Új Szó, 1972. március (25. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-02 / 52. szám, csütörtök
FOLYTATÓDIK A KÜZDELEM New York — Angela Davis óvadék ellenében történt szabadon bocsátása bizonyíték arra, bogy van lehetőség a szabadságért folytatott harc teljes győzelmére — jelentette ki Gus Hall, az Egyesült Államok Kommunista Pártjának főtitkára. Gus Hall nemrég tért haza San foséból, ahol találkozott Angela Davis-szal. Ez alkalommal a kommunista vezető elmondta neki, milyen szeretettel és nagyrabecsüléssel gondolnak rá a kommunista párt tagjai és vezetősége, s hivatalosan tájékoztatta őt arról, hogy a párt közelmúltban véget ért kongresszusán beválasztották az Egyesült Államok Kommunista Pártjának országos tanácsába, valamint a központi bizottságba. New Yorkba, történt visszaérkezése után Gus Hall hangsúlyozta, hogy a kommunista filozófusnő feltételes szabadlábra helyezése nagy győzelem, de nem jelenti azt, hogy a harc véget ért. A valódi küzdelem csak most kezdődik, s fokozni kell az Angela kiszabadításáért indított mozgalmat. A kaliforniai San jóséban tovább folytatódik a perrendtartási eljárás, az esküdtek kiválasztása. A hosszadalmas eljárás során a jelenkezőket politikai szempontból alapos vizsgálatnak vetik alá. Banzer válaszlevele La Paz — Hugo Banzer, a bolíviai rendszer elnöke válaszlevelet intézett Georges Pompi- douhoz, de ez egyáltalán nem lendítette előre a lyoni hóhér, Klaus Barbie kiadatásának ügyét. Banzer üzenetének lényege: az, hogy az Altmann álnéven Bolíviában élő náci háborús bűnöst kiadják-e vagy sem, tisztán jogi kérdés; a végrehajtó hatalomnak — tehát az elnöknek — semmi beleszólása nincs. A bolíviai hatóságok álláspontja pillanatnyilag az, hogy az Altmann-Barbie azonosságának kétségét kizáróan ki kell derülnie, s csak. azután lehet további lépéseket tenni. A La Paz-i francia nagykövetség ezért javasolta, hogy szembesítsék Alt- mannt Beate Klarsfeld asszonynyal, aki az ENSZ bői és Franciországból hozott terhelő bizonyítékokat Barbie ellen, továbbá Ita Halaun-Brenner asszonynyal, akit a lyoni hóhér saját- kezűleg kínzott meg annak idején, s aki azt mondja, „bármikor felismeri“ a maga kínzóját, férje és gyermekei gyilkosát. Mielőtt még bármi történt volna a szembesítés ügyében, kevéssé érthető események, zajlottak le Beate Klarsfeld körül, akit állítólag az Interpol megbízásából letartóztattak s anélkül, hogy kihallgatták volna, csaknem nyolc órán át fogva tartották. Illetékes La Paz-i helyen különben alaptalannak mondották azokat a híreket, hogy Klarsfeld asszonyt és kísérőjét kiutasították volna Bolíviából. Időzített jótétemény 1972. III. 2. Kommentárunk A világ közvéleménye nagy figyelemmel kísérte azt a háromnapos vitát, amellyel a nyugatnémet parlamentben (Bundestag) lezárult a szovjet—nyugatnémet és a lengyel—nyugatnémet szerződés ratifikációs eljárásának első menete. A maratoni tárgyalás során több mint negyvenen szólaltak fel — a szerződések ratifikálása mellett és ellene. Az SPD—FDP kormánykoalíció nevében felszólalók, a szerződések hívei, elsősorban azzal érveltek, hogy korunk politikai fejlődése szükségessé teszi a feszültség csökkentését, a különböző társadalmi rendszerű országok között a háborús konfliktusok lehetőségének kiküszöbölését. Az ilyen irányú fejlődést szolgálja Európában a moszkvai és a varsói szerződés, és ezért szilárdítja a Német Szövetségi Köztársaság biztonságát is. Hangsúlyozták, hogy Európa békéjét és az NSZK biztonságát csupán a kontinensen kialakult reális helyzet, a különböző társadalmi rendszerű államok, a meglévő határok elismerése biztosíthatja. Ezért foglaltak állást az ún. „keleti szerződések“ politikája, az európai biztonsági értekezlet megtartása, a Német Demokratikus Köztársasággal való további tárgyalások és a megegyezés mellett. A ratifikációs vita azonban valójában nem akörül forgott és bővelkedett heves összecsapásokban az ellenzékkel, hogy a szociáldemokrata—szabad- demokrata koalíció milyen szerződéseket kötött a Szovjetuniósebb időtartamú elzárást mértek ki a hadbírók. ■ Az ítéletek meglepetést keltettek, különösen azután, hogy az ügyész 26 halálos ítéletet és 26 életfogytiglani börtönbüntetés kiszabását kérte. Feltételezik, hogy a vádlottakkal szemben tanúsított könyörület időzített jótétemény, hiszen Marokkó «épe tegnap szavazott a király által javasolt új alkotmánytervezetről. Az ellenzéki front a március 1-i szavazás bojkottját indítványozta a tömegeknek. Nyilatkozatában kifejtette, hogy a „népszavazás csupán alapot ad értéktelen és hamis intézkedésekhez, melyek Marokkó válságát az alkotmánymódosítás szimpla problémájává fokozzák le". néhány sorban KAREL KOMÁREK, Csehszlovákia rendkívüli és meghatalmazott ausztriai nagykövete Bécsben aláírta a hazánk és a Nemzetközi Atomenergia Bizottság közötti megállapodást, melynek értelmében Csehszlovákia kötelezi magát arra, hogy területén nem tárol atomfegyvereket s lehetővé teszi a Nemzetközi Atomenergia Bizottságnak az ellenőrzést. P. TANCSEV miniszterelnök- helyettes vezetésével bolgár kormányküldöttség érkezett Kairóba. Megbeszéléseinek központjában az egyiptomi-bolgár gazdasági kapcsolatok további kibővítése áll. JIRÍ JAKOUBEKET, a Rudé právo belgrádi tudósítóját választották meg a Jugoszláviában akkreditált külföldi újságírók szövetségének főtitkárává. KUBA és az NDK közötti kapcsolatok ígéretesen fejlődnek, hangsúlyozza az a közlemény, amelyet Otto Winzer külügyminiszter látogatásának befejeztével tettek közzé. BRUNO KREISKY osztrák kancellár Hágában holland vezetőkkel folytatott tárgyalásokat a gazdasági együttműködés bővítéséről. Kreisky kőrútjának következő állomása Bonn. KAIRÓBAN bejelentették, hogy Nicolae Ceausescu, az RKP főtitkára, az államtanács elnöke április elsején hivatalos látogatásra Egyiptomba utazik. -Ceausescut Anvar Szadat elnök hívta meg Kairóba. A DIFK és a Mali Köztársaság megállapodott abban, hogy nagyköveti szinten diplomáciai kapcsolatokat létesít. JAKOV MALIK, a Szovjetunió állandó ENSZ-képviselője március 1-töl a Biztonsági Tanács soros elnöke. Malik Szudán küldöttét váltotta fel tisztségében. JEAN DE LIPKOWSKI, francia külügyi államtitkár tegnap küldöttség élén hivatalos látogatásra Málta-szigetére érkezett, hogy Dom Mintoff kormányelnökkel a gazdasági és kulturális kapcsolatok megjavításáról tárgyaljon. A TUPAMARO-gerillák tizenkét napi fogvatartás után szabadon engedték Homero Farinát, az Accion elnevezésű lap főszerkesztőjét. További szőnyegbombázások Saigon — Az amerikai B—52- es léigerődök szerdára virradó éjszaka 9UU tonna bombát szórtak le Dél-Vietnam központi fennsíkjára és az ország északkeleti részére. Ebben a két térségben szombat óta egyre fokozódik az amerikai légi tevékenység és a legutóbbi napokban az óriásbombázók több hullámban végeztek szőnyegbombázásokat. A szárazföldön a népi felszabadító erők az ország legkülönbözőbb pontjain intéztek meglepetésszerű gyalogsági támadásokat a saigoni és az ame. rikai csapatok különböző állásai ellen, illetve tüzérséggel lőttek támaszpontokat. Mint az amerikai parancsnokság jelentette, az amerikai csapatok Saigon közelében három ponton is megütköztek a népi erőkkel és a váratlan támadások elhárítására helikopterek segítségét is kérték. A közlemény szerint egy amerikai életét vesztette, több pedig megsebesült. A fegyvermentes övezet közelében a hazafiak nagyszabású aknavető támadást intéztek a saigoni bábhadsereg harmadik gyalogos hadosztályának egyik százada ellen. Marshall Green körúton Szöul — Dél-Korea fővárosába érkezett Marshall Green, a távol-keleti ügyek amerikai államtitkára, akinek — mint ismeretes — az a feladata, hogy ázsiai körutazása során a pekingi csúcsot illetően „megnyugtassa“ az EgyesUlt Államok szövetségeseit. Az amerikai politikus üzenetet hozott Nixontól Pák Csöng Hi dél-koreai elnöknek. Jól értesült körök szerint az amerikai elnök üzenetében — akárcsak a japán vezetőkhöz intézett üzenetében — azt erő- sítgeti, hogy a kínai tárgyaló féllel „semmiféle titkos megállapodást sem kötött", amely sérthetné az Egyesült Államok szövetségeseinek érdekeit. Green egy napot töltött Szöulban. Körutazásának következő állomása Tajpej. val és Lengyelországgal, menynyire felelnek meg e szerződések küldetésüknek, hanem a bonni kormány egész új külpolitikai irányvonaláról, annak az útnak a helyességéről folyt, amelyen a két szerződés csak az első lépéseket jelenti. Brandt a vitában figyelmeztette az elfüggővé tenni az NSZK Lengyel- országhoz, illetve a Szovjetunióhoz fűződő kapcsolatainak megjavítását. Ugyanakkor, mivel érdemi érveket nem tudtak felhozni, kommunistaellenes kirohanásokkal igyekeztek hangulatot kelteni a kormány politikájával szemben. A harc még nem éti végei lenzéket arra, hogy árt az NSZK érdekeinek, és felszólította, hogy egyértelműen foglaljon állást: akarja-e a feszültségek megszűntetését, az európai enyhülés megteremtését, a Nyugat- Berlinre vonatkozó négyhatalmi rendezés életbe lépését. Kijelentette: az ellenzék ahelyett, hogy az önrendelkezési jog érvényesítésének ürügyén az NDK bekebelezésének és az európai határok revíziójának programját hirdeti, jobban tenné, ha a kormánykoalícióhoz csatlakozva ünnepélyesen kinyilvánítaná: a Német Szövetségi Köztársaságnak nem lehetnek semmiféle területi igényei. A ratifikációs vita a megfigyelők véleménye szerint a szembenálló frontok megkemé- nyedését tanúsította. A tanácskozások egyértelműen megmutatták, hogy az ellenzéki CDU— CSU nem hajlandó enyhíteni elutasító magatartásán s csökönyösen ragaszkodik régi érveihez. A szerződések tartalmi elemeit háttérbe szorítva az úgynevezett német kérdést igyekezett a vita középpontjába állítani, sőt annak rendezésétől Franz Jozef Strauss, a CSU vezére, annyira ment, hogy kijelentette: a nyugatnémet keleti politika célja továbbra is a „kommunista elnyomás alatt élő kelet-európai népek felszabadítása kell, hogy legyen“, és éppen ezért elhibázott a kormány politikája, mert a szerződések nem gyengítik, hanem erősítik a szocialista országokat. A CSU- vezér ellenezte a szerződések alapján kibontakozó európai eszmecserét, és a biztonsági értekezlet megtartását. Scheel külügyminiszter vitazáró összefoglalójában ismét kénytelen volt leszögezni, hogy a kormány és az ellenzék között mélyreható különbségek vannak a keleti politika megítélésében. Először is azért, mert a CDU— CSU elutasítja a megkötött szerződéseket, másodszor pedig azért, mert az ellenzék olyan időhúzásra törekszik, amellyel a kormány nem érthet egyet. Egyértelműen kijelentette: a béke előfeltétele az erőszakról való lemondás a fennálló status quo alapján — és ezt a Német Szövetségi Köztársaság népének többsége helyesli és akarja. Brandt kancellár a vita végén még egyszer kísérletet tett arra, hogy az ellenzéket legalább annak kijelentésére rábírja: ha már a szerződéseket el is utasítják, legalább az erőszak alkalmazásának lehetőségét zárják ki meggyőzően. A szovjet—nyugatnémet és a lengyel—nyugatnémet szerződések ratifikálása mellett állást foglaló realista erők és a kapcsolatok normalizálásával szembehelyezkedő jobboldali, konzervatív körök összecsapása arról tanúskodik, hogy kontinensünkön az enyhülési folyamat ellenállásba ütközik, feszült légkörben, harccal tör utat magának. A csata azonban még nem dőlt el, a Bundestagban tovább folyik a küzdelem. A nyugatnémet törvényhozás értelmében a plenáris üléseken most befejeződött széles körű vita után a két szerződéssel a külügyi és a jogi bizottság foglalkozik. Mindkét bizottság szakértőket is meghallgat majd és ezután kerül sor májusban a második plenáris vitára, majd a szavazásra. A jelek arra mutatnak, hogy a szerződések politikájának hívei — ha csekély többséggel is — de végül győzni fognak a parlamentben. A Német Szövetségi Köztársaság lakossága körében pedig már ma is a nagy többség mögöttük áll. A csata végső kimenetele, a tartós győzelem azonban attól függ, hogy a nyugatnémet revansisztákat és a mögöttük álló erőket az egész enyhülést és békés rendezést óhajtó európai közvélemény vereségre ítélje. P. J. Tajpej — A pekingi csúcstalálkozó óta Tajpejben napirenden vannak a kardcsörtető nyilatkozatok. A csangkajsekista rezsim parlamentje nyilatkozatban jelentette ki: érvénytelennek és semmisnek tekint minden kompromisszumot vagy megállapodást, amelyet az Egyesült Államok a csangkajsekista rezsimre vonatkozólag „a kínai kommunistákkal“ kötött. Csou Su-kaj külügyminiszter leszögezte, hogy „országa“ ellenzi a régi kelelű „kínai probléma“ újfajta nixoni megközelítését. Jen Csia-kan tajvani alelnök azt erősítgette, kormánya nem hajlandó elfogadni semmiféle megállapodást, amelyet Nixon és Csou En-laj esetleg a kínai —amerikai közleményen „kívül“ kötött. Brit kiállítás Kínában London — John Davies angol iparügyi és kereskedelmi csúcsminiszter vezeti azt az angol küldöttséget, amely megnyitja Kínában a március 26 — április 5 között rendezendő brit ipari kiállítást — jelentették be Londonban. A kiállítás megrendezéséről másfél évig folytak a tárgyalások az angol és a kínai kormány között. A megállapodást Nixon elnök látogatása előtt néhány nappal kötötték meg. Csaknem ötszáz brit cég kérte, hogy részt vehessen a kiállításon. Kiürítik a támaszpontot? London — Befejező szakaszába lépett Málta brit katonai kiürítése — jelentette be szerdán a brit hadügyminisztérium. Amennyiben a brit és a máltai kormány között nem jön létre megállapodás a NATO részéről a máltai támaszpontért fizetendő bérlet kérdésében, a kiürítés néhány héten belül végérvényessé válik. A minisztérium bejelentése szerint a következő néhány napon belül leszerelik a brit légierő madlie- nai radarberendezéseit. ARGENTÍNÁBAN immár második napja tart az általános sztrájk, amely szinte megbénította az ország életét. Teljesen leállt a forgalom, csupán néhány üzlet tart nyitva, ahol viszont a tulajdonosok szolgálják ki a vevőket. Előzetes adatok szerint az általános sztrájkba a közalkalmazottak 70 százaléka bekapcsolódott. A laoszi hazafiak az elmúlt évek során 230 ezer ellenséges katonát tettek harcképtelenné, 2300 repülőgépet lőttek le, 2000 harckocsit semmisítettek meg és több tízezer különböző fegyvert zsákmányoltak. Felvételünkön egy amerikai katonai repülőgép roncsai láthatók. (ČSTK — TASZSZ) Rabat-Kenitra — II. Hasszán marokkói király merénylőinek tömegperében ítéletet hirdetett a kenitrai katonai bíróság. Halálos ítéletet róttak ki Mohamed Raisz tisztiiskolásra, aki bevallotta, hogy lelőtte az uralkodó hadsegédét. Három elítélt életfogytiglani, három 20 évi, kettő 15 évi, egy 12 évi börtönbüntetést kapott; a többiekre 10 évnél kiGEORGE MANSUR, az amerikai elnöki hivatal mellett működő úgynevezett távközlési bizottság helyettes vezetőjének vezetésével küldöttség utazott Európába, hogy a távközlési műbolygók további elterjesztésének kérdéseit tárgyalja meg francia, spanyol, angol és nyugatnémet szakértőkkel.
