki szintén nem élt férjével, a szüleinél lakott. Három kiskorú gyerekét állami gondozásba kellett helyezni. Tizenegyen laktak együtt, s a tisztasággal igen hadilábon álltak. A gyerekek a földön aludtak. Az elsőfokú bíróság ez irányú döntését az anya megfellebbezte, de később visszavonta. — Szomorú tény, de tavaly hasonló okok miatt 44 gyereket helyeztünk állami gondozásba. További hat, illetve 18 gyerekre is minden bizonnyal ez a sors vár — tájékoztat az osztályvezető. Gondolataim elkalandoznak. Eszembe jut egyik régi ismerősöm. Tíz évig vártak az első gyermekre. Örömük nem ismert határt, mikor megszületett. Itt pedig olyan szülőkkel találkozom, ahol a gyermekálA/'J'WV'yWWWVW dás átkot jelent. A kis gyerekek szüleik könnyelműségéért szenvednek. Igen sok a lelkiismeretlen apa is. Otthagyja családját, de tartásdíjat nem fizet — mondja Bartusné. — Hol itt, hol ott dolgoznak. — Keressük őket, de mire megtaláljuk, más helyre költöznek. Az akták gyarapodnak, minden eredmény nélkül. Mi mást lehet tenni, állami támogatásban részesítjük az anyát. Hát igen, ez is megoldás, de nem az igazi. Erősebb törvény kellene ezekre a szívtelen emberekre. Ha például személyazonossági igazolványukba beírnák mennyi tartásdíjat kell fizetnie, egyszerűbb volna az eljárás. Igaz, olyanoknál mint L. B. cinobányai lakos — 23 393 koronával tartozik, T. J. tisoveci lakos 29 500 koronával — már csak a börtön biztosíték arra, hogy tartozásukat le- törlesztik. A jnb gyermekvédelmi osztálya több mint 4800 gyermek tartásdíjának fizetését biztosítja, több esetben bíróság útján. Kedvetlenül veszem kezembe az Om 330/69-es aktát. Amint belenézek, érdeklődésem, kíváncsiságom egyszeriben felülkerekedik. Egyszerűen azért, mert egy ritka esetre bukkantam. Itt nem az apa, az anya aki nem fizet. Az 1938-ban született, büntetett előéletű A. M. tavaly vált el férjétől. A bíróság a férj gondnoksága alá helyezte a három kiskorú gyereket. Az anyát havi 630 korona tartásdíj fizetésére kötelezték. Megfellebbezte, s a másodfokú bíróság a tartásdíj ösz- szegét 450 koronában állapította meg, de azóta se fizet. Tartozása 8310 korona, s otthagyta munkahelyét is. A büntető- eljárás megindítása folyamatban van. A gyermekvédelmi osztály egymagában nehezen tudna megbirkózni a feladatokkal — mondja Margita Herková. — Igyekszünk együtt működni a tömegszervezetekkel. A Szlovák Nőszövetség, a Csehszlovák Vöröskereszt tagjai, a cigányok közt is megfordulnak, jelző, illetve megfigyelő szolgálatot végeznek. A SZISZ a nevelés terén akar segíteni, a Roma szövetség a cigányok közt végez felvilágosító munkát. — Irodai alkalmazottak vagyunk, s egyben detektívek — veszi át a szót fanyar mosoly- lyal Bartusné. Egy-egy kritikus eset kivizsgálásához hosszú idő és jó idegek kellenek. Mindemellett csak hárman dolgozunk az osztályon. A rimaszombati járásban az ifjúság védelme terén szaporodnak a gondok. Ezzel természetesen az ifjúsági bűnözők száma is. (Míg 1970-ben 89 fiatalkorú állt a bíróság előtt, addig tavaly 155. Közülük 31-en a börtönbe, 7-en pedig javítóintézetbe kerültek. Két esetben nemi erőszak elkövetéséről volt szó.) Felek érkeznek, majd dolguk végeztével távoznak. Hol az egyik, hol a másik akta gyarapodik néhány grammal, de évek múlva súlyukat kilókkal lehet mérni. — Államunk nagy gondot fordít a gyermekvédelemre — mondja az osztályvezető. — Százezreket fizetünk ki csupán a mi járásunkban. A 107/71 számú rendelet értelmében október 1-től anyasági segélyt fizetünk ki a munkaviszonyban nem lévő anyáknak. Természetesen csak azoknak, akik eleget tesznek a törvényadta feltételeknek. Osztályunkon 564 ilyen anyát tartunk nyilván. — Igaz, hogy a rendelet életbelépésével 0,9 százalékkal növekedett a terhességek száma, csökkent a terhesség művi megszakítása — veszi át a szót Gál Ica, az osztály dolgozója — de eddigi tapasztalataink szerint a cigányszármazású polgárokkal meggyűlik a bajunk. Nem teljesítik a feltételeket, de az anyasági segélyt követelik. Ezt mi nem tehetjük meg, s így aztán kijut mindany* nyiunknak a fenyegetésből. Egy r sápadtarcú, vézna, kisírt szemű asszony érkezése szakítja félbe a beszélgetést. Amint mondja, férje néhány hónapja otthagyta. Két gyermeke van, a harmadikat a szíve alatt hordja. Nem ad haza egy fillért sem. Bartusné felveszi a szükséges adatokat. Ä zöldszínü irattartóra újabb iktatószám kerül. Ismét több egy aktával. Ezek az iratok nem csupán akták... Mindmegannyi embersorsot, szívbe markoló esetet tartalmaz. S vádol! NÉMETH JÁNOS A munkatemelekenYseg a üovelem középpontiban A CSKP és az SZLKP Központi Bizottságának februári plenáris ülései egyértelműen rámutattak, hogy a munkaerőforrások korlátozottsága következtében a munkatermelékenység növelésében egyre igényesebb feladatok előtt állunk. Az 1972- es terv Szlovákia területén az iparban a munkatermelékenység 4,9 százalékos, az építőiparban pedig 6,9 százalékos növekedésre számít, ami a tavalyihoz mérve viszonylag enyhébb üteműnek tűnik. Figyelembe kell venni azonban azt is, hogy az egész évi munkaidő- alap 3 nappal rövidebb lesz, mint 1971-ben, a munkaidőalap kihasználásának mértékében sem számíthatunk lényegesebb változásokra, a műszak utáni túlórázásokat pedig csökkenteni akarjuk. Ha tehát el akarjuk érni a termelés és a munkatermelékenység 1972-re tervezett növekedését, fel kell tárnunk a munkafolyamatban rejlő tartalékokat, kihasználva a vállalatokban a munkaórateljesítmény növelésének adott lehetőségeit, mely az utóbbi években csökkenő tendenciát mutat. Például Szlovákia iparában a munkaerő-termelékenység növekedése 1969-ben 8,8 százalékos volt. 1970-ben csak 5,1 százalékos, és tavaly további csökkenést tapasztaltunk. Hazai és külföldi" tapasztalatok egyaránt rámutatnak, hogy a korszerű technika és techno- Irtgia mellett, beleértve a tudományos vívmányok gyakorlati alkalmazását is, a munkatermelékenység növelésének jelentős tartalékait képezik még az ún. nem beruházási jellegű tényezők, az élőmunka gazdaságosabb kihasználása. Egész sor kérdés tartozik ide,-éspedig a munkaszervezés és az irányítás, a hatékony bérezési formák, a szakképzettség növelése és kihasználása, a munkaerővándorlás csökkentése, a műszakok számának növelése főleg a korszerűen berendezett vállalatokban, a szociális és az életfeltételek javítása, valamint a dolgozók kezdeményezésének fejlesztése. Jelentős tartalékok rejlenek a munkaképtelenség csökkentésében is. Jelenleg a gazdasági fejlődés tartalékainak feltárásában — a beruházások korlátozottsága mellett — a munkatermelékenység növelésének leghatékonyabb módszerét a munka racionalizációja képezi. Annak ellenére, hogy ezt a fogalmat már szinte közhelyként emlegetjük és szinte minden esetben ragozzuk, úgy tűnik, hogy a vállalatok keveset tesznek a konkrét realizálások érdekében, és az illetékes dolgozók figyelme nem összpontosul elég gyorsan és határozottan a termelési folyamat hatékonyságát növelő intézkedésekre. Egyre nagyobb azonban azoknak a vállaltatoknak a száma, amelyek e téren példát mutatnak és figyelemreméltó eredményeket érnek el. Például a Kelet-szlovákiai Vasmű hideg- hengerdéjében a munkaszervezés racionalizálásával mintegy 100 dolgozót takarítottak meg. Jó eredményeket értek el a humennéi Chemlonban is, ahol a racionalizációs intézkedések következtében a munkatermelékenység évi növekedése 10,8 %-os volt. A bratislavai Hyd- rostav jó munkaszervezéssel, az igazgatási rendszer megjavításával, a dolgozókról való gondoskodás és a munkakezdeményezés fejlesztése által főleg a tranzit gázvezeték építésénél az egy dolgozóra eső termelékenység évi növelésében 18,6 %-os eredményt értek el. A Košicei Mélyépítő Vállalat hasonló intézkedésekkel 19,4 %-os növekedést ért el, ami országos viszonylatban is elismerést érdemel. Értesüléseink szerint egyes vállalatok az idén még hatékonyabb racionalizációs intézkedéseket foganatosítanak. A skalicai Grafobal vállalat például racionalizációs programjában 17 dolgozó megtakarítására számít és a munkatermelékenység tervezett növekedésének 3/4 részét racionalizációs intézkedések képezik. A munkatermelékenység növelésének jelentős tartalékai vannak még a műszakok munkaidőalapjának kihasználásában is, elsősorban az irányítás és a szervezés fogyatékosságainak következtében. A felmérések szerint a veszteségi idő egyes vállalatokban eléri a 15—30 %-ot is, és emellett a túlórázás mértéke sem csökken. 1971-ben például Szlovákia iparában a túlórák a ledolgozott munkaidő 5,1 %-át képezték. Szükségtelen hangsúlyozni, hogy minden túlóra megdrágítja a termelést és kedvezőtlenül hat a termelés gazdaságosságára. Több vállalat azonban rendszeresen intézkedik a termelékenység fokozása és a gazdaságosság növelése érdekében. A beavatottak közül többen is tudják, hogy a prešovi Magasépítő Vállalat a hatvanas évek folyamán nagyon rossz gazdasági eredményekkel dolgozott. Az utóbbi években elfogadott technikai-szervezési intézkedések következtében azonban lényegesen megnövelték a munkaidő kihasználásának a fokát, javult a munkafegyelem, és a munkatermelékenység növelésében 1969-ben 14,3 %-os, 1970- ben 14,5 százalékos 1971- ben pedig 15,2 %-os eredményt értek el, s így a vállalat a szlovákiai magasépítő vállalatok sorában az elsők közé került. A munkatermelékenység növelésének igényes folyamatában végül is a szakágazatok és a vállalatok rendelkezésére álló korszerűsítést szolgáló eszközök legcélszerűbb kihasználásáról van szó. Érvényesíteni kell a vállalatok saját lehetőségeit, a nagy teljesítményt nyújtó gépsorok maximális kihasználását, s az új gépi beruházásokat a szakágazatok céltudatos technikai -politikájával a termelési folyamatok kulcsfontosságú szak asza imák komplex megoldására kell fordítani. Keresni kell a hatékonyabb technológiai eljárásokhoz vezető útiakat, amint azt a revúcai Háncstextil-üzemben teszik, a- hol az üzem átépítésével 1971- ben az egy dolgozóra eső termelékenységet egy év alatt 13,4 %-os arányban növelték és 1972-ben további átépítési munkákkal 40,9 %-os növekedést terveznek elérni. Végül pedig hangsúlyozni szeretném, hogy helytelen lenne, ha a vállalatoknak csak egy kis részében is olyan nézet alakulna ki, miszerint a termelékenység növelését a munka intenzitásának növelésével akarnánk elérni, akár a dolgozók egészségének rovására is. Természetesen bizonyos tartalékaink ezen a téren is vannak, hiszen közismert, hogy az ©gyes szakágazatokban eltérő a munka intenzitása, és általában alacsonyabb az iparilag fejlett nyugati államokban tapasztalható intenzitásnál. Mi azonban elsősorban az ésszerűsítés hívei vagyunk, a különböző ötletek és javaslatok megvalósítását szorgalmazzuk a termelési technikában és technológiában, valamint a munka- szervezésben. Teret akarunk biztosítani a munkakezdeményezésnek, az egyészséges versengésnek és az önérzet érvényesülésének, melyek iránt munkásaink és technikai-gazdasági dolgozóink mindig megértést tanúsítottak. ?07r-p URMÍNSKY 1972. III. 2. 4 VÁGÓINAK...